Ülök az ágyamon, remegek a félelemtől.ma este jönnek, tudom, hogy jönnek, Jönnek értem. Nem tudom megállítani őket, túl sok van belőlük. Minden, amit tehetek, hogy itt maradok, és imádkozok hogy ne találjanak meg.

el tudnák futni de ők megtalálnak ,akárhova is megyek...



Meg Ha futok azzal csak rontok a helyzeten!

Mi volt ez? A zaj a földszinten. A bejárati ajtó lassan kinyílik. Lépések, közelednek, hallom a lépéseket...

francba.Ezek Ők, jönnek. Mit tehetek? Megpróbálhatnám megvédeni magamat de szerintem esélytelen, nincs semmi értelme...

tönkre tehetném villanyt és elbujtatnék. Talán ennyi elég lehetne hogy elmenjenek, de minek... úgy is megtalálnak előbb utóbb...Csendesen ahogy tudok fel állok. elkezdek a bejárati ajtó felé menni . A bejárati ajtó tárva-nyitva van... hűvös éjszakai levegő áramlik be rajta...

Látok egy árnyékot ahogy mozog a nappaliba. Csak egy árnyék. Talán ez könnyebb lesz, mint gondoltam.

Be lépek a szobába. A szüleim holtteste fölött áll . Meg fordul az ember és csak néz. Azonnal felemelem a fegyvert, és meg húzom a ravaszt. Hangos zaj , úgy tűnik ez tölti be a házat...
Az ember ott áll egy pillanatig mielőtt leesne a földre...

Nem hiszem hogy ő olyan volt mint ők.Azt hiszem csak azért jött, hogy megkérdezze mik voltak azok a zajok 10 perccel ez előtt...

Ha olyan lett volna mint azok akkor talán egyen ruhában lett volna , és azt mondta volna nekem, le van tartoztatva...