Gin
Semleges gabonapárlat, amelyet borókabogyó és fűszernövények hozzáadásából készítik.. Számtalan italhoz keverik, de tisztán (jéggel) is isszák. Angol szeszkülönlegesség. Alkoholtartalma 38-45 %.
Fajtái:
London Dry Gin: koktélokhoz szinte kizárólag ezt a fajtát használják, amely kevésbé aromás és abszolút édesítetlen
Plymouth Gin (Plym): az előzőnél erősebben ízesített, testesebb, fűszeresebb típusú gin
Old Tom Gin: semleges ízű, de kissé édesített változatú gin
Genever (Jenever, esetleg Schiedam): az angol gineknél fűszeresebb a holland gin, amit gyakran cseréppalackban árusítanak, alkoholtartalma 38-43 %
Sloe Gin: gin alapú kökénylikőr, alkoholtartalma min. 25 %
Steinhäger: német borókaízesítésű gabonapárlat ("német gin")
Legelterjedtebb márkái: Booth, Gordon's, Burnet, Seager, Seagram's, Steinhäger, Gilbeys, Beefeater, Bombay
Érdekesség: A Gin története
A leydeni (Hollandia) egyetem orvosprofesszora, dr. Sylvius 1650 körül készített alkoholos italt rozs alapanyagból, borókabogyó hozzáadásával. Ennek az Essence de Geniever nevet adták. Ez egyszerűsödött Geneiver-re, majd ugyanez a szó rövidült az angolban ginné.
Érdekesség: A Beefeater cég története
Csupán kilencven éve történt, hogy James Burrough, londoni gyógyszerész komoly feladatot tűzött maga elé: egzotikus szíverősítő receptjén dolgozott, melynek nagy töménységű szesz az alapja. A kihívás azonban túl csábító volt ahhoz, hogy leragadjon a gyógyszernél, és úgy gondolta, sikerülne egy, az eddigieknél lényegesen fejlettebb terméket is létrehoznia. Lepárló üzemet létesített a Temze partján, 
Chelsea-ben tökéletesítette receptjét a legapróbb részletekig, s végeredményként egy átható illatú és ízű, nagyon finom szesz gyűlt össze a felfogó edényben.
Az újdonságnak nevet is kellett adni, és Burrough épp csak a szomszédba, a Towerig ballagott el az ötletért. Ott álltak ugyanis legalább háromszáz évre visszatekintő egyenruhájukban a Tower őrei, a híres Beefeaterek, vagyis "marhahúsfalók". A különös gúny- vagy ragadványnév eredete onnan származik, hogy az őrök fizetségüket a XVII. század végétől marhahúsban kapták. Ezt a hagyományt Burrough saját javára fordította, amikor az új italnak az őrök gúnynevét adta, hiszen ezáltal a Beefeater és London kölcsönösen egymás jelképeivé lettek.
Az 1908-as kezdetek óta James Burrough, majd fiai, Frederick és Ernest világszerte híressé tették a Beefeater gint. Az üzem természetesen már kinőtte régi helyét, és immár negyven éve Kenningtonban, változatlanul London környékén folytatják a híres ital előállítását.
Mit is jelent ez a híresség? Minőségének köszönhetően a világ negyven országában ez a vezető ginmárka. Íze, illata kiváló, tisztán és koktélokba keverve egyaránt garancia a sikerre. Igazi sikerének titkát, vagyis gyártásának receptjét azonban ma is csak a cég vezetőinek egy szűk csoportja - meg a szeszfőzők őrzik.
