A szegény tücsök

Te szegény tücsök, ha zenéd hallom
az én szívem megszakad.
Azt mondja a széncinege,
hogy te vagy a leboldogabb.

De tudom szegény tücsök rólad,
hogyha ta csak ciripelsz oly bús
a te szíved mélye, hogy
hegedűd is sírni kezd.

1987

A sötétség városa

Álmomban egy várost láttam,
a várost sötét borította
Fény nem gyúlt oszlopain, a
csend a halált ordította.

Templomok tornyait nem venni észre
annyira tömény a fájdalmas sötét,
s elvette e vak sötétség az életvidám
kisgyermekek szívét.

Kik bíztak a talánban,
kik remélték a napot, hogy
kisüt egy percre csak, hogy
a sötét felolvadjon.

Talán megérinthetik a nap
selymes sugarát, mit már régen
éreztek. Mit csak a világiak láthatnak,
miről csak ők beszélhetnek.

Ők látják a fényt, sugarat,
ismerik a virágos réteket.
Tudják mi a piros, zöld és
tudják mi az a kikelet.

Utána egy alakot láttam,
éppen a fényhez fohászkodott.
Könny lepte el a szemem, de nálunk
a fény ekkor fölragyogott.

Felébredtem, s a fohásznak
befejezése elmaradt,
nem álmodtam többé soha
a nem létező sugarat.

1992