07.17.07

Hugh Kenner: Samuel Beckett: A zsákutca komédiása

Posted in Beckett, részlet at 08:07 by chale

Beckett komédiájának zsákutcája speciálisan zárt rendszer (mező). Attól a pillanattól kezdve, hogy először látjuk Murphy-t fejen állva, megfeszítve, a hintaszékéhez kötve, amely voltaképpen viktoriánus bútordarab, a hosszú, fakó időszakig, amelynek folyamán az Ó, azok a szép napok Winnie-je beszél, előbb derékig, majd nyakig a homokba temetve, Beckett keresztény ikonográfiát módosító szikár környezetei mozdulatlanná dermesztették a bölcs testét, hogy fölszabadítsák szellemét. Legalább is viszonylag. A határ, a szám és a rendszer szabadságáról van itt szó. Molloy ágyban van; Malone ágyban van; A Megnevezhetetlen örökké “nagy sasként üldögél egy kalitkában”. Hamm karszékében ül, Didi és Gogo egy fa körül lődörög, amelyet Godot nagyjából kijelölt; Watt Sammel társalog és az eszmecsere tartalmazza minden lényeges információnkat a Knott háztartásról, amelyből kiderül, hogy esetleg őrültek házával azonos. És minden egyes ilyen helyéhez kötött szereplő zárt rendszer elemeit dédelgeti, vagy az említett elemeket szabályozó törvényeket vizsgálja.

Ekképp Watt, kis angol szókincs birtokában, előbb a szavak rendjét fordítja meg a mondatban, később a betűk rendjét a szóban, még később a mondatok rendjét a bekezdésben. Majd e három tagból álló rendszer két-két tagját párosítja össze egymással elemeik rendjét ugyancsak megfordítva, végül mind a hármat kombinálja egymással. Vagy megint csak a Watt szövege említ bizonyos Kate-et, “aki huszonegy éves, csinos lány, de túlontúl vérzékeny”, majd az ellenvetést a következő lábjegyzettel némítja el: “Hemofília, mint a prosztata megnagyobbodása, kizárólag férfi betegség. De nem ebben a műben.” A Comment C’est Pim előtt, Pimmel, Pim után című, három egyenlő részében, állandóan ugyanazok a szófordulatok, szólások ismétlődnek, akár a skála hangjegyei, vagy az órásmester szerszámos ládikájának egyes darabjai. És Ó, azok a szép napok, Beckett legalaposabb gyakorlata a zárt rendszer logisztikában, szakadatlanul idézetekkel és ön-idézetekkel dolgozik. Amit csak Winnie kimond, azt kimondja később újra meg újra, minden érintett témájára visszatér, szigorúan kiszámított időközönként. Első sora közhely: “Ismét egy gyönyörű nap.” A második idézet: “Jézus, Krisztus, ámen.” A harmadik ismét idézet: “Mindörökké ámen.” A negyedik: “Rajta, Winnie”, az ötödik pedig idézi a negyediket: “Rajta, kezdd el a napot, Winnie!” Beckett olyan tudatos, akár Bach. Winnie beszél a boldogságról Omar Khayyam modorában, a “szellem szemének” jelenetét emlegeti (W. B. Yeats), ajakrúzsát használva Shakespeare Romeo és Júliájából idézget, a II. felvonásban pedig mindent újra visszahoz, Miltonnal köszöntve a napvilágot: “Üdvözlégy, szent fény!”

Fordította: Romhányi Török Gábor

Egy hosszabb részlet a tanulmányból elérhető a Kráter Műhely Egyesület honlapján: http://www.krater.hu

Flaubert, Joyce és Beckett: A sztoikus komédiások

Posted in Foucault, Beckett, kötetek at 08:00 by chale

A Beckett-évfordulóra megjelenő kötet igazi csemege az irodalmárok és a Beckett-olvasók számára, hiszen afféle „segédkönyv” a prózaírás mikéntjéről. Ám ez a kis könyv nem fontoskodva tudományoskodó tanulmány, hanem esszé. Sőt, szögezzük le: példáján kellene tanítanunk az esszéírást! Rengeteg humorral és roppant szórakoztatóan, példátlan szellemességgel közli gondolatgazdag anyagát. Száz oldalon erről a három nagyon fontos íróról még soha senki nem közölt ennyi hasznos információt! Hugh Kenner (1923–2003) kanadai származású, világhírű amerikai irodalomtudós. Az USA majd minden híres egyetemén oktatott. Elsősorban James Joyce és Ezra Pound specialista, de kiváló könyveket írt Chestertonról, Eliotról és Beckettről, valamint általában az ír, az amerikai és az angol irodalom történetéről is.

ISBN: 963 7329 76 5
Puhakötésű ár: 1400 Ft
Terjedelem: 164 o.
Szerző: Kenner, Hugh
Fordította: Romhányi Török Gábor