Hogyan értsük meg a lovakat?
A legelésző lovak megfigyelésével
gyorsan el lehet sajátítani a lovak viselkedésének alapjait.
A ménesben élő lovaknál az azonos színű lovak
nagyobb érdeklődést mutatnak egymás iránt.
Ha nekem lovam lenne,
Rengeteket lennék vele,
Ha beteg,az álmára én vigyáznék,
Ha szomorú volnék, vigasztalásért hozzá fordulnék.
Ha nekem lovam
lenne,
Engem ő a fellegekbe vinne,
Szárnyalnánk fenn,fenn az égben,
És
mindent megadnék,amit kérne.
Ha nekem lovam
lenne,
Tudásom csak úgy növekedne,
Eredményem mind közül kitünne,
Mindenkit lehagynék gyorsan ügetve,
S anyukám ezt elhinné,
Holnap már a nyergemet vinné.
|
|
Mit lát a ló?
A ló látása nem különbözik más síkvidéki legelő prédaállatok, pl. a
szarvasmarha, vagy az antilop látásától. E fajoknak a lehető legszélesebb
területet kell átlátniuk, hogy a leselkedő veszélyeket gyakorlatilag minden
irányból észlelhessék.
A szemek a fej két oldalán helyezkednek el, és nem előrenéznek - ez utóbbi a
ragadozók jellemzője. Természetes élőhelyükön a fűevők naponta mintegy 11 órát
töltenek lehajtott fejjel legelészve. Ez a testhelyzet lehetővé teszi, hogy evés
közben csupán a fej kis fordításával beláthassák az egész terepet. Nem kell
tehát megfordulniuk, mint az embernek, ha maga mögé akar látni. Legelés közben a
látómezőben akadályt csak a négy vékony láb jelent, mindazonáltal a
látóberendezés megfelelően ki tudja szűrni a leselkedő veszélyeket. A magas
túlélési aránynak ez a magyarázata, de rámutat arra is, miért nem sikerül
észrevétlenül megközelíteni egy legelésző lovat.
Sokáig úgy hitték, hogy a szögeb állónak vélt recehártya miatt a lónak mozgatni
a kell a fejét, ha valamit fókuszba akar hozni. Ma már tisztázták, hogy a
recehártya középső részén a legélesebb a kép, tehát ez magyarázza, hogy ha
valamit figyel, mozgatja a fejét, azaz a szemlecsén keresztül érkező fényt
pontosan a recehártya közepére irányítja.
A biztonság érzet és a jó közérzet eléréséhez nélkülözhetetlen tiszta látás
feltételezi a fej és a nyak szabad mozgását is. Ha lovas szárral korlátozzuk a
fejmozgást, lényegében részlegesen megvakítjuk a lovat. Ez az egyik oka annak,
hogy a ló néha kimondottan harcol a fejéért. A másik, hogy a túlzott
mozgáskorlátozás pánikba hajszolja a lovat. A ló, hogy tisztán lássa a maga
előtti útszakaszt, nyakát meghajlítja, fejét kicsit behúzza.
A ló pupillája nem kerek, hanem vízszintesen ovális, s ez széles, de lapos
látóteret biztosít neki, ezért könnyen megijed a látóteréből éppen kieső, de
feje fölött lévő dolgoktól. A ló oldalra nem lát térben, ezért ha valami
oldalról megijeszti, oldalra próbál kitérni, mivel nem tudja eldönteni, mi az,
és milyen messze van.
Mindig szem előtt...
Lóháton ülve is mindig lovunk "szeme előtt" vagyunk. Látja lovasa lábát, azt is,
hogy van-e nála ostor, vagy nincs, esetleg épp használni akarja-e. Fordulókban,
vagy körökön haladva és helyesen vezetve, a ló ívoldal felé eső szeme láthatóvá
válik, így a lovas és ló egymás szemébe nézve haladhat.
Érdekesség:
Régi hiedelem, hogy a ló színvak. Bebizonyosodott azonban, hogy szemükben az
emberéhez hasonló színérzékeny sejtek találhatóak. Úgy tűnik, legjobban a
narancssárgát, sárgát, és a pirosat látják, de meg tudják különböztetni a zöldet
is, viszont a kékkel és az ibolyával már problémáik vannak. Fontod, hogy
kiképzés során a lovak különböző színű akadályokkal találkozzanak, illetve
szokjanak meg minden színt, ami csak előfordulhat a pályákon.
|
|