Égi boldogság

Az arcod sugárzik és én látom,
nézlek elmerengve... ha nem vagy itt,
azt a pillanatot várom, hogy
jöjj felém nevetve.

Az arcod sugárzik, s a szerelmem
egyre nő. A jeges szél vadul tombol,
de ez nekem meleg levegő. A szerelem fűt.
Mit nekem jeges szél!!! Elsodor mgával
a forró szenvedély.

Az arcod sugárzik, s ez álomba ringat.
Imádom melletted édes álmaimat. De
mikor felkelek tested hideg mellettem,
úgy ölelsz, hogy jelzed: neked én kellettem.

Az arcod már nem sugárzik, szemed már
nem ragyog. Úgy érzem az életnek
én is felesleges vagyok. Sírodra
fekszem, átadom magam a halálnak.
Reggel a temetőben egy megfagyott lányt találnak.

Arcuk már nem sugárzik, szívük már
nem dobog. Ők már csak angyalokkal
lesznek fent boldogok.

1995. december

Örök kincs

Láttam egy fát, gyönyörű volt, magas, hűvös árnyú.
Alatta feküdt egy madárka, tépett volt és törött szárnyú.
Felette repült párja, sikoltotta: "Ő az enyém!"
Csak volt ,gondoltam, nincsen semmi remény.

A madárka rám nézett, s könny folyt végig arcán,
ide jutott egy fa alá az élet hosszú harcán?
Megmozdult mégegyszer s végetért az élet, a
földbe ástam szegényt, örökké övé lett.

Teltek idők, múltak évek, elmentem a fához,
elmentem egy hű madárpár könnyes otthonához.
Mert a sír,hol réges-régen egy madárt temettem,
most ketten voltak hű szeretők, dermedten, de ketten.

Mert a madár ki őrizte párját mely az övé, ott
állott már nem szállt föl, átváltozott kővé.
Minden része kővé vált, semmi tagja ép nincs.
De drágakő, mert a könny szemében igaz,
örök, szép kincs.

1996