Falunk felett

Kis csillagok ragyogjatok
ezt kérem én tőletek,
ragyogjon fény annak arcán
ki szenved, vagy nagyon beteg.

Kis csillagok ragyogjatok,
mint a folyton égő gyertyaláng,
hogy pirkadatkor megtudhassam
kit szeretek igazán.

Kis csillagok ha ragyogtok,
a mi falunk is óh, be szép!
Csak a ti fényetektől lesz boldog,
egészséges a bekecsi nép.

S a kis csillagok fenn az égen
kacér fényben fürdenek és
minden kíntól szenvedőnek
örök békét küldenek.

De néhányan abbahagyják, s
kacér fényük elszalad, mert
mindig lehull egy-egy csillag
ha egy szerető szív megszakad.

De a falunk felett sok-sok csillag
még mindig vidáman nevet, mert
tudják, hogy e falusi nép bátor,
boldog, s mindenkit szeret.

1987

Az én falum

Én kicsi vagyok még, de azt már látom,
hogy a mi falunk a legszebb az egész világon.
S szépségénél már csak jó híre a nagyobb, hisz
a hős Kossuth neve mellett falunk neve ragyog.

S a nép, mely a faluban boldogan él, merész,
összetartó és semmitől sem fél. Hisz egy
szó összefonja a falusi kezeket, mert ez
a szó nem más, mint az, hogy SZERETET!
S ha nagy leszek én e szeretetből egy nagy
csokrot fonok, s átadom falumnak!

1996. április 1.