Haszon Gábor - Utazás Kínába - válagatás a fotókból és újságcikkekből -- http://members.chello.hu/haszon.gabor/

Ennek a képzeletbeli utazásunknak már többször lehetett volna aktualitása ebben a lapban, hiszen az ország Kína, ahova most a fotók segítségével eljutunk, önmagában is érdekes és sokkal változatosabb, mint hinnénk. Az aktualitását egy mostanában egyre gyakoribb hír adja, mely szerint a kínai Kanton városában azonosították a SARS (súlyos akut légúti szindróma) vírus hordozójaként a cibetmacskát. Ezt követően több ezer állatot kiirtanak. De lássuk az előzményeket időrendi sorrendben :

2003. máj. 23., 15:54
Az Egészségügyi Világszervezet törölte Hongkongot és a kínai Kuangtung tartományt azoknak a térségeknek a listájáról, amelyekbe az atipusos tüdőgyulladás miatt nem tanácsos utazni.
A WHO megállapította, az említett két helyen sikerül ellenőrizni a fertőzés miatt kialakult helyzetet.

2003. máj. 24., 10:44
"A génvizsgálatok kimutatták, hogy a cibetmacskánál talált coronavirus nagyon- nagyon hasonló az atipusos tüdőgyulladást okozó coronavírushoz. A génvizsgálatokat követően a jelek arra utalnak, hogy ezt a vírust az emberek a cibetmacskától kapták el" - állította a hongkongi Mikrobiológiai Egyetem munkatársa, Juen Kvok-Jung. Egy kínai környezetvédő csoport azt követelte, hogy a pekingi hatóságok annak ellenére tiltsák meg a cibetmacska húsának fogyasztását, hogy az a hagyományos kínai konyha egyik különlegessége.

2003.08.19
Újra ehetővé nyilvánították Kínában azt a ragadozó állatot, amelyet az ázsiai tüdőgyulladás vírushordozójának tartottak. A cibetmacska vadászatát és szállítását áprilisban megtiltották, ezzel akarták megfékezni a járvány terjedését. A világban egyébként több mint 800-an vesztették életüket a vírusos tüdőgyulladásban, s a legtöbb beteg éppen Kínában volt.

2003. szept. 05.
A Science magazin internetes kiadásában publikált tanulmány szerint a dél-kínai Guangdong város állatpiacáról, a cibet macskáktól indult pusztító útjára a járvány. A tüdőgyulladásszerű betegség a világ 32 országában jelent meg.

2004. jan. 05., 09:52
Kínában bejelentették, hogy egy atipusos tüdőgyulladásban szenvedő beteg szervezetében talált vírus feltűnő hasonlóságot mutat a vadon élő cibetmacskák szervezetében jelen lévő vírussal.
A vadon élő cibetmacskákat a kínai piacokon, mint csemegét árusítják. A kínai hatóságok a felfedezés bejelentését követően elrendelték a cibetmacskák árusításának és fogyasztásának tilalmát. Ezen túlmenően elrendelték 10 ezer fogságban élő állat megölését

2004. január 6.
Folytatódott Kína déli részén a cibetmacskák hétfőn megkezdett irtása; egészségügyi dolgozók vízbe fojtással és égetéssel pusztítják e faj egyedeit, mert attól tartanak, hogy ez az állatfaj a SARS kórokozójának egy új változatát hordozza magában.
Több külföldi szakértő, köztük a WHO kínai képviselői aggasztónak tartják a cibetmacskák tömeges irtását, mert attól tartanak, hogy az még növelheti is a veszélyt, ha a kínai egészségügyi hatóságok esetleg nem a legnagyobb gondossággal, körültekintéssel járnak el eközben.

2004. jan. 08., 09:46
A kínai egészségügyi minisztérium közölte: feltételezhetően atípusos tüdőgyulladásban betegedett meg az a pincérnő, aki a múlt héten került korházba. A húszéves asszony olyan étteremben dolgozott a Hongkonggal szomszédos Kanton városában, ahol vadállatokból készített ételeket is felszolgáltak.
A kínai hatóságok véleménye szerint az atípusos tüdőgyulladás az ínyencfalatnak számító cibetmacskáról kerülhetett át ismét az emberre. Emiatt Kuangtung tartományban 10 ezer cibetmacska leölését tervezik, és irtó hadjáratot indítottak a patkányok meg a csótányok ellen. 2002 novemberében Kuangtungban tört ki az első SARS-járvány, amelyben világszerte 8 ezer ember fertőződött meg: ebből közel ezer meg is halt.

2004. jan. 12., 15:25
Bob Dietz, WHO szóvivő: Többet szeretnénk tudni. Több részletet arról, hogy mi ez, hogy hol van ez a piac ?

A Kínai fal(s)

"Hosszúsága 2250 km, átlagmagassága 10 méter, 100 méteres szakaszonként egy-egy bástya épült, ami lehetővé tette az adott terület megfigyelését. A fal szélessége átlagosan 5 méter. Ez az egyetlen olyan emberi építmény Földön, amely az űrből is látszik."
Ezt az utolsó tankönyv-ízű mondatot talán csak nemrégiben a világűrben járt első kínai űrhajós tudta a legszemléletesebben megcáfolni hiszen, nyilatkozata szerint: bárhogy erőltette a szemét ő bizony nem ismert fel semmiféle falat a földkörüli pálya során.

A "Nagy fal" - egy darabja előtt, fotózásra kitett teve, az oldalához támasztott létrával

Ha Kína az ellenmondások földje ezt nem ezzel a példával lehetne a legszemléletesebben bemutatni, mégis talán bevezetőnek elég meggyőző. Nem feladatunk kívülállóként ostorozni, vagy jó tanácsokkal ellátni egy olyan társadalmat, amely önmagának is néha torzképet mutat, nem beszélve a külvilágról, amellyel folyton elszeretne valami szebbet, nemesebbet hitetni magáról. Ha ezt tehetnénk valószínű, hogy a saját portánk előtt kellene jobban összetakarítani előbb.
Rövid történelmi áttekintést végezve a több ezer éves tradíciók földjére érkezünk. A XVIII-XX. században bekövetkezett hatalmas változások, mint a császárság hanyatlása és megszüntetése, az ópium megjelenése, a gyarmatosítások, a Japán megszállás, polgárháborúk, mind-mind eltörpülnek egy igazán drasztikus átalakulás a Kommunista Párt hatalomra jutásakor az úgynevezett kulturális forradalom időszakához képest. Nem valószínű, hogy egy népet érhetett-e olyan gyorsan akkora megrázkódtatás, mint amikor egy hagyománytisztelő társadalmat gyökerestől kifordítva, az addig megbecsült értékrendet maguk mögött hagyták. Ezek a változások, amelyek a mai napig tartanak és Kínát egy néphatalomra alapuló, de hihetetlenül gyorsan növekedő, inkább a kapitalista jelleget mutató gazdasági berendezkedésű világhatalommá avatták.
A változások sokban módosították az emberek öltözködését a munkához és tanuláshoz való viszonyát a világszemléletét, viszont a kínai étkezési szokásokat olyan mértékben torzították, hogy a korábban egzotikumoknak számító vagy csak a kiváltságos rétegek által fogyaszthatott ételeket, a széles néptömegek is elérhették. A kissé pejoratívnak tűnő mondás szerint a kínaiak mindent megesznek, ami mozog és azt, ami nem azzal fűszereznek. Sajnos ezt a személyes tapasztalataim csak megerősíthetik.

Kínai utazásom során eljutottam Kantonba, kínai nevén Guangzhouba. 1839 március 18. Tao-kuang kínai császár az ópium kereskedelem betiltása véget minden külföldi kereskedőt kötelez árujának beszolgáltatására. Lin Tse-Hsu császári biztos itt Kantonban a brit kereskedőktől hatalmas mennyiségű ópiumot koboz el. Válaszként az angolok hadihajóikkal felsorakoznak Kína partjai mentén, majd kezdetét veszi az első ópium háború. Amelyet egy 1856-ban egy újabb követett. Kína hosszú időre az angol befolyás alá kerül melynek nyomait a kantoni belváros házain még ma is látni. Az angolok mélyen a szárazföld belsejében a Gyöngy-folyón felhajózva kikötőket és virágzó kereskedelmi központot létesítettek melynek 1910-ig egy fő mozgató rugója volt: az Ópium. Kína nemcsak a magába olvasztott népeinek nyelvjárásaiban, de azok megjelenésében, kultúrájában is hatalmas különbségek vannak. A kínai konyhaművészeten belül a dél-kínai jelentős eltérést mutat az északi tartományokétól. Ezen belül Kanton a sajátos adottságai révén külön nagyhatalomnak számít. Az egyik sajátossága a számtalan délszaki, egzotikus állat különféle elkészítési módjain kívül a híres reggeli, amely 5-6 órakor kezdődik és délelőtt 11 óráig tart. Azok a speciális étkezőhelyek, ahol ilyen nevezetességet felszolgálnak a szokásos bambusz melegítőedénykékkel megrakott, zsúrkocsikat tologató pincéreiről ismerhetők fel. Az étkezés kezdetekor egy bongó szelvényhez hasonló cédulát nyújtanak át. A körülbelül 250-féle étel közül a fogyasztás után annak az ételnek az írásjelét bélyegzik le, amit éppen elfogyasztottunk. A végén a távozáskor ezt összegzik, akár a számlát. Mivel az ételek névének megismerésére sok időt nem érdemes fordítani, így a külső szemrevételezés után, csak az első kóstoláskor derül ki, hogy mit is eszünk tulajdonképpen. A nyerési esély nem sokkal nagyobb annál, hogy épp a kedvünkre való ételt válasszunk, mint az eredeti bongó játékban, de egyszer érdemes kipróbálni.

A talán legmegdöbbentőbb és a legszomorúbb látvány mégis azok a vadállatok látványa volt, amelyeket még élve árultak a piac egy másik utcájában. Olyan veszélyeztetett fajokat például: teknősöket, kisebb nagyobb emlősöket, békákat, kígyókat lehetett látni, amelyeket valószínű több országban védenek, vagy kipusztulástól igyekeznek megóvni. Arra a kérdésre mindig volt valami egyszerű válasz miért kell ezeket az állatokat megenni. Különféle betegségekben való segítség egyetlen és biztos zálogaként ajánlgatták ezeket az egzotikus ínyencfalatokat. Kizárólagos orvosságaként a látásjavulásunkra vagy fickósodásunk erősödése, illetve rég nem látott hajunk visszanyerése és hasonló zagyvalék hallatán lassan arra a rövid következtetésre jutottam, hogy egy újabb most már valódi "kulturális forradalom" még ráférne ezekre a szegény kínaiakra. Ha továbbra is ilyen mértékben pusztítják a környezetüket, lassan kihalnak körülöttük azok az állatok és növények, amelyeket egy későbbi valódi tudományos vizsgálat alapján, talán még valódi orvosságként is felhasználhatnának.

Ha valaki ezzel a témával kapcsolatos további anyagokra kíváncsi az alábbi web oldalt ajánlhatom: http://nytts.org/asia/marketthm.htm


<< fotóimból készített diaporáma bemutató flash -ben visszatérés a weboldalra http://users.atw.hu/haszongabor//