 | |
|
Vigyázz! |
|
|
|
|
|
Vigyázzz! |
A kismadár hangos csiviteléssel szállt az égen. Vidám hangja megtöltötte élettel a rétet. Színes tollán táncot járt a napsugár, Ő pedig boldogan élvezte az első önálló repülést. Megpróbált ráhasalni egy gyenge légörvényre, és amikor elvétette az irányt, hangos kacagással bukfencezett tovább. Édesanyja lentről figyelte aggódva, viháncoló csemetéjét. -- Vigyázz! Ne menj messzire!—kiáltott utána, de a kismadár nem figyelt rá. A szél szárnyán egyre messzebb került a biztonságos odútól. A nap már magasan járt az égen, és a kismadár elfáradt. Körülnézett a testvéreit keresve, de senkit sem látott. Kicsit feljebb repült hátha megpillantja az otthonát, de egyetlen fa, egyetlen virág sem volt ismerős. A kismadár nagyon megijedt. Leereszkedett, szinte a fák koronáját súrolta.
- MAMA! MAMA!—kiáltott kétségbeesve, de válasz sehonnan sem érkezett.
Egyszer csak hangos durranást hallott, és a szárnyában fájdalom nyilallt. Elkezdett zuhanni. Megpróbált csapkodni a szárnyaival, de elborította a fájdalom, és egy bokor aljába esett. Mozdulni sem mert. A félelemtől kicsi szíve hevesen dobogott. Egy hatalmas barna valami szaladt felé, és ő rémülten becsukta a szemét. A vizsla lefékezett előtte, és gyengéden megbökte az orrával. Látszott hogy nem fiatal kutya, feje búbja tele volt ősz szálakkal.
- Hiszen te még gyerek vagy!—szólt a kutya csendes morgással. A kismadár félénken csillogott.
- Biztosan eltévedtél.—
- Igen— sóhajtott a kismadár alig halhatóan.
A távolból éles füttyszó hasított a levegőbe. A kutya felkapta a fejét.
- Most mennem kell, de visszajövök érted. Ne félj! Segítek!—mondta, megfordult, és elszaladt. A kismadár ott maradt egyedül. A kimerültségtől lassan álomba merült, és álmában eljött érte az anyukája, és haza vitte. Arra ébredt fel, hogy valami megpróbálja kihúzni a bokor alól. Kinyitotta a szemét, és hatalmasat sikoltott. A kutya a váratlan hangra felkapta a fejét, és beverte a bokor alsó ágába.
- Hé! Csak én vagyok!—morgott kicsit mérgesen, és leült megvakarni a fejét.--Visszajöttem érted
A kismadár nem válaszolt.
- Ne félj tőlem—tette hozzá a kutya kedvesen. Bedugta a fejét a bokor alá, és óvatosan kihúzta a fiókát.—Elviszlek oda, ahol meggyógyítanak.— Óvatosan a fogai közé vette a vacogó kismadarat, és a falu szélén álló házhoz vitte. Letette az ajtó elé, vakkantott egyet, kiszaladt, és elbújt a kerítés mögé. Elégedetten nézte ahogy kinyílik az ajtó, és egy kislány néz ki rajta. A kislány észrevette a madárkát, óvatosan felemelte, és bevitte a házba. A kutya tudta, hogy mindent megtett, amit tudott, és a kismadár már jó kezekben van.
Lassan eljött az ősz, és a kismadár szárnya majdnem meggyógyult már. A madarak elköltöztek délre, és vágyakozva nézte őket a kis ház ablakából. Szeretett volna ő is messzire repülni, de tudta hogy nem bírná még a szárnya. Mikor az utolsó madár eltűnt a távolban, szomorúan visszatotyogott a helyére.
Telt-múlt az idő, és Tél Apó hófehér lepellel borította a tájat. A kismadár csodálkozva nézte, ahogy nagy pelyhekben hullott a hó. Még sosem látott ilyet.
Eljött a tavasz, a fák kibontották sokszínű virágaikat, és a kismadár egyre jobban vágyott a szabadság után. Egy nap végre lekerült szárnyáról a kötés. A kislány tenyerében kivitte az udvarra. A kismadár bátortalanul próbálgatta szárnyait. Hirtelen kirepült a kislány kezéből, és szállt-szállt a kék ég felé. Körbe repülte a házat, búcsút intett a lent álló kislánynak, és boldogan suhant az erdő felé.
Következő tavaszon ott állt az odú előtt, és a fiókáit tanította repülni. A madárfiókák izgatott csiviteléssel készülődtek az első repülésre. A nap vidáman nézett le rájuk, meg-megsimogatta színes tollacskáikat. Édesanyjuk egy magasabb ágon ülve figyelte az első próbálkozásukat. Egyik szárnyát kicsit furcsán tartotta, de már egyáltalán nem zavarta. A fiókák kiterjesztett szárnyakkal szálltak a kék égen.
- Vigyázz! Ne menj messzire!—kiáltott fel madármama a legmagasabbra merészkedő fiókájának. De a kismadár nem hallotta, boldogan nevetve szállt egyre feljebb a felhők felé. A távolból kutyaugatást hozott a szél.
VÉGE
2003.02.25
|
|
|
|
|
|
| | |
E107pimps.org theme.