Vértelen vadászat
- fotózás Afrika déli és keleti részein -
Haszon Gábor ©

 

" A vadásznak, kivált ha csak fényképezni akar, mindenek előtt meg kell tanulnia feltűnés nélkül és puhán mozogni. Ezen a terepen nem járhat a maga feje után, mozdulatait össze kell hangolnia a széljárással, a színekkel, szagokkal, és ezek együttes, sajátos ritmusával. "

- Távol Afrikától - Isak Dinesen (alias Karen Blixen)

Van olyan vélemény, mely szerint Afrikát a jókedvében teremtette-e az Isten. Én ezt az állítást akkor hittem el amikor egy gyerekkori álmom beteljesüléseként 2000. évben először léphettem erre a földre. Az álmokkal néha az a baj, hogy megvalósulnak és így a valósággal való szembesülés, gyakran járhat együtt egy szörnyű csalódással, kiábrándulással. Ha Afrikát az utolsó nagy magyar utazók által megismertetett elbeszéléseikből hasonlítanánk össze, akkor bizonyára az összevetés eredményeként borzasztóan elkeseredhetnénk, hiszen az érintetlennek lefestett idill már nem létezik. Amennyiben bárki temetni szeretné az Afrikai kontinens állat és növényvilágát, azért ne tegye. Az emberiség bölcsőjének számító és ez a valóban gyönyörű hely él és talán élni is fog, bár meglehetősen bizonytalan, hogy milyen irányban fog fejlődni és ez a "fejlődés" nem járhat-e együtt az eddigi értékeinek elvesztésével vagy a teljes eltörlésével. Minden esetre, a jóra való törekvés fellelhető, még ha nem is mindenhol és minden körülmények között. Ha az olvasómnak úgy tűnne, hogy kissé szarkasztikusan fogalmazok, az abból adódhat, mivel kint tartózkodásom ideje alatt, a legjobb és a legrosszabb körülményeket is megtapasztalhattam, amit egy utazó átélhet.Minden afrikai utazás azzal kezdődik, hogy végighallgatunk rengeteg igaz, de mégis rémtörténeteket, amelyek után esetleg elbizonytalanodhatunk vagy újragondolunk minden addigi tervünket. Ezek a történetek soha nem árthatnak senkinek, hiszen ahhoz, hogy megértsük a más világszemlélettel megáldott "bennszülött" lakosságot valamint a helyi körülményeket és olyannak fogadjuk el őket, mint amilyenek szükséges felkészülni belőlük. Az utazásaim során 2000. évben a Dél-Afrikai Köztársaságban jártam majd  2001-ben Kenya ,Malawi, Mozambik ,és Zimbabwe következett . Mivel a más történelmi háttérrel érkező és más-más politikai berendezkedéssel rendelkező országokban a közbiztonság is eltérő így általános szabályt az egyéni utazóknak felállítani nem lehet. Bizonyára egy szervezett csoportos utazásnak is meg van a maga előnye és kisebb kockázatot vállal, aki a társaira is számíthat egy több hónapos út során, de az igazi varázsa és a felfedezés öröme talán mégis az egyéni szafariknak van. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha úgy, mint jómagam csak fényképezni indultam Afrikába az ott még fellelhető talán érintetlen természet utolsó szeleteinek megismerésén fáradoztam. Azt a "luxust" , hogy ott és akkor álljak meg, amikor szeretnék és annyi időre amennyire nekem szükséges lenne, utazásom során így sem biztos, hogy mindig megkaphattam a természeti erőktől, hiszen az esőzések és az árvizek néha keresztülhúzták a korábbi számításaimat. Mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy néha gyors döntéseket kell hoznia váratlan szituációkban, hiszen az improvizáció Afrikában olyan követelmény, amely néha életet menthet.

---

Ahhoz, hogy összehasonlítási alapunk legyen, talán az afrikai arányokkal kell először tisztába lenni. Európa utolsó értékeit, a természetvédelmi területeket és a fokozottan védett területeket úgy tarjuk számon mint szükséges tartalékokat és magától érthetőnek tartjuk, hogy vannak bizonyos állatfajok amelyeket mondjuk a medvéket , farkasokat , hiúzokat máshol nem láthatunk . Ezek a nemzeti parkok Afrikában, az európai léptékekben úgy nézhetnek ki, mint ha egy Svájc nagyságrendű területeket nyilvánítanának védetté. Az hogy ez elegendő-e vagy megvédhető-e, arról már megoszlanak a vélemények, mégis eredményként kell értékelni. Arra talán a jelenlegi afrikai kormányok is többé-kevésbé ráeszmélnek, hogy a szűkös bevételi forrásaik a robbanásszerűen növekvő népesedésük eltartása érdekében a turizmusból befolyt összegeket nem nélkülözhetik. Az utazók, akik lehetnek vadászok, fotósok turisták csak a számukra is szépnek tartott tájakat, egzotikus állatvilágot keresik szívesebben. Így, talán ha másért nem is, de a bevételek reményében megvédik a helybeliek az utolsó természeti értékeiket a nemzeti parkjaikat.Sokaktól hallok olyan kritikát, hogy az afrikai fényképezés, vadászat már csak ezekben a "szafari parkokban" lehetséges és ennek már nincs semmi jelentősége és varázsa. Ezekről az emberekről, akik ezt állítják az első kérdésem után kiderül, hogy soha nem jártak Afrikában és a kalandot és más általuk hiányolt dolgot többé kevésbé európai léptékkel élték át. Abban a pillanatban, ha felajánlanák nekik, hogy az afrikai öt legveszélyesebb vad között egy napos barangolás után lóhátról fényképeket készíthetnek, - hiszen a többségük védett - nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen hiányérzetük támad izgalmak és érdekességek tekintetében. Az Afrikára jellemző vadbőség nem szükségszerűen jelenthet nagy vadlétszámot, de az előforduló fajok sokszínűsége, sehol más kontinensen nem található ilyen koncentráltságban, amely számomra talán a földrész legnagyobb vonzerejének számít. Arra a kérdésre, hogy van-e élet a Nemzeti Parkokon vagy zárt területeken kívül, nem lehet egyértelmű nemmel felelni. A lakosság nagy száma, valamint a felvilágosítás hiánya oda vezet, hogy minden, ami tollas és szőrös, ami mozog és ami nem, azt összeszedik  az emberek amennyiben nem tartanak attól bármilyen felelőségre vonás lehet ennek a következménye. Röviden, ami nincs elzárva azt csak az Isten óvja de, hogy ezt megtapasztaljuk nem kell Afrikáig utazni . Sajnos a közbiztonság tekintetében a nagyobb városok vezetik a negatív rekordokat , míg a kisebb településeken az emberek jobban figyelnek egymásra és ezzel a turistákra kisebb nyomás nehezedik. Új foglalkozási ágak és mesterségek nyertek terek. Afrika közép és déli részein: a biztonsági őr. Akik főként éjszaka demonstrálnak iszonyatos elrettentő erőt, például szörnyű szuszogással, hortyogással vagy a különböző testhelyzetekben való elalvással. Minden valamit is magára adó rabló ezért inkább fényes nappal rabolja ki a az üzleteket és bankokat feltéve ha nyitva tartásuk ezt megengedi. Majd bolond lenne éjszaka kockáztatni egy álmából éppen felébredő morcos éjjeliőrrel való összeütközést. Ennek néha a teljes ellentéteként főként a vidéken megismert emberek között akadtak olyanok, akik a saját testi épségüket is kockára téve megkíséreltek mindent elkövetni , hogy biztonságban végezhessem a feladatomat vagy , hogy egy-egy fénykép elkészítése a lehető legjobban sikerüljön. Afrika megtanít bárkit nagyon hamar arra , hogy a kalandos történetek és a hihetetlen események kergetése helyett lehetőség szerint sem a felesleges hősködésnek sem a többlet kockázat vállalásnak nincs semmi értelme és az apró eredmények épp úgy lehet örülni mint a veszélyes kalandoknak. Mivel a legfőbb cél: egészségesen visszaérkezni egy elkészült fotó illetve egy gazdag élmény anyaggal. Ezt pedig csak megfelelő és megbízható technikai felszereléssel kipróbált helyekkel és megbízható emberekkel lehet. Én a felsoroltak közül abban a pillanatban, amikor valamelyiket kihagytam, mindig pórul jártam és csak szerencsémnek köszönhetően úsztam meg kisebb nagyobb kellemetlenségekkel.

---

Az első és legfontosabb a fényképezni vágyó utazó rendelkezzen egy megbízható fotóelszereléssel. Ez manapság valóban nagyon súlyos anyagi kérdés de nem lehetetlen. A jelenleg felszerelésem egy Canon EOS 1N és egy 50 E váz valamint nagylátó-szögű Vivitar 19-35mm 3,5-4,5 objektív Canon EF 28-105 mm 3,5-4,5 objektív , Canon EF 100-400  4,5-5,6 L IS objektív . A képeket ISO 50 és 100 Fuji diafilmre készítettem összesen 200 tekercs körül. Az út egyik tanulsága volt utólag számomra, hogy az időjárásnak köszönhetően célszerű lett volna még 200-as érzékenységű filmet is magammal vinni, hiszen a rengeteg eső és az állatok egy részének az esti órákban való nagyobb aktivitása csábítóan hatott rám. Nem biztos, hogy mindenki egyetért ezzel a felszereléssel, de nekem bevált, mivel nagyon kevés képet készítettem állványról, amit nem tudtam mindig magammal vinni a változatos terepen vagy épp lóháton erre egyáltalán nincs lehetőség. Ezért a Canon új stabilizációs rendszerrel ellátott 100-400 objektívjét szinte nekem találták ki. Ahhoz, hogy tesztelésképpen milyen körülményeket kellett kiállnia csak egy pár apróságot említek. 2000 évben Dél-Afrikai Köztársaságban egész napos lovas-szafarikon vett részt velem két héten keresztül. 2001-ben a Kenyába történő megérkezésemet a Masai-Mara Nemzeti Parkba olyan esőzésben volt részem amely hidakat mosott él és több korábbi rekordot megdöntött. Ezt követően Malawiban a Liwonde nemzeti park területén, amely egy tóhoz kapcsolódó folyó torkolatvidékén létesült az igazi trópusi 95 % relatív páratartalommal esővel és rekkenő meleggel dacolt szegény gépem ezt követően túlélte a Mozambikban uralkodó 40-45 C fokos meleget. Az objektív végig hibátlanul teljesített egyedül a nagy páratartalom alkalmával  figyelhető meg egy olyan párásódási jelenség, ami zoom objektíveknél nem zárható ki, hiszem az objektív nem egy tökéletesen zártrendszerben működik.  Arra, hogy valaki a szabadég alatt mennyi időt tud eltölteni, főként az dönti el mennyire tudta tesztelni a ruházatát és egyéb felszerelési tárgyait, valamint nem utolsó sorban önmaga állóképességét mennyire tartotta karban. Minden esetre, ha nem gépkocsival vagy kamionnal utazik bárki Afrikába, határt szab a légi szállításnál feladható csomag súlya és terjedelme.

---

---

Olyan területen, ahol a nagyragadozók: oroszlánok, leopárdok, gepárdok - előfordulhatnak csak külön engedéllyel, lehet gyalogos túrát végezni, többnyire terepjárókkal tudjunk biztonságosan megközelíteni őket. A korábban már említett és általam legjobban kedvelt lovas szafarikra nem mindenhol van lehetőség és többnyire a gyalogos túrák útvonalát követik, mégis nagyon nagy előnyük, hogy a vadak sokkal közelebb engednek magukhoz. Nem árt, viszont hozzá némi lovas tudás, hiszen az afrikai kórházak ezektől a területektől meglehetősen távol vannak így bármilyen hiba esetén, csak magunkra számíthatunk. Az említetteken túl még a vizes élőhelyek környékén más közlekedési eszköz nem lévén a rissz-rossz ladikokat is kipróbálhatunk annak függvényében, hogy egy krokodiloktól és vízilovaktól hemzsegő folyón való utazásunk előtt, hány olyan történetet hallgattunk végig, amelyben víziló támadott meg a mienkéhez hasonló csónakot, amely a territóriumába tévedt. Van természetesen ebben is kivétel és törekedjünk ezeket csónak vagy hajószerű nagyobb biztonságérzetet adó a kivételeket igénybe venni, hiszen egy könnyed fürdő után ezekben a vizekben nem sok esélyünk van arra, hogy partot érjünk. A közép és dél Afrikai térségben való utazás előfeltétele a szükséges oltások megléte amelyeket az a különféle országokba  történő megérkezéskor néha ellenőrizhetnek ezért nem árt ha az erről szóló igazolást magunknál tartjuk .A szállás , étkezés és utazás körülményei kizárólag pénztárcánk függvénye bár vannak kivételek ez alól is amikor  bizonyos helyeket csak a helyi közlekedési eszközökkel lehet megközelíteni és ezeket a járgányokat néha csak a kockázatos vagy életveszélyes kategóriába lehet sorolni . Míg más alkalommal csak a kimondottan drága szálláshelyeket lehet igénybe venni az ott felajánlott közlekedési lehetőségekkel, akkor, ha az általunk kiválasztott helyet közelebbről szeretnénk megismerni. Ilyenek általában a nevezetesebb nemzeti parkok, ahol a helybeliek bőrszínre tekintet nélkül "gyorsan kopasszuk meg" elvet vallják. A legtöbb helyen viszont az eltöltött idő arányában különféle kedvezményeket tudunk  kicsikarni amennyiben van időnk és energiánk alkudozni. Az alkudozás általában szükséges és kialakult szinte virtusszerű dolog, amely általában meghozza az eredményét, hiszen a helybeli eladók a turistákban valószínű kisebb Krőzust látnak, akinek a haja szálainál már csak a pénze több. A saját magunk védelme érdekében azokat a zöldségeket és gyümölcsöket, amelyek  egyébként sem ennénk meg nyersen, ne fogyasszunk, bár a szükség néha nagy úr és nem tudunk étteremben vagy más kulturáltnak mondott helyen enni, ekkor törekedjünk arra hogy csak friss és vagy főtt vagy sült ételeket válasszunk. Erre a régióra nem jellemző az éhségzónák sajátossága, hiszen az utak mentén, lépten nyomon élelmiszert áruló emberekkel találkozhatunk bár a mi egészségügyi hatóságaink valószínű mind bezárnák ezeket a hangzatos nevű mégis igénytelen helységeket . Afrika, valóban mintegy narkotikum, arra jellemző hatások és tünetek szerint, rabul ejthet embereket akik erre fogékonyak és másokat absztinensé tehet, akik soha nem akarnak még a közelébe se menni. Azoknak, akiknek egy csöpp affinitásuk van a természettel  és a vadállománnyal való megismerkedésre nem jelenthet sok gondot, megszeretni ezt a csodálatos világot. Akiknek ezen felül, még a kíváncsiságuk vagy megszállottságuk illetve elhivatottságuk révén közelebbről is meg szeretnének ismerkedni ezzel a világgal, biztosan módját ejtik annak, hogy kijussanak egyszer Afrikába. Aztán már nincs megállás a lejtőn, elkapja őket is ez a kór és a hazafelé vezető úton, már azon gondolkoznak, hogy mikor és hogyan lehet újra visszamenni. 

 ^^^ vissza alap tetejére ^^^

A rövidített változat megjelent a Nimród Vadász újság 2001. júliusi számában. A cikk alapján készült interjúval a FOTO-VIDEO szakfolyóirat 2001. júniusi számában találkozhattak, "Egy képvadász Afrikában címmel".