Gábor vagyok, 29 éves, szakmámat tekintve hardverfejlesztő mérnök. A sport, a mozgás általános iskolás koromtól kezdve része volt az életemnek. Gyerekkoromban főként a foci adta a mozgás élményét a hétköznapjaimban. Gimnáziumi éveim alatt kezdtem el testépítéssel foglalkozni otthoni edzés formájában (elsőként saját testsúllyal, később kézi súlyzók bevonásával). Emellett 16 éves koromtól kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal rendszeresen jártam kocogni-futni.
Egyetemi éveim alatt a sporttevékenységek háttérbe szorultak, de a testépítést és az alkalmankénti futást igyekeztem beépíteni a mindennapjaimba (inkább lelkesen, mint tudatosan). Tanulmányaim elvégzése után egy multinacionális vállalatnál helyezkedtem el. Munkámat ülve végzem, számítógép előtt. Napi 8-9 órát töltök ülő helyzetben, különösebb fizikai igénybevétel nélkül.
A járványhelyzet beköszöntével munkámat kezdettől fogva otthonról végeztem. Mindemellett a napi kétszeri 15-20 perces séta, illetve heti 3-4 alkalommal súlyzós edzés és/vagy 8-10 km futás része volt a napjaimnak. Nem elhanyagolható szempont viszont, hogy az addig naponta fél-egy órás időtartamban használt (és ilyen célra vásárolt) forgószéken hirtelen napi 8-9 órát töltöttem el.
Néhány hét után derékfájás formájában jelentkeztek az első tünetek. Első reakcióként azonnal beruháztam egy jobb minőségűnek tűnő irodai székre, mely csökkentett a tünetek intenzitásán, de azok a továbbiakban is megmaradtak, időszakosan visszatértek. Olykor a munkanap vége felé már az egy helyben ülés is fájdalmat okozott.
Sporttevékenységeimet sem tudtam önfeledten végezni, mivel a derékfájás megnehezítette mind a középtávú futást, mind pedig a saját testsúllyal, súlyzóval végzett gyakorlatokat.
2022 májusában jelentkeztem be a Diagnoptikába Dr. Elek Emilhez egy átfogó vizsgálatra. Az első, rövid konzultáció után kétirányú gerincröntgenre került sor, mely nem mutatott semmilyen szemmel látható elváltozást. A szakértő javaslatára júliusban kezdtem el együtt dolgozni Kristóf Károly gyógytornásszal.
Az első alkalom konzultációval telt, melynek során átbeszéltük az ülés során javasolt helyes testtartást (az itt tanultak berögzülése érdekében erre a későbbiekben többször visszatértünk), különös tekintettel a gerincoszlop függőleges tartására. Károly javaslatára azonnal beszereztem egy ún. McKenzie hengerpárnát, amelyet azóta is használok. Nagy hangsúlyt kapott a karok megfelelő alátámasztása (a karfák, illetve a szék magasságának megfelelő beállításán keresztül), ezáltal a vállizmok tehermentesítése. Ezek a korrekciók már néhány hét után éreztették hatásukat, a korábban hosszantartó ülés után jelentkező tünetek enyhülni kezdtek.
A passzív módszer (testtartás javítása) mellett időt szenteltünk a tünetek megelőzésére is egyszerű, talajon fekve/ülve, illetve állva végezhető gyakorlatok segítségével. Néhány hét alatt 15-20 különböző nyújtó, illetve lazító gyakorlatot tanultam meg (sokat segített, hogy a foglalkozások végén videóra rögzítettük őket, mely a helyes elvégzésre vonatkozó utasításokat is tartalmazta). Ezeket rendszeresen átismételtük, figyelmet fordítva arra, hogy mindig a megfelelő izomcsoportok dolgozzanak, illetve pihenjenek.
A gyakorlatokat tökéletesen be tudtam építeni a saját testsúllyal, illetve súlyzóval végzett edzéseim programjába. Alkalmanként reggel, felkelés után vagy pedig a munkanap végén külön szánok rájuk 15-20 percet, ezáltal átmozgatva az ülőmunka miatt igénybe vett izmokat.
Kezdetben ezek a módszerek nem hoztak áttörést, időszakosan vissza-visszatért a derékfájásom, majd később a vállak, lapockák környékén éreztem fájdalmat.
Ekkor masszázsra váltottunk, mely a merev állapotban lévő izmok fellazítására irányult. A terápia későbbi szakaszában igény szerint végeztünk közösen adott izomcsoportra irányított gyakorlatokat, vagy pedig masszázzsal telt a kijelölt idő.
Fontos részét képezte a közös munkának az is, hogy a saját testsúllyal, illetve súlyzóval végzett gyakorlatok folyamatát áttekintettük, és ahol Károly szükségesnek találta, korrekciókat alkalmaztunk. Ennek eredményeképpen a kétkezes súlyzórudat minden esetben felváltotta az egykezes, mellyel helyes testtartás kíséretében erősíthetők a kívánt izmok.
Figyelmet szenteltünk a bemelegítés és a gyakorlatok végeztével történő nyújtás helyes elvégzésének is. Utóbbit a futás kapcsán is átbeszéltük, és számos javaslatot kaptam, melyeknek köszönhetően érezhetően gyorsabb a lábaim regenerációja egy hosszabb táv teljesítése után.
Összességében a mozgásterápiát azoknak ajánlom, akik élethelyzetükből adódóan predesztináltak valamilyen mozgásszervi problémára (és mivel mindannyian ülünk, állunk, mozgunk, mindannyian ilyenek vagyunk), és szeretnék a kialakulás folyamatát megelőzni, megállítani, visszafordítani, kordában tartani. Azoknak, akik szabadidejükben szívesen végeznek valamilyen sporttevékenységet, de bizonytalanok abban, hogy mindent jól csinálnak-e. Azoknak, akik szeretnének szakszerű masszázsban részesülni, akár relaxációs céllal is.