Volt egy kislány, akinek volt egy kis rózsaszín naplója.Fiatal kora ellenére sokkal többet tudod a világról mint korosztálya.

A legtöbb 8 éves kislány tele írja a naplóját butácska gondolatokkal,titkokkal mindenféle dologgal...Ennek a kislánynak nem hasonló dologok voltak a naplójába írva! Véres és könnyes volt a naplója, tele fájdalommal...
Nagynénje és a Nagybátyja mindennap megverték, jelentéktelen dolgokért!Gyűlölték hogy nem lehetett saját gyerekük.Utáltak pénzt költeni egy "idegen" kislányra.Az összes frusztrációt rá vetítették ki, és töltötték le rajta , ütötték és rugdosták, még a kislány csak sírt.

Mindezek ellenére még mindig emlékezett az anyja kedves mosolyára, szerető ölelésére, az apja kedves szavaira,a bátyja vidám mosolyára , és a hangjára ahogy nevet. De ez az egész már egy távoli,soha vissza nem térő szomorú emlék.

Az anyja és az apja meghaltak. Halára ítélték őket pedig ártatlanok voltak.

A férfi elkövetett egy brutális gyilkosságot. Mentette a saját bőrét és mást hibáztatott.A kislány szülei volt az akiket kiválasztott.Kiagyalt egy hamis ügyet, megvesztegette a bírót, és hamis bizonyítékokat vetett be ellenük. A szülőket elítélték és a börtönben életüket vesztették.

A kislány és a bátyja egyedül maradtak ebben a zord, gonosz világban.Az utcán találtak maguk alvó helyet,a kukából ettek. Tél volt, és a kislány influenzás lett. Rendkívül rosszul volt. Nem volt pénzük orvoshoz menni, így a bátyja kénytelen volt meglopni a nagybátyjukat.

Ellopott egy kis pénzt,és elment a kislánnyal orvoshoz. Abból a kevés pénzből ami maradt vett a lánynak egy rózsaszín naplót. Amikor odaadta azt mondta hogy írja bele a gondjait, titkait stb.

Ahogy múlt az idő a kislány egyre jobban lett,azonban a bátyja nem volt ilyen szerencsés. A rendőrség letartoztatta lopásért. A nagybátyja rajta kapta hogy meglopja, és ezért elítéltette... megvesztegette a bírót és a rendőrséget. A fiú nem bírta tovább és felakasztotta magát.

A kislánynak ismét ezer apró darabra tört az álma... Újra az utcán volt egyedül,szinte nem is létezett.Egy nap egy kedves öregember és a kislány egymásba botlottak, azonban a férfi már majdnem meghalt az éhínségtől. A férfi megszánta és magához ölelte a kislányt.
A legközelebbi rendőrségre vitte a kislányt és megkérte őket hogy találjanak neki egy otthont. A rendőrségnek sikerült lenyomozni a rokonait. A nagybátyját és a Nagynénjét. Nem voltak hajlandóak vigyázni rá, de a rendőrség kényszerítette...

Nagynénje és nagybátyja Aljasak voltak,és kegyetlenek. Megverték minden egyes nap. Szörnyű élete volt.de egyszer sem gondolt rá hogy véget vessen ennek.Nem tehette meg. Tudta hogy elég erős. Tudta hogy folytatnia kell. Tudta hogy megtud birkózni a feladattal amit a világ szánt neki.

A naplójába leírta a legintimebb gondolatait, álmait. Mindent bele adott. Akármilyen lehetetlennek hangzik iskolába akart menni. Keményen akart tanulni. Főiskolára akart menni. Bíró szeretett volna lenni. Segíteni akart a hozzá hasonlókon. Őszinte és igazságos lenne. Soha nem engedné meg magának hogy hibázzon.Soha nem fogadna el kenő pénzt. Igazságot szolgáltatna, és elítélni a gazembereket.

Ahogy teltek az évek a verések egyre szörnyűbbek lettek. Nagynénje és nagybátyja nem mutatott kegyelmet. A teste mindenhol sebek voltak, de a lelkét nem törhették össze. Eltökélte hogy valóra váltsa az álmait.

Egy szomorú nap éppen a folyóson játszott és véletlenül összetörte a nagybátyja kedvenc vázáját! Nézte hogy a földre esik és több milliónyi darabokra hull, csak úgy mint az álma. tudta hogy itt a vége. Tudta hogy a nagybátyja elképzelhetetlenül dühös lesz.

Elszaladt az iskolába és kitette a naplóját a tanári asztalra. Nem akarta hogy amit utoljára vett neki a bátyja kárba vesszen.Amikor vissza ért a házhoz remélte hogy maradt még egy kis ideje...de túl késő volt.
Nagybátyja már az ajtóban várta. A kezében egy hatalmas golf ütött tartott, és gonoszul vigyorgott. Megragadta a kislány haját és magával húzta befelé.
A zárt ajtó mögött verte a kislányt teljes erőből amíg csak bírta.Perceken át lesújtott újra s újra már az szinte egész törékeny csontja eltört.Már a halál kapujában volt. Az arca csupa vért volt, és alig kapott levegőt. A kislány tudta hogy eljött az ideje. Mivel a látása és a lelke elhagyja a testét. A nagybátyja még mindig nem állt le a veréssel.

Másnap holtan találtak rá a padlón. A tanár pedig megtalálta a kis rózsa szín naplókat. Amikor kinyitotta és olvasni kezdte azonnal tovább adta a rendőrségnek

A nagybátyját letartoztatták, és bizonyíték ként használták a naplót!A bíró halálra ítélte. A kislány holttestét a szüleihez temették, pontosan a bátyja mellé!