Levél anyámnak

(Fantáziaköltemény)

Édesanyám néked írom könnytől
ázott levelem. Itt vagyok egy tanyai
végen onnan írok én neked. Hogy
hogy vagyok ne is kérdezd, bár csak
jól is lehetnék! Kihalt már az én
szívemből a legutolsó remény is.
Kórházi ágyban fekszem én most, piros
kereszt rárakva. Azt kérdezi az a
kereszt: "hogy éltem én, boldogan?"

Ej! ha azt a kereszt tudná mily' sanyar
volt életem. És tessék!, most kórházi
ágyban kell meghalni énnekem!
Szülői házam szebb volt, jobb volt. Ott
voltál anyám mellettem. Többet most
már nem írhatok mert jön értem a "szekerem."

Mindenesetre csókoltatlak téged, bátyám s húgomat,
mondd azt nekik, hogy még élek csak
elmentem egy országba! Nézzetek fel
minden este a csillagfényes, szép égre.
Ott leszek egy csillagban és integetek
felétek!

1987.

Egy koldus élete

Egy szellem az éjjel az utcán állva
azt meséli el halkan, csöndesen hogyan
telt az ő élete:
Az utcán állt, s koldult csak, így élt
sok-sok év alatt. Egyszer mikor meghalt
sírja sem temetőben volt, csak egy domb alatt.
A fekete földön valami fehérlett, egy
cédula volt, melyen ez volt megörökítve:

"Koldus volt a testem,
koldus lett a lelkem.
Nem tehetek róla
ilyennek születtem!"


1987