Sajnos ma volt az évnyitó, mehettünk puccba-parádéba 5-re a suli tornatermébe. Az igazgató lenyomta a szokásos műsort, "életre felkészítés, elsősők, végzősök, érettségi, felnőtté válás, új közösség, blablabla". Mikor mondta, hogy idén új tanárnő(k) jön(nek) a suliba, az iskola fiú tanulói pipiskedve egyfajta furcsa hullámzást produkáltak, majd jót kacagtunk magunkon. Lett egy új fiú-osztálytársunk, a lány helyett aki sajnos elment. Felmentünk az osztályunkba, megtudtuk milyen óráink lesznek holnap (lyukasóra az első), valamint hogy vigyük magunkkal a bizonyítványt és pénzt az ellenőrzőre.

Hazamentem, megnéztem a Simpson családot, amit mostanában igyekszek nem kihagyni, egyszerűen függővé váltam.

7-től pedig elmentem tekerni egyet az országutival, részben, hogy leteszteljem a ma beszerzett Cateye Velo 8 km órám, részben pedig, hogy levezessem a felgyülemlett energiáimat. Nagyon szép volt a naplemente és nagyon nagy szél fújt. Odafele féltávig 36-os átlagot tudtam menni, de visszafele a szélnek köszönhetően leromlott 30-ra.

Más: Ha rámkiáltasz sötétedés után hogy álljál már meg, legyen akár férfi akár női hangod, ne nagyon várd, hogy megálljak neked ha nem ismertem fel a hangod és gőzöm sincs ki lehetsz. Mondjuk azért gondolkoztam egy kicsit, hogy megálljak-e, mi van ha a nagy Ő volt az?

Haverral megvitattuk, hogy a tavalyi nyár valahogy jobban sikerült. volt Ákos koncert, idén “csak” Tankcsapda. Volt nő, idén nem volt. Volt a Körös-torokon part, idén is de sokkal kevesebb ideig.

Sikerült abszolválni a könyvosztást is, idén már a kezdés után egy órával ottvoltam, úgy gondoltam, hogy még nem lesznek sokan. A faszt nem! 80 percet kellett sorbanállnom. A mobilom persze a töltőn hagytam, így nem tudtam szólni haveroknak, hogy ugyan szórakoztassanak már el a várakozás közben. 10 előtt 20 perccel eszméltem, hogy le kellene mondanom a különórám, de teló híján nehéz lett volna, a sorban pedig nem volt ismerős akitől kérhettem volna, így miután kifizettem 18975 kreditet a könyvekért siettem a környék első nyilvános fülkéjéhez, ahonnan szóltam anyukámnak, hogy szóljon oda a tanárnak, hogy a mai óra sajnos ugrott. 11-től délig boltba rohangálás tette ki a napon, félig eredménytelenül, 5-től pedig fociztunk a "dühöngőben" (drótkerítéses betonpálya) a helyi suttyókkal, sikerült is elveretni magunk, pedig az elején tetemes előnyre tettünk szert, de a végén már nem tudtuk tartani és szépítettek, majd fordítottak az álláson.

Holnap remélem jó idő lesz és tudok bringázni. Akarok egy igazán jót tekerni. 5-kor meg már évnyitó. Nagyon nem hiányzik az iskola, az osztályból is csak pár arc, akit hiányoltam már.

Nagyon tudom rühellni az olyan embereket akik pl. msn-en kiírogatják, hogy ennyi meg ennyi nap van hátra a születésnapukig mintha az érdekelne valakit is. Ezzel csak azt akarják elérni, hogy figyeljen rájuk valaki, esetleg a kontakjaik közül pár boldog szülinapot kívánjon neki, és ne érezze olyan fenemód elhanyagolt kis senkinek magát. Különben is, mi az ha az ember egy évet öregedik? Semmi. Nem az ajándékoknak kell örülni, hanem a sikereidnek, szeretteid sikerének, kisebb-nagyobb örömöknek.

Valóban itt az ősz. Mikor felébredtem hallottam, ahogy az esőcseppek csattognak az eresz alján és már nem fogott el olyasfajta mini-pánik ami júliusban úrrá lett rajtam, hogy úrsiten mi lesz a mára tervezett programokkal, talán még meg is nyugtatott kicsit. Zoknit húztam és melegítőnadrágot. Bőségeset reggeliztem majd forró vízben fürüdtem.

Viszlát nyár!

"Égszakadás, hangrobbanás

Itt van a jövő, nincs több dobás

Szörnyű tudni, hogy itt a vége

Üzenetünket írjuk az égre"

Nos tegnapelőtt végeztem Dan Brown - Angyalok és démonok c. bestsellerével. Engem teljesen lenyűgözött a regény részletgazdagsága. Sokkal jobban tetszett mint a da Vinci-kód, bár lehet, hogy még ülepednie kell az olvasottaknak. A főhős ismét Robert Langdon, akit a da Vinci-kódból már ismerhetünk (bár ezt a könyvet írta meg előbb Brown). A rövid fejezeteknek köszönhetően nem lehet letenni a könyvet, mindig jön a "na még egyet" effektus, így gyakran másfél-két óráig le sem teszi az ember. Hogy mennyi valóságalapja van a történetnek azt nem tudom, de egyik Dan Brown könyv sem tényfeltáró írásnak készült, nincsenek benne bonyolult szóvirágok, nem irodalmi nyelven íródott, sokkal inkább az olvasó szórakoztatására készült. Addig sem néz rengeteg ember tv-t. A cselekmény végére összefonódnak az addig több szálon futó események, és fény derül a turpisságokra. Engem teljesen lenyűgözött, legyen mások szerint bármennyire is bugyuta. A következő olvasmányom is egészen biztos Brown-könyv lesz.

Ma feszültséglevezetésként elmentem az országútival tekerni egy nagyot, mert az ősök hihetetlen módon felidegesítettek. Murphy törvénye szerint, ami elromolhat az el is romlik, nekem a háztól már 5-6 km-re sikerült defektet kapnom egy kis szar kavics miatt, ami persze egyből felütötte a gumit. Kocoghattam hazafelé, amit szó szerint így tettem mivel már eléggé messze jártam ahhoz, hogy gyalog menjek. Szerencsére 5 éves triatlon, duatlon, atlétika útán nem volt gond hazafutnom.

Ha valami nyomja a lelkem, gyakran ilyen tekerésekkel teszem túl rajta magam (persze defekt nélkül), vagy ha fontos döntést kell hoznom gyakran egy ilyen tekerés után könnyebben tudok dönteni, mert közben ki tudom üríteni a fejemet. Csak a gondolataim, a testem, a bringa, és a leküzdendő táv létezik és út közben ha akarsz sem tudsz másra gondolni mint az épp aktuális dilemma.

Rettenetes ez a szám amiből a következő idézet származik (Hip Hop Boys - A hegyekbe fönn), de a hétvégi alkoholizálásunk folyamán ezt, és ehhez hasonlókat szoktunk énekelni, útban a buli felé.

A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe
Mert érzem mindenféle gond van most a fejembe'
Akkor ejtőzünk a kertben minden délelőtt
Az a jó, ami jó, nem is kell már ennél több…

Most semmiről sincs kedvem írni, úgyhogy nem is írok, jó?

Sajnos nem lehet szó nélkül elmenni amellett a szomomrú tény mellett, hogy mindjárt itt az iskola. Borzasztóan közelít. Még hátra van 1 hétvégi buli, pár focizás, bringázás és esetleg 1-2 motorozás.
30-án könyvosztás, 31-én évnyitó, másnap pedig már iskola…

Ez valami rettenetes.

Az ördög bal keze

zöld - Szeretem a sportot
sárga - Livestrong , Lance Armstrong 7-szeres Tour de France győztes és rák-túlélő, rákos alapítványának támogatására készült karkötő. USA-ban darabja egy dollár a Nike-nál.