A lovakat csak szeretni lehet!   

Főoldal

"Lehet, hogy a kutya az ember legjobb barátja, de a ló volt az, mellyel civilizációt hoztunk létre." - tartja a mondás utalván a ló szerepére a különféle emberi kultúrákban. A ló lehet munkatárs, bajtárs, barát és státusszimbólum is.

 Mikor az ember elösször fogta be a lovat, sokkal inkább szüksége volt a ló gyorsaságára, mint fizikai erejére. Ekkor még a nehezebb munkákat az ökrökkel végezték.

Az ökröket egészen a 19. századig alkalmazták a munkában. Mivel, húsukat is igen igényelték így az ökröknek kettős hatásuk volt.

11. században megjelentek a Normanok. Hatalmas sikereket ért el. Ám káprázatos sikereinek egyik titka destrier néven ismert katonai lónak köszönhette. Napjaink igáslovai Észak-Európából származtak. Évszázadokon át szentségtörésnek számított volna az, ha a hadviselés helyett valami más munkára fogták volna. Egy lovag büszkesége volt egy ilyen ló, legbecsesebb tulajdonának számított. Az ok, ami miatt elterjedésük és használatuk korlátozott körű maradt: nem ismerték a megfelelő szerszámzatot. A kumet (szerszám) egészen a középkor végéig nem terjedt el. A nehéz lovakat a lovagi harcmodor megszűntette folyamán, felmentették a háborús szolgálat alól. A harcokban a lovak fő erénye a gyorsasság és a mozgékonyság volt.

Szekerek és fogatok:  

A csatamezőkről „leszerelt „/lásd. Leváltott öregebb lovak/, a királyi hintók előtt látjuk viszont. 1564-ben Erzsébet királynő miatt létrejött a lócserélés, amit lóváltásnak is hívtak. Ez azért volt jó, hogy egy bizonyos táv után a fáradt lovakat friss kipihent lovakra cserélték.

Ekkor vezették azt is be, hogy a kocsikat hat ló húzza. Ez még tartott egészen a 16. század végéig is. Miután az utak megjavultak megjelentek a színen a málhás lovak is, amiket vasút építésre is használták. A 18. században jelent meg a mezőgazdaságban a nagy teherbírású lófajta, amely már megerőltetőbb fizikai igénybevételének is meg tudott felelni. Ekkor már a célszerűbb tenyésztés lehetővé tette, hogy az igáslovak számát megnöveljék.

A gépesítés forradalma megkívánta, hogy az ökröknél könnyebben alkalmazkodó lovat használjanak. Ez a 18. századtól egészen az első világháború kitöréséig tartott ez az időszak. Hamarosan majd olyan szekereket, kocsikat gyártottak Ausztrália, Euróba –ba, hogy a legjobban megfeleltek az adott terület munkaigényeinek és alkalmazkodtak a helyi talaj, és időjárás viszonyainak. Ezt a legjobb kerékgyártómestereinek köszönthetjük.

Hamarosan az Egyesült Államokban olyan arató-csépelő gépeket vezettek, amelyek öszvérekből és lovakból állt. Ez a fogat 30-as válogatott kis csapatból állt.

A legelső olyan közlekedési eszköz amely, megfelel a kocsi meghatározásának, Tutanhamon fáaró birodalmi hintója volt. Ezek után egészen a 16. századig nem találkoztunk személyszállító lovas kocsival. A Lovas kocsi szó a Magyarországi Kocs községről kapta a nevét. A 18. század mérnökeinek az első tengellyel rendelkező, könnyen irányítható, könnyű, jó rugózású kocsi és fogat csak álom volt.

A 18. század után a nagy tömegű igáslovat visszairányították a paraszti gazdaságokba. Helyüket a gyorsabb és finomabb felépítésű lovak vették át. Olyanok, mint például a: Cleveland, bay-i, klabrudi, oldenburgi, fridricksborgi. 1784-ben az angol postakocsi forradalmasította a személyszállítást. A 18. század közepén lovat használták az olaj és a szöllő préselésekre. Ekkor indultak el a bánya lovak sanyarú élete is . A legutolsó lovat 1972-ben nyugdíjazták. Az ipari forradalomhoz a lovak jelentős mértékben hozzájárultak.

Lassan az évek múlásával, ahogyan a vonat útvonalat befejezték, a ló munkaereje egyre inkább feledésben merült. Már nem volt úgy a lóra szükség. Viszont ekkor kezdték el leginkább a hátas ló munkájának a bevezetését, ami egészen a mai napig tart.

Ma már fahordásra, szekerezésre használják. Egyre inkább versenyeznek a lóval.

A hátaslovak:

A 17-18. században, mint a hölgyek, mint az urak számára igen közkedvelt eszköze volt a közlekedésnek. Ezt majd végül már csak a cowboyok tartották.

A ló a művészetben :

Kétségtelen, hogy a művészetekben a ló, mint az ember társa jelenik meg.

A művészetben nem arra figyeltek, hogy milyen volt maga a ló munka közben, vagy betörve, hanem arra, hogy milyen a külleme a szabadban. A ló szabadság érzete, szabad mozgása, igen sok művészt megihlettek már az évek során. Viszont nagyon sokáig a küllem ábrázolása nagy problémát jelentett a festők számára. Amit viszont az évek során, megpróbálták, kifinomítani.

Forrás: www.