Elképzelhető, hogy egy ingyenes tárhelyen, másik blogot indítok. A béta verzió már fut, wordpress alatt, és jelenleg a lehetőségeit próbálom kitapasztalni. Rengeteg skint kipróbáltam már, némelyik nem ismeri a felsorolást, vagy a behúzást, a másik sután kezeli a képeket, vagy néha egyben van, néha szanaszét csúszik. A jelenlegi skin egyben van, szép és kezeli a behúzást, vagy a felsorolást is és már nagyjából 95%-át lefordítottam, de az mkavatart vagy a gravatart még nincs sikerült feltennem alá, úgy hogy működjön is.

Jelenleg párhuzamosan postolok, ebbe és abba a blogba is, hogy ha egyszer megnyitom, akkor visszamenőleg minél több post, legyen benne. Nem tudom mikor lesz harcrakész, de szerintem szeptemberben már csak az fog üzemelni.

Igen, itt már erről a blogról van szó.

Sajnos azt kell, hogy mondjam, az idei nyaram eddig közel sem olyan eseménydús mint a tavalyi.  Most nagyon bele kell húzni a maradék időben, hogy ezt is emlékezetessé tegyem. Tavaly a tábor is jobb volt, nők terén is eseménydúsabb volt, volt kezdet és vég is, és egyiket sem sajnálom, bár nem én szakítottam. Rengeteg emócióhoz, és talán tapasztalathoz is juttatott az az eset. Nem voltam a toppon, mégis felszabadultan tudtam élvezni a koncerteket, bulikat, az életet, mert tudtam, hogy abból a kapcsolatból jól már nem fogok kijönni.

Több időt tudtunk, lent a Körös-torokban tölteni, ugyanis az idei árvíz miatt sokáig használhatatlan volt a part. Szerencsére már van part is, és bulizni is lehet lent hétvégénként. Többet pizzáztunk a haverokkal, többet fociztunk.

Remélem a lemaradásokat be tudom még hozni, különben nagyon fogom sajnálni magam

Nos akkor nézzük tételesen miket kellene még véghezvinni:

• barátnő
• koncertek ( Kispál  - aug.6., Tankcsapda - aug.18. )
• bulik
• focizások
• pizzázások
• bringázások
• motorozások

Lehet, hogy korai volt még így írni az idei nyárról, de remélem majd az iskola kezdetével, visszanézve ezt a bejegyzést, minél több elemet kipipálhatok közülük.

Nos, voltam megnézni az úgynevezett “suvadást” ami az idei árvízkor keletkezett a Tisza túloldali védtöltésén, tőlünk kb. 4,5 km-re. Odafelé hátszelem volt, tudtam is tartani a 35-ös tempót a gát tetején llévő földúton. Odaértem, hát nagyon durva. A gát körülbelül 100-150 méterén meg van támasztva rengeteg, már nem is homok, hanem sóderzsákkal és 1 köbméteres tartállyal amiket a folyó vizével töltöttek meg. Már amikor elindultam akkor is feltünt, hogy mintha az ég egy darabon sötétebb lenne, de akkor ezt betudtam szimplán a napszemüveg hatásának, de mikor odaértem, és elkezdett dörögni is, akkor tudatosult bennem, hogy az mégis csak borulás volt. Visszafelé már nem volt olyan könnyű a haladás, mert már szembeszelet kaptam, de szárazon hazaértem, és volt még időm megnézni az új bringautat is a gáton.

A suvadásról csináltam pár képet telefonnal, majd talán felküzdöm őket ide.

Kép és szöveg az eseményről itt és itt.

Csak 2-3 éve ismerem közelebbről a zenéjét, de hihetetlen mennyire magával tudja ragadni az embert. Egészen nyugodtan állíthatom, hogy valaki egyszer megkedveli Ákos zenéjét, abból sosem fog belőle "kiégni" ez a fajta imádat. Rengetegen megvetik, mert nyíltan foglal állást bizonyos dolgok mellett, és azok mellett határozottan ki mer állni. Vannak dörgedelmes, gitártépős rockszámai, és elgondolkodtató melankolikus dalai is.

Ha valaki úgy ment el egy koncertjére, hogy előtte nem járt még egytelen Ákos koncerten sem, annak biztosan maradandó élmény marad. Hatalmas hang-, és fénytechnika, igényes kivitelezésben. Mikor megszólal az első nagyobb basszus a hangfalakból, megrebben az emberek lábán a farmer, és a gyomrukban érzik a basszust. Döbbenetes élmény. A tavalyi és tavalyelőtti "Az utolsó hangos dal" turné koncertjeit egy eléggé érdekes koncertkezdéssel ruházták fel. A színpadot egy fekete függönnyel választották el a közönségtől. Megszólalt a "Szent Mihály ima", majd "A kezdet előtt" c. szám közben(!) hullott csak le a függöny, hatalmas fény-, és hangorkán kíséretében. A koncert további részét eszeveszett tombolás, éneklés, üvöltés tölti ki, egészen az "Adjon Isten" c. népdal-feldolgozásig, ahol sajnos tudomásul kell vennie a közönségnek, hogy még egy koncertnek vége. Elkezd lassan oszlani a tömeg, általában megpróbálják visszatapsolni a bandát, de mindenki jól tudja, hogy már nem fognak visszajönni.

A koncert után mindenki aki ottvolt, határozottan emlékszik minden apró pillanatra még legalább egy hétig, majd szép lassan a feledésbe merülnek, és csak főbb történések maradnak meg. Egyébként, ha nem volt az ember még előtte élő koncerten, akkor elképzelhetetlen, ahogy az orrunk előtt "rakják össze" a zenét, és nem holmi rideg stúdió-verziót hallunk.

before - függeny fent, de már zenélnek

after - hang-, és fényorkán

Imádok úgy felriadni az álmaimből, hogy az adrenalin pumpál a lábaimban, a szívem pedig lüktet. Legtöbbször akkor tapasztalom ezt, amikor épp elalszok és valami olyasmit álmodom, hogy zuhanni kezdek, és hirtelen felriadok. Néha kevésbé izgalmasabb álmokból felriadva is ugyanezt tapasztalom. Egyszerűen imádom az adrenalint!

"Az epinefrin vagy adrenalin a mellékvesekéreg hormonja és neurotranszmitter. Kémiailag egy katekolamin hormon, szimpatomimetikus monoamin, ami a fenilalanin és a tirozin aminosavak származéka. képlete: C₉H₁₃NO₃

Élettani hatása: Izgalom vagy veszély esetén termelése fokozódik, a glükóznak a májból a sejtekbe jutását segíti, így emeli a vércukorszintet, ezáltal lehetővé téve a nagyobb energia termelést. Gyorsítja a légzést, emeli a vérnyomást.

Mesterségesen először Friedrich Stolz állította elő 1904-ben.

Azthittem, hogy mind a négy bölcsességfogam kiveszik és most csak valamelyik kettőt intézik el, de szerencsére tévedtem! Csak a felsőket kell, elvégre azok tolták össze a fogaim. 9-re volt időpontom, természetesen csúsztunk rendesen, amit először az életben egyáltalán nem sajnáltam, sőt, nagyon is örültem neki. 10 óra előtt hívhattak nagyjából be, beadtak két érzéstelenítő injekciót, majd kiküldtek a folyosóra, hogy hasson a hatóanyag. Egyszer csak sorrakerültem. Nekiláttak a dologhoz, az orvos felvilágosított, hogy fájdalmat nem fogok érezni, de húzást, nyomást, feszítést igen, de ezektől nem kell megijednem. A fog tényleg kijött fájdalom nélkül, talán a "seb" (vagy a fog helyén tátongó lyuk, nemtom mi a helyes kifejezés) összevarrása kellemetlenebb volt, ahogy a cérnát végighúzta az ajkamon… brr

Még hazaérvén is tűrhetően éreztem magam, de ahogy teljesen felszívódott az érzéstelenítő, már nem volt olyan fényes a helyzet. TV-ztem de aztán inkább megpróbáltam aludni, eleinte igen csekély sikerrel, de később azthiszem aludhattam is egy olyan 45-50 percet, pedig borzasztóan ritka hogy nappal aludni tudjak, mondjuk volt bennem egy kis fájdalomcsillapító addigra.

A jobb oldali bölcsességfogam pedig egy hét múlva fogják kihúzni, pont a Körös-toroki napok első napján

Remélem gyorsan megy majd a regenerálódás.

ákos : Idelenn idegen

“Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!

Szárnyatlan angyal egy városban,
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.

A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.

Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében, ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond, vagy igazat,
És mit énekel?

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.

Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!

Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.”

Remélem kibírom a holnapot, nem vagyok a legjobb hangulatomban most sem.

Az a helyzet állt elő tavasszal, hogy azt tapasztaltam, hogy a korábban meg-fogszabályozott fogsorom elkezdett “összetolódni” kicsit. Irány a fogorvos, majd mondta, hogy valószínűleg a bölcsességfogak okozzák amik elkezdtek “kibújni”. Elküldött röntgenre, és ki is derült, hogy igaza lett, és tényleg jönnek a bölcsességfogaim. A legegyszerűbb ha kivetetjük őket, ami így nagyon könnyen hangzik de egy eléggé (khhmm) fájdalmas “műtét” aminek az első részét csütörtökön abszolválom, és a másodikat pedig valamikor a jövőhéten.

Eddigi relatíve rövid életem alatt többet voltam már korházi kezelés alatt mint a korombeliek, bár befeküdnöm sosem kellett még, csak egyszer, de szerencsére akkor sem kellett ottaludnom.

Először egy szilva nagyságú anyajegyet távolítottak el a bal térdhajlatomból, körülbelül 98 tájékán. Aztán a hátamról vettek le 2 “veszélyesebb” példányt nagyjából úgy 2002-ben. És idén az eddigi legkellemetlenebb okból jártam meg a korházat. Először csak elkezdett fájni a derekam mintha felfázott volna, amin még segített a forró fürdő, majd rettenetesen begörcsölt, de mégse hasonlítamám az “igazi” vesegörcshöz, az állítólag sokkal fájdalmasabb, vagy annak állították be előttem. Na szóval, a röntgen kimutatta hogy tényleg vesekő, majd onnan úgynevezett “robbantásra” küldtek. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy befekszel egy gép alá, becélozzák a vesédet, és valami különleges lézersugárral “robbantják szét” a vesekövet. Olyan érzés mint mikor elektromos árammal stimulálják az izmaid, de annál egy kicsit erősebb azért. Az kezelés eredménye 1 hónapon belül várható, nekem pont 15 nap után jött meg az eredménye, és a vesekőtől két darabban, természetes úton meg tudtam szabadulni.

Köszi, hogy elolvastátok ezt a nem túl szokványos bejegyzést, csütörtökön pedig szorítsatok nekem.