Afrika új arcai

		Afrika új arca:
	A széttört határok a nemzeti parkok új generációja Afrikában
	...."Az ember nem véletlenül lett a teremtőtől megáldva erővel, hanem azért, hogy hozzátegyen ahhoz, amit kapott. Mostanáig csak pusztított ahelyett, hogy valami hasznosat alkotott volna. Az erdők eltűnőben vannak, a folyók kiszáradnak, a vadonban az élet kipusztulóban van, a légkör megsérült és a termőföld minden nap silányabb és rútabb lesz..... " Anton Csehov 1897
	Nem minden ember csak rombol. Volt valaki Paul Kruger Zuid-Afrikaansche Republick (Dél-Afrikai Köztársaság elődje) elnöke, aki Csehov kijelentését követő 1 éven belül korát meghazudtoló előrelátással megmentett egy darabot az agyonvadászott és lelegeltetett dél-afrikai alföldből amely később Kruger Nemzeti Parkként vált ismeretessé a világ előtt . Egy évszázaddal később újból értelmet kapnak Csehov szavai. Ismét kristálytisztán hallatszanak, amikor egy mindent elsöprő irányzat újabb természetvédelmi területek elkerítését, kijelölését tervezi. Van egy ragyogó párhuzam ebben a tervben, mely olyannyira bizonyul radikálisnak a XXI. században, mint amennyire a Kruger terve volt a XIX . században mégpedig az, hogy egyesíteni Afrika hasonló részeit egy nemzetközi vadrezervátummá, amely három különböző országot fog össze.

A "határon-túli" park már kapott ugyan nevet, de mindenki csak G.K.G.-ként ismeri, mely elnevezés az alkotókra utal: Gaza tartomány (Mozambik) , Vadon Című folyóirat 2001/5 Kruger Nemzeti Park (Dél Afrikai Köztársaság ) és a Gonarezhou Nemzeti Park (Zimbabwe ) . A park lekerítéséért Dél Afrikában a Peace Parks Foundation ( Béke Park Alapítvány ) szállt síkra . 1997.-ben Dr John Hanks a PPF korábbi elnöke volt az első, aki világszerte megismertette az országhatárokon túli, a határokat áttörő természetvédelem gondolatát. Béke parknak elnevezve ezen területeket a PPF ezzel megteremtette a mindenre elszánt táborát . Hanks felhívása hatalmas nemzetközi lelkesedést váltott ki a G.K.G. iránt és a politikai eltökéltség szolidalizált az iránt , hogy keresztülvigyék a park gondolatát, így sokkal jobban felgyorsították az eseményeket , mint ahogy azt bárki is remélte volna . Dél Afrikában a béke parkok korábban, mint Transfrontier Conservation Areas' ( Határon-túli Természetvédelmi Területek ) (TFCAs) voltak ismertek és a régió politikusainak újfajta önbizalmat adott ahhoz, megmentsék a vadont . Miután az idegenforgalmi bevételek növekedésének szempontjából a természetvédelmi parkok meghatározóak a természetvédelem kérdése a szubkontinens politikai életében előtérbe került, amit Kgalagandi Transfrontier Park 2000.májusi megnyitása bizonyított. Egyesíteni a Gemsbok Nemzeti Parkot ( Botswana ) és a Kalahari Gemsbok Nemzeti Parkot ( Dél-Afrika ) viszonylag egyszerű tranzakció volt , figyelembe véve azt is hogy a parkok több mint 50 éve együttműködtek.Mindamellett, a TFCA megragadta a politikusok képzelőerejét és figyelmüket, a többi határon-túli természetvédelmi fejlesztések felé irányította nevezetesen a G.K.G. felé. A G.K.G. valójában, két különböző dolgot foglal magában. Közülük az egyik, a GKG Transfrontier Park ami egy 35 ezer km2 nagyságú vadrezervátum, három országot felölelve, ahol a turisták útlevél nélkül kedvükre utazhatnak . A parkot 2001 novemberében szándékoznak megnyitni a közönségnek. A másik pedig a GKG Transfrontier Természetvédelmi terület ezt a 95 ezer km2-es területet környezetbarát tevékenységű célokra kívánnák hasznosítani beleértve telepített erdőket és mezőgazdasági programokat . A K.G.K. Transfrontier Természetvédelmi terület szívében a GKG Transfortier Park lesz a gazdaság motorja. A motort üzemanyaggal jelenleg a Kruger Nemzeti Park látja el . Majdnem 1 millió turistát fogad évente a Kruger Nemzeti Park melyet a sokasodó kunyhók és ösvények eklektikus kuszasága jellemez. A nyugati határvonalán helyezkedik el viszonylag pici de jelentős Sabi Sand és a Timbawati területek . Ezek fontosak a helyi foglalkoztatás szempontjából és bizonyos tekintetben több hasznot hoznak mint maga a Kruger Nemzeti Park .A Kruger Nemzeti Parkot északi irányban a Limpopo folyó határolja a legészakibb területek tulajdonjogát nemrégiben visszaadták a Makuleke közösségnek, akik 1969.-ben engedve az erőszaknak elhagyták a területüket . A folyón túl Zimbabwe-ban a Sengwe közösség földje terül el, mely közvetlenül a Gonarezhou Nemzeti Parkkal határos. A Makuleke és a Sengwe népeket szoros kapcsolat fűzi egymáshoz és mindkét közösség szeretné már látni az új úthálózatot , mely a két nemzeti parkot köti össze. A Gonarezhou Nemzeti Park, amely távol esik Zimbabwe tradicionális turisztikai központjaitól évente majdnem 5000 látogatót fogad. Derek de la Harpe aki Malilangwe Szövetség elnöke és a közeli parkokat felügyeli meg van győződve , hogy Zimbabwe sokat fog profitálni a tranfrontier parknak köszönhetően: " Úgy gondolom , hogy TFCA teljesen megváltoztatja az ország ezen területét. A turizmus a 90-es években Zimbabwe leggyorsabban növekvő iparágának bizonyult, az új terület megnyitásának köszönhetően újabb számottevő növekedés várható." Keletre a park Mozambiki területe, amely korábban Coutada 16 néven ismerték, egy hatalmas vadász koncesszió volt egészen az elmúlt évig. Mint a GKG Transfrontier Park része a jövőben védett területté nyilvánítják. Mivel ez a több millió hektáros terület infrastruktúrája hiányos azt mielőbb pótolni kell. Előzet becslések szerint kb. 315 ezer turistát fogadhat évente. Keleten az egyik legérdekesebb a Massangir Dam terület, amely több mint 20 kilométer hosszú és néhol eléri 10 kilométer szélességet. Miután Maputótól, mindössze 3 órányi vezetésre van, mint a vadon központja, kiváló turisztikai látványosság lehetne, ahol horgászni lehet és mindenféle szórakoztató és sportolási lehetőség várja látogatókat. A Lubombo hegyvonulatán túl légvonalban, mindössze 30 km-es távolságra van a Kruger Parktban található Olifants kempingtől. Még sok sürgős megoldásra váró feladat van a Coudata 16-ban mielőtt megnyitják a nyilvánosság előtt a Transfrontier parkot. Az első és egyben legfontosabb ezen feladatok között a rezervátum személyzetének kiképzése. A teljes létszám megközelíti a 200 főt, de kezdetben legalább 50 vadőrre lesz szükség azokon a területeken, ahova állatokat telepítettek és a védőkerítés sérült. A másik kérdés, amit el kell dönteni, hogy hol helyezkedjen el a kerítés, illetve Coutanda 16 keleti határvonalát milyen kerítés övezze. Az nagyon költséges lenne, ha a 375 .-km hosszú területen végig elefánt-biztos kerítés húzódna, másrészről a falvakat körülkeríteni politikailag elfogadhatatlan lenne. A GKG Transfrontier Park megvalósulására egy vagyont fog felemészteni. Akárhogy is kalkulálunk 10 millió *Rand-os nagyságrendekről van szó.Feltehetően a költségek nagy részét Mozambik fejlesztésére, kiépítésére fogják költeni. Ugyanis a Kruger-től vagy a Gonarezhou.-tól eltérően itt nincs személyzet vagy házak, illetve adminisztrációs eszközök. A park koordinátora Dr Leo Braack szerint az állatok áttelepítése több millió Randos nagyságrendű tétel és az előkalkulációk szerint a keleti határvonal kialakítása önmagában 15-40 millió Rand-ra tehető. Vannak olyan nemzetközi alapítványok, amelyek kifejezetten az effajta költségeket finanszírozzák. A PPF két éves munkájába telt a Coutanda 16 sikeres pályázatának elkészítése, amit német kormánynak nyújtottak be. Habár a pályázat a Dél Afrikai Fejlesztési Csoport neve alatt futott, a PPF évente számos ilyen pályázatot készít a Transfrontier Természetvédelmi projektek érdekében. A Német kormány közel 5.5 millió USD-t adományozott a terv megvalósításához . Az adományozók között szerepel többek között a Világbank és az USA Nemzetközi Fejlesztésekért Segélyalapja is.Természetesen a GKG-nak teljesen önellátónak kell lennie a befolyó turisztikai bevételekből. Helder Muteia a Mozambiki Mezőgazdasági és Iparfejlesztési Minisztérium elnöke meggyőződése szerint, az új park mágnesként fogja vonzani a turistákat a Dél-Afrikába, ami természetesen nagyban hozzájárul a három ország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez.
(* Rand = Dél-Afrikai Köztársaság pénzneme )

Jelenleg még nem tisztázott, hogy a vadrezervátum bevételét, hogy fogják szétosztani, minden esetre a Kgalagadi Transfrontier Park bevétele egyformán oszlik szét Dél-Afrika és Botswana között, függetlenül attól, hogy a turisták túlnyomó része Dél-Afrikában koncentrálódik . Nem nagy a valószínűsége annak, hogy Dél-Afrika megengedheti magának, hogy hasonlóan nagyvonalú legyen a GKG vonatkozásában is. Felvetődik a kérdés, hogy - nem épít-e túlságosan Dél-Afrika a túrizmusból befolyó jövedelemre a természetvédelem vonatkozásában? Elképzelhető, hogy a Transfrontier Park Zimbabwében levő nemzeti parktól eltérően kevésbé lesz érzékeny a politikai zűrzavarra. Dél-Afrika Regionális Turisztikai Szervezetének elnöke Shepherd Nyaruwata meg van győződve arról, hogy ez a közös cél segíthet abba, hogy több szempontból is fel keltse turisták érdeklődését a terület iránt. A új park közös vezetősége hasonlóan fog össze állni, mint a Kruger és Gonarezhou park, illetve a mostanában kialakított Cuotanda 16 esetében. Mivel az új park, mint vadrezervátum, korábban soha nem működött ez nem lesz könnyű feladat. Például a mesterséges víznyerő helyekkel kapcsolatos elképzeléseket nagyban befolyásolja, hogy a keleti határvonal kerítése megakadályozza-e az elefántokat abban, hogy a Limpopo folyóhoz menjenek. A kerítés vonalának és leírásának meghatározásához szükségesek a továbbiakban, az egyeztető tárgyalások az érintettekkel, a technikai felszerelések és a külföldi adományok. És ez még csak a kezdet. Mindhárom országot harmonizálni kell a mezőgazdaság, állategészségügy, belügy és bevándorlás politika tekintetében csakúgy, mint biztonságpolitika vonatkozásában. Ha csak az állatbetegségek megfékezését vesszük alapul, a problémák útvesztőjében találjuk magunkat pl.: Zimbabwe és Dél-Afrika estében teljesen más előírások érvényesülnek a beteg állat állatok egészségesektől való elkülönítésére. Dr Chris Foggins a GKG Állategészségügyi albizottságának Zimbabwe-i képviselője valójában elképzelhetetlennek tartja, hogy egy beteg állatot is Zimbabwe területére beengedjenek, amikor szarvasmarha tuberkulózis járvány tombol a Kruger Nemzteti Park területén. A park lelkes hívei megállíthatatlanok akár csak a - "Pioeer"-ok - az első telepesek. Mindezek ellenére Dr Leo Braack a GKG Műszaki Bizottságának elnöke meg van győződve arról , hogy amennyiben a munkához szükséges anyagi tőke rendelkezésre áll, a park még ebben az évben megnyitja kapuit a közönség előtt . Christof Rau a Német Nagykövetség Maputó-i képviseletének tagja megerősítette, hogy a német segítség legkorábban, szeptemberben használható fel, mindössze 2 hónappal a tervezet nyitás előtt. Mint lehetséges megoldás felvetődött az is, hogy az időközben felhasznált tőkét majd a német kormány a későbbiekben pótolja. A nagy kérdés vajon megnyílik a park 2001 novemberében vagy sem? Valli Moosa Dél-Afrika Környezetvédelmi és Turisztikai Miniszter a nyakát teszi rá: -". Igen, nagyra törő terveink vannak, de csak így lehet előbbre jutni, folyamatos célokat kitűzve. Amennyiben a park megnyitja a kapuit ez csakis ennek a hozzáállásnak lesz köszönhető. Maga a tény, hogy politikusok síkra szállnak az afrikai vadon megmentéséért csodálatos és mindenkit, aki a park ügye mellett állt dicséret és köszönet illet, azoknak is, akik tartották hitet bennük. A GKG Transfrontier Park nem csak növeli több millió hektáros területével a vadon világát, hanem olyan három ország valósította meg, akik között a múltban konfliktusok és bizalmatlanság volt. Amennyiben az események kedvezően alakulnak, biztosak lehetünk benne, hogy a környezetvédelem és természetvédelem biztos talajra talált az Afrika politikai életében.

Megjegyzés: A Dél- Afrikai Köztársaság észak-keleti részén elterülő Kruger Nemzeti Parkot, Mozambikból érkező számtalan fegyveres rablótámadás érte, amelynek következtében a féltve óvott vadállomány iszonyatos károkat szenvedett. A turisták számára veszélyessé vált az ott tartózkodás, ami néha ahhoz vezetett, hogy a parkot részlegesen le kellet zárni. Az okok fent említett területeken a politikai bizonytalanságból adódó közbiztonság hiányára vezethető vissza. További égető gond a korábbi háborúból felhalmozódott és az elszegényedett mozambiki lakossághoz jutott nagy mennyiségű és ellenőrizhetetlen fegyver. Nem szabad elfelejteni, ha a terv megvalósul, akkor a határok Mozambiki területekre való kitolásával jobban "védhetők" a korábbi Dél afrikai területek. Bár a 200 fegyveres vadőr nagyon kevés védelmet adhat olyan több száz kilométer széles határon, ahol a terep ismerete és a lakosság szimpátiája, mind a helybeli banditák kezére dolgozik. Ennek ellenére, sokkal jobb választás nem mutatkozik, hiszen a rablók és pandúrok csatájában mindent összevetve még mindig az előbbiek vezetnek. A három ország közül, jövőre Zimbabwében parlamenti választások lesznek. Az előzményekhez tartozik, hogy a két évvel korábban megtartott helyhatósági választások alakalmával, a lakossági zavargásoknak titulált káoszban 19.000 ember halt meg . Az ország vezetését megszerző fekete politikai tömörülés nyílt támadásokat intéz a fehér kisebbség, valamint a nem afrikai származású föld, üzlet és gyártulajdonosok ellen. A hosszú évtizedeken átszunnyadó gyűlöletnek szabad utat engedve, minden bajok forrásának az idegeneket és főként a fehér emberek tartva, a saját politikai impotenciájukat palástolandó, demagóg rendszer beágyazódását, vagy elsöprését várhatjuk a jövő évtől. Nem lesz egykönnyű azokkal szemben valódi érveket felsorakoztatni, akik sajnos a jogos felháborodásra apellálnak és a közelmúlt, kizsákmányoló rendszereire hivatkoznak, amelyeket többségében fehérek vezettek. A fekete választók többsége ezeket a borzalmakat néha személyesen átélhette, vagy családi vonatkozásban még a szüleik elbeszéléséiből hallhattak róluk. Az Afrikában járó európai turista itt érezheti először, milyen a fajgyűlölet a mindennapok során, amelyet csak a fehér bőr színe miatt kap és amely ellen, jóformán nem tehet semmit. Azzal, hogy ez hosszútávon, milyen gazdasági visszaeséshez vezet, a jelenleg uralmon levők és hatalmukhoz ragaszkodók nem törődnek. A valódi megoldást az afrikai nyomor felszámolására, vagy az önerőből történő kilábalásra, még csak a kísérletek vannak. Éveken keresztül kifizetődő volt a segélyek és hitelek után való kuncsorgás, amelyből a lakosság nagy része csak az uralmon levő kis csoport luxus életvitelében gyönyörködhetett. A népesség iskolázottságának hiányában, arra sok esély nincs, hogy egy olyan generáció nőjön fel, akik egy valódi demokrácia alapjait lerakhatnák. Arra, hogy a lakosság hihetetlen növekedése, a fertőző betegek ugrásszerű emelkedése, valamint a termőföldek beszűkülése milyen biológiai robbanáshoz vezethetnek, csak találgatni lehet. Valljuk be őszintén, sok jóval nem kecsegtetnek. Talán ezért olyan szívderítő a nemzeti parkok összevonásáról szóló hír, mert reményt ébreszthet bennünk, hogy létezhet még megoldás a természeti környezet egy részének megmentésére.

^^^ vissza alap tetejére ^^^

Felhasználva az "Africa Environment Wildlife" című havi lap 2001 májusi számának Zólomi Zsuzsanna által készített fordítása
- fotók Haszon Gábor © . A fenti írás rövidített változata a Vadon Című folyóirat 2001/5 számában jelent meg

A honlap bármely részének újraközlése, bármilyen nyomtatott vagy elektronikus formában, csak a szerző előzetes írásbeli engedélyével és feltüntetésével lehetséges ©HaszonGábor