Elképesztő pontosítások az atka irtás körül IV.
Elképesztő pontosítások az atka irtás körül IV.Bencsik József
A tárgyban fogalmazott korábbi írásim (www.europaimehesz.atw.hu ) folytán, újabb kérdések, elgondolások, merültek föl előttem, az atkairtás kérdésében. Időközben a Méhész Újság szeptemberi (2016) számát olvasva kiderült, hogy nem vagyok egyedül a morfondirozásaimmal. Tóth Péter és Lendvai Pál egymást követő írásaikat olvasva, a tárgy minden bizonnyal érdekfeszítőnek mutatkozik, legalábbis méhészeti körökben. Elismerésem a szerzőknek valóban érdemleges hozzájárulás az a tárgy megvilágításához. Nos ha már így, akkor engem is arra bátorít hogy folytassam az idevágó morfondirozásaimat.
Bevezetésül hivatkoznék a tárgyban készült előző írásom, ( Elképesztő pontosítások . . . N3) két utolsó, kis szakaszára is.
Nem kéttséges, egy élő kaptárban megszakítás nélkül folynak jellegzetes értesülések, méghozzá, lényegében, két féle módszerrel : rezgéssel és feromon illatokkal. Közöttük, számos és különleges értesülések is amelyekben, csak egy egy működési ágazat érdekelt. Következés képen, feltehető és nem alaptalanul hogy a gondozó, az etető méhek és gondozott lárvák között is, folynak értesülések, és minden bizonnyal, mindkét módon. Ami viszont meglepő ezen viszonyban, hogy az ilyen tényleges értesülések áramlásának ténye könnyen elkerüli a figyelmet. Így az a föntebb jelzett Méhész Újságban (09/2016) megjelent írásokban is, sem kerültek előtérbe. Márpedig azok rendkivül fontos szerepe, alkalmazása, ténylegesnek bizonyul, a méhek és a lárvák között. Mi sokkal több, ezen értesülési folyamatok tökéletesen és tisztán, az élősködők által is, ismeretesek és állandóan alkalmazásra is kerülnek. Például, az értesüléseik folytán, az élősködők, ott jelentkeznek, oda közelednek, törekednek, ahol a szaporodási feltételeik biztosulnak. Ezek a helyek természetesen elérhetők, és pontosan a beszerzett értesüléseik alapján. Amikor az atkát hordozó, gondozó méhecske azon térség közelébe ér ahol a kifejlődött lárvák élnek, akkor az atka leszáll a hordozójáról. Jó -jó de honnan tudja, hogy itt az idő, le kell szállni ha nem pontosan környezetben hangosan, szagosan áramló értesülésekből? Majd a sejtek szélein közlekedve választhat magának szaporodási szándékához illő, tetszés szerinti lárvát. Olyat amilyent már egy ideje nem táplálnak, alkalmas a belopakodásra, olyant amelyet épp most készülnek a gondozók lefedelezni. No lám ezt is tudnia kell az élősködőnek. Márpedig ilyen értesüléseket csakis és kizárólag maga a befedelezésre váró lárva szolgáltat. No persze ilyen értesülések gondozó személyzetnek szolgálnak, és nem az atkának . No lám ez utóbbiak élősködnek az kaptáron belül áramló értesüléseken, azok alapján is !
Dr Yves le Conte az Avignon-i INRA Intézet igazgatója és méhészeti kutatója megfigyelése, és kisérletezései szerint, a szaporodni kivánó atka, belopakodik a lárva sejtbe, annak lefedelezése előtt csakis, 8 – 2O óra időtartam alatt. Számos és rendkivül alapvető értesülések bizonyulnak ezen ellenőrizhető esetből. Az atka tehát lesen áll a már előzőleg kiválasztott lárvasejt szélén és várja, azt az értesülést, azt az időpontot amely lehetővé teszi a belopakodást. Jó-jó, de először is honnan tudja hogy itt az idő a leselkedésre, most már csak a belopakodás időpontját kell kivárni. Később, rövidesen, a sejt ugyanis, be lesz fedelezve. De korábban nem lehet így eljárniuk, előre belopakodni. Pontosan a sejtben uralkodó atkára elviselhetetlen feltételek következtében. A lárvát ugyanis a gondozók táplálják olyan ragacsos tápanyaggal amitől az élősködők irtóznak, egyenesen undorodnak. Ugyanakkor az élősködők, csakis, és kizárólag a hordozók, avagy a kifejlődött felnőtt lárva vérét szívogatva táplálkoznak. A vérszívó varroa tehát csak akkor bújhat a lárva mellé a sejtbe, amikor a lárva « felnőtt » állapotba került és táplálkozása megszűnt. Nem de ésszerűen alkalmazkodó eljárás ? No persze az élősködő is az élő kaptár értesülési « tengerében » él. Mi sokkal több, képes megérteni, kiszűrni magának azokból a rávonatkozókat. Történik az így, gerjesztett különleges, jellemző rezgések, és feromon illatok segítségével. Nos ezek, az atka rendelkezésére is szolgálnak. Amikor tehát a lárva « fölnőtt » állapotba került, akkor értesíti a gondozó szolgálatot a kialakult helyzetet érő, a felnőttségéről, előbb egy különleges feromon illat kiárasztásával, majd megkülönböztethető rezgéssel. Az élő, felnőtt lárva akkor« kikiabál » egy igen fontos helyzetállapotot : felnőttem, nincs szükségem táplálkozásra , tessék lehet, befedelezni ! Ezt a különleges értesülést már várta és mégis értette a szaporodni kívánkozó atka is. No lám, eljött az idő az atkának is a lárvasejtbe való belopakodásra, a szaporodási folyamat elindítására !
De eljött az idő a méhészeknek is, így a Magyar méhészeknek is, egy olyan atkapusztító megtervezéséhez, megalkotásához amely éppen a kaptártérben áramló értesülések áramlásán alapul. Ilyen megfigyelések, eszközök segítségével ha nem is teljesen de gyökeresen és állandóan és folyamatosan megállítja az atkaszaporodási folyamatot. A kínálkozó lefedelezés előtti igen rövid idő, (8-20 óra) nagyszerű alkalomnak mutatkozna igen hatásos közbelépésre. Történhet az ezúttal, minden kémiai szer alkalmazása nélkül, az évadtól függetlenül, kaptárbontás, a méhcsalád zaklatása nélkül, rendkívül alacsony befektetéssel, egyszeri és mindenkorra vásárolt rezgésgerjesztővel, egyben egy helyzetjelző különleges illatanyag segítségével .
Marad a gyakorlati eszközök, megoldások, kellékek, azok a változatainak, tanulmányozása, kipróbálása. Úgy hallottam, hogy az Avigon-i INRA intézetben már vásárolni lehet olyan illatanyagot, ami minden fedett fiasításra jellemző. Valójában azonban olyan illatanyagra lenne szükség amelyet nem a lefedelezés után lehet észlelni, hanem és pontosan olyat amelyet az érett lárva áraszt a lakó sejtjéből, pontosan még a lefedelezés előtt. Különleges értesülés ami azt jelenti, tessék lehet lefedelezni a sejtemet! Feltehető, egészen bizonyos, mert ésszerű, hogy ezen értesítést megerősíti a lárva különleges rezgésekkel is. Ilyen értesítés, az atkának azt jelenti : itt az idő a belopakodásra. Ésszerűen erre az értesülésre vadászik. Ugyanakkor, pillanatnyilag még nem tudok olyan rezgéskeltő készülék létezéséről a méhészeti kellékek között, amelyek képesek lennének a fedett fiasítás “nótáját”, hangját, rezgéseit “zengedezni”! Márpedig ezek a “nótàk” ismerete, gerjesztése, ugyancsak szükséges lenne egy hathatós atkacsapda elkészítéséhez! A magam részéről máris a fejemben egy elgondolás. Marad a kérdés kit érdekel ma Magyarországon, egy szermentes, olcsó, hathatós szer nélküli atkairtás?
Míg a Nottingham-I Műszaki Egyetemen, ugyancsak kísérleti tervek berendezések készítése kerültek napirendre a közelmúltban. Érdekes, megjegyezni, ugyan csak örvendetes hír, Lendvai Pál Úr tollából, a Méhész Újság 09/09 /16 Oldal 22 : »Célok, Tervek, Lehetőségek » befejező fejezet, amely a céljaival, a terveivel, az utolsó mondatával pontosan egybe esik ezen írás terv ajánlataival.
Ugyancsak szabadon, gátlástalanul, továbbítható!
joseph.bencsik@free.fr 2016 szeptember
A francia méhek soha olyan kevés mézet nem gyűjtöttek mint 2016 évben
Bencsik József Ezen a címen jelent meg a «LE FIGARO » országos napilap 21. oldalán egy írás Augusztus 5- én Eric de la Chesnais tollából. LA FIGAROTanulságos megállapítások, tanulságos írás !
Kivonatos fordítás :
Elrettentő év ! A méhek száma csökkenőben, rossz, késlekedő volt a tavasz, kevesebbet gyűjtöttek a méhek . Soha ilyen hiányos mézszüret nem volt. Tavaly pl. 7-8000 tonna, az idén a fele se ! Jelezte Mr T. Dufresne, maga is profi méhész, és mint a Termés Megfigyelő hálózat elnöke. Állítólag, az eredményekhez hozzájárult a kisebb repce, napraforgó területek is, mer t az ilyen növényterületek mézterméke Franciaországban megfelel az évi termék 2/3- nak. Ezen sajnálatos eredményekhez hozzájárult a rovarirtók, mint a neonikotinoid, és a számos károsító, mint az ázsiai dongó, úgy mint a varroa élősködő tömeges jelenléte . A hiányok orvoslására a méz forgalmazói kénytelenek lesznek behozatalhoz fordulni, akkor amikor a piac növekedése eléri a 3 – 4 % os növekedést mutat , Mr V. Michaud, a legnagyobb EU mézforgalmazó vállalat elnöke szerint. Ugyanakkor a belső mézfogyasztás ¾ része már behozott áru ! Míg a fogyasztói árak emelkedése várható. Ma a méz mint fogyasztási cikk 60 %-ban a szuper áruházak polcáról kerül a fogyasztóhoz, míg ezen arányszám 20% -volt, ez előtt 20 évvel.
Be kell valljam, nem vagyok a « LE FIGARO » országos napilap előfizetője ! Ellenben azt se titkolom, hogy gyakran kapok a méhészettel kapcsolatos , más újságokban megjelent írásokból is, és így ez, nem csak a nemzeti “LE FIGARO”, de pl ”Atlantico” (08/08/16), “Rue 89 Bordeaux”(08/08/ 16) helyi újságok esetében is. . . stb. A kiváltságos helyzetemet, a lányom, Dr .Anna Bencsiknek köszönhetem. Mint az ANSES, egészségfelügyelő EU labohálózat kutató igazgatója Lyonban, szívességből megküldi, részemre a méhészettel kapcsolatos megjelent friss írásokat. Holott a méhészet és a méz , nem tartozik az Ő szakágazati különlegességéhez. Jelenleg kutatásokat végez , a “nano” lemek alkalmazásának hatása, veszélyek, az emberi egészségre, tárgyban. Jelen pillanatban még nem sok köze a méhészethez. De ki tudja, a véleménye szerint a “nano” elemek a közeljövőben kapcsolatba kerülnek a mézzel, a méhészettel is! Azok már most alkalmazásban, például a vetőmagokban, a műtrágyákban, a rovarirtókban, . . . Azokon keresztül minden bizonnyal jelen vannak a mézben is, és sok más élelmiszerben? A következményekről még nem tudni, de jó lesz odafigyelni a méhészeknek is, de nem csak! A mezőgazdasági ágazatokban óriási változások a közeli láthatáron. Azok hatása minden bizonnyal ki fog terjedni a “kétlábú emlősök” körében is! Csak még azt nem tudni hol, mi lesz a “bobo”.
Amennyiben most ezen írással jelentkezek, más okom is van, mint a föntebb jelzett “LE FIGARO” cikk, amelyet a magyar méhészek figyelmébe ajánlanék . Egyben, a “Méhészet “ 2016/08- ben olvastam Dr. Kovács Dezső :”Világjelenségek méhészetünkben” című vitaindító írását. El kell ismerni, meglepőnek találtam több oldalról. A cikk aláírásából nem derül ki, milyen ágazatban tevékenykedik a szerző, melyik egyetemen, mit tanít, mi köze az írónak a méhészethez, a mézkereskedelemhez ? Ugyanakkor elismerést érdemel a szaklap a vitaindítás bátorságáért. Természetesen véleményeket, élénk figyelemmel szeretném kísérni. Számos megjegyzést lehetne fűzni a két oldalas íráshoz. Részemről nem kívánok vitatkozni, már csak azért is, miután semmi képesítésem, sem közöm, a mézkereskedelemhez. Annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy ma baj van a mézárakkal, Magyarországon. A hírek szerint, a magyar méhész képtelen értékesíteni az idei termékét a tavalyi szinten. Ráadásul, úgy tudott, a begyűjtött méhészeti termékek szintje is jelentősen alacsonyabb a tavalyinál. A magyar szaklapokat is olvasva, azért mégis van valami elképzelésem a magyar méhészet viszonylagos helyzetéről. A mellékelt francia újság cikknek is az lenne rendeltetése hogy egy bepillantást, helyzetképet nyújtson a francia méhészeti viszonyokról, túl a határokon. No persze itt Franciába is, alaposak a méhészeti nehézségek. De talán nekik, a szervezkedés terén, sok előnyük van. Tudni érdemes, hogy ők, két, nagy országos méhésszervezettel rendelkeznek+ országos profi szervet, na és persze ugyancsak, számos, helyi szervezet. Azok egymással nem veszekednek magyarosan, hanem versenyeznek, ki tud többet, és megy az igy az előnyükre, megy az franciásan. Magyarországon úgy tudom csak egy országos szervezet létezik . Nincs versenyfél, nincs, nem lehet veszekedés! Ja kérem ott, az « egypártrendszer » ma is divatban. No persze ilyen megállapításokat nem illő emlegetni Magyarországon, még akkor is, ha a jóindulatú Dr. Kovács Dezső egyetemi tanár a “vitaindító”. Talán még szervezeti, irányelvek, fölújítása, változtatása is szóba kerülnek.
Ma nem a viták felé, inkább a méhészeti kutatások felé irányul a figyelmem. Igy ez a Márton fiammal Nottingham-i Műszaki Egyetemen mint a kis méhesemben Jarniouxban. Ugyanakkor élénken érdekel az Anna lányom “nano” témájú kérdései is . Az eredmények, nemzetközi szinten csillognak. Lásd a beszámolókat az Európai Méhész www.europamehesze.atw.hu honlapon. Annak tevékenységét, persze és természetesen rossz szemmel nézik az “egypártrendszer” hívei! Legyen a honlap becsületére!
Természetesen szabadon továbbítható
joseph.bencsik@free.fr 2016 augusztus
Elképesztő pontosítások az atka irtás körül 3
Bencsik József A tárgyban fogalmazott korábbi írásaimban(1,- 2), számos elméleti következtetés szerepel. Legyenek azok bármennyire is, ésszerűek de gyakorlatilag , ezidáig közel sem igazoltak, legalábbis a magam részéről. Nincs kizárva persze, máshol is folyhatnak kutatások ezen a téren. Többek között és tudtommal, Franciaországban az INRA intézetben Avignonban, de akár Angliában és sok másutt a világon. No persze semmi bonyodalom ! Jobb, biztosabb, ha a saját elgondolásait, elméleteit, mindenki, igazolni is tudja. Történjék az akár magyar nyelven, de nem csak a magyar méhészek javára! Hatalmas előnyök származhatnak, abból, amennyiben pontosabb megvilágításban fény derülne , újabb pontosításokra az atka eljárásaiban. Ezek ismerete, esetenként rendkívül tanulságos lehet . A hiányosságok, jelentősen hátrányosak lehetnek, az atka elleni küzdelem a hatásosságában.
Jelen esetben, és többek között az atka feromon-érzékenysége, vezérfolyamat korul forognak a kérdések . Így az például, hogyan bizonyítani azt a feltételezést amely szerint a lárva rezgése a születésétől kezdve állandóan és növekedne. Hogyan bizonyítani azt a feltételezést, amely szerint ezek a rezgések a sejt lefedelezése előtti órákban alapvetően és rendkívül erősen átalakulnak, megnövekednek. Lehet hogy így, nem csak az erősségében hanem a minőségében is szembetűnően megváltoznak?
Vajon, egy időben, hasonló folyamat zajlik le a feromon illatok termelésében, kiáramlásában is? Ugyanakkor valóságos igazoló kísérletek, felmérések is, kutatási műsoron. Mikor, hol, és miért hagyják el az atkák a hordozóikat? Vajon ezek hordozok is befolyásolhatok lennének? Legalábbis a lárva élelem igénylésére, kérésére, avagy elutasítására, visszahatnak. Történik az természetesen a lárvák által előállított különleges pheromonok előállításával, és azok kiáramlásának segítségével.
A témában, már a korábbi írásomban jeleztem : Sikerült készítenem olyan, átlátszó “plexi” ből, egy kísérleti kaptárt
(Dadant 10 K, lásd fénykép mellékelve) amely pontosan a bizonyító kísérletek elvégzésére szolgál. No persze a belső tér, berendezése sem végleges, módosításokra , újításokra, vár. Ezek változatai, a próbák folytán fognak, egy egy feltételezésről ,bizonyságot szolgáltatni. A betelepítése Angliában már folyamatban van. Miért ne ilyen kísérletezéseket, kutatásokat kezdeményezni máshol is, akár Magyarországon is? A legfontosabb kérdés természetesen, hogyan , honnan pénzelni, a kutatási költségeket? Igaz ugyan, a kutatok többen is, egymás között, de még az esetleges ipai , kereskedelmi . . . beruházó érdekeltekkel szabadon társulhatnak Elvégre is nem lehet mindenki egyszerre matematikus, vegyszerész, vagy éppen biológus kutató. . .befektető, vállalkozó! De készíthetnek együttesen tényleges kutatási terveket. Például, hogyan ejteni csapdába az élősködő atkákat? Ilyen tervet persze, csillogó, tagadhatatlan érvelésekkel illő alátámasztani. Azokat, azután benyújtani , legyen az nemzeti vagy EU s akár világérdekeltségű trosztok, vállalatoknál, intézményeknél, Lássuk, példának:
http://tka.hu/hír/5796/felhívás-magyar-francia-társadalomtudományi-projektek-megvalósítására Emlékeztetőül a mérnök és természettudományi pályázat:
http://nkfih.gov.hu/pályázatok/felhívások/2016/magyar-francia-tét/kétoldalú-tudományos valamint a francia partnerek számára is elérhetővé a pályázat francia része: http://www.campusfrance.org/fr/balaton
A gyakorlatban, egy ésszerű elgondolás, majd egy kísérleti terv lehet egy kiindulópont. Az előkészítéshez, a műsor végrehajtásához persze huzamosabb határidő szükséges. Nem említve , az esetenként előforduló szükséges kutatási pontosításokra. A magam részéről sajnos már tárgytalan az ajánlat, tekintettel az előrehaladott koromra (84 éves) egyre jobban fogyatkozó fizikai, szellemi képességeimre. Ez utóbbi szóbeszéd nem jelenti azt, hogy ezzel a kijelentéssel egyben visszautasítanám közreműködésemet, segítségemet.
Az atka járvány valóban hatalmas, világméretű gond, rendkívüli nehézség , nem csak gazdasági kérdés . A varroa élősködő több mint élésködő, a megtermékenyítő, a beporzó méhek gyilkosa. Az okozott károk, betegségek, több mint 30 éve könyörtelenül folynak, EU szerte.
Ma, a védekezések többsége különböző szerek alkalmazásán alapul. Az alkalmazott eljárások, közel se véglegesen hatásosak , miközben de jelentős fáradsággal, időráfordítással arányos költségekkel járnak. Az atka azonban, hűségesen minden évben újra megjelenik, visszajön. Nem véletlenül ! A szaporodása, védett helyen, a lefedett lárvasejtekben történik. Ezt a folyamatot ezidáig semmilyen módszerrel nem sikerült megszakítani . Annak ismerete, több mint szükséges!
A csatolt fényképen látható kísérleti kaptár, pontosan ilyen ismeretek beszerzésére szolgál . Az első kísérletek beindításához máris szükséges lenne olyan különleges illatosító feromonra amelyet pontosan a « felnőtt, « a kifejlődött herelárva áraszt magából, pontosan a tápláló méhek értesítésére : Felnőttem, nincs szükségem táplálékra, tessék a sejtemet befedelezni ! Ezen értesülés különleges rezgésváltással is igazolt. Ezek az értesülések, egyben az atkaszaporodás beindulásának jelei! Nos lám pontosan ebben az időpontban válik a méhész közbelépése a legkedvezőbb alkalom. Csapdába, lépre csalni a szaporodásra készülő élősködőt !
Jelen esetben tehát, egy olyan védekezési módszer tanulmányozása, kikísérletezése került elképzelésre, műsorra amelynek segítségével természetes módon, szerek alkalmazása nélkül, lépre lehet csalni az élősködőt. Az eredeti elgondolás szerint, a módszer alkalmazása különösebb kezelési gondok, és a méhcsalád háborgatása , zavarása nélkül történhet. Olcsó, egyszerű, fáradságmentes időtakarékos méhészeti eljárás, történik ez úttal, kaptárnyitás, a méhek, zaklatása nélkül ! A gyakorlati, a gazdasági előnyei folytán minden bizonyára nagy sikerre számíthat, nemzetközi téren, akár világviszonylatban.
joseph.bencsik@free.fr 2016 július
A társadalom és humán tudományok területére kiírt magyar oldali pályázat.
Kedves Kollégák!A társadalom és humán tudományok területére kiírt magyar oldali pályázat is felkerült a honlapra:
http://tka.hu/hir/5796/felhivas-magyar-francia-tarsadalomtudomanyi-projektek-megvalositasara
Emlékeztetőül a mérnök és természettudományi pályázat:
Link
valamint a francia partnerek számára is elérhetővé a pályázat francia része:
Link
Köszönöm, ha továbbítják francia és magyar kollégáiknak, ismerőseiknek!
Üdvözlettel:
Szilvia SZANTO
Elképesztő pontosítások az atka irtás körül! ( 2 )
Bencsik József Elképesztő pontosítások az atka irtás körül! ( 2 )
Mint egy korábbi írásomban (2015/4) már jeleztem, Yves le Conte, mint Michel Belin
francia méhészeti kutatók, az élősködő varroa atka, rendkívül figyelemre méltó
eljárását észlelték, a méhcsalád életében. Az eset nyomatékos figyelmet érdemel az
élősködő atka elleni küzdelemben. Egy részlet, röviden: a megfigyeléseik szerint az
élősködő csak alig néhány órával a lárvasejt lefedelezése előtt lopakodik be
szaporodásra, az általa kiválasztott sejtbe. Így jár el különleges előszeretettel,
különösen a here lárvák esetében. (több mint 70%-ban) A kutatók, ezen állításaikat,
megfigyelésekkel, gyakorlati tényekkel bizonyítják. Ezek a tények gondolkodóba
ejthetnek, több, hozzám hasonló kíváncsit.
Jó, jó, de honnan tudja az atka pontosan, mikor kell belopakodni a sejtbe?
Számolja a napokat, a lárvafejlődési órákat? Annyi bizonyos: az élősködő pontosan
„értesült” a helyzet alakulásáról. De honnan és hogyan szerzi az idevonatkozó
értesüléseket? A képzelet gazdag méhész morfondírozhat így. A valóság azonban
sokkal egyszerűbbnek bizonyul. A nemrég végzett megfigyelések, felmérések
szerint, maga, az érett, “felnőtt “ lárva akaratlanul jelzi életkorát, érettségét? Tesz így
nem csak különleges pheromonok kisugárzásával, de egyben természetesen,
különleges rezgések jelzésével is. Ezek a jelek, természetesen a lárvagondozó
méhegyedek értesítésére szolgálnak. Vajon elegendő lenne ezen jeleket az atkának
is csak éppen felismerni? Valójában minden bizonnyal több mint elegendő.
A kutatókszerint már maga a frissen született pete is, a maga különleges rezgésével, jelzi létezését, hollétét, testének fejlődési korát. Állítólag a méhcsalád tagjai, különösen a
fiasítás gondozók pontosan tudják, hol helyezkedik el a fiasítási övezet, mikor fog
megszületni a pete, milyen a lárva életkora, milyen minőségű, és mennyiségű
táplálék szükséges. Ahogy nőnek az újszülött lárvák, oly mértékben növekednek a
rezgéseik, élelemszükségleteik. Végül is amikor valóban „felnőttek”, a sejtek
lefedelezésére várnak. Továbbra már nincs is szükség élelemre, etetésre. Eljött az
idő, amikor azt jelezni kell az etetéssel foglalkozó méhek felé: ”Felnőttem, nincs
szükségem élelemre! Tessék, lehet fedelezni” Ilyen különleges értesüléseket jelez,
terjeszt maga körül az érett lárva. Ugyanakkor az erősen jelez, különleges pheromon
illataival is, úgy mint a „mutált” különleges rezgéseivel. Ily módon, nem csak család
tagjait értesíti, hanem a szaporodni kívánatokkal telített atkát, szinte magához vonza,
megbűvöli.
Történnek, ilyen folyamatok, folynak ilyen értesülések a méhcsaládban a
méhek természetes létfenntartása érdekében, és minden bizonnyal nem az élősködő
értesítésére. Ugyanakkor, ezen jelenségnek az atka irtás, gyérítés oldalán rendkívül
jelentőséget lehet tulajdonítani. Ezeket a különleges értesüléseket „felfogja” az atka is,
arra szinte vadászik, és ezek alapján jár el. Ily módon, pontosan a lárva
kifejlődésének megfelelő időben, szinte az utolsó pillanatban, a befedelezést
megelőző órákban lép közbe, lopakodik be a kiválasztott lárva sejtjébe.
Különben, honnan „tudja” az atka, hogy neki előbb pontosan ilyen
értesülésre van szüksége, a saját fiasítása elindítására? Ösztönszerűleg? Milyen
meggyőződésből jár el így? Avagy előzőleg szerzett, avagy kapott különleges
értesülések alapján? Minden esetre rendkívül kritikus pillanatnyi helyzet, úgy a
„felnőtt” lárvának, mint az atkának! Ez utóbbi tehát képes az érett lárva kikiabált
speciális értesüléseit „felfogni”, megérteni? Olyan, szinte pillanatnyi különleges
értesülések ezek , amelyek csakis a fedelezést megelőző órákban (12-20 H,
időtartam) alkalmaz a felnőtt lárva. Ezek persze rendkívül fontossággal és
pontossággal bírnak úgy a méheknek, mint az atkának. Ez utóbbi a sejtek peremén
közlekedve, leselkedve figyeli, várja, vadássza a jelzéseket. Honnan, melyik sejtből
hallhatók, észlelhetők a várva várt jelek? Legalábbis az atka szaporodási műsora is
pontosan akkor és azzal kezdődik, akkor kell belopakodnia a felnőtt lárva mellé a
sejtbe. A kíváncsiak szemében máris és természetesen fölmerül néhány kérdés ezen
különleges eljárás folytán. De miért nem járhatna el így korábban, bármikor,
legalábbis, nem csakis, és kizárólag a lárvafejlődés utolsó nyitott óráiban?
Két ésszerű okozat, magyarázat kínálkozik. A lárvák tápszere folyékony és
ragadós, ráadásul nem az élősködők eledele, vagyis alkalmatlan egy új atka
nemzedék nevelésére. A szaporodni kívánó atka anyának tehát „tudomása” van
ilyen kelletlen helyzetből származó hátrányokról? Nem valószínű érvelés? Ilyen
tudomással felruházni az atka képességeit? Ellenben annyi bizonyos, hogy a
lárváknak felszolgált tápláléknak erős illata van. Úgy látszik pontosan ezek az illatok
messziről felismerhetők az élősködők által, bár legyenek azok, és egyben,
egyenesen visszataszítók. Legalábbis a szaporodni kívánó atkának szaporodási
helynek alkalmatlan, ha nem egyenesen életveszélyes. Ugyanakkor a herelárvák
élelmének magasabb tömegéből, erősebb illatok terjengenek a kaptárban. Ugyanígy
a herelárvák nagyobb testtömegéből erősebb feromonok áramlanak a fiasítási
övezetben. Még biztatóbbak az onnan érkező erősebb herelárva testrezgések. A
szaporodni kívánó atkáknak az ilyen értesüléseket tehát könnyebb felfedezni,
követni. Ily módon kerülhet többségbe, a herelárvák alkalmazása 70%? Mialatt
közönséges lárvák fiasítása háttérbe szorul. Az így áramló értesülések által az
anya atka is befolyásolt, és természetesen követi az erősebb, a biztosabb illatokat,
úgy mint az erősebb rezgéseket. Amikor pedig megszűnik a lárva táplálása, nincs
többé lárvatáplálék illat. Ésszerű, részarányos helyzet. Minden bizonnyal nem
atkatalálmány! Ily módon kerül az atka anya, az esetek többségében a heresejtek
közelébe, majd így kerül azok alkalmazása többségben. Ezen eljárás ésszerűségét
(de, nem a tudatosságát ) igazolják okozott szaporodási, élet biztonsági, feltételek,
előnyök. Az atka anya tehát közel sem a heresejt alkalmazásából várható előnyök
„tudatában „ cselekszik.
Vajon történik az így, már csak azért is, mert a tapasztalatok szerint az atka
szaporodási időszakasza jobban megfelel a herelárvák fejlődés időszakaszának is?
Márpedig a herefiasítás kifejlődéséhez több idő szükséges. Abból a nagyon sok is,
de a kevés is káros lehet az atka fiasítás kibontakozásához. Hosszú időtöltés
alkalmával ugyanis az elsőszülött leszármazottak, sok időt vesztegelve bezárva,
veszélyes, legalábbis kellemetlen helyzetbe maradnának a lefedett lárvasejtben. Az a
„jó”, amikor, az újszülött atkák csakis a méhecske megszületésével, a lárvasejt
felbontásával lépnek ki az életbe! A here lárvasejt lefedelezése viszont kényelmes
zavartalanságot, élelmet, (a lárva vérével ) létbiztonságot szolgáltat az
atkafiasításnak. Ismét felmerül a kérdés: mindezen feltételekről természetesen nincs
„tudomása” a petéző atkának, se a leszármazottaknak? Miért, mégis így történik,
honnan az indító ok?
Valójában az újszülött atkáknak nem gond a bölcső sejtet elhagyni, onnan
kimászni, miután rögvest érkeznek oda takarító méhek. Nem nehéz azok hátára
felkapaszkodni akár a helyszínen. Igaz ugyan, a herelárva nevelkedési ideje egy
kicsit hosszabb, de egyben kényelmesebb és ugyanakkor biztonságosabb. A
szaporodni kívánó atka azonban minden bizonnyal nem megfigyelő méhész módján
morfondírozik. Őt csakis biztos, és észlelhető, felfogható, jelek késztetik
ténykedésre. Közöttük olyanok is amelyeket ma még képtelen észrevenni a
méhész? Így pld. a méhanya friss petéinek rezgésjelei.
Amikor egy méhész vizsgálgatja a fiasításos kereteit, már tapasztalja azok
különleges, jellegzetes fiasítás illatának zsúfolt tömegét. Ezeket a pheromonokat
pontosan a lárvák állítják elő. Amikor egy lárva felnőtt, “megérett”, akkor
kinyújtózkodik. Ezzel az eljárással egyben különös “érettségi” pheromonokat áraszt ki
magából. “nem kérek élelmet, tessék lehet lefedelezni!” Ilyen „undorító” illatokkal
távolítja el magától a táplálni akaró méheket. Ugyanakkor, a kinyújtózkodás folytán
megváltozik a hangja, a személyes rezgése is: “mutál”, különös, etetőméheket
eltávolító rezgéseket sugároz. Egyben, megváltozik, megerősödik a testéből kiáramló
pheromon illat is. Különleges illat, amely valójában a többi illatokkal keveredve
terjeng a kaptárban. Történik az így elsősorban gondozó egyedek befolyásolására;
No lám, ilyen illatokra, rezgési értesülésekre vadászik az atka is! Azokat tehát képes
megkülönböztetni, helyhez kötni, majd célszerűen felhasználni. Csakis a felnőtt
állapotba került lárvák képesek ilyen különleges rezgéseket sugározni. Ezen két
értesülés (phéromone + rezgés) segítségével ér célba hibátlanul, az atka eljárása.
Sorsforduló időszak úgy a lárvának, mint az atkának, Az atka szaporodásának
kiinduló pontja! Hogyan megzavarni, felborítani ezen önműködően kialakult
bonyolultnak tűnő rendszert, atkairtásra?
A70-es évek közepén, az én méhesembe is beszöktek az élősködők.
Gyérítésükre, először, egyszerű illó olajok alkalmazása volt a divatban. Volt is annak
némi hatása. De amikor kiderült az alkalmazás elégtelen hatásfoka, akkor leváltásra
kerültek. Ezek a „nemes” illó anyagok, tömeges áradata, ugyan megzavarta a varroa
tájékozódását, de csak részlegesen. Nem véletlen mert ezek az illatok, semmiben se
zavarták a rezgésértesüléseket, vagyis az érett heresejt különleges hangját,
hangszínváltását, „mutálását „. Ez utóbbiak felismerésével az atkának sikerült túlélni az
illó olajokkal keltett zavarokat! Ez az eset is igazolja egy feltétel ésszerűségét: a
kaptárban, két különböző természetű értesülés, egyidejű jelenléte a döntő! Az egyik
értesülés igazolja a másikat és megfordítva. Igazi, atka irtás, legalábbis hathatós
gyérítés, pontosan akkor remélhető, amikor a szaporodni kívánó atkákat, két
félrevezető értesüléssel, (rezgés + pheromone) hamis útra, sikerül terelni.
Újabban, az Avignon-i kutatóintézetben Dr Yves le Cont, valamint a
Nottingham-i egyetement, Dr Bencsik Márton kezdeményezésével és vezetésével,
újabb kutatások, kísérletek folynak ebben az irányban. Magam is érdekelt a 84 éves
korom engedelmével. A mellékletben, egy saját elképzelés, és saját felépítés alapján,
átlátszó „plexiglas”-ból készült „Dadant 10 „ szabványméretű kaptár látható. Így a
kísérleti eljárások esetenként, szemmel is megfigyelhetők, felmérhetők. A kísérleti
kaptár, rendeltetése szerint, ezen írásban emlegetett elméletek igazolására is
szolgál. Szeretnénk beindítani az első kísérleteket még évad folyamán. Maga a
kísérleti kaptár már Nottingham-ban van, ahol az első szermentes atka irtási
kísérletek, tanulmányozása lesz a rendeltetése. Természetesen igyekezni fogok
beszámolni az eredményekről, legalábbis www.europaimehesz.atv.hu honlap
hűséges olvasóinak. Megérdemli, egyetlen, bátor, szak-honlap, amely rendszeresen
leközli írásaim. Jár el így, amikor azok között esetenként vannak olyanok is, amelyek
nehezen elviselhetők. Ezért váljék a honlap becsületére
Ezen írás is, szabadon továbbítható!
Joseph.bencsik@free.fr 2016. június
Irigylésre méltó, méhészeti hírek London-i Botanikus Kertből!
Bencsik József Mint ismeretes, 2015 évben, a Milánó-i világkiállításon, aranydíjat kapott az angol kiállítási csarnok. Maga az építmény, forma, szerkezet, Wolfgang Buttress művész alkotása. Nagy hírnévre tett szert, főleg Angliában, oly annyira, hogy világhírű London-i Botanikus Kert megvásárolta a művet. Mi több, határozott igény mutatkozott a Milánó-i formájában bemutatott kiállítási téma, a méhek, és a méhészet fönntartására, a kutatások további folytatására. Az építkezés ma már szépen előre haladt, Az új tulajdonos, vagyis a Botanikus Kert, ragaszkodott nem csak a méhészeti téma fönntartásához, hanem annak továbbviteléhez is. Az ősidők óta híres London-i Botanikus Kert megbízott felelősei a napokban tartottak értekező gyűlést, a csarnok további rendeltetési tervekről. Részt vettek azon, úgy a politikai felelősök, mint a méhészeti szervezetek képviselői, újságírók, és természetesen a milánói csapat, a tervező, a megvalósító és működtetők részvételével. Mindenki véleményt nyilváníthatott. Nem történt tartózkodó megjegyzés, mindenki jó helyén látta a csarnokot, úgy mint az abban rendezett ugyancsak sikeres méhészeti műsort is. Nagy figyelem kísérte a műsor további folytatására irányuló terveket is. Az elképzelések szerint, kiváló alkalom fog nyílni, a világhírű Botanikus Kert látogatóinak, nem csak a világkiállítás díjnyertes, emlékezetes csarnokát látogatni, hanem a méhészeten belül folyó tudományos fejlődésről is, tudomást szerezni .
Itt fognak folytatódni, a Milánó-ban bemutatásra került méhészeti kutatások. Ugymint “rezgésértesülések a kaptárban”, helyszíni közvetítés az élő kaptárból, műsorok, fényképek, táblázatok. Mi több az angol TV, a BBC is videó folytatásokat tervez. Hatalmas megnyilvánulás ,elsősorban a méhek, a természet védelmének érdekében! Úgy tudott, a méhészeti műsor működni fog függetlenül a méhészszervezetektől! Vajon így lesz ezen megnyilvánulásokból, az angol méhészeti ágazat érdekvédelmi központja is? Még nem tudni. Úgy látszik azonban, hogy a méhek védelme, ma már nem kizárólagosan méhészeti szakérdek, hanem már alapvetően elismert közérdek is, legalábbis Angliában?
No persze jelen volt a gyűlésen, a műalkotás szerzője, Wolfgang Buttress a teljes milánói
csapatával, közöttük, Dr. Bencsik Márton is. Ő volt ugyanis a Milánóban történt méhészeti kiállítás műsor tervezője, szerzője is. De nem csak! Jelen voltak a fővárosi politikai képviselők, környezet védelmezők, a bio egyensúly védelmezők de így nem csak műkedvelők, de még az angol méhészeti szervezetek képviselője Jon Dorat is. A résztvevők egyöntetű véleménye szerint, nem csak bemutatni, hanem folytatni kell a méhészeti műsort. Azóta, a csarnok közelében máris megtörtént, egy méhes felállítása, néhány élő kaptárral. Azok lesznek fölszerelve a kutatáshoz szükséges berendezésekkel, többek között, és első sorban rezgésmérőkkel. A csarnokban pedig a látogatók szeme láttára, fülei hallatára, állandó helyszíni közvetítés fog folyni, éjjel nappal a kaptártérben élő méhcsaládból. A folyamatok természeten rögzítve, matematikai elemzés alá kerülnek. Míg a látogatók, képernyőkönfigyelhetik a kísérleti folyamatokat, eredményeket. Ugyanakkor felvilágosító táblákon , fényképek segítségével értesülhetnek. Az építkezés befejezése, a megnyitás 2016. június vége!
Az eset végül is ugyancsak elgondolkoztató, többféle méhészeti, és akár gyakorlati szempontból is.Mr. Wofgang, a terv megalkotója, nemzetközi szinten elismert művész, de közel se méhész. Hogyan lett, a Művész úr, a méhek « szeretője »? Hogyan sikerült meggyőznie a megrendelőt, vagyis, az angol királyság politikai kormányát, a méhek világméretű szerepéről, fontosságáról. A kérdés elvégre is lényeges, a Milánó-i világkiállítás témája is rámutat: « A világ táplálása » azon belül a méhek szerepe több mint lényeges: nélkülözhetetlen. A növények megtermékenyítésének szerepe, a
beporzás, nélkülözhetetlennek bizonyul, Mr. Wolfgang, meglàtàsa szerint is. Akkor keresett kapcsolatokat több műkedvelő « méhészklubokkal », mi több a hivatásos « profi » méhészek szövetségével is. Állítólag ösztönszerűen mindenki a saját dicsőségére szerette volna fölhasználni a kapcsolatot. Ugyanakkor szükség mutatkozott egy tudományos közreműködésre is. A méhészeti szervezetek ajánlatára, így esett választása művész úr előtt teljesen ismeretlen, Dr. Bencsik Márton, matematika-fizika tanárra a Nottingham-i Műszaki Egyetemen. Minden bizonnyal nem véletlenül. Végül is, a tanár úr, “a méhek rezgésazonosítása a kaptáron belül “ elért kutatásai, lettek a döntők, legalább is, Mr.Wolfgang megítélése szerint. Többek között, a “ Kirajzás előjelzése rezgésméréssel 12 nappal előre annak bekövetkezése előtt”, nem akármi! De nem csak! A méhcsaládon belül állandóan folyó értesülések, többek között rezgésekkel, ma még szinte teljesen ismeretlenek. Már csak azokbonyolultsága, időrendbeli megosztódása is elképesztő méretűek! Tegyük hozzá a pheromone illatok sokaságát, azok forrása, folyása által terjedő, értesülések sokaságának befolyását. Nem kétséges! Ma még tele ismeretlenséggel!
Végül is, a Milánó-i kiállításon elért nemzetközi siker, fényes eredmények, késztették az új tulajdonost, a méhek, a méhészet bemutatására. Így már szükségesnek bizonyult a méhészeti kutatások folytatása is. Az így kialakult helyzet következtében a gyülekezet előtt is nyilvánvalónak számított, újabb műsortervek méhészeti kutatások fenntartása, megerősítése. Innen a reményteljes eredmények a kilátásban, a közeljövőben!
Jó, jó, de mindezen angol hírek ismerete még nem biztos, hogy beszámíthatók magyar méhészek többségének érdek körébe. Egyesek joggal jegyezhetik meg: “azzal még nem lesz rögvest nagyobb a mézhozam Magyarországon”! Van is az ilyen megjegyzésben valami igazság. Nos ha így, akkor nem kell törődni, mi történik London-ban, akár a szomszéd méhészetében? Érdektelen események, azok követése, fölösleges fáradság? Jöjjenek az angolok hozzánk, méhészetet tanulni! Elvégre is, a büszkélkedők szerint, nem de méhészeti “Nagyhatalom” Magyarország?
A magam részéről, és természetesen, amennyiben a 84. éves életkorom, az egészségem,
megengedi, igyekezni fogok beszámolni a további fejleményekről is. Teszek így évtizedek ota, és közel sem jövedelem húzás jegyében! Legyenek az írásaim hasznosak a figyelmesek számára! Természetesen szabadon továbbithatok!
Joseph.bencsik@free.fr 2016. május
Elképesztő pontosítások az atka irtás körül!
Bencsik JózsefAz « Abeille de France » szaklap 2016/03. szám 35-40. oldalon ! Rövid leírások a különböző szeres kezelések szokásos alkalmazásáról, mint Apivar, Apilifvar, Apiguard, Tymovar, Apistan, Acide oxalik, Tymol, Acide Formique, Coumaphos, azok hatásosságáról, mellékhatásokról, alkalmazási veszélyekről. Végül is 5 oldalas összegező leírás, 1986 - 2016 között történt összesen 7 tudományos közleményre hivatkozik. Borzadalmas bizonyíték: Íme 30 éve továbbra is dühöng a varroa atkajárvány! De van azon keresztül egyre nagyobb mérgezési, és betegségi veszély is! Sehol semmilyen hathatós eljárás a közelben! Létezik ugyan úgynevezett kémiaszerek nélkül elérhető kezelési leírás, de nagy munka és időráfordítási, jövedelem korlátozási áldozatokat követel. Ugyanakkor csak ideig óráig biztosít atkamentességet. Az újrafertőzés veszélye ugyanis teljesen elkerülhetetlen.
Michel Belin beszámolója a vármegyei méhész egyesület gyűlésén átfogó képet nyújt a jelenlegi helyzetről. A megjelent fényképek, valamint a kísérletek 2014/09, a Morvan- St-Brisson parkban készültek. Az írásban felsorolásra kerültek az ismert alkalmazott szerek és azok alkalmazási szokásai.Ezek persze Magyarországon is ismertek, annál is inkább miután a kezelési kellékek is hasonlók, ha nem ugyanazok. Végül, hogyan nyerhetők atkamentes méhcsaládok kémiai kezelés elkerülésével. (39-40 oldalon) Lényege abból a tényből indul ki, amely szerint az atka közel 80 %-ban a here sejtekben szaporodik. Azok időbeli eltávolításával csökkenthető az atkaszaporulat. Majd az írásban sor kerül az úgynevezett ”Auxois” gyakorlat, amelynek lényege, kezdve a család teljes felújításán az összes keret elvételével történik. Majd a család atka fertőtlenítése hagyományos kémiai kezeléssel, új keretek építésével . . . Rendkívül bonyolult, időigényes és költséges eljárás ! A termelői méhészetben figyelemre se méltó, elképzelhetetlen hozzáállás. Esetleg holmiféle 3-4 kaptáros hobby méhész részére elképzelhető módszer.
De van-e valami remény az atka -“átok” föllazítására, megkönnyítésére, megszüntetésére, kémiai közbelépés nélkül? A kérdés továbbra is szinte létkérdés a méhészet mesterségében. Még inkább ha belegondolunk az atka által okozott betegségek sokaságába, súlyosságába. Hogyan megszabadulni ekkora nyomástól, az atkatehertől, a kezelési munkálatoktól, költségektől ?
A “Gondolatok, képzelődések a varroa atka körül” című írásom megjelent 2015/25/12 az
Európai méhész honlapon már olvashatók egyes kérdések az atka tájékozódása körül. Ezúttal a magam részéről, hatalmas előrelépéssel szeretnék gondolkodóba ejteni a magyar méhészeket.Legalábbis azokat, akiket érdekel a téma. Az általános, varroa atka fertőzés kérdése tartozik azonban minden méhész érdekei közé.
Ma, itt, Nyugaton, egyetemi kutatók, intézmények foglalkoznak a varroa kérdéssel. Így azt többek között Dr. Márton Bencsik részéről a Nottingham-i Műszaki egyetemen. Remélhetőleg Magyarországon is folynak ilyen irányú kutatások, csak éppen ritkán olvashatok azokról.
Korábban itt, Yves le Conte, majd Michel Belin jelzett egy különleges felfedezést. Mindketten azt állítják, hogy az élősködő atka csakis alig néhány órával a lárvasejt lefedelezése előtt lopakodik be a kiválasztott sejtbe. Ezen állításaikat tényekkel bizonyítják. Innen az én gondolkodóba esésem oka!
Jó, jó, de honnan tudja az atka pontosan mikor jár le az idő, mikor kell belopakodni a sejtbe ? Feltehető, mi több teljesen bizonyos, az élősködő is teljesen és pontosan értesült. Valójában, maga a “felnőtt “ lárva jelzi az érettségét, a felnőtt korát! Tesz így természetesen nem az atka érdekében, hanem kiszolgáló az etető személyzet részére jelzi, hirdet: ”Felnőttem, nincs szükségem élelemre, nincs szükségem! tessék lehet fedelezni” Ilyen értesüléseket terjeszt maga körül az érett lárva. Ezek alapján jár el az atka is. Pontosan a lárva kifejlődésének megfelelő időben, szinte az utolsó pillanatban, a befedelezést megelőző órákban lép közbe. Most már a kérdés csak az, melyek azok a különleges lárvaérettségi értesülések, hogyan kerülnek azok be a méhcsalád illetékes beosztottjai (az etető a gondozó méhek) köztudatába, no és persze egyben az atka tudatába is. Különleges kritikus pillanatnyi helyzet úgy felnőtt lárvának, mint az atkának! Az élősködő tehát minden bizonnyal képes az érett lárva kikiabált speciális értesüléseit felfogni, megérteni! Olyan, szinte pillanatnyi értesülések, amelyek csakis a fedelezést megelőző órákban alkalmaz az felnőtt lárva. Ezek persze rendkívül fontossággal és pontossággal bírnak úgy a méheknek, mint az atkának. Legalábbis az atka szaporodási műsora is pontosan akkor és azzal kezdődik, akkor kell belopakodnia a felnőtt lárva mellé a sejtbe.
A tapasztalatok szerint az atka szaporodási szakasza pontosan megfelel a méhek szaporodási szakaszának. A méhecske megszületésével lépnek ki az atkák is az életbe! Most már a kérdés csak az, hogyan születnek és hogyan kerülnek forgalomba, köztudatba ilyen különleges értesülések?
Amikor egy méhész vizsgálgatja a fiasításos kereteit, már tapasztalja azok különleges jellegzetes fiasítás illatának zsúfolt tömegét. Ezeket a pheromonokat pontosan a lárvák gyártják. Amikor egy lárva “megérett”akkor kinyújtózkodik. Ezzel az eljárással egyben különös “érettségi” pheromonokat áraszt ki magából. “nem kérek élelmet, tessék lehet lefedelezni a sejtemet “ Ugyanakkor, a kinyújtózkodás folytán megváltozik a hangja, a személyes rezgése, is: “mutál” Ugyanakkor megváltozik az érett lárva testéből kiáramló pheromon illat is. Különleges illat, amely valójában a többi illatokkal keveredve terjeng a kaptárban. Erre az illatra vadászik az atka is! Azokat tehát képes megkülönböztetni, helyhez kötni, majd célszerűen felhasználni. Rendelkezik azonban egy helypontosító többlet értesüléssel is: a érett lárva különleges rezgésével is. Így ér célba hibátlanul, az atka eljárása tévedésmentes. Lesen áll, no persze nem a szemeivel, de más érzékszervekkel, várja a pillanatot, amikor behatolhat az érett fiasításos sejtbe. Yves le Conte, és Michel Belin szerint, a lefedelezés előtt legfeljebb 12-20 óra állnak az atka rendelkezésére ezek az alapvető értesülések.Sorsforduló időszak úgy a lárvának, mint az atkának, Az atka szaporodásának kiinduló pontja! Hogyan eljárni tisztán ez idő alatt, hogyan kisiklatni az atka szaporodási folyamat lejátszódását?
Elindultak a kísérletek is ez irányba, már vannak kész tervek is! A méhek rezgésmérése terén, közel 10 év óta sikeresen folynak a felmérési, azonosító kísérletek Dr Bencsik Márton vezetésével. Történnek azok, úgy Nottinghamban, mint Avigonban de még a kis
méhészetemben Jarniouxban is. Hogyan megtalálni, azonosítani azt a rezgést, és azt a pheromon illatot, amelynek segítségével, nem csak a lárvagondozó méhek, de az atka is pontosan tájékozódik? Ezek segítségével, fölerősítésével, könnyen csapdába ejteni a vérszopó atkát?
Vajon, érdekeltek a magyar méhészek, és szervezeteik, intézményeik is, az ilyen vegyszermentes fáradságkímélő, egészségvédő atkairtó módszerek alkalmazásában? Még nem tudni!
joseph.bencsik@free.fr Lyon 2016 április
Már beindult a 2016-os méhészeti idény ?
Bencsik József Így az a konyhakertemben is, amikor e sorokat írom. 4 darab kísérleti megfigyelésre beállított a kaptár előtt , a földben maradt zeller sorok mellett ások a kertemben. Veteményezési előkészületek. Ugyanakkor az egyik szemem a méheken! Szép időben szinte örömteljes röpködés, de nemcsak! Alig pár méterre, az itatótál szélein, úgy mint a víz tetején lebegő zöld moha tömbökön, szorgalmasan szívják a vízhordók régóta megrekedt vizet. Ugyanakkor kutató méhek földközelben röpködnek szinte az orrom előtt. Nem először látok ilyet. Korábbi írásaimban is emlegettem ilyen megfigyeléseket. Ezúttal is, több méhecskét láttam, a már fölásott rögök között kutatva. Újra gondolkodóba ejtett a látvány. Nincs a rögök között se virág, se víz! Hát akkor mit szaglásznak, mit kutatnak ott a méhék? Dr. Sümegi úr jutott eszembe, aki már arról sokkal többet tud mint magam, nyomorúságos, öreg nyugdíjas építészmérnök. Halvány gőzöm sincs az ásványi anyagokról, míg egy egy méhecske tudása ezen a téren, messze magasan, az enyém fölött! Nem de kétségbe ejtő valóság ? Ilyen tudatlanság ellenére szeretnék méhészkedni? Közben eszembe jutnak fiatalkori észrevételek ezen a téren. Apró gyerekeimmel (5) gyakran mentem, babakocsit tólva , friss tehéntejért, egy gazdaságba, a közelbe. Volt a gazdának, a tehenek mellett, egy szamara és két lova is. A gyerekek kíváncsiságának kielégítése folytán meglátogattuk az istállót is, nem is egyszer. Ott, nem meglepetés, a tehenek, a lovak, a szamár vizelete, a trágyalé, egy kisebb vájatban folyt ki az istálló hátsó udvarába, a szabadba. Hazafelé menet ott mentünk el a külső udvar előtt. Kívül nagy tócsába gyűlve, szinte több százával méhecskék buzgón látogatták, szívogatták a bűzlő, szörnyű büdös folyadékot. Nyugtatom a gyerekeket, ne izguljatok, nem ebből a bűzlő léből készül a méz, de annak készítéséhez, a méheknek ezen lé szürcsölése nélkülözhetetlen! Abban az időben valójában igazi kezdő módon méhészkedtem.
Ma a gyerekek már messze járnak, már dédunokánk is van kettő is. A szőlő – borászatáról hírneves Jarnioux falucskában, nincs már se tehén se ló, se szamár, (kivéve ez utóbbi a “kétlábúak” között, de azokból bőven) bezárt az istálló is. Nincs trágyadomb se, már trágya se. No persze, nem járnak oda a méhek se. A szőlészetből , a borgazdálkodásból élő lakosok több, mint 90 %-a nem dolgozik a mezőgazdaságban. De még azok is, akik megmaradtak a szakmában,nem állatokkal, hanem gépekkel, traktorokkal dolgoznak ! Márpedig azoknak nincs « vizelete » ! Míg a földre kicsöppent nyersolaj, gépolajok se érdeklik a méhéket , nem járnak a gépházakba se a garázsokba ásványi anyagok után kutatni . Végül is ezen valóságból, újabb gondok, keletkeztek a méhészetben ?
A kis kertemben azonban még ma is kézi ásóval folytatom az ásást, miközben továbbra is elmélkedek. Ezek az orrom előtt kutató ménecskék nyilvánvalóan valami ásványi anyagokat keresnek. Nekik az a foglalkozásuk, a hivatásuk! Nem virágport, nem nektárt gyűjtenek! Tehén, szamár pisi híján a frissen fölásott rögökben keresnek ásványi kincseket? Ekkora fáradságos szorgalom láttán már azon morfondírozok, honnan, hogyan szerezzek tehén, ló, szamár, vizeletet, hogyan segítsek,mit tegyek a méhcsaládjaim életének megkönnyítéséhez. Hozzájárulnék-e ezzel, egyben a mézhozam emeléshez? Vajon érdemes lenne kitenni tálcákba, egy-egy állatfajta vizeletéből, már csak azért is hogy megtudnám, melyiket látogatják a méhek szívesebben, a szamárét, vagy a marháét? Avagy vásároljak ásványi anyagokkal dúsított tápanyagot, azzal erősítsem a méhcsaládjaimat? No lám, az okosabbak már így járnak el! Ásványi anyagokkal dúsított élelmet kínálnak a méheknek. Ezzel elkerülik azon méhecskék időveszteségét, fáradozásait, akiknek ilyen szolgálati beosztás jutott. Annyi azonban bizonyos: egyes ásványi anyagok fogyasztása a méhcsalád egészségügyi lét feltételi közé tartozik!
Nos, ha így, akkor, hogyan biztosítani a méhek életéhez szükséges ásványi anyagokat? Se többet, se kevesebbet? Mert ugyebár :” az se jó, ha nagyon jó” szólásmondása volt az öreg, Pista Bácsinak, akitől örököltem az első méhcsaládjaimat; és néhány hasznos tanácsot, 1970. évben. Büszkélkedett nem csak méhei értelmes eljárásaival, de a kutyájáéval is:”az kérem egyedül eszik, egyedül iszik, de csak annyit amennyi kell, se többet, se kevesebbet, ráadásul nem kér WC papírt, egyedül nyalja ki… magának, büszkélkedett így! “ Annyiban igazat adok a Pista Bácsi kutyájának, hogy mindenki úgy törli ki a fenekét ahogy tudja.
Abban az időben, amikor még az apró gyerekeimmel jártam friss tehéntejért a szomszéd mezőgazdászhoz, a gyerekek is láttak az istállóban hatalmas só-tömböt fölkötve a jászol előtt. A gazda asszony mondja a gyerekeknek: Az kérem konyhasó! Akkor nyalja a marha, amikor akarja! Legalábbis akkor, amikor szükségét érzi . Te is csak akkor teszel a levesedbe, amikor úgy érzed sótalan! Magyarázta a gyerekeknek, miközben már a fejőgéppel ügyködött . No lám, a marhák az istállóban ősidők óta, tetszés szerint, ilyen kényelmes módon sózhatták a sózni valóikat. De nem így a méhek? Legalábbis, amióta nincsenek állatok az istállóban, nem folyik onnan az ásványi anyagokkal telített vizelet se. Nos ha így, akkor a méhészek rossz gazdák? Legalábbis, ma sem kaphatok a méhészeti boltokban olyan ásványi anyagokat, amelyeket a kaptár előtt kényelmesen, tetszés szerint nyalhatnának a méhek! Jó, jó, a szaklapokban, számos “erősítő ásványokat ” kínálnak a gyártók, úgy külföldön, mint otthon! Azokat azonban nem tanácsolják tálcákban kirakni kaptár közelbe. Ellenben tanácsos azokat bele keverni a fogyasztó szirupba, na és persze legyen az feltétlen ízletes! Ugyancsak vigyázni, a keverési arányokra, különben a méhek nem fogadják el! De milyen szerencsések a marhák, a méhekhez képest? Ők maguk határozzák el, mikor és milyen ásványi sóra van szükségük, de még azt is tudják, milyen mennyiségben! Vajon, miért ne így lenne ez a méhek esetében is?
Nos akkor, a méherősítő szereket gyártók bizonyára tudják, mit gyártanak? De mi történne akkor, ha a méhész kihelyezne a kaptárjai elé egy tálcát az ajánlott, különböző “erősítő” anyagokkal telítve ? Mennyire, vagy egyáltalán fognak-e a méhek arra rájárni, kóstolgatni? De a kíváncsi, az óvatos méhész még azt is megtehetné , hogy az “erősítő gyártmány ” mellé kitenne egy szamárvizeletes tálcát is ?Akkor látni fogja mit szeretnek jobban a méhei. De a méhek tudni fogják, de még azt is mint a marhák is, mikor elég az erősítőből, amikor a sóból is megárt a sok ! Nem biztos, hogy így ami a méhpatikát illeti. Ezért a keserű, a kellemetlen ízű “gyógyszereket” édes szirupokba keverve etetik a méheikkel . No de “Az se jó, ha nagyon jó” R Pista Bácsi szerint, akinek kutyája is olyan intelligens volt, 1970 óta ma is emlegetem !
Sokan vannak “méhgyógyászok”, akik a méhpatikában , csodaszereket ajánlanak, nem csak a méhek betegségeinek kezeléséhez, de a termelés növesztése érdekében is. Oldalszámra a hirdetések a szaklapokban. Legyen egy példa : a Méhészet 2016 márciusi számának utolsó (48) oldalán 18 gyógyszer, közöttük fél tucat számban csakis gyógyhatású készítmények! Egyben csodaszerek a termelési tevékenység fokozására szolgálnak? Sajnos ezen csodás készítmények között semmi ajánlat méhmérgezések gyógyítására!
joseph.bencsik@free.fr 2016 március
Egy méhészeti homeopátia ?
Bencsik József Egy méhészeti, « Homeopátia » ?
A méhek által átalakított számos méhészeti termék, ősidők óta ismeretes. Ezek ma is közismerten forgalomban vannak, úgy a táplálkozási, mint gyógyászati hasznosságuk folytán. Így például a méz, a virágpor, vagy a méhgyanta (propolyce). Ezen méhészeti termékek alapját a méhek természetes formában találják a környezetükben. De azokat már a begyűjtés alkalmával, előbb minősítik hatásosságaik szerint. Például a virágokon található nektárokat a méhek megválogatják a minőségük, édességtartalmuk, illataik szerint, majd mézzé alakítják, tárolják. Végül is azokat az igényeik, a szükségeik szerint, fölhasználják . Így van ez a környezetben található növényi gyanták esetében is. A méhek megtalálják növényeken kiizzadt, virágbimbókon kifakadó gyantafolyadékokat a minőségeik szerint. A szipókáikkal fölszívják, miközben, a saját nyálaikkal keverik. Majd, azokat haza hordják, szükség szerint szinte azonnal, különféle módon, formában, fölhasználják. Például, a kaptár belső falait bevonják, a repedéseket betömik, a lépkereteket nem csak bevonják, de a fölfüggesztési vállaik mentén alaposan beragasztják. Ily módon a tömegesen fölhasznált gyantákból ugyancsak nagy mértékben és állandóan áramlik, terjed a gyanta Pheromon illata, a kaptártérben.
Következésképpen, az ily módon, a gyantaillatokkal telített térben él a méhcsalád egész éjjel. De így nappal is a fiasítás és a gondozó személyzet részén. Ezen jellegzetes kaptárillatok azonban nem kerültek a kaptártérbe véletlenül , és nem tegnap ! Állítólag így volt ez már közel 80 millió évvel ezelőtt is. Nem hiába a Balt-i tengerparton, gyantába ragadt méheket találtak megkövesedve. De már az emberi őskorban, « Isteni » csodálatos egészségvédő, gyógyító tulajdonságairól volt nevezetes a méhgyanta. Ez a hírnév ma is, egyre inkább terjed. Minden bizonnyal, nem ok nélkül. Lehet, hogy így a méhek között is? Márpedig a méhek, és minden bizonyára, nem légből kapott hírnév szerint alkalmazzák a gyantát és az abból kiáramló pheromone illatokat.
Ma az emberek között is nevezetes ,és terjed a méhgyanta alkalmazása. A korszerű ipar, méhek által begyűjtött gyantát tudományos módon, eszközökkel elemezik, átdolgozzák majd, általában, a legtöbb esetben , leginkább kenőcsök formájában forgalmazzák. Megjegyezhető ugyancsak, hogy a természetes gyantát, más formában ugyan, de a méhek is átdolgozzák, na és persze ugyancsak alkalmazzák, de nem úgy, ahogyan azt a természetben találták . A kaptártér belső felületeit szigorúan « befestik » , kenőcsözik a saját maguk által előkészített, gyártott gyantás kenőccsel. Így ezt a lehető leghamarabb,! De ők, tesznek így, tudományos vizsgálatok nélkül, és minden bizonnyal, nem ok nélkül! A természetben talált és begyűjtött válogatott cikk, a gyanta, közel sem élelmiszer . Mindezek ellenére nagy mennyiségben begyűjtött termék. Ésszerű és tárgyilagos megítélés szerint történik az így tehát, nem energiafogyasztási okokból, mi lehet más mint egészségvédelmi okokból?
Ma már közismert tény : méhgyantából párolgó gázok, illatok nem csak kellemesek, hanem fertőtlenítők is, egyben gyógyító tulajdonságokkal is rendelkeznek. Így a kaptártérben lebegő méhgyanta illatokkal terhelt levegőnek egészségvédő, gyógyító hatást is lehet tulajdonítani. De ma még, számok, tudományos bizonyítékok hiányában a kaptár feromonokat még maguk a méhészek se alkalmazzák legalábbis így a saját egészségük védelme céljából !
Valójában a méhcsalád szokásai szerint, a fiasítás a kaptártér közepén kap elhelyezést. Itt ugyan főleg a fiasítási pheromonok, illatok vannak többségben. Míg, a fiasításon, körös-körül, teljes mértékben a méhgyanta pheromonjai bőségesen uralkodnak. Íly módon, a fiasítás, szinte egy védő elszigetelt légtömegben nevelkedik. Esetleges fertőzési veszélyek ebben térben szinte teljesen kizárva. Hatalmas egészségvédő illatburkolat garantálja a fiasítás egészségét. Ugyanakkor védi a fiasítás szolgálat egyedeit is. De nem csak, hanem védi mindazok egészségét is akik a kaptártérben foglalatoskodnak. Közöttük azok is, akik pontosan gyanta gyűjteménnyel, nektárral, virágporral, ivóvízzel kívülről érkeznek ! A kaptártérbe érkezve, a pheromonok hatására szinte fertőtlenítődnek ők is.igy ez minden zümmögő méhcsalád esetében, kivétel nélkül és sok tíz millió év óta. Történik az a mai méhészek szeme láttára. Valahányszor kaptárt bontanak, ömlik a méhgyanta illat ! A méhésznek eszébe se jut, föl se teszik a legfontosabb kérdést : miért így ez, és mi haszna ?
Ha így igaz, akkor . . . ?
Tegyük fel, hogy a méhgyanta illatokkal telített légtér az egészségvédelem terén nyert előnyök a méhcsaládban igazoltak. Ebben az esetben az is feltehető, hogy ugyanazon jelenség érvényben van más élőlények, az emberek esetében is. Nos ha így, akkor több mint érdemes lenne olyan helységeket szobákat építeni, előkészíteni, amelyek légterében a méhgyanta pheromon illat uralkodik. A szobák falait, plafonját, bevonni, befesteni vékony méhgyanta oldattal , időnként többször is. Legyenek az ilyen helységek előszeretettel használva, abban aludni, de akár élni is. Elvégre is az egészséges embereknek is jobb, biztonságosabb, egészség védett légkörben élni !
Állítólag, szlovén méhészek, ilyen irányú próbálkozásairól is lehet hallani. Vendégszobákat rendeztek be a kaptárjaik fölött! Mi méhészek is, a lakásunkban élhetnénk ilyen, de még sokkal jobb egészségi körülmények között ! Mennyivel inkább így lenne , abban az esetben amikor a szoba falai, plafonja is méhgyantás falaiból is kaptárillatok áramlanak bőségesen ? Érdemleges tanulságok is származhatnának az ilyen gyakorlatból! Ilyen berendezett szobákban, könnyebb a lélegzés, nyugodtabb, mélyebb az álom, hatásosabb a pihenés , egészségesebbek az életkörülmények .Míg a mai korszerű ember világában, szinte csakis a ragályos betegségek kórházában szokásos, egészségvédő fertőtlenítő elővigyázatosságok alkalmazása a légtérben. Számtalan mesterséges, fertőtlenítő kémiai termék a használatban ; közöttük egyesek akár maguk is veszélyesek, de hol a méhgyanta ? Holott, ezzel a méhek által előállított, természetes anyaggal, rendkívül hatásos egészségvédelem nyerhető ! De nem csak a kórházakban, de az otthonokban is így lenne, de senki figyelmet nem szentel ilyen lehetőségekre ! Még csak a méhészek között se, magam is így! Holott, nálunk méhgyantából nincs hiány, ráadásul nem kerül semmibe ! De nem csak elismerni, hanem alkalmazni is ésszerűnek, rendkívül hasznosnak mutatkozna. Ha így ez a kaptártérben, de hogyan a hálószobánkban?
A magam részéről máris lenne egy elgondolásom! A használatban lévő kaptárjaimat átlag 2- 3 évenként leváltom. A vastag gyantát lekaparom, majd a kaptár belső falait gázlámpával kiégetem. No persze a külső falait is, de azokat csak 15 évenként. Remekül tartósít, vannak 30 – 40 éves kaptárjaim tökéletes állapotban! Csodálatosan bódító illatokkal telített ilyenkor a műhely. De miért ne abból a hálószobámban is? 84 évesen, ma már kevesebbet, és rosszul, álmatlanul alszok, hamar kifáradok! Fennmaradt kaparék méhgyantám egy bádogból kaptárfedél tálcába gyűjtöm. Hogyan kihasználni azt a saját egészségem védelme érdekében? 1. Elgondolás: a méhgyanta tálcát kicsit felmelegítve, erős kaptár illatok szabadulnak föl. Akkor azt lefekvés előtt az ágyam alá csúsztatom!
No persze sok más elgondolást is érdemes lenne fölvetni, képzelődni. A méhész is ajánlhatja “kaptárillatosított” vendégszobáit előnyösen. Mi több a vendégfogadók, a hotelek is így! Ez utóbbi esetben rövid időn belül világméretű jó hírnév származhat. Különösen így, ha tudományos kísérletekkel is kimutatható lenne a kaptárillatok alkalmazásainak előnyei! Íme máris egy felhívás a kutatók, a szakintézményeik, figyelmébe. Siker esetén a méhgyanta feromonok, akár kórházi alkalmazására is sor kerülhet Következmények : Nem csak egészségvédelem, de a magyar méhészeti ágazat foglalkozottságának nagyméretű növekedése, más foglalkozási ágazatokra várható kiterjedése. Nem utolsó sorban érdemleges méhészeti többlet jövedelmi forrás lehet!
Joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2016 február 18
Méhészeti kutatások, közvetlen EU pénzeléssel?
Bencsik JózsefEgy megtörtént esettel szeretnék figyelmet kelteni, egy olyan EU támogatási lehetőségre, amely független az országos, nemzeti támogatásoktól, minden belső érdek befolyástól . Köztudott,Magyarországon is divat a megvesztegetéssel nyert előnyök, szinte a tevékenység minden ágazatában. Így, ez minden valószínűség szerint a méhészetben is, akár a támogatások kiosztása oldalán is, de nemcsak. Egy méhész barátom, valós, évtizedek óta működő megvesztegetési rendszert alakított ki maga körül. Több, mint 20 éve, a méhészeti vándorlásai elvégzéséhez, vásárolt egy teherautót. Jó, jó, de mit csinálsz vele amikor nem vándorolsz? Nem gond! Bérbe fuvarozok vele.Akkor kapok megrendelést, amikor akarok, azzal a feltétellel, hogy a számla bizonyos százalékát, készpénzben, számla nélkül visszafizetem a megrendeléssel megbízott személynek. Na így aztán, nem véletlen, ha a kutatási támogatások is, de nem csak azok is, íly módon voltak, lesznek, odaítélve ! Szerencsére, állítólag, nem így Bruxelles-ben az EU-ban. Ott állítólag oda figyelnek, no meg egymásra is.De Magyarországon kifigyel oda? Nem tartozik a gondok közé.
De azért lássunk egy igazi átélt, szavatolt, vesztegetés mentes , EU támogatási történetet, röviden, néhány sorban! Kezdődött a méhészeti tanyámon 2007. év nyarán. Márton fiam, a Nottinhham-i Műszaki Egyetem Matematika-fizika tanára, 2 hét szabadságra, a családjával jött hozzám, látogató vendégségbe. Jó magam, mint nyugdíjas, a nyár folyamán, már évek óta, kertészkedek és méhészkedek is, egy Beaujolais kis faluban. A fiam, akkor egy rezgésérzékelőt hozott magával, az egyetemről. Ezzel akart örömet szerezni a méhészeti mesterkedéseimben. No akkor, nosza rajta, próbáljuk ki ! 4 kaptár tele méhekkel, az a kerti műhelyem ablaka alatt !
Már az első kísérletek is remekül sikerültek. A fizika-matematika egyetemi tanár úrnak is nagyon tetszett. A megítélése szerint, nemzetközi figyelmet is megérdemel. Nem sokára, meg is jelent az eredményekről egy tudományos írás is. (Lásd az
Végül is sikerült kutatókat, vállalkozókat találni, angol, német, francia, belga és még magyar kutatok (Szombathy Csaba, telekommunikáció) és vállalkozók oldalán is. A csoport pályázata két éves határidővel , végül is 1,4 millió € támogatást kapott. Azóta, a kutatások sikeresen befejeződtek. A kutatási műsorterv végrehajtása zökkenőmentesen, a kiírt szabályok szerint, szigorú felügyelettel került végrehajtásra . Majd a Milánó-i világkiállításon 2015-ben került bemutatása nagy sikerrel, aranydíjat kapott! A találmány letétben, a leírás is nyilvánosságra kerülhetett. Sajnos a két kisvállalkozó, a német Kapaz , és az angol, Arnia kaptármérleg gyártó « konzorcium » tagoknak még nem sikerült közös nevezőre jutni a találmány kihasználásához. E tény se véletlen. Nem hiába mindketten annak, teljes és kizárólagos kihasználását szeretné megszerezni. A tulajdonos, vagyis a « konzorcium », a két kaptármérleg gyártó, közös megállapodása hiányában, 2016. március 31. határidővel, fenntartotta a találmány kihasználási jogát! Ezen határidőn túl, bárki EU országban, tárgyalhat a kihasználás ügyében, legyen az Magyarországon.
No persze a magyar kutatóknak is joga van így eljárni Bruxelles-ben. Készítsenek elfogadható kutatási tervpályázatokat, szövetkezzenek EU nemzetközi oldalon, igényeljenek a pályázat magasságához illő támogatást. Úgy tudott a nemzetközi EU bizottság szigorú feltételei ellenére is komoly siker várható amennyiben , a kutatás tárgya, és hasznossága is kimutatható. Tudtommal Magyarországon is vannak a méhészetben is tudományos intézmények, egyetemek, dolgoznak ott is kutatók és folynak ott is kísérletek. A magyar szaklapokban sajnos több mint ritkán olvashatók írások, a méhészeti kutatásokról. Nem így külföldön:
Magam ugyan többször próbálkoztam, úgy a hivatalos szerveknél (VM, NAK, OMME szaklapok), kutatási tervekről ajánlatokkal jelentkezni, mindhiába. Történt az így már a rajzáselőjelzésről is. Legutóbb a “ki-bejáró méhszámoló” . . . a méhlegelő felügyeletről . . . Igaz ugyan az ajánlataim, egyedül az alig olvasott (30?), europaimehesz.atw.hu honlapon jelennek meg. Talán e tény se véletlen? Az egyetlen eszköz, ahol díjtalanul megjelenhetnek magamféle “szökevény”-nek tartott, a magyar méhészeti ügyekbe jogtalanul beavatkozó írások. Miközben , az egyik, országos szaklap, egy korábbi alkalommal (08/11/10) egy féloldalas írásajánlatom leközléséért, akkori, 180 ezer Ft befizetése ellenében, írásban ajánlkozott.
Most, újra, és díjtalanul, egy újabb kutatási tervről árulkodnék röviden! Tettem így már korábban is? Minden bizonnyal, megint illetlen beavatkozás lesz az is, a magyar méhészeti szakma dolgaiba?
Varroa atkairtás nagyban, kémiai vegyszer, és kaptárnyitás nélkül!
Sajnos a gyakorlatban az ilyen és hasonló kutatások, magyar oldalon, szinte teljesen érdektelennek bizonyulnak, úgy a méhészeti szakkörökben mint a szakmai tisztviselőség oldalán. Lásd a “Rajzáselőjelzés rezgésméréssel, kaptárnyitás nélkül” esetét! A gyakorlat szerint, így ez évtizedek óta! Jelentéktelen gondok, senkinek nem gondja! Ugyanakkor, rendkívül súlyos arányban, egyre inkább csökkenőben az egy kaptárra eső termékhozam. Ezzel egy időben,a mezőgazdaság iparosodása, a környezet rombolódása, a rovarirtók tömeges alkalmazása folytán, nagyarányú méhpusztulások a soron. Súlyos méhbetegségek, is megjelentek. Járványok, költés rothadás, nem volt elég, jött a halálosan károsító atka zúdulás a méhcsaládokra . Ezek után, most már, nem csak a méhészeti ágazat fog sínylődni, de a környezet egyensúlya ugyancsak fölborulva. A beporzás, a megtermékenyítés hiányában, súlyos társadalmi gondok várnak a lakosságra. A méhek pusztulóban, megszűnik a méhészeti és az ágazati tevékenység. Tessék úgy tenni, hogy ne így legyen
Tessék emlegetni , illetékes helyeken, a közvélemény, sajtó, a politika, a TV, az újságírás, oldalán is.
joseph.bencsik@free.fr Lyon, 2016 január
Gondolatok, képzelődések, a varroa atka körül?
Bencsik József Valamikor 1983-ban találkoztam először a V atkával. Az első években, védekezés érdekében, az úgynevezett Thymol illatosító alkalmazását ajánlották. Ment is az néhány éven keresztül aztán elöntött az atkaözön. Tart az még ma is szinte világ szerte. Aztán jöttek a vegyszerek alkalmazása tucatjával . Pusztultak is az atkák, de szenvedtek a méhek is. Hogyan elviselni annyiféle zavarokat, méheket is kínzó szereket? Több, mint 30 év óta, ma is így? Maradhat ez így továbbra is? Holott ma, újabb eszközökkel, újabb, hatásosabb módszerek alkalmazására nyílnak lehetőségek. Lássunk példának: ma rezgésméréssel kimutatható a rajzás bekövetkezése 10-12 nappal előre, szinte teljes biztonsággal. Mindez kaptárnyitás nélkül! Lásd a Nottingham-i Műszaki Egyetem, matematika fizika tanárának, Martin Bencsik tudományos közleményét
,http://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0141926
Mi több, matematikai elemzés segítségével kimutathatók a rajzási előkészületek is akár 30 nappal előre. Annak valódi bekövetkezése azonban bizonytalan (60%?) a feltételek, a körülmények alakulása függvényében. Ilyen és hasonló rezgésmérési módszerek alkalmazása manapság már nem újság. Az emberi ténykedések számtalan ágazatában divatban. Miért ne lenne az ugyancsak hatásos az atka elleni küzdelemben? Fő kérdés, hogyan? Ezen a kérdésen múlik a siker, álmodni, képzelődni, terveket készíteni szabad! Bekapcsoljuk a rajzás előjelzési rezgésmérőnket, megtudni van-e rajzásveszély és milyen határidővel, ezzel egy időben ugyanazon rezgés berendezéssel elindulna egy különleges atka csapdába csalogató rezgéshullám sorozat is a kaptárban. Másnap a méhész kihúzza a család alá helyezett tálcát, a lehullott atkák számából meg tudja állapítani az atkafertőzöttséget, vagy annak hiányában az atkamentességet? Mindez kaptárnyitás, és a méhek háborgatása nélkül! Szépet álmodni szabad és kellemes is.
Sajnos a valóság sokkal bonyolultabb .Hogyan ismeri föl a varroa egy méh közelségét, helyzetét a térben? Egyesek szerint, először is a zümmögéséből, amelyet nem csak a szárnyaival gerjeszt, de a testében keletkező rezgésekből is . Ugyanakkor, a méhecske is úgy, mint sok más élőlény, a testéből különös méhillatokat sugároz a környezetében. Értesülések, amelyek segítségével az atka pontosan tájékozódik a környezetében. De még tökéletesebben is! Válogathat is a méhek között mielőtt fölpattanna annak a méhecskének hátára, amely pontosan közlekedik és nem távolodik az atka célja irányába, vagyis nyitott fiasítás felé. Ezek az méhegyedek, vagyis lárvagondozók, foglalkoznak a fiasítás nevelésével, miközben a tevékenységük folyamán rájuk ragad a munka körük , vagyis a fiasítás illata. Ezt az illatot képes azonosítani az atka és annak segítségével pontosan előbb, utóbb célba ér. No persze, azért adódnak nehézségek is ! Amikor át kell szállni egy másik szállítóra Hogyan történhet az ésszerűen? A léputcákban közlekedve a méhek egymás háta szinte súrlódási közelségbe mozognak. Így nem nehéz szállító méhecskét választani, a hátára szinte átpattanni. Minden esetben így eljárni sokkal hatásosabb, mint lemászni a szállító méhecskéről, mászkálni a földön, majd fölmászni egy másik szállítóra. Most tegyük fel, hogy a szállító megérkezett a cél helyszínére. A fiasítás gondozó méhecske pedig a lépek felszíni szélein közlekedve keresi azt a sejtet, amelyben található lárvának pontosan szolgálatra van szüksége .Itt most újabb pontosításra is szükség mutatkozna?
Honnan tudja a szolgálatban lévő, táplálással, gondozással megbízott méhecske, melyik lárvának, milyen szolgálatra van szüksége, melyik lárva éhezik, melyik fuldoklik a tápanyagban? Méhészszemmel láthatóan, amikor megvizsgálunk egy fiasításos keretet, minden azonos körű sejtben egyforma a gondozás szintet látunk. Vajon lenne a kaptárban valami demokratikus termékmegosztás a lárvák oldalán is? Föltalálták volna, és alkalmazzák a tökéletes, egyenletes , állandó termékmegosztást? Minden esetre nem így a “kétlábú emlősöknél”? Nem könnyű ésszerű magyarázattal szolgálni! A gondozó méhecske, a lárva sejtek felső peremein közlekedve, megállapítja, hol a szükséglet! Miközben a hátán hordozott élősködő már akkor tökéletesen célba érkezett, amikor ez a gondnok méhecske , elkezdett keresgélni fiasításos sejtek peremén. Talán az atka is így? Célba érkezett, és leugrik a nyeregből ! A sejtfalak peremén közlekedve maga is válogatni indul? Melyik az a lárva, amelyik legjobban megfelel a varroa szaporodás időbeosztásának? Beszállni csakis olyan sejtbe, amelyben a lárva kifejlődésének időszakasza megfelel az élősködő varroa atka szaporodási időbeosztásnak is. Ugyanakkor igyekszik elkerülni azokat a sejteket, amelyekben már van atkapete, atkafiasítás?
Pillanatnyilag még nem volt alkalmam olyan videó felvételeket látni, amelyek ilyen folyamatokról készültek. De van rá remény, amikor már az orvostudomány , már élőben alkalmaz videofelvételeket akár az emberi szervekből akár az agyból. Vannak-e biztos rezgésjelek, pheromonok, titkos rezgések amelyek hatására a varroa a rossz út, a vesztés útjára tévedve, kipusztul? Annyi bizonyos: a méhek lárvái is képesek rezgésjeleket leadni, de talán még felvenni is, legyen az akár a lefedelezett sejtekben. Kísérletekkel is könnyen bizonyítható: Néhány lefedelezett fiasításos sejtet kivágunk, majd egy órára mélyhűtőbe megfagyasztjuk. Majd a kaptárba visszahelyezve, két nap alatt, a méhek fölbontják, a lefedett sejteket és kitakarítják, kihordják a hullákat. A méhek tehát fölismerik, vagyis hallják a rezgéseket, a zárt sejtfalakon keresztül is Nem véletlenül történik az így! A halott lárvák nem sugároznak rezgéseket! Ezen tagadhatatlan valóság alapján járnak el? Jó, jó, most már csak azt volna jó tudni, mikor kezdődtek ezek az életjelek, a lárvák rezgésjelei? Feltehető, hogy a születéssel.? Így, már valószínű, hogy a lárva növekedésével, a rezgések is növekednek ? Mi több, ezek alapján a lárva által sugárzott rezgések erősségéből a lárva életkora is meghatározott lenne? Nagyon is meglehet, hogy a lárvákat gondozó méhek is így értesülnek, amikor az eljött időben lezárják a lárvasejteket? Ily módon, akár a szaporodni szándékozó varroa is tájékozott a fiasítás életkoráról? Azt a méhlárvát válassza, amelyik biztonságos kifejlődést biztosít a leszármazottainak.
Fennmarad a nagy kérdés: Ilyen körülmények között, hogyan közbelépni a varroa atka ritkítására, és miért ne annak teljes kipusztítására? Annyi azonban bizonyos semmi esetre sem kémikus közbelépésekkel! Azokból volt elég több, mint 30 éven keresztül, teljesen eredménytelenül . Marad a rezgésazonosítás , azon keresztül kisiklatni az atkát a természetes vágányból, a halálos szakadékba! No persze meglehet, hogy szokás szerint a hivatalos magyar méhészeti körökben, szaklapokban az ilyen kérdések érdektelenek, föl se merülnek. De talán nem így a felső, kutató szellemű rétegében. Majd meglátjuk, a vak is úgy mondja!
Joseph.bencsik@free.fr Lyon 2015 december.