Egy kis szerencsehullám…
by azember88 on April 12th, 2006
Az egész hétfőn kezdődött amikor kaptam egy mailt, hogy nyertem a hiénázáson..igaz, hogy csak egy kulcstartó, de mégis az öröm a lényeg, hogy nyertem!!! íme a kép, az 5Ftos csak viszonyításképp van ott….
Az informatika versenyen is előkelő helyezést értem el, …itt se díjaztak túl!
A discmanemet is megtaláltam, csak az a bibi, hogy ma volt az info próbaéreccségi….jót kacagtam!!!…
Végezetül 1pár kép a laktanyáról amiket tegnap csináltam….photoshoppal kissé alakítani kellett, de a végerdmény már sokaknak tetszett…
Visszatekintés a hétre
by azember88 on April 9th, 2006
A héten egy csomó sületlenséget hajtottam végre, olyanokat amiket teljesen egészségesen is kétszer meggondolok, ráadásul az a szerkezet amit az orvos felírt a bokámhoz, az véetlenül sincs készleten, így hétfőn vagy kedden jön csak meg…addíg is a szadizmusnak hódolok fáslival a lábamon..
Remélem a magyartanárnak meg fog felelni a közel öt oldalas házidogám, amit hosszú szünetekkel megszakítva, kábé 4 óra alatt dobtam össze külső segítség nélkül!
Most tudtam meg, hogy holnap matekdoga….majd talán …azaz nem folytatom
Csodás
by azember88 on April 7th, 2006
A mai reggelemet teljes kétségbeeséssel kezdtem, mivel eljött a vizit napja…fel is kerekedtem, hogy felkeressem a rendelőt…reméltem, hogy nem kapok gipszet.. több mint 1 óra várakozás után be is jutottam, és kiderült, hogy nem kapok gipszet 
A jókedv megtámadott…ezután elmentem a nyugatiba, hogy ott találkozzam a rég ne látott jóbarátommal (a legjobb barátommal), hogy órákon át beszélgessünk, és röhögjünk a plázabéli bohócokon…
Hazajöttem, bejelentkeztem msnre…önnek 1 új e-mailje érkezet…már megint ki fáraszt- gondoltam, de senki nem fárasztott, csak kaptam egy levelet, hogy nyertem…nyertemnyertemnyertemnyertemnyertemnyertemnyertemnyertemnyertemnyertem
nyertemnyertemnyertemnyertemnyertem…igaz, hogy csak egy kulcstartót, de nyertem, és ez jól esett a régóta tartó pechsorozatom miatt!!!
Jah és az orvos fekvőbetegnek nyilvánított, és 1 hónapos felmentést is kaptam tesiből.
Megérte szenvedni!
by azember88 on April 6th, 2006
Ma bementem a suliba..informatika versenyre…fájdalmas volt békávézni, főleg az a rész amikor az öreg nénivel harcoltam, az ülőhelyért..én repedt bokával, ő meg sétapálcával…
A lényeg az, hogy beértem a suliba, igaz,hogy ökölbe szorított kézzel, de megtettem, és ez hihetetlen örömmel töltött, el..végre nyüzsgött az élet körülöttem…
A verseny alatt kricsán barátommal kitaláltok, hogy a mai napon ellátogatunk a Dunához katasztrófatúristáskodni… a kék földalatti óriásgilisztával célba vettük a Feenciek terét, és onnan take a walk…ez az utóbbi számomra nem volt egyszerű, de megérte a szenvedés, mert végre nem csak a szobám falát bámultam..
A pesti rakparton ellőttem 1 pár képet, aztán felbuzdulva nekvágtunk az erzsébet-hídnak, hogy a budai oldalon is csinájjunk pár képet (amíg átcsoszogtunk a hídon elkezdtük számlni a szembe jövő Volvo xc90eseket..6db jutottunk, többet számoltunk mint az új suzuzkit, a vasalót)…ha már ott vagyunk akkor miért nem megyünk fel a vízeséshez…fel is mentünk, én legszívesebben sikítottam volna, de nem tettem mert nem akartam tudomást venni a fájdalomról..igaz, hogy kétszer majdnem visszaestem a lépcsősoron, dehát elvégre katasztrófatúristát jáccottunk vagy mit, ahhoz pedig széria felszereltség a veszély!
Végülis egy olyan túrát levágtunk, amit ép lábbal is meggondolnék..de jó volt ..
Nem nagyon szeretem a reklámokat, de most az egyszer igazat adok az adidasnak..Impossible is nothing! Ezt jól véssétek a fejetekbe!
Kész horror!!!!
by azember88 on April 4th, 2006
A mai napot egy beszélgetésnek titulált majdal kezdtem…amit nem kommentálnék, csak annyit, hogy nem nyugszom bele…
Ezután elkezdődött a sablonnap, rengeteg fénképpel…1párat majd felrakok..még nemtom.. Az amerikai angolom elmaradt, és kimnetünk helyette a mákdonácba fagyizni, ami magvas értelmiségi beszélgetéssel telt… de sokszor ilyen is kell!
Aztán 45 perc hülyülés, és let’s go to tesi, ahol kificamítottam a bokámat…
ilyen állapotban az 5 perces gyalogút 25perc volt.
Az esztékában ahol 3 órás várakozás vette kezdetét… elkezdtem nézni a többi sérültet akiknek szinte semmi bajuk sem volt…csak én nem tudtam járni… a hülyegyerekek tic-taccal dobálóztak, az anyjuk, meg velük üvöltött, mások az éppen behívásra kerülő neveket ismételgették…hát igen …magyarok vagyunk..hamisítatlan balkán….
nem írok többet mert fekve nem tudok írni..a képet meg majd felteszem…
Címnek képzelj ide valamit!
by azember88 on March 31st, 2006
Ma már képes vagyok élni!!! Azaz egyedül mászkálni, anélkül, hogy a gyengeségtől összeesnék, sőt ma kétszer el is mentem a béke térig ..oda gyalog, vissza már csal tam mind 2 esetben mert buszra szálltam, újra visszatért a fejembe, az agyam, és újra elkezdtem gondolkodni…talán nem is kellett volna…mind1…
De a lényeg az hogy újból vagyok!
Újból életközelben!
by azember88 on March 30th, 2006
Kedden reggel kissé rosszul votam, amikor beértem a suliba egyből a vészkijáraton kopogatatott a róka… ezt még aznap jópárszor meg is csinálta, a lázam is 39 fok fölé dolgozódot fel…annyi erőm nem volt, hogy a telefonomat felemeljem, így az csak mellettem volt az ágyban és ha eksön volt akkor kihangosítottam …
Ezermillijóegy problémám volt, napi 16 órát aludtam, aztán amikor úgy döntöttem, hogy a gép elé harcolom magam 10 percre akkor kiderült, hogy a modem is meghalt…nem egész négy hónapot bírt.. annyi erőm nem volt, hogy a hibabejelentőt felhívjam, így csak a plafont bámultam, miközben azzal a gondolattal küzködtem, hogy infúzióra akarnak kötni, de ez szerencsére nem következett be.. igaz, hogy két napig ropin, és reszelt almán éltem, de ma legalább fel tudtam kelni az ágyból, más segítsége nélkül! A mellékelt fotográfia nem csak egyszerűen illusztrácíó, itt még volt annyi erőm, hogy felemeljem a fényképezőgépet, és csak ezután következett a java, amikor már a kezemet nem tudtam a levegőben tartani…
Nemtudom, hogy mit érzek, hogy egyáltalán létezem-e…
by azember88 on March 27th, 2006
Reggel a hétvégéhez hasonlóan, rendkívül rossz kedvem volt…
Végig szenvedtem a 6+1 órát, miután jött a várva-várt lyukasóra, amikor a Krocsánnal kimentünk a közeli supermarketbe, és vettünk 25 ischlert…elhatároztuk, hogy mindet befaljuk a maradék 20 percünkben…. az informatika végéig csak 21-nél tartottunk… közben az informatikán rendkívül mókás videókat nézettek meg velem a többiek, hogy jó kedvem legyen… a röhögéstől, már sokszor vissza kívánkozott a sütihad, de én lebyomtam, és nmengedtem nekik a vészkijáraton való távozást….suli után elkúsztunk a criminalba, ahol 2 nem normális egyén..jókat lehet rajtuk kacagni… de pár percel később megint kezdődött a rossz kedv, és csak folytatódott, nem akart abbamaradni…
Teljesen elbizonytalanodtam minden témában…
Nem tudom, hogy mit írjak befejezésnek ….
Bolyongás a semmi közepén…
by azember88 on March 26th, 2006
Szombat hajnalba kaptam egy meglehetősen rossz hírt, vagyis nem csak rossz, ha nem megdöbbentő is egyben, és ettől kezdve a hétvége hátramaradó részében megynyílt az agyam, és akivel beszéltem az könnyen bepillantást nyerhetett a gondolataimba, és az érzéseimbe…
Az egész hétvége egybemosódó paca lett az emlékezetemben, mert a sok bolyongó gondolat miatt a memóriám a szokásosnál is jobban kihagyott.
Mindkét nap csak motoszkáltam, mint a fejemben a gondolatok és mégsem jutottam semmire..egyhelyben toporogtam… sokan biztos, hogy megutáltak vagy csak csalódtak bennem, mert tőlem nem megszokott dolgokat műveltem…
Teljesen elbizonytalanodtam, és így most minden homályba merült…
We can be until we die!!!
by azember88 on March 24th, 2006
Magyarul: addíg létezehtünk, amíg meghalunk. Ezen a mondaton gondolkoztam, miközben a hülyeségadómat mentem befizetni (hülyeségadó = lottó), és ennek következtében rengeteg magvas gondolat jutott az eszembe…
Először elkezdtem merengeni a saját életemen…nem vagyok jóban a közeli rokonokkal… egy bizonyos családtaggal viszont csak én tartom a kapcsolatot, mivel a többiek már szinte el is felejtették… ezen kívül a közelmúltban egy pár célom részben kudarcba fulladt…. van már két állásajánlatom, holott még közel se fejeztem be a tanulmányaimat… sokszor nem tudok előrelépni, mert nincsmeg hozzá a kellő anyagi hátterem, és sokszor túl jószívű vagyok és nem tudok úgy elmenni a rossz állapotban lévő ismerőseim mellett, hogy ne nyújtsak segítő kezet…
Mindezt száma véve nem tudom, hogy miért vagyok sokszor elégedetlen, miért nem elég nekem az ami bármikor elérhető… és ekkor megpillantottam az úton egy nem éppen elhasználódott autót, amiben az egyik velem egyidős ismerősöm… gondolom a szülei vették neki… Ennél a pontnál elhatároztam, hogy benövesztem a fejem lágyabbik részét, a lábamra állok és előveszem a kegyetlenebb énemet, ezentúl csak a közeli ismerőseimnek fogok segíteni, és eltaposok mindenkit aki megpróbál engem megakadályozni a céljaimban…
És akkor is megszerzem az autót, a lakást, és mindent amire szükségem lehet, és nem fogok nélkülözni, mindezt szülői segítség nélkül, a saját erőmből! Minden követ meg fogok mozgatni, és mindent meg fogok tenni ezért, legalábbis azt ami tőlem telik.
Egy másik dolog amin szintén elmerengtem az a média hatalma volt… kezdem a tv-vel.. ez az ami a legjobban idegesít engem, hogy megpróbálják butító műsorokkal elnyomni a nézők agyát, telepumpálják a műsoridőt a reklámokkal, az értelmetlen, ősrégi, amerikai sorozatokkal (pl: a multkor amikor hazajöttem és bekapcsoltam a butítógépezetet, a knight rider-ből májkül nájt hangját hallottam meg… ezt a mesét bevettem amikor kb. 4éves voltam), vagy kibeszélőshowkal, ahová a társadalom legalja megy el szereplőnek, és mert kiteregeti a magánéletét a nagy világ előtt, ő érzi magát az igazi menő lénynek, holott nem veszi észre, hogy viccet csinálnak belőle… a megasztárt már meg sem említeném, stb…….. a másik ilyen médium a bulvársajtó, ahol minden szemetet bevetnek, hogy “szórakoztassák” a közönséget, és eközben a az orruknál fogva irányítják a népet, vagy ott vannak a külömböző politikai lapok amik szintén rendkívüli feszültséget keltenek, ezzel megosztva az országot…
A harmadik ilyen dolog amit rendkívül gyűlölök, azok az óriásplakátok, amiken most a választások előtt megnőtt a politikai hirdetések száma, mivel nem nagyon kedvelem a politikát, így a politikusokat sem, és meglehetősen viszataszít, ahogy onnan fentről, nagy méretben az eröltetett mosolyukat látom.
Az internettel nincs semmi bajom, mert itt ha akarom akkor tudomást sem veszek a hirdetésekről, ki tudom kerülni azokat, és csak azt nézem ami érdekel.
Ami meg rendkívül kiakaszt, az az , hogy mindezen változtatni tudnánk, csak nem tesszük, mert sokan média függők lettek, és úgymond “the television made you buy it”, azaz a tv diktál, hagyják, hogy diktáljon és vezérelje a nép agyát.
Végül is nem oda lyukadtam ki mint amit a cím tükröz…de ez van.