1995. december 18

Körbe kúszik a tájon az esti szürkület,
a hó nem csikordul, nem jelez lépteket.
A levegő sem mozdul, a fenyőág sem remeg,
a csendes, téli nap jelzi az ünnepet.

De milyen ez az ünnep? Mit adott az ég?
Mi jöhet a halál után ajándékba még?
A könny szirénázva, -mint hajó a tengeren,
úgy gázol át a kutató, kíváncsi szemeken.

A roncs a patkán, az életünk mit sem ér,
olyan mint a tenger mélyén egy morzsányi kenyér.
Az ember is ilyen, a vad talánnak hisz, de
a vadság nem tétováz, mohón elkap és visz.

Sodor, sodor az élet rövid, kis útjáról, lepereg
az emlékkép az áldozat múltjáról. S mire
elmúlik az éj, s a nap az égen áll ,a
sodrás elmúlik(26 év elillan) s egy élet a mennybe száll.

Örök élet

Életünk örökké tart, bármily rövidnek képzeljük,
Nem hiába a halállal való harc, Jézus elé nem hiába
térdelünk. Földi pályafutásunk tartson 20 évig, vagy
akár 100-ig, hideg, merev testünk mégis eljut a siralomházig.

A részvétek után a hideg Föld magába zár, sötétség van ott,
De már egy új, szép élet vár. Hisz egyszer majd fény gyúl,
világosság lészen, s repül majd a lelkünk a mennybe
fel egészen. S ha elmúlik a halál, elmúlik a tél, a
vándorlélek egy piciny testben új életre kél.

S ha a test felnő és boldogságra talál ,nevet, örül,
kacag de már lesi őt a halál. És egy óvatlan
pillanatban magával viszi, kiolt egy életet, de ezt
csak ő hiszi.

Hisz életünk örök, egy új testben új élet, s e örök
feltámadás a halálnak erős méreg. De a méreg halált
nem öl, mert nem lenne világ már a világ.
Hisz jól tudjuk, hogy az élet mellett vannak "apró hibák

1996.