A törióra
by azember88 on February 20th, 2006
Ma a töriórán beindult a fásítási program…egy jópár egyes ki lett osztva…de a java csak ezután következett…
Miközben a Martin felelt mi már nem kicsit untuk az agyunkat, és eccer csak a Tomás azaz a Kriccsán elkezdett kattogni a varázslatos kétszínű tollával, ilymódon megtörve a csendet.
A tanár felfigyelt a kattogásra, és hirtelen hátrafordul (mer az egyik padban ült, miközben a Martin a táblánál mutogatott a térképen és próbálta begyűjteni a helyes válaszokat az osztálytól) , és rászól a sanda tekintetű zolira aki ezt a sokkot úgy reagálta le, hogy a fejét vízszintes állapotba helyezte és elkezte rázni, miközben sunyin a Kricsánra mutatott……DE MÉR NEM MER KIMONDANI EGY RÖVID TŐMONDATOT???? pl.: “Tanárnő nem én voltam.”
MIÉRT VANNAK MAGYARORSZÁGON ILYEN EMBEREK???
fejfájás
by azember88 on February 19th, 2006
Vasárnap van..de mégis szar ez a nap. Rokonok jöttek ezren, nem is tudtam róla, csak akkor tudtam meg amikor beállítottak az ajtón…..a fater behúzott tőlem 21 cédét ….töritételtírtam…. fáj a fejem és holnap suli…… I don’t know what to do with myself….jah és holnap mehetek hajanalban mer nulladik órám van….kb 19:30ra otthonleszek.
Belegondolni is szar…..SZÜNETETAKAROK!!!!!!!!!!
by azember88 on February 18th, 2006
Íme az egyik kedvenc képem… nem kommentálom mer sztem magáért beszél.
hmm… asszem mégis elkel egy kis magyarázat hozzá, mer túl pici lett…
Éppen jöttem hazafelé amikor leszáltam a buszról megláttam ezt a srácot a sólyommal a karján, nem volt erőm utánafutni, hogy szójjak neki hogy pózoljon egyet…de sztem így is jó lett a kép.
Közkívánatra
by azember88 on February 18th, 2006
Ez a post nem jött volna létre ha Madtom azaz Kiricsiricsán elvtárs nem bíztat arra, hogy megírjam..
a történet még kilencedikben kezdődött, amikor összeverődött az új osztály…senki nem ismert senkit, és itt még a zoli elveszett a tömegben mint egy normális, embernek nem nevezhető lény..
Telt múlt az idő, tizedikesek lettünk, az soztály összekovácsolódott, megszülettek a baráti csoportok, egész nap hülyültünk (nemmagyarosan gengeltünk), a zoli még itt se vette ki a részét a beszédből….
…Eljött az idő amikor már tizenegyedikesek voltunk, itt már egész jól kijöttem a zolival még beceneveket is gyártottunk neki (sandokan, maláj tigris, kabír bedi, áráb diják…), ez volt az az év amikor már folyamatos beszédre bírtam a kancsal fejét…
De most már tizenkettedikesek elttünk… a zoli egyre többet sandított, de a legdurvább az volt amikor az egyik csütörtöki napon az utolsó órán már mindenki várta, hogy téphessen haza… magyar óra volt, a padtársa már csak arra várt, hogy az időt számolhassa vissza…de a zoli ekkor egymás után kettőt sandított hátraffelé…én itt már gondoltam, hogy ebből nem lesz semmi jó dolog… a sandokan hirtelen eleresztett egy olyan hangos galambot, hogy az egész osztály szinte együttesen egy hihetetlenül hangos nevetés szerű rhögéssel honorálta őt…
Ettől kezdve egyre kevesebbszer szólalt meg…Ezt követte egy kisebb időközzel a szalagavató vagyis inkább azutána bekövetkező bankett..a banketten én gondoskodtam a piaellátásáról, csak ő azt hitte hogy bírja is a piát, de ez a gondolata rendkívül téves volt, mert egy idő után kidobta a zöldrókát, úgy hogy mindent összehányt…ezután egész éjszaka az asztalon feküdt… mielőtt még haza indultunk volna, a Márkó (a rendezvény szervezője és egyben osztálytársunk) szápen megkérte a kancsal féleszűt hogy takarítsa fel a művét erre a Z válasza csak ennyi volt “joh, johvan!”… még szép, hogy nem csinálta meg! Amikor haza indultunk ő volt az első aki kilépett az ajtón és vissza se nézett (mondjuk lehet, hogy visszanézett mer nem könnyű megállapítani, hogy merre néz)…egy pár nap múlva amikor lementünk ebédelni a menzára akkor az egyik felszolgáló az ifjabb sandokan volt mégpedig az imi (megfertőzte a családjuk a sulit)…beszélgetni kezdtem vele és amikor a bankettről kérdeztem, hogy a zoli mit mesélt róla akkor a következő választ kaptam..”aszonta, hogy mindenki hányt, és hogy ő még nem is volt annyira részeg mint a többiek”….nah itt ledöbbentem, hogy milyen alattomos, sunyi módon kikozmetikázta a valóságot… másnap elmondtam a többieknek is a felháborodásom okát…. megindult a zoli ellenes mozgalmam… ráadásul a dühömet még az is fokozta, hogy a gyakorlatokon általában az Andrással vagyok egy csoportban, de mostanában ő is odasandít a közelünkbe, hogy a tanár hozzánk ossza be…de a múlthéten csak ketten voltunk egy csoportban, és nem kell mondanom, hogy éncsináltam mindent, mert ő nem tudott semmit, ..eljött az idő amikor kaptunk egy hosszabb szünetet, és a konyháról csak egyedül ő nem jött ki mert nem merte megkérdezni a tanártól, hogy kimehet-e…(már több mint 20 éves és nem mer megszólalni… ehelyett inkább a födetnézve a fejét rázza, mindeközben a külső talpélére áll és a gyakorlati köpenye ujját gyűrögeti fel….a köznyelvünk szerint kiakad)..
Úgyhogy így röviden: el tudta érni azt, hogy rendkívül megutáljam..amikor csak tudom én oltom őt rendesen..
Nektek mi a véleményetek az ilyen sunyi és alattomos emberekről???
A bolond a buszon..
by azember88 on February 17th, 2006
Pénteki nap van amikoris, a már kissé túzsúfolt tűzpiros 182A hátsó ajtaján préselem fel magam.. nagynehezen kiharcolok magamnak egy helyet ahonnan teljesen be lehet látni a buszt… körbe nézek.. jajjjj neeeeeeeeee már megin itt van a bolond (erről a lényről tudni kell, hogy megállás nélkül hintázik egyik lábáról a másikra, és ha a busz a piros lámpánál, vagy egy dugóban ő hangosan el kezd üvöltözni “Mérnem meünk mááá?”)
De most az eddigi sikerein is túl tett, ugyanis most már indulás előtt a topogásával kiharcolt magának egy egész négyzetméteres területet (ilyenkor ez nagy kincs).. a busz elindult.. a topogást nem hagyta abba.. kis idő múlva a Gilice térhez értünk ahol egy körforgalom szerűség található… az éles bal kanyarban csak egy lábon állt mégpedig a jobb lábán…a centrifugális erő hatására egy öregasszony ölébe borult aki ezután a retiküljével kezdte ütni… az őrült barátunk hátra igyekezett … még szép hogy mellém állt…topogása közben vagy hatszor a cipőmre lépett amit még a buszraszállás előtt sártalanítottam a pocsojákban… koszos lett a cipőm, a fejemen már az erek dagadtak ki az idegességtől..de ő tovább topogott…én pedig a követkeő kanyarban egy enyhe mozdulattal segítettem neki, hogy a sarokban álló, már kissé ideges sorstársamra essen…ezután már nem csak én utáltam..a blondja meg inkább a lépcsőre állt és ott topogta tovább a maradék 3 megállóját.
Pánik
by azember88 on February 17th, 2006
Szerdán az egyik jóbarátom az uszodához elhozta a dolgokat amiket rendeltem.. most az egyszer nem késett!!!!
De ez eddig még nem vicc..A távíró köznél elhatároztuk, hogy felszállunk az egyik buszra, hogy menjünk vele 1 megállót és a Nagykőrösi úthoz érjünk. De nem, az okos Dani megpillant egy buszt amint az ellenkező irányból jön.. Erre “gyorsan siessünk azt el kell érnem és akkor még odaérek a 194-es hez”… elkezdünk rohanni csak 1 kamion előtt rohantunk át… oda is érünk a megállóba a busz előtt… de a busz abban a megállóban nem állt meg..
Jó akkor várjunk 1 másikat és ne mozduljunk ebből a megállóból és akkor irány a Határ út…
Még a megállóban előkapott a táskájából 1 mappát amiben valamit meg akart mutatni nekem, de amint kinyitotta, az ara járó autók szele megcsapta a benne lévő papírfecniket, és az egyiket (persze a legkisebbet azt ami a legfontosabb) az út közepére repítette, ahol 2 autó átment rajta, és a szél kisodorta az út szélére.
A busz közben megérkezett, mi felszálltunk rá, és útközben elregéltem neki, hogy a tűzpiros 54-essel is eljuthat a tanpályára csak onnan többet kell gyalogolnia.
Megérkezünk a Határ útra, a Dani pedig eszeveszett rohanásba kezd, hogy elérje a buszt.. de az sajnos kigurul a megállóból mielőtt ő odaérne.. jó akkor megyek én is 54-essel és megmutatom, hogy hol kell majd leszállnia..át baktatunk a megállójába de ott a peros 94-es áll bent.. ő pánikba esik és elhatározza, hogy felhívja az oktatóját, hogy odamenet vegye fel őt a Távíró köznél… (akkor mehet vissza oda ahonnan elindultunk) csak ő azt mondta az oktatójának, hogy 2 perc múlva ott van (csak ő gyalog indult el, és az a táv villamossal 2 perc), amint elsietett, beállat a megállójába a tűzpiros 54-es én felszálltam rá és 2 percen belül el is indult..
Én nyugottam ültem rajta amíg a Dani a gyorsgyaloglási világcsúcsot próbálta megdönteni!
Pont jókor
by azember88 on February 12th, 2006
Még pár nappal ezelőtt az egyi ismerősömnek ígértem egy üveg Martinit…még pénzeken meg akartam venni neki, de akkor sajnos még nem kaptam meg a pénzem, de az egyik haverom mondta, hogy ő lehet, hogy tud hozni az étteremből ahol dolgozik, és mindezt beszerzési áron..ennek rendkívül megörültem, hogy a hétfői nap folyamán végre letudom ezt a projektet, és sikeresen betudom tartani a szavam mint mindíg……
Mivel mondta a srác, hogy dob egy smst amiben megírja a pénzösszeget, amit át kell adnom neki a bizonyos ígéretemért, én vártam…….. fel is hívtam még 1 párszor amíg a tescoban voltam de ki volt kapcsolva…….most amikor már “alváshoz” készülődöm rápillantok a telefonomra…nini egy üzenet…”Szevasz nem tudtam megvenni a martinit mert nem volt az étteremben….” mindezt 22:32kor amikor már a tesco közelébe sem vagyok….
Ezúton is szeretném megköszönni László fáradalmait a projekt érdekébeben, mert tudom, hogy ő mindent megtett!
Tudnak valamit az arabok!
by azember88 on February 11th, 2006
A karikatúra botrány kirobbanása óta igencsak kiéleződött a helyzet Dániában…. Nem lennék a karikatúrák szerzője helyében..
Ezután szerintem már semmi se mentheti meg.
Ez kész horror!
by azember88 on February 10th, 2006
én már kezdtem elveszteni a fonalat, de ő folytatta.. “Mindegy.., és a takarítónőket ismered??” itt már erősen gondolkoztam azon, hogy a barátnői mit szólnának hozzá ha elkezdeném oltani…de azér nem vagyok ilyen primitív nem tettem meg, a második feltett kérdésére a “nem velük ismerkedem a suliban” választ adtam….erre az első csay el akarta kérni a számom……NEM ADTAM MEG NEKI….
Chinese Food!
by azember88 on February 10th, 2006
De mindez nem ment olyan simán mint ahogy gondoltam….. Elhatároztam, hogy nem fogom kiröhögni a pultost a kiejtése miatt… haraptam is a szám szélét amikor a kiszemelt távolkeleti ételkülönlegességre mutattam.
A srác előkapott egy kis műanyag dobozt, először jól megrakta rizzsel majd következett a hús is aminek már nem nagyon maradt hely…de beletette, és csak ezután jött az atrakció ugyanis a dobozra rá kellett tenni a tetejét.
felém fordult, rám mosolygott és felmutatta a mutatóujját mintha valamilyen egetrengető ötlete lenne..ezután leszakított egyet a falon lógó zacsik közül bele tette a műanyag dobozt, rá óvatosan a tetejét, és a zacskó füleit jó erősen megkötötte, és egy újabb mosoly kíséretében átnyújtotta…
Ezek után a fizetésen hamar túl akartam esni így egy kisebb borravalót is hagytam neki, és kisiettem az étteremből, amint kiléptem az ajtón elkapott a röhögés és szinte hazáig non-stop vigyorogtam.
