Csak a sárgaköves úton…
by azember88 on March 5th, 2006
Egyszer volt, hol nem volt…..kezdhetném így is ezt a kis történetet, de nem teszem…
Már egy ideje azon gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a kis szösszenetet, úgy döntöttem, hogy megírom.
Szerdán elmentem becserkészni következő áldozatom azaz csak az elsőt mert az előzőt elbuktam…
Beléptem a telephely kapuján, amikor elkezdett felém közeledni az az autó amit annyira meg szerettem volna szerezni, de nem volt hozzá elég pénzem…kissé kétségbe estem…
Folytattam a kisebb trip-et a telephely szívébe ahol egy kis irodának nevezett konténer található, ahol megkérdezem, hogy hol találok rá az interneten kiszemelt áldozataimra…
Az egyiket gond nélkül megtaláltam…meg is néztem, megfelelő….csak 20eFt hiányzik hozzá…
A másik a “Látogatóknak belépni tilos!” tábla mögötti területen volt, meg is kérdeztem a kísérőmet azaz az egyik ott dolgozót, hogy “ide hozzod vagy meg kell szegnem a táblán szereplő tiltást??” mire ő nevetni kezdett és a következőt mondta “nem…nyugodtan odamehetsz…” és hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly “…de csak célirányosan ahhoz az autóhoz, és ha valaki megkérdezné, akkor én engedtelek be” .. én itt kissé megborzongtam …
..elindultam, de nem tudtam megállni, hogy a tekintetem ne kalandozzn el… láttam ott mindent, de ami a legkomolyabb volt, hogy egy pár autónak az ajtaján ott díszelgett a bűnügy miatt lefoglalva című plomba… uristen, hova kerültem- gondoltam magamban, és a rémület jelei rajzolódtak ki az arcomon, miközben sikeresen elsápadtam…nagynehezen oda értem… a leghátsó sorba ahol már nem a rendőrségileg lefoglalt, vagy a csak szimplán kiégett négykerekűek voltak ….
Most tovább csigázom a kíváncsiságotok és majd eccer folytatom…
talán komment formában..ha télleg érdekel …
“…minden héten a péntek…”
by azember88 on March 3rd, 2006
Ez az a nap amikor minden vegyes érzelemmel tölt el, boldogvagyok, mert jön a hétvége, de mégsem, mert idegesít, hogy két nap múlva minden kezdődik elölről..
A péntek az a nap amikor az emberek meghülyülnek, és pánikszerűen menekülnek haza.. na ehhez nekem nem soxor van ehhez kedvem, mert egyrészt otthon van a nővérem, akit rendkívül nem szeretek, és néha az apám is akivel hadilábon állok..
Na mindegy… Ma a suliban megin előjött a hétvége hangulat, amit még az is tetőzött, hogy az ofő elmondta az érettségi időpontokat, és ezáltal a hétvégi hazamenekülési pánik keveredett az érettségi pánikkal…. vérpezsdítő volt..én csak röhögtem a többieken..
A harmadik óra után elvégeztük az iskola teljes átfésülését …vagyis csak a Kricsán felhívta Mókás Muki elvtársat, hogy igazán előkerülhetne, mert TEA hangulat van (az ő táskájában volt a TEAs üveg..), sajnos csak a becsöngőkor került elő amikor már bent ült a rendkívüli lincshangulatot előidéző ofő….majd következő szünetben - gondoltuk naivan - csak az óra végigszenvedése után rájöttünk, hogy a szakmai igazgatóval lesz óránk…szerkesztés/ visszavonás..azt azért mégse lehet, mivan ha észreveszi..szerencsénkre elmaradt az óra… nem kell mondnom, hogy sorban álltunk az üvegért…
Vigyorgós hangulatomban el is indultam haza…csak 1 korty volt több nem, ugyh, nem is volt nagy a hatás… de azért vigyorogtam mindenen…
A buszon szokás szerint tömeg volt, nekem sikerült felharcolnom magamat a lépcsőről, ami ilyenkor nagy dolog..és vígan szemlélni kezdtem a lépcsőn utazó kissrácot, aki miután felszállt, a cselkedeteivel nevetésre bírta a környezetét…először csak az ajtónak támaszkodott, amit a sofőr kinyitott, és a kisember megdöbbent arccal kiesett a megállóban..ezek után a táskája csukódott oda, amire újból a megrémült arckifejezését vette elő, és nagynehezen menetközben kirángatta a batyut a két ajtó közül… csak ezek után kezdett a középső ajtó felé terjengeni a szag amit egy a busz hátuljában utazó homeless árasztott magából.. a talpraesett kisemberünk pedig nem hagyta magát, befogta az orrát és félhangosan mondogatni kezdte..”büdös van, büdös van, büdös van…”
E közben a frissen felszállt egyének a szalagavatós kitűzőmre kicsit se feltűnően rázoomoltak a tekintetükkel…mint szerdán amikor a Lászlóval ültünk az Ecseri sugárúti nagy peroskancsós logoju bolt előtti padon, és oda lépett hozánk egy fiatalabb egyén aki egy feltűnő lila susogós melegítő alsót viselt, megkérdezte: “Srácok! Bocs, hogy zavarok, de mi ez a kokárda rajtatok??” nahát itt én padlót fogtam…
Szerintem te is elfáradtál ettől a kérdéstől ugyhogy abba is ahgyom mára…
Újra egy kis életkedvdömping…
by azember88 on March 1st, 2006
Tegnap este fájt a fejem, rossz hangzlatom volt, míg meg nem néztem egy kisvideót (a link a post alján lesz található), egy útról amit 4 újságíró tett meg Genfbe.ezek után rám is rámjött az utazhatnék, csak az a bibi, hogy suli van.
MIndegy.. elhatároztam, hogy másnap azaz ma jókedvű és mpsolygós leszek..részben sikerült, igaz, hogy szinte semmit nem aludtam, de a reggel háromkor főzött jó erős tea mindent helyreállított.. felpörögtem, mint a majom a köszörűkövön…igaz, hogy nem volt kedvem suliba menni kétszer majdem vissza is fordultam..mindenesetre eröltettem a dolgot, és nem is volt lyan borzalmas, mint ahogy azt gondoltam…11re haza is értem, de még csak most érzem igazán jól magam…a hazaút során, az emberek információs pultnak néztek, de nem érdekelt, ugyanis az a leglogikusabb, hogyha nem tudok vmit akkor kérdezek…
először egy öregember talált meg a buszmegállóban, kissé nagyot halló volt, de nagynehezen sikerült elmagyaráznom neki, hogy rákoskeresztúr, nem a 18. kerületben van, lehet, hogy mások hülyének néztek, mert az öreg fülébe üvöltöztem, de nem érdekel, mert tulajdonképpen élveztem i s a társaságát, élveztem azt, hogy végre valakivel találkozok, és érzem, hogy sugárzik belőle a tisztelet, és ez engem rendkívüli örömel töltött el…
A második páciensem, egy hihetetlenül sötét lény volt, aki még a válaszom után még annyi sem mondott, hogy köszönöm..legszívesebben utána vágtam volna a táskámat..de nem tettem mert sajnáltam…a táskát.
A harmadik segítséget kérő ember, akkor talált rám amikor éppen szálltam le a buszról…
Na mindegy nem folytatom mert agymenés lesz a vége…
Csak annyit akartam mondani, érdemes türelmesnek lenni…
Újból szünetet akarok….
by azember88 on February 27th, 2006
Nem tom ma egy ilyen rendkívüli napom volt..nem éreztem jól magam a társaságban..jo mondjuk amikor kint gengeltünk akkor elhülyültük a szünetet, de a nap többi részét erős fotoszintetizációval (mély gondolkodással töltöttem), és amikor cirkáltam eccer kétszer a folyosón akkor csak beszűkült látókörrel közlekedtem, és ezúton kérnék bocsánatot azoktól akiket nem vettem észre…
Na mind1 …tulképpen nem is ezt akartam.. de ha már elkezdtem akkor azt is hozzátenném, hogy különmatekon aztán “gömbölyűre kacagtuk magunkat” … de köki ismét ledöbbentett..az egyik csöves a sarokba fordulva okádott, a másik pedig pár méterrel arrébb a falat áztatta… az ilyenektőlén agymenést kapok…
A lényegre térve csak a mai állapotomat rendkívül jól abrázoló képet akartam veletek megosztani..ezt ma reggel 6kor készítettem, az úton a sulifelé. Ha nagyonszar akkor szóljatok és leszedem az oldalról
Egy szombat este….
by azember88 on February 25th, 2006
Azt hittem, hogy ez egy átlagos szombat este lesz mint így a 2006-os évben az eddigiek…
Az is lenne ha nem lenne a megasztár, amitől a hideg kiráz, és a nővéremen kívül a családból senki sem nézi, vagyis nem vagyunk hajlandóak elviselni…
Nálam ez még nem is olyan nagy dolog, de a többieknél ez az igazi brutális majális, amikor nem az ő kezükben van a távirányító.. Ilyenkor mindíg megindul az épületben lévő más szórakoztató eszközök felkutatása….
Ez az alternetíva nálunk a két számítógép (az egyik az enyém..ugyhogy ebből nem engedek), az egyetlen szabad gépért megindult a harc az apu és az anyu közt..az egyikük pasziánszozni akart, a másik pedig már kb hatvanadszor akarja megnézni a gladiátort…
Én meg nyugodtan msnezek és közben blogot írok.
..Családi idil..hát nem??
Pimp my ride …VW módra
by azember88 on February 25th, 2006
Ezt a pár videót ma találtam, nem a legjobb minőségűek, de szerintem legalább egyszer érdemes megtekinteni (én vagy 6x megnéztem).
link
A matekóra…
by azember88 on February 24th, 2006
Eccer volt, hol nem volt, egy pénteki nap, amikor mindenkinek mosolyognia kell, szép az idő, a hó sem esik, és ez az utolsó nap a hétköznapok hosszú sorában…
…de ennek a napnak is van egy sötét foltja.. a matekóra..
De ez ma kivételesen nem volt az. A koordinátageometriát én jól értem, a Kriccsán meg megint alakított..
Az óra közepe felé a kissé befásult ofőnk (ez a befásulás nála kb 20 éve megkezdődött) a szokásos fapofájával írogat a táblára amit mi bőszen másolunk mire a Thomás elkezdi kipakolni a füzeteit a padra (csak azért fértek el mert a sandító állat nem volt ott..a padtársa), pakolja, pakolja, de nincs vége, mintha csak Mary Poppins táskája lenne…már a padon hever egy jópár füzet kb úgy húsz darab, amikor megtalálja azt a rendkívül szennyezett kétéves papírsitykát amit a gyakorlaton kell viselnünk…
…de ez nem volt elég neki… ha már megtalálta akkor miért ne vegye fel???
Fel is vette, de nem akárhogy..(a mellékelt képen látható).. ezután belőlünk (mármint a körülötte ülőkből) hihetetlenül nagy kacagás tör ki, mire a tanár megfordul a táblától … sötét tekintetét a Tomás felé fordítja…. és ő is elkezd röhögni..
A nagy kacagás közben ti se felejtsetek kommentet írni (de csak ha még nem írtatok) az előző buzdító “üzenetemhez”!
Legyen a címe: Még van remény, nem szabad feladni…
by azember88 on February 23rd, 2006
Tudom… már megint egy bólcselkedő hangvételű dolog…
..de ha már elkezdted olvasni és be is fejezed akkor, kérlek, írj egy őszinter kommentet a véleményeddel, mert nagyon fontos lenne….
Ez csak az én véleményem, de szerintem jó lenne, valaki változtatna az éleszemléletén, és a rosszkedvet kiűzné a napirendjéből, és nem csak ez a bizonyos EMBER, hanem mindenki aki ezt olvassa, elgondolkona azon, hogy mik is a valódi álmai.
Ha már megvan és túl nagynak látszik nem kell megijedni, mert nekünk EMBEREKNEK azért van az agyuk, hogy gondolataikkal terveket szőjenek, amiket a két kezükkel meg is valósítanak (ez nem a negatív kimenetelű cselekményekre vonatkozi..), ugyanis lehetetlenek nincsenek, mert lehet, hogy először csak kis részben de lehet változtatni a helyzeten, de lehet! A felmerülő problémák elől pedig nem elmenekülni kell, hanem megoldani azokat, úgy, hogy másnak ezáltal ne tegyünk rosszat…tudom, hogy nem könnyű, de lehetséges, és még akkor is megéri, ha így egy kicsit többet is kell várni a változásra…
Ne csak otthon üljetek, és várjátok a nagy csodát, mert így NEM fog bekövetkezni semmi sem!
Mert, ha csak “egyhelyben” állsz, és csak gondolkozol a tennivalókon, és álmodozol egy szebb jövőről …akkor várhatsz, mert mindez nem fog megvalósulni anélkül, hogy, a kisujjadat sem mozdítod az ügy érdekében..az álmodozás, és tervezgetés után cselekedni kell!!!
Nem szabad magyarkodni…ezalatt a tipikus magyar mentalitást érzem..ha valamiért csak egy kis dolgot is tenni kell az már lehetetlen, és inkább szenvednek tovább…
Ezen kívül, még csak annyit szerettem volna mondani, hogy fordítsunk figyelmet a környezetünkre, és ha tudunk akkor mindenképpen segítsünk, mert ez tesz minket EMBERRÉ!!
Ez semmiféle politikai, vagy vallási nézetre NEM VONATKOZIK, és kérlek titetket, hogy ezeket a kommentekből is hagyjátok ki!
Egy kis változás….
by azember88 on February 22nd, 2006
A mai reggelem is rendkívül nyomasztóan telt…az apám felkelt ötkor (amikor én már egy órája fenn voltam) kijött a konyhába ahol én már a reggelimet fogyasztottam és kijelentette ..”de qva korán van…(pár másodperc hatásszünet után)…mijér keltem fel?? ma be se megyek dolgozni.” majdnem a képébe kentem a párizsiskenyeremet…mostmár kedvem se volt bemenni, de nagynehezen megtettem. A suliban már kezdett boldog lenni a fejem mert a sandokan ma se volt benn, de ez az állapot ismételten rövd ideig tartott, egész pontosan addig amíg a felszolgálótanár át nem rendeztette a termet csak úgy poénból ..kísérletezni akart, hogy milyen a jó elrendezés..
Az első négy óra a szokásos mókával zajlott, de semmi újat nem tanultam, csak mosolyogtam a többieken, hogy milyeneket bénáznak a háromtányérfogással, amit én még a nyárimunkám során kitűnően elsajátítottam…
Ezután következett az ételkészítés amire egész éjszaka tanultam, hogy nem rontsam le az eddigi jó jegyemet… természetesen a túrógombócot kaptuk amit hihetetlenül nem szeretek…mindegy, gondoltam és gyorsan összedobtuk a masszát amiből a vajat kihagytuk és csak utólag olvasztott formában adtuk hozzá…na végre eljutottunk a gombócok formázásához és főzéséhez..már kb a felénél tartottunk amikor odalépett hozzánk a tanár és elregélte, hogy nem jól főzzük…itt én kiakadtam és a következő megformázott gombócot elég magasról kisebb lendülettel a vízbe vágtam…a tanár szeme se rebbent és csak annyit mondott “akkor se jó, de egy jegy levonásért elmondom…”ezután ekezdte énekelni a “ha újra itt a nyár és meleg az idő…” kezdetű nótát ami engem amúgy is irritál, ha nem ilyen helyzetben hallom…közben éreztem, hogy a telefon a zsebenben rezgésbe kezdett..
Végül hármast kaptunk a “készítményre”…
Vége a gyakorlatnak Let’s go to Ecseri street! ahol az oldman kolegával találkoztam…
Ezután irány az uszoda..útközben elgondolkodtam azon, hogy miért vagyok ilyen elégedetlen magammal…és rájöttem, hogy nincs okom rá, és amint átléptem az uszoda épületének küszöbét a telefonom ismét rezgésbe kezdett…az apám volt az, hogy elmondja a jó hírt..megtalálta az első autómat amit megvesz nekem ha odaadom a pénzt, mer tudja, hogy én egy rendkívül elfoglalt EMBER vagyok…én ezek után már mosolyogva énekeltem a S.O.A.D. egyik legszomorúbb számát…mer az egyik nagyobb célom a közeljövőben teljesülni fog..és ezek után meg se állok a volkswagen phaeton-ig!
Az úszás megint jó hangulatban indult, mer kijelentette a tanár, hogy csak később járhatok..én ezt egy bazdmeg befejezésű mondattal reagáltam le, mert így is 45 percet vártam erre a nedves időtöltésre…szerencsére a háronegyed órás úszásból csak 20percet töltöttem a medencében mert begörcsölt a lábam..itt már nagyon vigyorgós kedvemben voltam…és elhatároztam, hogy mindenkinek elujságolom a nap legjobb hírét…de volt aki átterjesztette rám a depressziós hangulatát…úgyhogy azóta fotoszintetizálok.
Minden rosszban van valami jó, és minden jóban van valami rossz…
by azember88 on February 21st, 2006
A mai nap már eleve úgykezdődött, hogy hajnali négykor felkeltem (az alvászavar miatt),és mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, elkezdtem a nappal kapcsolatos terveimet szövögetni, egy ideig eltűnődtem, az órára pillantottam és észrevettem, hogy eljött az indulás ideje….
Szokásos módon korán érkeztem a suliba, de normális ülőhely már nem volt…irány az ablakok melletti pad, helyet foglaltam és elkezdtem várakozni hátha feltűnik valami féleszű haver (azért csak féleszű mert abból még kevesebb van mint az esztelenekből)..Eccer csak feltűnik a Kriccsán..hohó de nem látom a maláj tigrist..gondoltam, hogy jó napom lesz ezért elkezdtem füligérő szájjal vigyorogni….de csak addíg amíg meg nem tudtam, hogy ma fog bekövetkezni a marketingdoga amit a “tanár” már két hete ígérget (rendkívül jó ..gondoltam, mert erre sem tanultam semmit, ahogy a többi órára sem, akkor itt az idő, belenyúltam a táskámba, de a marketingfüzet sehol…).
Nagynehezen felverekedtük magunkat a terembe, kis idő elteltével kezdődött is az óra, ahol a tanár egész végig engemet bámult, úgyhogy még egy filmszakadást se engedhettem meg magamnak..
A szünetben találtam egy kis marketing vázlat töredéket a matek füzetembe, amikor elkezdtem volna tanulni, akkor hirtelen rámcsöngettek, és be is toppant a magyartanár….én naívan gondoltam magamban, hogy itt az idő, a felelések alatt átolvasgatom ezt a kis bolhalábujjnyi marketinget, de nem … a második felelő én voltam, és a semmi tanulásomal összehoztam egy kettest Radnótiutolsó versének elemzéséből…nagynehezen ezt az órát is túlvészeltem.
Következett a tesióra…ezt élvezem mert felmentett vagyok és végre valakitől elkérem azt az emlegetett marketing füzetet…a tomitól elkérem, de ő csak egy kiesett középső lapot ad amin éppenhogy rajta van a PR fogalma, mindegy lemásoltam…Itt már elkezdődött bennem a terrorista hangulat.
A szünetben a folyósón próbáltam tanulni, ahol mindenki mekkérdezte, hogy “mija baj??”..nagynehezen megtanultam amennyire tudtam az anyagot, amikor a Kricsán feltünően vidáman kiszédelgett a teremből..gondoltam megkérdezem, hogy mit csinálnak, amire az illuminált állapotban lévő egyén válasza az volt “A Muki hozott T.E.A.-t” teját?? gondoltam megszagolom hogy milyen tea az hát az volt amire gondoltam (T.E.A.-Teljesen Egyértelmű, hogy Alkohol, ami a jelen esetben brandy volt)…nem kellett kétsze megkínálniuk…két szájöblögetésnyi kortyot üres gyomorra folyattam a nyelőcsövemen át…hamarosan meg is jött a várt hatás..először csak vigyorogtam mindene, majdamikor már elkezdődött az óra és a “tanár” a gyengének sem mondható beszólásaival oltotta dolgozatközben a népet, én félhangosan tettem a megjegyzéseket (sokat nem is tudtam rendesen kimondani mert összeakadt a nyelvem)…megírtam a dolgozatot, amit egy kaján vigyor kíséretében letettem a tanári asztalra,és megpróbálva nem feltűnően mosolyova visszaültem a helyemre, és hallgattam ahogy Kirccsán a sorstársam magában beszél és röhög…
Az órát követő szünetben már éreztem, hogy enni kellett volna valamit a dózis előtt, mert már az egyensúlyom is megingott, de azárt megkértem a Brúnót, hogy menjünk le ott tegyünk egy kört, hátha az új arcok látvány helyre állít. de sajnos ez a remény meghalt, mert a várt erdmény nem következett be.
Matekóra….hmm rettenetesen jó már a hetes jelentésekor nem tudtam egy helyben megállni.. egész órán rajzolgattam, és csak hébe-hóba írtam le egy pár sort..nem tudtam követni a tempót amit a hihetetlenül nem kedvelt ofőnk diktált…az idő lassan telt…végre végetért ez a szörnyű matekóra..
.. Bekövetkezett a húszperces szünet, aminek az elején a Brúnóval kimentünk a folyosóra gengelni…ez se tartott sokáig, mert a szakállas szörny a folyosón krúzolt, én meg a falnak támaszkodva majdnem eldőltem..ezt látván a jóbarátom megragadott és az életemet mentve bezavart a terembe, hogy nem bukjak le. Ott a tanári asztalnak támaszkodtam…úgy éreztem hogy az is mozog alattam… a jópár perc szédengés után becsöngettek…
…Amerikai angol (dájó mágin hallgathatjuk az amerikai butítást, gondoltam én), de szerencsére nem ..azaz ilyen állapotban nem úgy éreztem, és néha néha megvillantottam az angoltudásomat, és nem a padon feküdve szenvedtem mint máskor. Szerencsére erről is kicsengettek…irány a kajálda…. belapátoltam magamba a most kivételesen finom ebédet, és mentünk a Brúnóval az aulába várakozni (nekik föci fakt nekem meg gyógytesi).
Leültünk az osztálytársak által foglalt asztalhoz és előkaptam a maradék T.E.A-t, meg is ittuk nem csak néztük…én mégjobban lelassultam és a vigyorgó szám széle magasabbra tört az arcomon…ilyen állapotban rekordidőt is futottam 4 perc alatt megírtam egy négysoros smst.
Végre elindulhatok gyp-re gondoltam és összekapartam a körülöttem heverő holmiaimat..
..Hamarosan meg is érkeztem a színhelyre..a csengőhangbörze után átöltöztünk és bementünk, közbe egyre többen lettünk és a “mindenki a Bélát” kiáltásra pöttyös gumilabdák tüzét zúdítottuk a srácra, de mivel ő okos odaszaladt a hálóhoz ami a kosárlabdákat tartalmazza, és kiemelt egyet, hogy visszavághasson nekünk…de ahogy kiemelte a hálóba beleakadt az egyik ujja, és a kb 40 kosárlabda 80 felé gurult..a tanár bejött és leszídott minket ( a többiek elszégyelték magukat, én meg az állapotom következtében könnyeztem…a röhögéstől)..az óra további része is így zajlot és ennek következtében a tanár is kikészült.. 
Amikor elindultam hazafelé a metrón éreztem, hogy kezdek visszatérni az életbe, kőbány kispesten gyalogolva megin elkapott a terrorista hangulat.
Ebből levont következtetésem:
Jódolog az alkohol, de csak addíg amíg hat..amikor már “magadhoz térsz” ugyan olyan állapotban leszel mint azelőtt..
Magyarul jó de mégse… Rossz de mégse..
Hú nem akartam csúnyákat írni….de ez qva hosszú lett…