Pokoli akarat

Az ördög az éjjel a szívem kiharapta,
lelkiismeretemet porszemmé faragta.
Lábaim végére patákat harapott,
beleimet kihúzva még farkat is rakott.
Rothadó halottnak csontjából lett szarvam,
az ördög tette ezt, én nem így akartam.

Én a nap fényében szárnyalnék az égen,
angyalokkal angyalként a csillagfényes éjben.
Árvák könnyét mosván szüleikhez vinném,
koldust kíntól fosztván pénzzel telíteném.

Ehelyett az árvát még árvábbá teszem,
koldustól, ha nincs mása botját is elveszem.
Sírokról a feszületet a pokolba dobom,
vámpír nyakából a vért szenvedéllyel lopom.
Sátáni kacajom szívinfartust okoz,
rossz tettem a pokolban csak jókedélyt fokoz.

S tettem mérlegelvén félek, ha meghalok
az ördögök visznek el, s nem a jó angyalok!

1995

Evelin és Márk

Meseország honában sétál két kis törpe,
csodálják a palotát, járják körbe-körbe.
Leszakítják a virágot, mely kacagva csilingel,
csodálják a műrabokat aranyos bilinccsel.

Csodálják a rétet, azt a tarka-barka színest,
csodálják a fütyörésző ezüst-aranymívest.
Csodálják a sokszínű, illatos orgonát,
csodálják a csengő-bongó harsonát, zongorát.

Kéz a kézben mennek a két kis testvértörpe,
csodálják a palotát, járják körbe-körbe.
De vége az álomnak, el kell jönni ennek
mert a víg törpék reggel óvodába mennek.

Sajnálják a szép álmot, de ekkor jön a csoda:
a palotához hasonlít a színes, kis óvoda.
Evelin és Márk a két kis testvértörpe
kéz a kézben járnak, csodálkoznak körbe.

1995. dec. 28.