|
|
Ami a falu régi történetét illeti, a
birtokosságot érintő okmányokból kiderül, hogy Pekri Lőrinc fennhatósága után a
Radákokig nem volt állandóan itt lakó földesúr. Az urak élete nagyon különvált a
faluétól. Habár a földek a földesúréi voltak, az emberek szabadon, a saját
belátásuk szerint használhatták. Közülük voltak fél - vagy negyedbirtokosok
(jobbágytelkes), de egészbirtokosról sehol nem lehet említést találni.
Hasonlóképpen hiányoztak a zsellérek is.
|
|
|
A falu lakossága foglalkozását tekintve mezőgazdasággal,
állattenyésztéssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. A XIX. századból még
ismertek a kezdetleges munkaeszközök, mint faeke, cséphadaró. Kezdetben
naturál-gazdálkodást folytattak, azaz önellátásra rendezkedtek be. Maguk
állították elő a mindennapokhoz szükséges munkaeszközöket, ruhaneműt, ennivalót.
Némileg változott a helyzet a XIX.
század végétől, amikor az uradalmi mezőgazdaság országos színvonalon is korszerű
szinte emelkedett és ez magával vonta a falu tanulékony lakóinak fejlődését is.
Két igazságot is rejt magában a még
ma is emlegetett ózdi közmondás: "Ózdon még az ökör is bort iszik".
Egyrészt valóban keresettek voltak az ózdon tenyésztett nagyszarvú magyar fajta
ökrök. A környező piacokon nagy keletjük volt ezeknek. Másrészt még híresebb volt
az ózdi bor, melyért messze vidékről eljöttek, hogy megvásárolják.
Orbán Balázs
egyenesen kijelenti: " Ózd nemcsak sok bort, hanem oly jó minőségűt is
termel, melynek az egész országban híre van, s mely Erdély bora közt a legkiválóbb
helyet foglalja el.
A lakosság megélhetését
napjainkban is a mezőgazdaság, a háztáji gazdálkodás biztosítja. A falu lakossága
azonban az utóbbi évtizedekben folyamatosan csökkent. Az iparosítás és az abból
fakadó urbanizáció folytán szinte rákényszerültek az emberek, hogy a megélhetés
miatt elhagyják lakóhelyüket és a városokba költözzenek. A kor szerinti megoszlást
figyelembe véve megállapítható, hogy éppen az a középgeneráció hiányzik, aki
annak idején fiatal munkáskorszakát élve a megélhetését csak úgy látta biztosítottnak,
ha városra költözik. |
|
|
|
|
A faluban működik általános iskola és óvoda. Az általános iskola
tavaly felvette a falu híres szülötte, a költő Horváth
István nevét.
Az iskola I-VIII osztályában összesen 41 gyermek tanul a következő felosztásban:
I-III oszt ályban: 11 gyerek
II-IV osztályban: 14 gyerek
V-VI-VIII osztályban: 16 gyerek
Az alsó tagozatban (I-IV osztály)
tanuló 24 gyermeket két tanitónő oktatja. Mindketten a 20 km-re levő Marosludasról járnak ide naponta. Amint a fenti kimutatásból is kiderül az I-III osztályban és a II-IV
osztályban összevont oktatás keretében tanulnak a gyerekek.
Az iskolai berendezés nagyon
hiányos, mindössze néhány szemléltető eszköz, didaktikai anyag, tábla, pad, szék,
katedra található. Azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon szűkös a hely. Az oktatás magyar nyelven folyik.
A felső tagozat on az V.osztályba 6 gyerek, a VI.osztályba 4
gyerek, a VIII.osztályba 6 gyerek tanul. Kilenc tanár
oktatja a gyermekeket a szaktantárgynak megfelelően. A tanárok fiatalok, lelkesek. Mindannyian Marosludas városából ingáznak
naponta.
Az
óvoda vegyes cspoortként működik. A 17 óvódás gyermek három csoportra oszlik. A
három csoportnak egy óvónője van, aki helyben lakik.
Kis csoport 10 gyerek
(3évestől-4 évesig)
Középső csoport: három gyerek (5
évestől-7 évesig)
Nagy csoport: 4 gyerek (6-7 évesek)
A 17 gyerekből 8 kislány és 7
kisfiú. Mindannyian anyanyelvükön magyarul tanulnak. A foglalkozás keretén belül
heti két alkalommal 10-15 perces román nyelvű tanitás folyik. A csoportban van 3
cigány gyerek, de ők is tökéletesen beszélik a magyar nyelvet. Az óvodai program
rövid: reggel 8 órától déli 12 óráig tart.
Az óvóda felszerelése a városiakhoz
képest igen szegényes, de azért itt falun is lehet kellemes, családias otthont
varázsolni. Szeretet és akarat kell, mert aki jóságot vet, szeretet arat.
|
|
|
|
|