Délután nekiindultunk a vidéknek. Elmentünk Bokrosig betonon, majd onnan Tiszaalpár következett földúton. Igazából a mai nap végcélja lett volna ez, de javasoltam, hogy akár meg is nézhetnénk a Tőserdőt Lakiteleknél.
Hát átgurultunk oda is. Milyen frankó triatlon diákolimpiák is voltak ott… Volt, hogy 24 fokos, habos posvány volt a víz, és volt, hogy 17,5 fokos fagyos trutyi. Tulajdonképpen szerettem ott versenyezni.

Körbemutogattam D.-nek a dolgokat, hogy mi merre volt, fotóztunk, pihentünk egy kicsit, majd felvettem az ötletet, hogy mi lenne ha visszafelé a kicsivel hosszabb és rizikósabb utat választanánk. Úgy döntöttünk, hogy ilyen időben abszolút vállalható lesz az a rész és nekivágtunk.

Pár helyen megálltunk kulacsot tölteni, eléggé feszes tempóban jöttünk mert Csongrádnál a komp, illetve most csak a dereglye jár ("kis komp", csak személyeknek és bringáknak/motoroknak)

Az utolsó 10-15 km-en D. kezdett elfáradni, nem bírta annyira a tempót mint ami nekem viszonylag kényelmesen ment. Hát hiába, nekem volt időm bringázni az utóbbi időben, neki meg kevésbé és kiesett a pixisből.

Isteni időnk volt. Háromnegyedes gatyában, rövidujjúban és felette egy fölsőben nyomtam le. Ha majd megint lesz pontonhíd, akkor akár megállhatunk valahol fagyizni/sütizni is. Most ez necces lett volna. Így is aggódtunk, hogy nem lesz komp, de Csépa és Csongrád közt találkoztunk azért a híd felé igyekvő emberekkel és ez nyugtatólag hatott ránk.

Adatok

Csongrád-Bokros-Tiszaalpár-Lakitelek-Tiszaug-Tiszasas-Csépa-Csongrád
Összesen: 56,90 km (+ 4-500 méter kimaradt, elfelejtettem visszatenni a km-órát miután levettem kicsit)
Átlag : 24,1 km/h
Nyeregben: ~2,5 óra
Max. seb.: 43,3 km/h

És egy pár kép a túráról időrendben:

A héten már teveztem, hogy a vasárnapra redukálódott hétvégén tekerni kéne egyet Szegvár felé.
Reggel elintéztem pár dolgot, mint például: reggeli, rendrakás, majd nekiláttam a bringával foglalatoskodni. Mivel még a görgőn állt, megpucoltam a portól itt a szobában, aztán kivittem a műhelybe, felnyomtam mindkét kereket 6 barra és megolajoztam a láncot meg a váltót. Konstatáltam, hogy még mindig megvan az orbitális nyolcas a hátsókerékbe, majd széplassan útnakindultam olyan negyed 11 fele.

Bámulatos módon sikerült tökéletesen felöltöznöm az időhöz mérten. 12 fok, hosszú sztreccsgatya, heavy tools aláöltöző felülre, rá meg egy ilyen tapadós fölső (de nem kifejezetten bringás). Régóta nem tettem ilyet, vittem bukósisakot, mert féltem, hogy az eddig ismeretlen útszakaszon rossz lesz a minőség és/vagy nagy lesz a forgalom.
Indulás után nemsokkal felfedeztem, hogy itt visszafelé szívni fogok mint a torkosborz, mert érezhteően hátszelem volt és az útirány nagyjából végig É-D-i. Szentes felé találkoztam az ex-biosztanárnőmmal meg a férjével akikkal szezonban havonta 2-3 alkalommal össze szoktunk futni bringázás közben

Nem volt nagy forgalom a 451-esen így lemerészkedtem a bringaútról. Egyszer sikerült, úgy odavágni a hátsókereket egy dupla-vasútiátjáróban a síneknek, hogy attól féltem egyből defektet kapok, de szerencsére megúsztam nélküle.

A Szentest Szegvárral összekötő út eléggé jó minőségű, legalábbis a magyar viszonyokhoz mérten. A foltozásokat végig kerülni kell, de a fennmaradó részre nem lehet panasz.
Szétnéztem a faluban, leültem a piacnál egy padra, eresztettem két telefont egyik osztálytársam felé aki itt lakik, de nem vette fel, így kis pihi után elindultam vissza.
Bejött a jóslatom, tényleg szívtam visszafelé. Ahol odafelé nem kellett túlságosan megerőltetni magam a 35-36-os tempóért, visszafelé a 26-27-ért kellett küzdeni. Szentesen is pihentem kicsit, felhívtam a jelen pillanatban is Pesten tartózkodó D.-t , hogy mi a helyzet vele, aztán megint nyeregbepattantam. Szentes és Csongrád között már nem volt olyan súlyos a helyzet, helyenként 31-32-vel is lehetett küldeni.

Párszáz méterre a házunktól majdnem sikerült azért zakózni egyet a gáton, mert meglepődtem, hogy nem megy olyan flottul a pedál-felfeléhúzás sima ciővel. Mihelyst lesz pénzem bizisten szerzek erre is egy spd pedált!
A bukót máskor is magammal fogom vinni, ha országútra merészkedem.

Összeségében frankó kis kör volt (bár ugyanazon az útvonalom mentem oda és vissza is), 50 kilométert csavartam bele a bringába, visszafelé a jobb vádlim néha már jelzett, hogy őt hagyjam béként, terheljem inkább a balt. Nyeregben 1 órát és 42 percet tölöttem és 29-es átagot hajtottam. Odafelé szándékosan felső kormányfogásban mentem, (a fékkarnál csimpaszkodtam) mert tudtam, hogy jobb lesz ha az alsó kormányfogás "megmarad a visszaútra. Kisebb homlokfelület -> jobb aerodinamika ->jobb tempó mint felső fogásban.

Határozottan jól esett, felért egy megtisztulással.
Végezetül pedig itt a bizonyíték, hogy ottvoltam.

Azért van egy hangulata, nem? Nekem legalábbis nagyon tetszik
Igen, belenyúltam photoshoppal. Kattintásra megnő, 1024*x méretűre.

Szóval ma voltam bringázni. Isteni napsütés volt, csak egy kis szél nehezítette néha a dolgom. Megvan az idei 600. km. Rövidnacis, hosszúfölsős időt akarok.

…hogy akkor kezd el esni az eső mikor felöltöztem, összeszedtem a cuccaim és felvettem a cipőm.

Egyébként tegnap rábírtam magam, hogy menjek el egyet tekerni a nem túl kellemes torokfájásom és a hasonló időjárás ellenére is. Tulajdonképpen az időnek nem volt semmi baja azt leszámítva, hogy még mindig nem akar 19-20 fok lenni. A 24 km alatt elfogyasztottam 2, azaz kettő negro "töltetlen keménycukorkát" és ahogy számoltam, a szélirány is fordult vagy 3-szor, szerencsére nem túl zavaró mértékben.

Februárban eddig 230 km-t mentem, és szeretnék még a hónap végéig 20-30-40-et, majd ahogy az idő engedi. Januárban lényegesebben jó idő volt, akkor kevesebb nap alatt (hónapvégén sítábor volt) 330 km-t tudtam belecsavarni a bringába, de akkor még beteg sem voltam (ha a torokfájást lehet betegségként említeni).

Alig várom, hogy végre, ha mást nem, hosszú-sztreccsgatyában lehessen menni ORSZÁGÚTIVAL is tekerni. Bár azzal is csak a nyűg lesz. Hátsógumit mindenképp cserélni kell, hátsó kereket mindenképp centíroztatni kell, de lehet hogy az elsőnek sem ártana, fékkarokat meg kellene igazítani, ami szerintem csak a kormány újrabandázsolásával lehetséges és úgy néz ki beleszerettem a patentpedálba, ugyanis erre is kéne szerezni. Annyi előnyöm már van, hogy mostmár mernék netről is rendelni, tudom, hogy mi-merre-hány méter.

Úgy néz ki tavaszra igencsak számolnom kell a kiadásokkal. Itt vannak a bringás ügyek, plusz ha minden igaz akkor minimum 1 koncert, meg majd a "Minden most kezdődik el" maxit is szeretném eredetiben birtokbavenni…

Visszavittük délután a boardokat, illetve csak az enyémet, mert B.-ét már hoztuk is vissza. Utána beugrottunk a Prologba, patentpedálra és cipőre utaztam. Olyan amilyet szerettem volna (shimano pdm-520), nem volt de volt helyette 7ezerért egy kicsit "butább" kistesója, pdm-505. Cipőből megnéztem többet is és egy alap shimano cipő lett a befutó.

A pedál 7000 Ft-volt, a cipő meg ~15000. Neten olcsóbb lett volna, de interneten a hülye se vesz cipőt.
Akartam, de elfelejtettem V-féket nézni hátra, mert az itteni bringásbótba' még nem érkezett meg amit rendeltem, és elfelejtettem Bikemagot is venni, pedig mikor bementem megakadt rajta a szemem.

Utána beugrottunk a Media Marktba, majd spuri az mp3 lejátszókhoz. Körülnéztem, leginkább a már neten is látott samsungok tetszettek. Ami lényeges volt: 1 giga, usb kulcs forma, okos, strapabíró.
A választott: YP-02RZB. A strapabíróságát még nem bizonyította, de egy hasonló samsungon végzett tudományos kísérletek (mosógépes mosás) már bebizonyították, hogy bírja a strapát.

A pedállal kerültem egyet az utcában, korrektnek tűnik, még nem sikerült esni vele, de ami késik nem múlik. Majd talán amikor megszokom a ki-be lépést és hirtelen szükségem lesz testtel korrigálni az egyensúlyomon…

Kedd reggel irány Ausztria, azon belül is Dachstein. Ismét eljött a sítábor ideje. Megint a suli szervezésében megyünk.

Rengetegen leszünk az osztályból, ami nem volna alapvetően baj, de előre félek egy-két csaj vinnyogásától, amikor a hóban feküdve, fáradtan, aláverejtékezve a sícuccnak nem bírnak felkelni a földről és azt sipítozzák - "de én akkorse fogok tudni megtanulni síelni".

Idén kipróbálom a snowboardozást is. Béreltünk deszkát Szegedről, B.-ék ma hozták el. Ha beválik a dolog, akkor talán folytatom, de azért viszünk lécet is.

A szállásunk elvileg, valamiféle diákszállás lesz, remélem a jobbik fajtából. Sajnos most nem pályaszállás lesz, minden nap buszozunk majd a pályához kb. 20-30 km-t.

Sajnos idén nem tudok vinni sem mp3 lejátszót, sem discmant, az mp3 lejátszó hamarabb, a discman meg pont a tavalyi sítábor hazaútján murdelt meg. Viszek helyettük könyvet "Lance Armstrong - Bicikli életre halálra" (egyszer már olvastam), meg útközben venni kéne újságokat. Sajnos a Bikemag csak szerdán vagy csütörtökön jelenik meg, kénytelen leszek valami kommerszebbet vásárolni, olyat mint FHM, MotorRevü.

Egyelőre, a 31-ből csak 15 felvonó üzemel, reméljük ez szerdáig felkúszik még 20-22-re. Vasárnap pedig jövünk vissza.

Egyébként ma voltam bringázni egy tizenkettest, szinte csak kényszerből. Itthon az ősökkel már egymást idegesítettük, meg amúgyis rámfért a frisslevegő. Elég nagy hátszelem volt egy darabig, de nem éreztem a tempót, (lehet, hogy a sok-sok réteg ruha tette) később a szelet éreztem meg.
Kezd megint befagyni a Tisza-holtág.
Az utolsó 1-2 kilométer már csak kínlódás volt, nem akartam hazamenni anélkül, hogy ne lenne benne a bringában az 1200. km is. Végül 1200,2 km-t írt a kijelző.

Valószínűleg ezennel be is fejeztem a januári tekergéseim.
Ha a statisztikáim nem csalnak, összesen 332 km-t tekertem, átlagosan 23,1 km/h-val, ~14óra 26perc alatt.
Ha a januári össztávot azonos napi dózisokban adagoltam volna be magamnak, akkor minden nap 12,8 km-t kellett volna tekernem.
A januári táv az eddigi összes tekerésnek (1200 km) 27,71%-a, ami ha azt vesszük nagyon jó arány. Nem hiszem, hogy februárban is hasonló mennyiséget tudok tekerni, ha csak nem lesz megint ilyen kegyes hozzánk az időjárás, aminek, valljuk be nincsen sok esélye.

Szóval akkor, kedden pattanok, vasárnap meg vissza. Remélem gondtalanul telnek majd el ezek a napok és joggal fogom visszasírni őket. Viszlát mindenkinek, ha keddig nem írnék.

A héten kevésbé volt nagy hajtás mint előtte, de nem volt könnyű ez sem.
Kedden elmaradt a matekom, csütörtökön pedig a németem, így alkalmam nyílt mégtöbbet bringázni.
Az elmúlt napokban igencsak terheltem a pedált, tegnapelőtt le is lazult a bikepositive pedál kerete, de szerencsére a csavarok nem hullottak ki belőle, így utána tudtam húzni.

Hétfőtől ma estig 96 km-t tekertem, ebből a leghosszabb, a keddi 30 km-es "etap" volt. Csütörtökön oltári nagy szél volt, de lenyomtam 21-22 km-t a kellemes időben. A többi "etap" 14-15 km-es különórára tekerés, majd onnan -elbóklászás másfelé- volt.

Január 10-étől, zsinórban minden nap nyeregben voltam, és tekertem összesen 198 km-t.
Idén eddig 232 km került a bringába és szeretnék még a hétvégén minimum 30 km-t menni, ma pedig belekerült az 1100. km mióta megvan a bringa.

Remélem így is fog folyatódni az év, bár előtte inkább havat remélek a sítábor idejére Dachsteinbe, mert egyelőre nincs valami nagy bőség belőle.

A hátsó tárcsa most épp nem nyikorog, de biztos csak rosszul érzi magát. Jó volna még tavasz előtt venni egy patentpedált és cipőt hozzá. Gondolom olcsóbb lenne mint tavasszal, vagy nem? Talán egy másik ülés sem ártana, mert néha már kezd kényelmetlen lenni a gyári BikePositive nyereg. Ha én gazdag lennék…

Még tegnapeste eldöntöttem, hogy ha nem esik az eső akkor ma délelőtt elmegyek egyedül bringázni egyet. Bár reggel még erősen hűvös volt (1-2-3 °C), szép fokozatosan kezdett felmelegedni az idő, 10 óra körül az indulás után nemsokkal már levettem a dzsekim, és a tegnapi cuccban nyomtam tovább.

Szentes felé indultam az ősszel átadott Eurovelo bringúton, és még a csongrádi oldalon szembejött 3, valószínűleg szentesi montis. Minden bizonnyal ők is megörültek a gyönyörű napsütésnek és felkerekedtek.
Nagyon szép volt a zöldellő gát, és a szél is csak humánus módon fujdogált, nem úgy mint tegnap.

Szentesen leültem a megyeháza elé, készítettem pár képet mobillal, mintegy alibiként, és elgurultam még erre-arra a városban aztán irány vissza.
A tesco előtt, találkoztam azzal a Trek-essel (és egy másik országútissal) akivel egyszer már "megüldöztük" egymást Csongrádtól Szentesig.
[A hídig én voltam elől, utána ő "egy autóval hamarabb" kigurult a hídra és egészen a Ligetig tartottam a 100-150m-es hátrányom, de akárhogy erőlködtem, nem bírtam közelebbkerülni hozzá utána én meg visszafordultam.]
Most teljesen reménytelen próbálkozás volt tartani a tempót, ők az úton haladtak, én meg a bicikiúton, ráadásul a montival.

Pátoszos hangulatban belekerült a város környékén az 1000. km is a Polarisba. Ha így folytatom, nagyon belelendülök idén a tekerésbe. Nemrég írtam is, hogy az ezredik kilométert még februárban mindenképp át akarom élni. Nos, kicsit hamarabb sikerült, idén eddig 136km-t tekertem és csak egy fél hónap telt el.

Sajnos nincs egy rendes, bokáigérő bringás gatyám, így ma is kénytelen voltam farmerben tekerni és jól beleizzadni. Létezik valami olyan nadrág ami kiengedi a hőt, nem engedi be a szelet és nem tapad a lábamra mint a szokásos buzigatyák?
A szülők voltak Kecskeméten és vettek Heavy Tools aláöltözőket (nemtom minek híjják), alsó-fölső, kiengedik a hőt, high-tech meg minden, de az alsót csak nadrág alá lehet felvenni mert túlságosan érdekes a slicc-kiképzése
Milyen jó szüleim vannak nekem!

Most irány tanulni, 5-re meg jön a matektanár is :S

Nincs olyan kedvem mint amilyennek indokoltnak kellene lennie az elmúlt két nap alapján. Tegnap is bringáztam meg ma is, alapvetően jól éreztem magam de valami mégis hibádzik.

Tegnap is oltári szél volt, de elmentem egy 15-ösre kiereszteni a gőzt, visszafelé küzdöttem a széllel de jól esett, ma pedig hármasban mentünk ki a ~10km-re lévő kilátóhoz, odafelé szembeszél volt, de visszafelé kellemes hátszelet kaptunk.
Beleálltunk a szélbe a kilátó tetején, súrlófényben beszélgettünk a Holt-Tisza egyik zsilipjének tetején és lenéztünk az (Élő)Tisza-partra.
Uzsgyi vissza a városba majd megkajáltunk, beszélgettünk, zenéthallgattunk és én még elmentem egy kis körre a városba, így a mai bringázás ~27km lett.
Megint nagyon jó idő volt, nemsokkal az indulás után levettem a dzsekim és hosszúujjú póló & hosszúujjú fölső kombinációban abszolút jól éreztem magam. Nem is fáztam, de nem is izzadtam meg.

Durva, hogy tavaly márciusban vettem elő ezt a fölsőt bringázáshoz, mikor még megvolt a kicsi Mali országúti (aminek az árából lett tulajdonképpen a Polaris).
Úgy érzem, hogy nagyon fogunk még sírni, ha februárban vagy márciusban fog esni a hó és lesz vacogóshideg

Holnap még egy matekóra (Igen, vasárnap), mert bele kell húznom így a félév előtt, remélem a szögfüggvényekből sikerül egy jó dolgozatot írnom. Törit is kell tanulnom mert egészosztályos röpdolgozat lett beígérve, meg föcit sem ártana, mert kedden javítani kívánok a vízburokból.
Na meg délelőtt jó volna tekerni is egyet nyugtató jelleggel.

Ma egy úttal átestünk az év első komolyabb bringázásán és beletekertem a 900. km-t is a Polarisba.
Délután kicsit besprayztem a láncot meg a váltót, egyúttal furcsa kattogásra lettem figyelmes a monoblokk/hajtómű páros felől, így hát megpróbáltam utánajárni. Megberheltem az elsőváltót, hátha esetleg az a hibás, de csak azt értem el hogy a nagytányérra nem bírtam felváltani, de szerencsére indulás előtt D.-vel orvosultuk ezt a problémát is.

Eredetileg nem akartunk mi 34 km-t tekerni, eredetileg nem gondoltuk, hogy ennyi lesz, de egyszer csak a Tisza-híd túloldalán találtuk magunkat, és kiötlöttük, hogy mi lenne ha elmennénk Magyartésre (törpefalu a Körös és a Tisza torokolatától keletre), nem lehet messzebb mint 3 kilométer. Hát lett. 6 km-t vergődtünk az egyre rosszabb betonon, mire házcsoportosulára lettünk figyelmesek.
"-Ez a falu ?!?
-Úgy tűnik, a tábla szerint mindenképp"

Ilyen kihalt települést, talán a legutóbbi erdélyi túránk (buszos, majd kint hegyentúrázós) óta nem láttam. Nem gondoltam, hogy ennyire kihalt lesz. Tisztára mintha csak tanyák csoportosultak volna össze.
Megkérdeztünk két falubelit, hogy gáton milyen messze van a híd ("-Milyen híd?"), aztmondták 20 perc kb. Neki is vágtunk, pár parás volt, mert a kis esőzés révén épp felázott a gát, és a tavaszi árvízkor ráhordott homok nagyon fogta a gumikat, jó volt ha 19-20 km/h-val tudtunk jönni, de szerencsére tényleg nem volt több 15-20 percnél az út és így megspóroltuk a 6km-es betonút egy részét, ahol visszafelé tetemes ellenszél várt volna. Cserébe épp elég retkesek lettek a -tekerés előtt még tiszta- masinák, bár a retek nagyobbik részét még a bringázás kezdetén ragasztottuk magunkra.

Visszaértünk a városba, de még előtte elhatároztam, hogy bele kéne még a nap folyamán tenni a 900. km-t is, így kerültünk egy kicsit, és végül nagynehezen sikerült ünnepélyes keretek közt erre is időt szakítani. (Nemrég írtam, hogy már ~850km van benne, hát kiderült, hogy több volt, asszem kereken 866.)
Jó lenne ha február folyamán beleszaladna az ezredik km is.

Milyen az már, hogy január 6-án, 11 fokban, széldzsekiben 30km-t tekerünk kisebb erőfeszítés nélkül. (Jó mondjuk a gáton, a tapadós homokon fáradtunk rendesen) Félreértés ne essék, felőlem maradhat így, sőt azzal is kibékülnék, ha február végén rendesen 15-6-7 fok lenne