Hogyan értsük meg a lovakat?
A legelésző lovak
megfigyelésével gyorsan el lehet sajátítani a lovak viselkedésének
alapjait.
A ménesben élő lovaknál az
azonos színű lovak nagyobb érdeklődést mutatnak egymás iránt. |
Ha nekem lovam lenne,
Rengeteket lennék vele,
Ha beteg,az álmára én vigyáznék,
Ha szomorú volnék, vigasztalásért hozzá fordulnék.
Ha nekem lovam
lenne,
Engem ő a fellegekbe vinne,
Szárnyalnánk fenn,fenn az égben,
És
mindent megadnék,amit kérne.
Ha nekem lovam
lenne,
Tudásom csak úgy növekedne,
Eredményem mind közül kitünne,
Mindenkit lehagynék gyorsan ügetve,
S anyukám ezt elhinné,
Holnap már a nyergemet vinné.
|

A ló leggyakoribb
betegsége a bélsárpangás, avagy a köznapi nyelvén: kólika.Ez általában heves
hasi fájdalommal jár. A ló nem eszik, hasát nézegeti, kapar. Erősebb görcsök
szemmel láthatóak a hasfalon, leizzad, sőt súlyosabb esetben hempereg, vergődik.
Ez utóbbit mindenféleképpen meg kell akadályozni, mert könnyen bélcsavarodást
kaphat. A trágyája normál esetben sárgásbarna színű, puha, de egybeálló
gombócokból áll, és felületét fényes nyálka borítja. Bélsárpangás esetén ehhez
képest színe sötétebb, kemény száraz bogyókat tartalmaz. Sajnos ez egy olyan
betegség mely a kezdetben könnyen gyógyítható, de ha nem érkezik szakorvosi
segítség időben, akkor súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Az állatorvos szinte
sosem tud a kezdeti időszakban jönni, ezért célszerű, ha minden lótartó megtanul
injekciót beadni a vénába. (Ez egy állatorvos segítségével könnyen
elsajátítható.)
A ló
leggyakoribb betegségei
A lótenyésztés során különleges fontossággal bír a fertőző és ragályos
betegségek kezelése.
A ló tenyésztése során általában nem lépnek fel különösen súlyos betegségek vagy
fertőzések. A ló olyan állat, mely jól tűri a szabadban tartást és ezért
különösen alkalmas a szilaj tartásra. Számos esetben figyeltünk meg olyan
példányokat, melyek a téli időszakot az erdő védelmében, vagy összetákolt
menedékekben vészelték át, a hegyekben jellemző hideg éjszakák ellenére. Ez
nyilván nem a javasolt megoldás, főleg vemhes állatok esetén. Másrészről
meggyőződésünk, hogy amilyen káros lehet kitenni a kancákat a téli nappalok és
éjszakák rideg időjárásának, legalább ennyire káros megkötve tartani őket az
istállóban vagy szűk helyen, hosszú időn át bezárva sötét és nedves helyekre,
együtt marhákkal, birkákkal és tyúkokkal.
Azért tartottuk fontosnak ezt előrebocsátani, hogy érzékeltessük, mennyire
fontos körülmény a környezet a súlyosabb betegségeket kiváltó okok között, mint
az influenza.
A lovak influenzája
elég általánosan fellépő betegség a lótenyésztésben . Különböző formákban
jelentkezhet. Néhány évvel ezelőtt még nagyrészt a légutak gyulladásos tünetei
voltak többségben, orrfolyással és kötőszövet gyulladással. Az antibiotikumos
kezelés a másodlagos bakteriális komplikációk megelőzésére, néhány nap alatt
biztosította minden példány esetén a teljes gyógyulást. Az utóbbi időkben a
vetélések nagyobb számát figyeltük meg a vemhesség hetedik-nyolcadik hónapja
tájékán. A vetélést ebben az időszakban elősegíti a placenta gyengébb hormonális
védekezése.
Sokszor a vetélés más betegségekre utaló tünetek nélkül történik.
Az influenza kialakulásáért és számos esetben a vetélésért a lovak esetén
elsősorban 2 vírus a felelős, a Lóherpesz 1 és a Lóherpesz 2, melyek
laboratóriumi kitenyésztése nem mindig egyszerű.
A tenyésztők megnyugtatására emlékezetünk rá, hogy a fertőzés ma már megelőzhető
és kezelhető megelőző védőoltással.
Egy másik betegség, melyet az utóbbi időben figyeltünk meg tenyésztési
területén, a nemi bőrkiütés
(ezantéma) vagy jóindulatú nemi baj (mely nem összetévesztendő a rosszindulatú
nemi bajjal, mely teljesen más természetű és szerencsére mi nem találkoztunk
vele). A betegség a kancát és a csődört egyaránt érintheti, és ahogy a neve is
mutatja, szexuális úton terjed; a betegség okozója a Lóherpesz 3 nevû vírus.
A betegség vöröses színű kiütésekkel jelentkezik, melyek elgennyesednek és
elfekélyesednek, hasonlóan azokhoz a tünetekhez, melyeket a legelőn tartott
tehenek tőgyén lehet gyakorta megfigyelni.
A himlőre emlékeztető sebek beborítják a vagina nyálkahártyáját és a kanca nemi
szerve körüli bõrt, valamint a hímek péniszét. A sebek egy hét és tíz nap
közötti idő alatt gyógyulnak be, egyszerű fertőtlenítő kezelés és antibiotikumos
kenőcs hatására. Időnként előfordulhat bakteriális felülfertőződés, melyek
esetén kiterjedtebb kezelésre van szükség.
Természetes, hogy a betegség feltűnésekor azonnal be kell szüntetni a
fedeztetést.
A méh fertőző betegségei sokkal gyakoribbak azoknál a kancáknál, melyek már
ellettek, mint a kanca csikóknál. Gyakran a bakteriológiai vizsgálat kimutatja
olyan baktériumok jelenlétét, mint a streptococcus és a stafilococcus, melyek a
méh fertőzéseinek lehetséges okozói, azokban a kancákban is, melyek a klinikai
vizsgálat során nem mutatnak semmilyen erre utaló tünetet, csak éppen nem
maradnak vemhesek.
A Haemophilus equigenitalis, baktérium a lóállományokban a terméketlenség és a
vetélések elsőszámú okozójának tekintenek.
|
|