2004 Európa Bajnokság
MÛKORCSOLYA. Még egy nap a budapesti Eb-ig
Sebestyén Júlia nem rigolyás típus
Blikk, 2004-02-03
Legutóbb hat éve láthatta itthon világversenyen - egy junior Grand Prix-fordulón - a közönség. Sebestyén Júliáért azóta többnyire a televízió képernyõje elõl szoríthattak a magyar szurkolók, kivéve azokat, akiket nem rettentett vissza néhány órás autóút, ha kedvencük mondjuk Bécsben vagy Prágában korcsolyázott a sportág legjobbjaival.
Most viszont ennél lényegesen egyszerûbb a képlet, hiszen a hétfõn kezdõdõ mûkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon abszolút éremesélyesnek számító tiszaújvárosi versenyzõért csupán a Budapest Sportarénáig kell eljutni. Hogy sokan kíváncsiak rá, már elõzetesen, a jegyeladáson is lemérhetõ, a gála mellett ugyanis messze a nõi kûr napja a legnépszerûbb. S noha bajnoknõnk a verseny elõtt rövid idõre "megszökött" az érdeklõdõk elõl - a szokásos svédországi edzõtáborozást iktatták be a programjukba Száraz András edzõvel -, hazaérve újra mosolygósan fogadta a kérdéseket.
- Jól sikerült a landskronai felkészülése?
- Sokat voltam jégen, rengeteget dolgoztam, bízom benne, hogy meglesz az eredménye - mondta Sebestyén Júlia.
- Lassan már nemcsak Magyarországon lesz itthon, hiszen a svédek is kezdik a sajátjuknak vallani.
- Annál a kis egyesületnél, amelynek a pályáján szoktam korcsolyázni, tényleg nagyon kedvesek velem, most is megígérték, figyelnek majd a tévében, és drukkolnak nekem. Persze azért a hazai közönség a legfontosabb, amely óriási lendületet képes adni a szeretetével.
- Az sem nyomasztja, hogy egyértelmûen a dobogóra várják?
- Picit nehéz, de úgy fogom fel, nekem megadatott a lehetõség, hogy itthon bizonyítsak.
- Tudom, nem szereti az esélylatolgatást, mégis kikerülhetetlen a kérdés: milyen eredménnyel lenne elégedett?
- Ahogy azt már megszokhatta, erre rendszerint azt válaszolom, az a legfontosabb, hogy mindkét programomat hibátlanul mutassam be. Ha ez sikerül, és még hozzávesszük a közönség biztatását, a bírók jóindulatát, majd az egészet megspékeljük egy kis szerencsével, nagyon jó eredmény sülhet ki belõle.
- Kit tart a legnagyobb vetélytársának?
- Nem szeretnék, de nem is tudnék egyetlen nevet kiemelni, hiszen legalább tíz olyan korcsolyázó van a mezõnyben, aki dobogóra kerülhet. Az is igaz persze, hogy nincs olyan köztük, akit legalább egyszer már ne gyõztem volna le.
- Két korcsolyázó visszalépése miatt elmarad a nõi kvalifikáció, örül neki, vagy ez csak nehezíti a helyzetét?
- Igaz, hogy ezáltal nem három, hanem csak két alkalommal kell tökéletesen futnom, ám a rövid sokkal hangsúlyosabbá válik, vagyis könnyebb nem lesz. Ám a Grand Prix-sorozatban vagy épp az olimpián hozzászokhattam ehhez a lebonyolításhoz, így váratlanul sem ér. Egyszerûen alkalmazkodom.
- Kipróbálta már a Sportaréna pályáját?
- Nem, erre még nem volt idõm, majd hétfõtõl, amikor kezdõdnek az edzéseim.
- Az a hír járja, hogy elég meleg van a csarnokban.
- Világ- és Európa-bajnokságokon ez nem szokatlan. Egyébként inkább legyen meleg, mint hogy megfázzam.
- Apropó, az egész Európában tomboló influenzától nem tart?
- Ahogy csak tudok, vigyázok. Kerülöm a tömeget, és amint hazaérek, azonnal kezet mosok.
- A családja ilyenkor, tétverseny elõtt inkább békén hagyja, vagy ennyire azért nem igényli az extra nyugalmat?
- Nem vagyok én ennyire rigolyás. Igaz, közvetlenül a verseny elõtt már hagynak koncentrálni, de különben nem zárkózom el a társaságtól. Sõt, kifejezetten jólesik, hogy a család és a rokonok fenn ülnek majd a lelátón. No és természetesen a "haverok" is ott lesznek András kezében.
- Jól értettem?!
- Két állatfiguráról van szó, amelyeket az unokatesóimtól kaptam. Az edzõm, András szokta szorongatni a párost, mialatt korcsolyázom. Hogy hisz-e bennük, azt nem tudom, de ha véletlenül nem adom a tigrist és a békát a kezébe, már rákérdez: "Na, a haverok hol vannak?"
Forrás: Blikk
