Magyarózd és környéke ősidők óta lakott település volt. A régészeti ásatások során a Mezolitikumtól kezdődően egészen a magyar honfoglalás koráig találtak leleteket a Körös-menti, péterfalvi, cotofeni, bronzkori, hallstatti és La Tene-i kultúrák termékeiből. Egy szkíta sírhalom feltárására 1968-ban került sor a falu Dégicsúpnak nevezett határában.

ggggggggggg

Mindezek mutatják, hogy a település története a messzi időkbe vezethető vissza. Magának a falunak a történetét a hagyomány a honfoglalás korából eredezteti, amennyiben a helység nevét Ózd csapatvezértől származtatják. Tény az, hogy az első írott okmányok is az Árpád-korból származnak. Mályusz Elemér történész professzor Ózdot a tatárjárás előtti faluként említi.

 Orbán Balázs a következőket írja: "Ózdot érdeklőleg okmányi tudósításunk is messze korra felhat, mert 1227-ben Ambrus ózdi lelkész említtetik. (A katholikusok régebbkori schematizmusa szerint)

A falu eredetére vonatkozó első feljegyzés egyháztörténeti vonatkozású. Kiderül ebből, hogy Ózd már akkoriban olyan jelentős helység volt, hogy önálló egyházközséget működtetett. Ezt igazolják a pápai dézsma 1332-1334 regestrumai, melyek Ózdot  mint tekintélyes önálló egyházközséget az "archidiaconatus de Ozd" néven említik. Az esperesség székhelye azonban nem itt  lehetet, hanem valahol a Mezőségen.

Ózd legelső ismert birtokosaiként Simon somogyoni bán fiait és Baládot lehet említeni. 1358-ban a pünkösd utáni 8. napon a küküllővármegyei bírák megosztják Ózdot Simon somogy bán fiai: Simon, Mihály, Jakab, János és a Tamás fia, Balád között. A Baládfiak   egészen a XVI. század első feléig Ózd birtokosai maradtak.

János Zsigmond korában az Ózdi családot találjuk itt - írja Orbán Balázs - melynek védnöksége alatt az unitáriusoknak virágzó egyházközsége keletkezik Ózdon. 1568-ban Kis Ambrus és neje, Baládfi Ilona Ózd birtokosai, majd 1583-ban Báthori Zsigmond Ózd, Csapó, Sályi és Ó-Kocsárd birtokába Baládfy Magdolnát és férjét Szalánczi Györgyöt teszi. Ezután csakhamar Ózd a Tolmács család birtokába kerül. Radák István nejével Tolmács Zsófiával kapja Bethlen Gábortól 1625-ben. A Radákra szállott Tolmács-rész mellett a Toldalaghiak is birtokosok voltak, de a nagyobb Radák-rész is egy ideig idegen kézen volt, mivel Radák István 1694-ben 12 évre elzálogosította Thordádi Gábornak, 1695-ben pedig hatvan évre Pekry Lőrincnek engedte át, cserébe a Thordádinál lévő záloglevél kiváltásért. Ebben az időben építette Pekry Lőrinc a most is meglévő fényes kastélyt.

A Radák család kezére a birtok csak 1732-ben került vissza, ettől kezdődően a XIX. század utolsó feléig - a Radák család kihalásáig - az ő birtokukban volt az uradalom és a kastély. A Radák család tagjai azonban nemcsak birtokosai voltak az ózdi uradalomnak, hanem az egyház kegyes patrónusai is.