A magyarózdi református
Egyházközség messzi történeti multra tekint vissza Erdélyben, egyike a legrégebben
bejegyzett egyházaknak. Már az első 1227-ből származó feljegyzés is utal Ózdra,
mint önálló egyházközségre, az 1332-34-es pápai dézsmák regestrumai Márton nevű
lelkésszel az élen említik.
János Zsigmond korában a falu
birtokosaiként egy Ózd nevű családot találunk, mely védnöksége alatt az
unitáriusoknak keletkezik itt virágzó egyházközségük. A történelmi körülmények
miatt ezt követően csak 1786-ból vannak adatok.
Ózdon a XIX. század közepén még
nagycsaládközösségben éltek, egy házban laktak a nagyszülők, a szülők, azoknak
nem egy esetben két vagy három házas fiuk, valamint azoknak a gyermekei. Horváth
István falumonográfiájában irja, hogy ebben az időszakban negyvennyolc házat
tartottak számon, ami a nagycsaládközösség figyelembevételével hatszáz lelket
jelent. Konkrétabb adattal Lázár István szolgál, az Alsófehér vármegyéről
szóló leírásában. Állítása szerint 1898-ban Magyarózd lakossága 970 lélek volt.
ez már jelentős gyülekezetnek számt, tekintve, hogy szinte kimondottan magyar
reformátusokról van szó. A falu a mai napig megőrizte nemzeti és vallási
önazonosságát. Mindössze néhány cigány családról találunk említést, akik
ortodox vallásúak voltak.
A magyarózdi református gyülekezet
legnagyobb lélekszámú az 1850-es években volt, azóta folytonos apadás
tapasztalható. Az 1950-es lelkészi jelentés 769 főt említ, még elkeserítőbbek a
legujabb, 2001. évi számadtok, miszerint az egyházközösség lélekszáma 365. Ötven
év leforgása alatt a felére apadt. Magyarázható ez a természedes apadással, de
igazi oka a kiköltözés.
Az ózdi gyülekezet egyházát szerető,
az istentiszteleti alkalmakat és vallásos rendezvényeket buzgón látogató közösség
volt mindenkor. A múlt dokumentumai tanúskodnak arról, hogy mennyire ügyelt a
gyülekezet, hogy "mindenekékesen és jó rendben legyenek". A hívek
saját problémájuknak érezték az egyház gondjait és igyekeztek, hogy annak
dolgait megfelelően rendezzék.
Az uradalmi birtok és a
astély szomszédságában magasodik a messzire ellátszó magyarózdi templom. A nemesi
udvarház és a templom környékén a feltételezések szrint valami római vár vagy
castrum állhatott, amire az archeológiai leletekből is következtetni lehet. A parókia
dombja pedig a középkorban temetkezési hely volt. Tény, hogy ásáskor még mindig
előtünnek régi emberi csontok maradványai és a római korból származó vörös
téglák.
A falu régi templomát - a kastélyhoz
hasonlóan - Pekri Lőrinc építette a XVII. század folyamán,
az idők folyamán azonban nagyon leromlott az állapota, így már 1895-ben
megfogalmazódik egy új templom építésének szükségessége. Az új templom
alapkőletételét 1909. május 23-án ünepelték, s 1910 augusztusában véget is értek
a munkálatok, a felszentelésre augusztus 27-én került sor. Elhatározták, hogy a
templomot a néhai báró kegyes emlékezetére Radák templomnak nevezik. Bár ezt
mindenki támogatta, ma már senki sem hívja így a templomot.
Annál maradandóbb azonban az a fekete
márvány emléktábla, melyet a főbejárattal szemben helyeztek el, és melybe
aranyozott betükkel a következő feliratot vésték:
"Isten dicsőségére épült a
báró Radák kegyes alapítványaiból és a hívek filléreiből Dr Kenessey Béla
püspök, Jancsó Lajos esperes, G. Kovács István lelkész, Korodi Ferenc gondnok
idejében. 1909."
A templom "klasszikus
templom-stílusban" épült, egy toronnyal és két bejárattal. Az alapterülete 250
négyzetméter, a templomtorony magassága 32 méter. A bejáratok a templom ugyanazon az
oldalon helyezkednek el, mindkettőt egy-egy kiugró bolthajtás teszi jellegzetessé. A
szószék a főbejárattal szemben helyezkedik el. Mind a két oldalon magas karzatot
építettek. Az orgona a bejárathoz viszonyított jobb oldali karzatban található.
Az orgona - A régi
temlomban lévő orgonáról semmilyen adat nem maradt fenn, meglétéről csupán egy
jegyzőkönyvi utalásból lehet tudni 1909-ből, miszerint a régi orgona
hasznavehetetlenné ált, ezért egy újnak a beszerzéséről kell gondoskodni. A
megvalósítás a következő évben meg is történt. Formáját tekintve az orgonának
egy klaviatúrája van 54 billentyűvel és 27 pedállal. A játszóasztalt a sípokkal
összekötő szerkezet pneumatikus, amely lábfujtatással működik. A feljegyzések
szerint a legnagyobb javítására 1947-ben került sor. Sajnos az idő az emberi
alkotásoknak sem kedvez, így az orgona jelenleg ismét komoly javításra szorul. Még
használható állapotban van, de a fujtató szerkezet igen megrongálódot, ezért újabb
javítást igényel.
A szószékkorona -
A szószék a teplom főbejáratával szemben található, fölötte impozánsan emelkedik
annak díszes éke, a templombelső legművészibb alkotása, a szószékkorona. Alsó
szegletében körben a következő, immár nehezen olvasható felirat áll:
"SZENTSÉG A JEHOVA K.M. BÉNYEI NÉHA. TEKINS.ÚR BÉNYEI RADÁK ÁDÁM ÚR ÉS
KEDVES TÁRSA GR. PEKRI ERZSÉBETH THERESIA A MAGOK S EZ ÓZDI RE.EKL. A KÖLTSÉGÉN
ÉPÍTETTÉK 1733 E. 36." A barokk stílusban kifaragott korona
készítőjének mesteri munkáját dicséri. A csúcson a református egyház jelképe
látható kifaragva: a fiókáit saját vérével etető pelikán.
A harangok - A
templomtoronyban található harangokról így ír Orbán Balázs: "Van egy
érdekes harang is a templom tornyában, melyen ezen körirat olvasható: Engem An. 1678.
Elsőbb Bethlen Jánosné, Fekete Klára. Máso. An. 1731 Radák Ádám és szerelmetes
házastársa groff Pekri Erzsébeth Terezia csin." Azóta megszaporodtak a
harangon található feljegyzések, amennyiben 1889-ben megrepedt és újra kellett
önteni. 1894. augusztusára elkészült a 171 kg súlyú új harang, mely azóta is
hívja a keresztény lelket az istentiszteletre. A templomtoronyban ott található még
az un. nagyharang, melyet a két világháború között öntöttek a
hívek adomáyából, a következő felirattal: "Isten dicsőségére öntötte a
magyarózdi református egyházközség híveinek adakozásából 1925-ben öntötte Klein
Oszkár K. Cugiron". Jelenleg ez a két harang található a magyarózdi templo
tornyában arra a haranglábra erősítve, melyet a fába vésett felirat szerint Fülöp
György egyháztag készített és adományozott az egyháznak 1902. április 16-án .
Volt még az egyházközségnek egy harmik harangja is, melyet a világháború során
kidobtak a templomtoronyból és elvittek. De mégsem ágyút öntöttek belőle, hanem a
krasznai templom tornyába került.
Klenodiumok - A nemesfémből
készült kegyszerek nem is annyira az anyagi, mint inkább eszmei értékét képviselik
az egyházközségi javaknak. A kegyszerek készítésének idejét nem lehet nyomon
követni, néhány a becslések szerint a középkorból, néhány a reneszánsz
idejéből származik. Radák Ádám az ózdi egyház kegyes patrónusa adományozott egy főúri
serleget és egy úrasztali tányért. A kehely a feltételezések szerint
középkori német ötvösmunka, rajta három páncélba öltöztetett harcost mintáz,
akik mindnyájan egy-egy fegyvert (lándzsát, pajzsot vagy ijjat) tartanak kezükbe. Az
alakok között három groteszken kifaragott emberfejet lehet látni, a kehely felső
peremén körben pedig vadászjeleneteket ábrázolt készítője. Az egész serleget dús
mintázat hálózza be. A talpán szintén három sisakos és szakállas katonának
finoman megmunkált arca néz felénk. Fölöttük három kifaragott kecskefej, kicsivel
lentebb három kosfej látható. A kelyhet két izben is értékesíteni akarták,
először 1908-ban a templomépítési munkálatok fedezésének érdekében, másodszor
pedig 1930-ban, amikor az egyház templomjavítás előtt súlyos anyagi gondokkal
küzdött. Az Igazgatótanács mindkét alkalommal elutasította az eladási kérelmet,
igy jelenleg is az ózdi egyházközség tulajdonában áll és ebből vezik magukhoz az
úrvacsoraosztás során a férfiak a bort.
A Radák-hagyaték másik értékes
darabja a virágszirom formájában kialakított és körben a szélén recés
mintázatúra megmunkált ezüst úrasztali tányér. A hátán a két
koronás nemesi cimer alatt az 1782-es évszám olvasható. Az úrvacsoraosztás során
erre helyezik a felvágott kenyeret.
Az úrasztali tányérok rendjén meg
kell említeni azt az egyszerű óntányért, melynek alján a
következő írás látható: "OZDI REFORMATA EKLESIAE".
|