Fafúvósok
A fafúvós tanszakunkon
furulya,
fuvola,
klarinét,
oboa és
szaxofon hangszereken oktatunk.
A nyugati zenében használatos fúvós hangszerek közül a fentieket a fafúvósok közé soroljuk. Ez a besorolás nem függ a hangszerek építési anyagától (például a modern fuvola leggyakrabban fémből készül), hanem rendszerint a tölcséres fúvókájú hangszereket nevezik
rézfúvósnak és a többit fafúvósnak.
A fafúvósok esetében a hangmagasság szempontjából a hangszer testében rezonáló levegőoszlop a meghatározó, ennek hosszúságát hangképző nyílások, hanglyukak segítségével lehet módosítani. Átfúvással, a megfúvás módjának megváltoztatásával e rezonáló levegőoszlopot másféle, magasabb rezgési módok felvételére lehet késztethetni, ezzel tovább bővítve a hangterjedelmet.
Furulya
A furulya egy népi hangszer, az összes fajtát számba venni nagyon nehéz lenne, sokféle nemzet művészetében megtalálható.
A klasszikus értelemben vett furulyát németül Blockflötének nevezik. Európában a reneszánsz és a barokk stílus általánosan használt hangszere volt. Napjainkban ismét közismert és közkedvelt hangszer.
A furulya egy alaphangszer. Akár oboázni, akár klarinétozni, fuvolázni vagy rézfúvósokon szeretnél megtanulni játszani, nem kerülheted el a furulya megszólaltatását.
A furulyáról sok érdekességet találsz az alábbi oldalakon:
Fuvola
A fuvola aerofon hangszer, az ajaksípos fúvós hangszerek közé tartozik. Hangképzés szempontjából a legegyszerűbb hangszerek egyike, valódi fúvókája nincs. A különböző hangmagasságokat hanglyukakkal, billentyűzet segítségével lehet rajta képezni. A legmozgékonyabb hangú fúvós hangszer.
A fuvola hangszercsalád a nyugat-európai műzenéből elterjedt fuvola kisebb-nagyobb méretű és hangmagasságú változatainak összefoglaló neve.
Klarinét
Dr. Miháltz Gábor:
A klarinétjáték módszertana
99.oldal pdf-ben
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés
2. Technika
3. Gyakorlás
4. Skála, etűd, darab
5. Testtartás
6. Kéztartás és ujjmozgás
7. Anzatz: befúvásmód
8. Levegőkezelés
9. Hangindítás
10. A szép klarinéthang
11. Hangképzés
12. Legato
13. Artikuláció
14. Hangerő
15. Hangsúlyozás
16. Intonáció
17. Vibrátó
18. Iskolaváltás a klarinétjátékban
19. Utószó
Szakirodalom .
Oboa
Az oboa (magy. pásztorsíp, franc, hautbois), fa fúvóhangszer, mely már a múlt század elején fontos szerepet játszott úgy a fejlődő zenekarokban, mint önálló szóló hangszer is.
Hangteste leginkább kemény fából (puszpáng-, ében- s vadkörtefából) készül.
A középkori források a Bibliából eredeztetik az első hangszerjátékost és a zene feltalálóját is. Sőt, egyesek szerint onnan származik a hárfa, valamint az oboa és a klarinét őse is. Az ószövetségből ismert Dávid király alapította az első "zenésztestületet", amelyben ugyan a mai értelemben vett oboaművész még nem játszott, de volt olyan zenész, aki a mostani oboához hasonló hangszer virtuóza volt.
A XVIII. század elején már fontos szerepet játszott az oboa a fejlődő zenekarokban és önálló hangszerként egyaránt.
Hangja lágy, fátyolozott színezetű. Jellegzetes színét az adja, hogy a levegő egy nádból készült fúvókán át jut a hangszer testébe. A fúvóka két, egymással szembe fordított nádnyelvből áll. A két nyelv között nagyon kicsi rés keletkezik, ezen kell átpréselni a játékosnak a levegőt.
Nagyobb testű rokona az angolkürt. Ennek hangja mélyebb, tölcsére körteszerűen kitágult. Méretét tekintve az oboa és az angolkürt között foglal helyet az oboa d'amore, amelynek alakja a nagyobbik testvérhez hasonló, hangja pedig gyengéd. Erre utal a "szerelmes" elnevezése is. Az oboa d'amore különösen a XVIII. században volt népszerű.
A katonai zenekarok több oboást foglalkoztatnak, dallamvezetőként mélyebb terjedelmű és élesebb hangú oboákat is használnak.
Felhasznált irodalom:
Pallas Nagylexikon,
http://www.hunphilharmonic.org.hu
Bővebben az oboáról: