Hogyan értsük meg a lovakat?
A legelésző lovak
megfigyelésével gyorsan el lehet sajátítani a lovak viselkedésének
alapjait.
A ménesben élő lovaknál az
azonos színű lovak nagyobb érdeklődést mutatnak egymás iránt.
Ha nekem lovam lenne,
Rengeteket lennék vele,
Ha beteg,az álmára én vigyáznék,
Ha szomorú volnék, vigasztalásért hozzá fordulnék.
Ha nekem lovam lenne,
Engem ő a fellegekbe vinne,
Szárnyalnánk fenn,fenn az égben,
És mindent megadnék,amit kérne.
Ha nekem lovam lenne,
Tudásom csak úgy növekedne,
Eredményem mind közül kitünne,
Mindenkit lehagynék gyorsan ügetve,
S
anyukám ezt elhinné,
Holnap már a nyergemet vinné.
|
|
A nyári hónapokban sok lovas az
egyik versenyről a másikra megy, lóval keresi fel a barátait, vagy hosszú
túralovaglásra indul. Mindez nem gond, ha az idő jó, hétágra süt a nap az
égen. Ha azonban megjelennek az első esőfelhők, vagy akár már le is esnek az
első cseppek, a jókedv gyakran pillanatok alatt fagypont alá süllyed. Hát
még amikor ősszel kinő a lovak téli szőre, és a hőmérő higanyszála is
lassanként egyre lejjebb ereszkedik! Ilyenkor a lelkesedés is gyorsan
csökken, hogy lovunkkal fedezzük fel a vidéket.
Pedig a lovaknak a hideggel és a
téllel semmi bajuk - ezt csak az úgynevezett "jóidős lovasok" beszélik be
maguknak, akik a lovukat ilyenkor a legszívesebben bebugyolálnák és garázsba
állítanák, mint egy cabriót. Egy régi mondás szerint: "nincs rossz idő, csak
rossz ruha". És igazuk is van azoknak a kalandoroknak, akiket semmi sem
láncol a meleg kályha mellé. Amikor kipirult arccal mesélnek kalandos
lovaglásaikról a hóesésben, vagy fejlámpával felfegyverkezve az alkonyatban,
az embernek kedve támad kipróbálni. De hogyan kezdjük?
Legfontosabb a megfelelő felszerelés
Az okos felkészül, megismeri a lovát, és előre alkalmazkodik mindenféle
helyzethez. A forró évszakokban senkinek sem jutna eszébe termotakarót
teríteni nemes négylábújára. Azonban amikor este, az elvégzett munka után
már a szél fütyül a fák közt, vagy a vihar vad fuvallatokkal esőt hord
minden repedésbe, a lovas óvatosabb lesz. A huzatot a lovak egyáltalán nem
szeretik, ezért pontosan meg kell különböztetni a friss levegőtől. Ahogy a
lovas ember először megtanulja a szemével felmérni a lovat, és annak
megfelelően etetni, az éghajlati viszonyokhoz is alkalmazkodnia kell. Ez az
ősrégi képesség sajnos mai, gyorsuló világunkban egyre inkább elvész, aminek
nagyon is gyakran csillagászati összegekről szóló állatorvosi számlák a
következményei.
Azok az állatok, amelyeket túl keveset mozgatnak, és hosszú állásidőkkel
kell megbirkózniuk a sporttevékenységgel váltakozva, hosszú távon biztosan
nem lesz robusztus egészségük, ezért rájuk valóban jobban kell vigyázni,
mint például szabadban tartott társaikra. Például az az érv a téli
kilovaglások ellen, hogy a hó felgyűlik a pata alatt, ma már nem állja meg a
helyét. A lovasboltokban kapható úgynevezett hókivető patkóalátétek
különböző változatai megakadályozzák, hogy le kelljen mondanunk a
lovaglásról a fehér pompában. A gumírozott szárú termocsizmák szárazon és
melegen tartják a lábujjainkat, a termonadrágok kellemes ülést biztosítanak
és megvédenek a hűvös esőtől. Az átnedvesedett lovaglónadrág ugyanis egy fél
óra alatt elronthatja a kilovaglás örömét, és ezek után igazán nehéz lesz
lovastársainkat - és magunkat - rávennünk egy újabb téli túrára…
Ridegtartás vagy istálló?
Ha a lótulajdonos egy boldog lovat szeretne, előnyben fogja részesíteni a
nyitott istállót. Az állatok mindig a friss levegőn lehetnek, és az
életükhöz nincs is szükségük az istálló szűk falaira. Egy istállózott ló is
pillanatok alatt örömmel alkalmazkodik az új helyzethez, és nem vágyakozik
mindenáron a boksz sötétjébe. Az emberek sokkal bonyolultabbak: a központi
fűtéstől elkényeztetve, az iparilag készült ételtől puhánnyá téve és
mesterséges fényhez szokva a szabad természetben a szó legszorosabb
értelmében a sötétben tapogatóznak.
Aki eddig ahhoz volt hozzászokva, hogy a lovát egy tiszta és száraz boxban
látogatja meg, etető automatával és szomszédos lovasszobával, bizony erősen
át kell hangolódnia. Jó, ha van a szekrényében például egy bárányszőrrel
bélelt ausztrál lovaglókabát és meleg síanorák. Az italautomatát felejtsük
el, és cseréljük termoszra jó forró teával, a neoncsöveket pedig erős
zseblámpára.
Ami nagyon fontos: a lovaglás tempója a szőrzet hosszához kell hogy
alkalmazkodjon - minél nedvesebb és hűvösebb az idő, annál lassabb legyen a
lovaglás. A vadállatok, amelyekkel a természetbarátok találkozhatnak,
ilyenkor szintén lassabban mozognak, hogy energiát spóroljanak.
Megfelelő táplálás
Minél rövidebbek a nappalok, annál több élelemre van szükség, hogy a test
alapháztartását fenntartsuk. Az embernél ez általában fordítva van: minél
kevesebbet mozog - és kényszerűségből ezt is teszi a hideg évszakban -,
annál jobban hízik. A négylábúak hosszú napokon, heteken át alacsony
hőmérsékleten tartózkodnak, ezért tápláló ételre van szükségük. A széna
önmagában többnyire csak a ridegen tartott és emellett alig dolgoztatott
lovaknak elég. Például egy finom arabot, amely érzékenyen reagál a nedves és
hideg időre, gondosan kell ápolni, Ilyenkor kissé meg lehet emelni az
abrakadagot és annak összetételét is - de csak érzéssel. Aki nem tudja
önállóan eldönteni, mit és mennyit is etessen ilyenkor, konzultáljon egy
takarmányozási szakemberrel, nehogy jószándékunkkal többet ártsunk a lónak,
mint amennyit használunk. Egy kis lédús takarmánykiegészítés még egy lónak
sem ártott - de ügyeljünk rá, hogy a gyümölcs és a zöldség ne legyen kártevő
elleni szerrel kezelt, nehogy allergiát váltson ki. Az ásványi anyagokról se
feledkezzünk meg: a csak zabra alapozott abrakolás mellett komoly vitamin-
és ásványianyag-kiegészítést kell adnunk, amit speciális táppal is
megoldhatunk. A kínálat manapság már hatalmas, aki nem tud dönteni, hagyja a
lovára a tesztelést egy kóstolással.
Lovaglás nehéz körülmények között
A lovasok többsége biztosan nem szeret esőben lovagolni. A sötét felhőknek
azonban nem szabad visszatartaniuk attól, hogy legalább megpróbáljunk
szárazon hazaérkezni. Kaphatók már eső elleni könnyű takarók és egyéb
vízhatlan felszerelések, amelyek szinte teljesen szárazon tartják a lovat és
a lovast egyaránt a legnagyobb eső vagy havazás idején is.
A fényvisszaverővel ellátott fejvédők és a ló lábára csatolható
"lábtapaszok" segítenek a közlekedés többi résztvevőjének észrevenni a
kalandor négylábút és lovasát.
Bár sok helyen elátkozzák, de semmi nem szól az ellen, hogy mobiltelefont
vigyünk magunkkal a lovaglásra. Ha egyszer a ló véletlenül rosszul lép,
elesik, és a lovas ne adj' isten eltöri a lábát, nem kell fél lábon
visszabotorkálnia az istállóba. Egy telefonhívás és a kereső csapat
céltudatosan rájuk talál. Végre vége szakadhat azoknak a rémtörténeteknek,
amelyek minden évben ott keringenek a lovasiskolák büféiben: "A lovast csak
három nap múlva találták meg!"
Egy kis érzékkel és szívvel minden lókedvelő kínálhat változatosságot a
lovának, amit az annyira szeret, és ha netán rosszul is sülne el, a
hazatérés, a lócsutakolás és a csuromvizes ruhák lecserélése után a kalandok
elmesélése a kandallónál olyan kellemes dolog, amire az ember sok év múlva
is emlékszik, és talán a - természetesen szintén lómániás - unokáinak is
szívesen mesél majd…
Forrás: Pointernet |
|