A cognac & a brandy
A minőségi borpárlatok jellegzetes színüket, zamatukat a lepárlás után, a tölgyfahordókban való hosszas (akár 50-70 évig tartó) érlelés alatt nyerik el. E párlatok számos elnevezéssel (brandy, weinbrand, vinjak) kerülnek forgalomba, de a mezőnyből kiemelkedik két védett név, a cognac és az armagnac. Mindkettő egy-egy francia régió fehérboraiból készül, némileg eltérő technológiával. (Utóbbi miatt az armagnac szárazabb, íze erősebb, színe sötétebb.) A konyak szó francia és angol írámódja: Cognac. A minőséget jelző egyedi nevek is eltérőek lehetnek, például a Napoléon megjelölést valaha a gyártók legjobb termékeire használták, de ma egészen silány párlatok cimkéjén is fellelhető.
Cognac
Charante környékéről származó borpárlatok védett gyüjtőneve. Nevét Cognac városáról kapta. Charante megye meghatározott részéről származó fehérborból készül kétszeres lepárlással. Az érlelés fehér Limousin, Troncais tölgyfa hordóban történik minimum 2 évig. Alkoholtartalma 40 %. 1919-ben a nemzetközi bíróság döntése rögzítette, hogy a cognac (konyak) név kizárólag az említett termelőhely borpárlatai használhatók. A finom konyakot önmagában kell inni, és mindenképpen jég nélkül, szobahőmérsékleten fogyasztva. Zamata mégjobban élvezhető, ha a poharat kezünkkel kissé felmelegítjük.
Kijelölt terület: Charente Martitime (központ: Cognac városa), Grande Champagne, Petite Champagne, Borderies, Fins Bois, Bois Ordinaires és Bois Communs
Engedélyezett szőlőfajták: ugni blane, folle blanche, colombard;
1947-től kezdve tilos a konyakos üvegeken feltüntetni a termék korát, csak a következő jelzéseket engedélyezték, amik azonban nem egységesek.
3-5 év: 3 csillag vagy V.S. (Very Special)
5-10 év: 5 csillag vagy V.O. (Very Old) vagy V.S.O.P. (Very Special/Superior Old Pale/Produet) vagy Réserve
10 évnél öregebb: X.O. (extra old) és márkánként számos fantázianév
Legismertebb márkái: Courvoisier, Hennessy, Martell, Remy Martin, Camus, Otard, Gaston de Lagrange
Érdekesség: a Cognac története
A konyak feltalálása a XV. századra tehető, Cognac város ostromának idejére. Tekintettel arra, hogy a katonák számára bort, nem volt szabad eladni, viszont az új termés igen nagy volt, a helybeli gyógyszerész tanácsára ledesztillálták és ilyen koncentrált állapotban adták el. Az ital csakhamar igen kedvelt, lett, gyártása évről évre nőtt és tökéletesedett, de a bor termelése sem állt meg. A mai napig érvényes az a törvény, amelyben kijelölik azokat a falvakat, amelyekben a borpárlat készítésére szabad a bort felhasználni. Az út a konyak mai minőségének eléréséig igen hosszú volt. A 70 fokos szeszerősség ismételt desztillációval elérhető, amely megjavítja a minőséget, mert közben fokozatosan elillannak a kozmaolajok. A nyert színtelen párlatot teszik a tölgyfahordókba. Hosszas tárolás alatt kapja meg a konyak aranysárga színés és finom ízét.
Érdekesség: a Henessy cég
Autentikus cognac. A céget Richard Hennessy, ír származású katonatiszt 1765-ben alapította. Ez a cég volt az első, amelyik üvegbe palackozta a borpárlatot, korábban ugyanis kizárólag fahordóban forgalmazták a lepárlóüzemek italaikat. A család nevéhez fűződik a csillag és X.O. jelölések szisztémája is. Jelentős szőlőterületeik, saját lepárlóik, óriási pincészeteik vannak. Minőségi kategóriái: VS 2,5-től 15 évig érlelt, harmincféle keverékből állítják össze. VSOP 5- től 25 évig érlelt, hetvenféle keverékből, XO 15- től 70 évig érlelt és 150 keverékből áll. Paradis 45-től 120 évig érlelt, 300 féle keverék adja végleges formáját. Van egy speciális termékük, a CUP No. 1, amelyből évi 2 (kettő) hordónyit (300 liter) palackoznak. A csillagos ég. (Árban és minőségben.)
Érdekesség: a Martell cég
Az 1715-ben alapított Martell ház igen ismert cognacmárkája de csak a második legnagyobb. A többi nagyhoz hasonlóan számtalan független szőlősgazdával és lepárlóval áll kapcsolatban. Számos különböző minőségben palackozzák a többnyire 40% alkoholtartalmú párlatot: a Cordon Bleu kb. 35 éves, a Cordon d'Argent kb. 50 éves. Újabb kreációjuk a Cordon Noir éppenséggel 70 éves. Egészen fiatal (7-9) éves a Dreistern***.
Érdekesség: a Remy Martin cég
1724-ben alapított cognacgyártó cég. 3 évestől 30 évig érlelt párlatot készítenek, de különleges márkájuk a csiszolt kristálypalackban forgalmazott, Grande Champagne Louis XIII. nevű, ötven(!) éves érlelésű cognac.
Érdekesség: az Otard cég története
A vár eredeti neve pontosan és szó szerint: Le Cháteau de Cognac. Története a sötét középkorba nyúlik vissza. Amikor a IX. században felépült még nem is kastély volt hanem inkább kezdetleges, de masszív erőd, mely a Karoling királyok uralma alatt a normannok hódításai ellen nyújtott védelmet. A XII. században a két szomszéd ország számos házassági köteléke, hozománya és öröksége következtében a vár a Plantagenet angol uralkodóház birtokába jutott, majd innentől kezdve a vár birtoklásáért évszázadokig folytak a háborúk és csaták angolok és franciák között, pontosabban a két oldal királyi házai és arisztokráciája között, miközben érthetően, az egész szélesebb környék szinte minden fontosabb ura és asszonya megfordult benne. Leghíresebb vendége egyenesen ott született, nevezetesen Francois de Valois, akit később I. Ferenc néven koronáztak Franciaország királyává. A kastély ekkor élte fénykorát, később elvesztette jelentőségét, ragyogása megkopott, még börtönné is átalakították, a forradalom idején pedig állami tulajdonba került. Az "államosítást követő reprivatizálás" során Otard báró, Cognac város polgármestere 1796-ban vette meg a kastélyt, mely azóta is a család tulajdonában maradt.
A hányatott sorsú kastély története után vessünk egy pillantást az egyáltalán nem kevésbé kalandos családra, mely Cognac várának immár több mint 200 éve büszke tulajdonosa. Ma már nemzetiségük is kideríthetetlen, ám történetük kezdetén ennek a kifejezésnek még nemcsak fontossága nem volt, de még értelmezni sem lehetett volna. A viking eredetű ősök ugyanis eredetileg Norvégiából származnak, legalábbis a család első, a 869. évben keltezett első írásos említése és feljegyzése alapján. Ottard Jarl először Nagy Alfréd angol király szolgáltában állt, majd Normandia hercegéhez csatlakozott. Angol földre már unokája, Hugues Ottard, Bray és Gournay gróf a néven került ismét, amikor is 1066-ban Hódító Vilmossal részt vett a szigetország sorsát jó időre meghatározó hastingsi csatában. Érdemei elismeréseképpen két grófságot is kapott Dél-Angliában. Később a család Észak-Skóciába költözött, ahol Dunnottard néven felépítették erődjüket, melynek urait 1480-ban hivatalosan is bárói rangra emelték. 1688-ban a család az elűzött II. (Stuart) Jakabbal együtt Franciaországba emigrált, ahol James O'tard de La Grange néven XIV. Lajos francia király szolgálatába állt, majd 1700-ban megkapta a francia bárói rangot is.
Cognac város mellett 1763-ban látta meg a napvilágot Jean Baptiste Antoine O'tard de Lagrange, a jelenlegi cég megalapítója. Érdekes módon a borpárlat készítését a politika kényszerítene ki. A báró ugyanis a forradalom elől kénytelen volt évekre Angliába menekülni, amikor pedig már hazatérhetett, a családi hagyományból évek alatt készült és felhalmozódott borlelke szépen megérett, így egészen új (addig nemigen tapasztalt) minőséget mutatott. Egyszerűen már cognac-ká nemesedett. innen eredeztethető a cég, melyhez már csak Cognac kastélya kellett, de az sem a pompa kedvéért, hanem mert pincéi ideális környezetet nyújtottak az értékes ital lassú érleléséhez. A becsületrend lovagi címével is kitüntetett O'tard báró olyan köztiszteletben álló személyiség volt, hogy Cognac városában húsz éven keresztül volt választott polgármester.
Az Otard cognackokat igen könnyen, sőt már messziről felismerhetővé teszi a különleges, cseppformájú palack, mely egyedisége mellett nemes egyszerűségével és eleganciájával is felhívja magára a figyelmet. A palackok kristálytisztán engedik látni az érett italok tüzes aranybarna színét, s e háttérből plasztikusan domborodik ki a bárói címer aranya, azt bizonyítva, hogy a sok száz éves tapasztalat, a hagyomány és a rang kötelez.
A cég több mint két évszázados fejlődés után csatlakozott a Martini & Rossi céghez, mely 1992-ben, az egyesülés után Bacardi-Martini néven működik tovább.
A másik, név szerint is kiemelkedő különleges francia borpárlat az Armagnac, mely állítólag már 200 évvel a konyak előtt készült. A XIX. század közepéig e kiemelkedő italt Franciaország „egyéb brandy”–jeként emlegették, de annak ellenére, hogy kevésbé közismert, minden joga meglenne ahhoz, hogy a legnevesebb termékként tartsák számon.
Csak a kijelölt területeken termesztett és engedélyezett szőlőfajtákból készített borpárlatok neve. Egyszeres vagy kétszeres lepárlással készülnek, minimum 1 évig érlelik tölgyfa hordókban.
Kijelölt terület: hagyományos Délnyugat-Franciaország (történelmileg Gascogne) a Pireneusok északi lejtőjén, központja Eauze és Condom, három alrégió található itt: Bas-Armagnac, Ténaréze és Haut-Armagnac
Engedélyezett szőlőfajták: st. emilion, folle, blanche, colombard
Érlelési idő jelölése megegyezik a cognac-okéval.
Legismertebb márkái: Chabot, Janneau, Clés des Dues, Marquis de Montesquieu, Sempé, Labarthe, Darroze
Érdekesség: a Jeanneau cég
A céget 1851–ben alapították. Mára már a Martell céggel társult, de még a régi hagyományok szerint működik. Öt saját szeszfőzője van, ebből kettő hagyományos, három pedig a modernebb Cognac–rendszerű. Termékei közül jelentős szerepet tölt be a hagyományos Jeanneau X.O. és a Cognac–rendszerű lepárlással készített Jeanneau V.S.O.P.
Érdekesség: a Darroze cég
Különleges helyet foglal el a pincészetek között a Darroze cég. Az idősebb Darroze vezeti az azonos nevű híres éttermet, míg fia a legjobb minőségű Bas–Armagnac–okat vásárolja fel a termelőktől, de kizárólag a hagyományos módszerrel készített párlatokat (Alambics armagnacais). A hordókban a teljesen natúr borpárlat szigorú előírások szerint érik a teljes érettségi fokig, majd a származási hely (Domaine), az évjárat és a pontos életkor feltüntetésével palackozzák. Ilyen például a Domaine de Peyron 1978 48%-os ital is.
Érdekesség: a Marquis de Montesquiou cég
Szintén történelmi név a Marquis de Montesquiou, hiszen a cégalapító a híres muskétás d’Artagnan utóda volt. Szőlőterületei összesen 89 hektár, de csak hagyományos desztillálással készítenek párlatokat. Híres Armagnacja a Marquis de Montesquio. V.S.O.P. és a Monnet.
A francia konyak és Armagnac mellett szinte minden bortermelő országban készítenek borpárlatokat, amelyeket különböző néven hoznak forgalomba, mint a Weinbrand, Vignac. Világszerte – így hazánkban is – legelterjedtebb szakmai gyűjtőnevük a brandy. Egyes gyengébb minőségű italok, melyeket mesterségesen színeznek és ízesítenek, szintén brandy néven ismertek, de ezektől az Európai Unió megtagadta a név további használatát az 1989–es törvény bevezetésével. A Brandy hírnevének nem használ, hogy legtöbben egy édes, nagyon magas alkoholtartalmú italra gondolnak, ami nem minden esetben fedi a valóságot és részben előítéleteken alapul. Az angol eredetű szó a gyártásra utal (brand=éget). Kevés kivétellel a borpárlatok fahordóban érlelődnek, ez alatt az idő alatt – amely pár hónaptól egészen 50 évig tarthat – alakulnak ki az egyedi aromák és ízhatások, illetve az erőteljes színváltozás, amely függ a hordó nagyságától, fajtájától és korától, valamint az időtartamtól és a hozzáadott karamelltől. Mindemellett az érlelőhely klímája is befolyásolja a brandy színét, amely a világossárgától a világos aranyig, aranysárgától a sötétbarnáig terjedhet. A gyártás során egy liter párlat előállításához kilenc liter borra van szükség. Bizonyos tévhitekkel szemben a borpárlat csak a hordóban érik, a palackban már nem tud tovább öregedni.
Érdekesség: a Brandy története
A borból lepárlással történő szeszesital előállításának ötlete az araboktól származik: Abu Kazam desztillálás útján borból szeszt nyert, ami a mai borpárlat elődjének felel meg. 1321–ből fennmaradt írásos emlékek bizonyítják, hogy már ekkor a német államok területén készítettek, sőt forgalmaztak tiszta borpárlatot.
A XIII. században Armaud de Villeneuve, Aragónia királyának alkimistája a fiatalság megőrzésének módszerei c. könyvében ezt írta a „borvízről”: „Némelyek az élet vízének nevezik, és igazat beszélnek, mert az hosszú életet biztosít.” Abban az időben sokak számára az alkohol a régóta keresett és áhított csodaszer, életelixír volt. Kezdetben mágikus tulajdonságokkal ruházták fel az italt, és gyógyításra is felhasználták az Aqua Vitae –t (élet vize).
Az 1600–as években a holland sókereskedők Franciaországba érve szükségszerűen vittek a Charente–környéki igen könnyű, magas savtartalmú borokból, de a vámszabályok miatt, illetve, hogy a hajó rakterében minél több hely maradjon, ezeket kiforralták, így párolással csökkentve mennyiségüket; végcéljukhoz érve pedig vízzel visszahígították, de még ennek ellenére is felfigyeltek arra, hogy a Charente–bornak határozottan előnyére vált a sűrítési folyamat.
Szintén a XVII. században a bort távolabbi földrészeken is értékesíteni szerették volna, de a hajóúton a borok minősége erősen lecsökkent, így fogyasztásra alkalmatlanná vált. Eleinte ezekből a romlott borokból próbáltak borpárlatot előállítani, de csak 1625 körül sikerült igazán jó minőségű italt készíteni, amikor La Croix Maron lovag tökéletesítette a kettős lepárlást.
Hollandul égetett bornak, Brandewijn–nek nevezik, melynek németesített változata a Brandtwein, majd Weinbrand lett, illetve angol megfelelője a Brandy.Igazán csak a XVIII. század második felében kezdtek a borpárlatok önálló italként népszerűvé válni.
Érdekesség: a Bouchet cég története
Ha egy termék több mint száz éve hódít a világpiacon, aligha szükséges sikertörténetet kitalálni az eladásához. A Bouchet Brandy V.S. - Georg Mautner Markpofnak, a vállalatcsoport tulajdonosának szavaival élve, nagyon is realisztikus karriert futott be, míg végül a francia termék az osztrák cég tulajdonába került. A Bouchet Brandy V.S. ma is őrzi azokat a tulajdonságokat, elemeket, amelyek kifejlesztőjének, Jules Bouchet-nek köszönhetők, s egyben a siker hordozói is.
Monsieur Bouchet a franciaországi Cognac városában alkotta meg kiváló konyakját, amellyel nemcsak hazájában, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában, Bécsben is elismerést aratott, ahol aztán vállalatot alapított. 1925-ben a Th. & G. Mautner Markpof család cége megvásárolta vállalatát, és egy helyi szeszfőzdével bővítette. Mivel az osztrák lepárlóüzemben változatlanul Bouchet ötpontos utasítása szerint folyt a termelés, az ital nevét sem volt ok megváltoztatni. A finom minőségű borpárlat Bouchet Brandy néven vált igen népszerűvé az osztrák piacon.
A Bouchet Brandy hagyományőrzően négyszögletes, ám karcsú palackja kitűnik társai közül. Címkéjén ott díszeleg I. Ferenc császár Cognac város főterén álló lovas szobrának részlete, az uralkodó profilja. A fogyasztó számára Jules Bouchet kézjegye garantálja a névadó utasításait követő gyártási módot. A V. S. (Very Special) minősítés az ital kitűnő zamatára, harmonikus íz- és illatösszhangjára, kiváló minőségére utal.
Bouchet ötpontos utasításában elsőként a boralapanyagról szól. Charente megye legjobb szőlőskertjeiből származó borokat használnak a legjobb konyakok készítéséhez. Minden Bouchet palack az e vidéken erjesztett és érlelt bor párlatát is tartalmazza. A második lépés a lepárlás. Ez két szakaszban történik: a tűzmester ellenőrzi mindkét lepárlási szakaszban az üzemi hőmérsékletet, és elválasztja a legfinomabb ízű középső párlatot az elő- és utópárlattól. A harmadik kritikus pont: a tárolás. A megfelelő tárolás révén a középső érlelő szakaszban kifejlődik a szín és a buké. A hordó csakis eredeti limouges-i tölgyfából készülhet.
A hordóba töltött párlatot kizárólag a több évszázados Bouchet pince megfelelő klímájában, hőmérsékletén tárolhatják, ahol a brandy beérik, kiforrja magát. Itt születik a "mennyei ital", miután az értékes borpárlat nagy része veszendőbe megy. Ezt az elpárologtatási szakaszt a franciák szeretetteljesen "az angyalok részesedése" néven emlegetik. A keverést és a finomítást szaknyelven házasítást - a különböző évjáratú párlatokkal végzi a felelős pincemester, aki egységes ízharmóniát, illatot és lágyságot hoz létre. Az utolsó, ötödik fázis a minőség palackozás előtti végső ellenőrzése, melynek során tapasztalt brandy-szakértők minősítik a zamatot.
Spanyolországi Brandy
A legjelentősebb szőlőbrandygyártó mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve Franciaország mellett Spanyolország. Az összes spanyolországi alapbor az ország közepén fekvő, hatalmas síkságról a La Mancha területről származik, ahol kb. 500000 hektár területen érlelik a savszegény és alkoholgazdag bort adó szőlőt, az Airént, amely így a világ legnagyobb számban termesztett szőlője.
Különböző desztillálási módszereket alkalmaznak: a folyamatos lepárlást minimum 86%-ig (Destillados); a szakaszos, kétlépcsős (Cognac –rendszerű) vagy az egylépcsős lepárlást 65 –70%-ig (Hollands). Az érlelés szakaszos keveréssel történik vagy Solera-rendszerrel, amit a legfinomabb Sherryknél is használnak. A Solere több egymásra rakott hordóból áll. A frissen desztillált alkoholt a legfelsőbe helyezik, majd néhány hónap után egy részt lefejtenek és a következő hordóba teszik, ahonnan ugyanannyi mennyiséget ismét eggyel lejjebb visznek, és így tovább. A legalsó tartalmazza a legidősebb brandyt, melyet szakaszosan fejtenek le a palackozáshoz. Ezzel a módszerrel a brandy különlegesebb érlelési jelleget kap, mint ha érintetlenül hagynák egy hordóban ugyanennyi ideig, ahogy azt Franciaországban csinálják.
Az alaptípusokat karamell és gyümölcskivonat, valamint faextrakt hozzáadásával javítják. Azok az italok, amelyek 20 évig is Solera módszerrel érlelődnek, érettségüket és színüket természetes úton érik el. A Brandy de Jerez minőségű alapbor hordós érlelése csak a regionális borvidéken lehetséges, melyekhez maximum 1000 liter űrtartalmú speciálisan kezelt hordókat használnak.
A legnagyobb Brandy–készítő a területen az 1772–ben alapított Osborn, mely 300000 négyzetméter tárolóterülettel rendelkezik, ahol többek között a híres Conde de Osborne terméküket állítják elő. Ehhez a csúcsproduktumhoz az egészen különleges üveget a XX. század spanyol művészeti zsenije Salvador Dali tervezte.
Mindezek ellenére a vezető márka a Fandador Domecq termék az 1730–ban alapított Pedro Domecq cégtől.
A Torres–borászat állítja elő saját nagyon kellemes Brandyjét, melyhez alacsony alkoholtartalmú és savgazdag alapbort használnak az érlelés pedig új tölgyfahordókban történik, nem pedig Solera –hordóban, így lényegesen könnyebb, gyümölcsösebb jellegű italt kapnak, mint déli rokonaik. Vezető termékül a Miguel Torres Imperial.
Németországi Brandy
Németországban az égetett szesz legnagyobb hányadát a Weinbrand teszi ki, ami csak tiszta, eredeti borpárlatot jelenthet a piacon. Az ismertebb német desztilláló cégek zömét az utóbbi évszázadokban alapították. A borpárlatokat Deutsche Cognac márkanévvel hozták forgalomba, de 1919–ben ezt a nevet betiltották. Hugo Asbach önként átengedte, és védetté nyilvánította a Weinbrand márkanevet.
A legtöbb német brandy francia és olasz boralappal készül, és a francia kettős lepárlást alkalmazzák, ezért nincsen speciális hazai jellegük. Érlelésük legkevesebb fél évig tölgyfahordókban történik, a csúcskészítmények nyolc vagy még több évet pihennek a hordókban. Legjobb termékeik közé tartozik az Asbach Uralt és a Jacobi 1880 V.S.O.P.
Olaszországi, Bulgáriai és Péortugáliai Brandy
Az olasz brandyk egyszerű kommersz égetett szeszek, többségük a nagytermelő Stocktól származik.
Portugália sok jó minőségű brandyt készít, de inkább tengerészek szőlőszesszel való ellátását szolgálja.
Bulgária is gyárt egy megfelelő érleltségű italt, ez a borpárlat Cognac Ugni Blanc szőlőjéből származik.
Dél–amerikai Brandy - Pisco
Dél–amerikai különlegesség a Pisco, nem tudni, hogy igazából honnan ered, Peruból csak Chiléből, mely a gyártás két központja. Tény, hogy Pisco völgye és az ugyanilyen nevű kikötő Peruban található, de a chileiek ragaszkodnak hozzá, hogy az volt a legfontosabb kiviteli célpontja a náluk őshonos italnak, és a név innen ragadt a vidékre.
Olyan régi hordókban érlelik a Piscot, hogy azok már nem tudják megszínezni az italt, így az mindig színtelen. Chilében minél tovább érlelik a szeszt, annál kevésbé hígítják palackozás előtt, így a legrangosabb termékek – melyek közül is a Grand Pisco a vezető – a legerősebbek. Boralapja nagyrészt muskotály szőlőből készül, szinte minden típusú és nemzetiségi Pisco italában fellelhető a határozott gyümölcsjelleg.
A legfinomabb dél–amerikai italnak minden joga megvan ahhoz, hogy a világ élvonalbeli italai között tartsák számon.
Görögországi Brandy - Metaxa
Görög, vörös szőlőből készített brandy. Alkoholtartalma 40 %. Görögországban megingathatatlan népszerűségű ital. A görög brandy sosem fogja felvenni a versenyt az érlelt konyakkal, mivel a szőlőfajták nem érik el azt a megfelelő savassági fokot, melyből megfelelő alapbort lehetne készíteni.
Három fokozata van a görög brandynek, minőségük egyre javul a három csillagtól az öt és hét felé. A hét csillag több évtizedes érlelés eredménye. Színük általában világosabb és sokkal édesebb ízük van, mint a konyaknak, erőteljes karamellás jelleggel.
Érdekesség: a Metaxa története
Szpirosz Metaxa 1880-ban hagyta el otthonát; tettvággyal és önbizalommal telten Pireuszba indult. Álmai nemzetközi hírnévről meséltek.
Attikában hatalmas szőlőket vásárolt, hogy elképzeléseit valóra tudja váltani. A négy ezredévnyi borkészítési tradíciót saját ötleteivel párosította - és nyolc év munkáját megkoronázhatta a különleges ízű és kiváló minőségű ital, a Metaxa bemutatásával. A gyár alapjainak kiásásakor ókori pénzek kerültek a napvilágra. Az ezeket díszítő szalamoszi harcos lett a márka szimbóluma, azé a márkáé, amely viharos gyorsasággal arat sikert előbb Athénban, majd I. György, angol király udvarában, s hamarosan a szerb, az orosz, az etióp uralkodók körében.
A századfordulóval a Metaxa eljut az Újvilágba, s ahogy Szpirosz Metaxa elképzelte: ott is hódít. Az alapító 1909-ben bekövetkezett halála után fiai, majd unokái vették át a cég vezetését.
Az elmúlt évszázad semmit sem változtatott a minőségen, a gyártásban csupán a feltétlenül szükséges korszerűsítéseket végezték el. A siker technológiai receptje azonban ma is a tradíciót követi. Attika mézédes szőlői adják a kiinduló bort. A belőle készült párlat hagyományos tölgyfahordókban évekig érlelődik, s amiképpen minden borpárlat illékony, az angyalok részét itt is hagyják elillanni. Amit az angyalok meghagynak, az lágy és aranyszínű nedű. Ezt házasítják a két Égei- tengeri sziget, Limnosz és Számosz muskotályos boraival, majd fűszer- és gyógynövények, rózsaszirmok keverékén szűrik át, ezután kezdik meg az utóérlelést.
