Hogyan értsük meg a lovakat?
A legelésző lovak
megfigyelésével gyorsan el lehet sajátítani a lovak viselkedésének
alapjait.
A ménesben élő lovaknál az
azonos színű lovak nagyobb érdeklődést mutatnak egymás iránt.
Ha nekem lovam lenne,
Rengeteket lennék vele,
Ha beteg,az álmára én vigyáznék,
Ha szomorú volnék, vigasztalásért hozzá fordulnék.
Ha nekem lovam lenne,
Engem ő a fellegekbe vinne,
Szárnyalnánk fenn,fenn az égben,
És mindent megadnék,amit kérne.
Ha nekem lovam lenne,
Tudásom csak úgy növekedne,
Eredményem mind közül kitünne,
Mindenkit lehagynék gyorsan ügetve,
S
anyukám ezt elhinné,
Holnap már a nyergemet vinné. |
|
Ló és lovas
számára nincs is szebb dolog, mint egy kikapcsolódást jelentô tereplovaglás.
De érdemes az elsô alkalommal kicsit óvatosabbnak lennünk, hiszen azok a
lovak, melyek több hónapja mindennapjaikat egy poros fedelesben töltik,
mesterséges megvilágításnál, különösen felszabadultan viselkednek, ahogy
ismét kikerülnek a szabadba. Különösen azoknál a három-, négyéves lovaknál
kell odafigyelni, amelyek elsô lépéseiket a nyereg alatt a négy fal között
tették meg.
Íme néhány jó
tanács, melyekkel igyekszünk megkönnyíteni azt a bizonyos elsô kilovaglást.
Ha lehetôség van rá, lovunkat tegyük ki karámba a tereplovaglás elôtt! Így a
négylábú hozzászokhat az új talajviszonyokhoz, a naphoz, a szélhez, és az
általuk felszabaduló energiákat azonnal le is vezetheti.
Fiatal, illetve heves vérmérsékletu lovaknál talán elônyösebb a szabadban
való futószárazást alkalmazni, így kisebb a sérülés veszélye. A legjobb
megoldás, ha a lovat még a futószárazás elôtt is kézen sétáltatjuk tizenöt
percig, így ha rögtön rodeóval kezdi a munkát, akkor sincs gond, mert már
bemelegedtek valamennyire az ízületei.
Ha az említettek közül egyikre sincs lehetôségünk, akkor dolgozzuk le a
lovat egy kicsit a fedelesben, hogy legalább az istállógôz kijöjjön belôle,
mielôtt újra szembetalálja magát a természettel.
Ha tehát lovunk már kellôen hozzászokott az új környezethez, kezdetét veheti
a tereplovaglás!
A következô nagyon fontos dolog, hogy kilovaglás elôtt ellenôrizzük
felszerelésünket. Egy megrepedt csat vagy egy kilazult szíj akár
katasztrófához is vezethet.
Terep elôtt nem érdemes drasztikus zablacserét alkalmazni, hiszen elég
újdonságot jelent a ló számára a környezet, ezért szükségtelen gyarapítani
ezeket. Ezenkívül pedig ne reménykedjünk abban, hogy egy élesebb zablával
(legyen az pelham vagy feszítôzabla) könynyebben megfogjuk a lovat terepen,
hiszen amelyik lónál munkában is tíz méterbe kerül, mire felveszi az ember
vágtából ügetésbe, ott egy élesebb zabla terepen már nem segíthet. Érdemes
tehát a lóval addig gyakorolni az átmeneteket, míg az teljesen érzékenyen
reagál a segítségekre, és csak azután kockáztassuk meg az elsô terepezést.
Addig pedig a karámozás bôven elég kikapcsolódást nyújthat számára.
Ha mindenképp valamilyen segédeszközt kívánunk bevetni a tereplovaglás
során, érjük be egy martingállal, amely megkönnyíti a felvételeket,
ugyanakkor, ha a ló valamitôl hirtelen megijed, nem akadályozza, nem akadhat
bele. Nem úgy, mint a kikötôszár vagy segédszár esetében.
Indulás elôtt lovunk patkóját is ellenôrizzük, hiszen egy meglazult patkó
nem tarthat ki sokáig terepen.
Ha a lovat nem dolgoztuk le a tereplovaglás elôtt, akkor itt is be kell
tartani a 15 percnyi lépést, amíg ízületei bemelegednek. Egészségügyi
szempontból tehát nem tanácsos rögtön vágtával indítani, azzal a céllal hogy
kifárasszuk a lovat.
Ha fiatal lovunk van, terep elôtt érdemes összeverbuválni egy tapasztalt
lovasokból és lovakból álló csapatot, és így nekivágni az útnak, hiszen az
állatok általában egymás közt érzik a legnagyobb biztonságban magukat.
Az elsô alkalommal, ha lehet, kerüljük az aszfaltozott utakat , hiszen itt
ijedség esetén túl nagy a csúszásveszély.
Kerüljük az eddig ismeretlen mezôket és földeket is, amelyek így tél után
nagyon fel lehetnek ázva, ezért nem igazán biztonságosak.
Visszafelé lépésben tegyük meg az utat. A lóról csak akkor érdemes leszállni
terepen, ha az kézen is jól viselkedik. Sok ló ugyanis még a fedelesben sem
hagyja könnyen vezetni magát, így terepen még kevésbé respektálja gazdája
jelenlétét. Maradjunk ilyenkor inkább a nyeregben, és hagyjuk hogy lovunk
megismerkedjen az új környezettel, nézzen meg elôször mindent alaposan, akár
felemelt fejjel is.
A megnyírt lovat - ha a hômérséklet úgy engedi - lovagolhatjuk terepen
takaró nélkül is, ha azonban fúj a szél és nem süt a nap, akkor ne induljunk
el takaró nélkül. A tereplovagláshoz szinte kizárólag olyan takaró tanácsos,
amely jól rögzíthetô, és lehetôleg a nyereg alá rakjuk, de úgy, hogy ne
zavarja a lovat.
Ha tehát kellô elôkészület után és felelôsségteljesen vágunk neki az elsô
tereplovaglásnak, feledhetetlen élményben lehet részünk, melyet az
elkövetkezendô szezonban rengetegszer megismételhetünk majd.
Forrás: Pointernet |
|