Zoliért

Szinte előttem van ahogy én láttam,
egy fiatal fiú sétált az utcában.
Gipszbe vont lábát nehezen mozgatta,
de jólesett neki ez a kicsi séta.

Motorját megkapta melynek nagyon örült,
nem volt hosszú öröm, mert korházba került.
Kiss Zolinak hívják a fiatal srácot,
szerzett ő magának nagyon sok barátot.

Mindenki szereti, s kérleli Istenkét,
adja vissza a fiattal srác életét.
Istenke jó szemmel nézi a világot, s
meg fogja gyógyítani a fiatal srácot.

1991

Zoliról

17 éves volt talán egy barna, vidám, ifjú srác.
Volt barátja, volt ellensége. Volt ki szerette,
volt ki lenézte.
Táborozást tervezett néhány barátjával,
Intézkedni ment el a tábor zajába.
Motorjával belement a halálkanyarba,
Eszméletlen állapotba vitték a korházba.
Szülei sírtak utána, akárcsak sok jó barátja,
szívrepedve hiányolták az egész utcában.
Mikor eljutott a hír: lehet hogy Zoli meghal,
Mindenki csak ezt hajtotta:
"Zoli te nem hallhatsz meg, neked nem szabad!"
reménykedett mindenki, s a rossz hír jóvá vált,
Zoli jobban lett, örülhet a világ!

1991