07.17.07
Hugh Kenner: Samuel Beckett: A zsákutca komédiása
Beckett komédiájának zsákutcája speciálisan zárt rendszer (mező). Attól a pillanattól kezdve, hogy először látjuk Murphy-t fejen állva, megfeszítve, a hintaszékéhez kötve, amely voltaképpen viktoriánus bútordarab, a hosszú, fakó időszakig, amelynek folyamán az Ó, azok a szép napok Winnie-je beszél, előbb derékig, majd nyakig a homokba temetve, Beckett keresztény ikonográfiát módosító szikár környezetei mozdulatlanná dermesztették a bölcs testét, hogy fölszabadítsák szellemét. Legalább is viszonylag. A határ, a szám és a rendszer szabadságáról van itt szó. Molloy ágyban van; Malone ágyban van; A Megnevezhetetlen örökké “nagy sasként üldögél egy kalitkában”. Hamm karszékében ül, Didi és Gogo egy fa körül lődörög, amelyet Godot nagyjából kijelölt; Watt Sammel társalog és az eszmecsere tartalmazza minden lényeges információnkat a Knott háztartásról, amelyből kiderül, hogy esetleg őrültek házával azonos. És minden egyes ilyen helyéhez kötött szereplő zárt rendszer elemeit dédelgeti, vagy az említett elemeket szabályozó törvényeket vizsgálja.
Ekképp Watt, kis angol szókincs birtokában, előbb a szavak rendjét fordítja meg a mondatban, később a betűk rendjét a szóban, még később a mondatok rendjét a bekezdésben. Majd e három tagból álló rendszer két-két tagját párosítja össze egymással elemeik rendjét ugyancsak megfordítva, végül mind a hármat kombinálja egymással. Vagy megint csak a Watt szövege említ bizonyos Kate-et, “aki huszonegy éves, csinos lány, de túlontúl vérzékeny”, majd az ellenvetést a következő lábjegyzettel némítja el: “Hemofília, mint a prosztata megnagyobbodása, kizárólag férfi betegség. De nem ebben a műben.” A Comment C’est Pim előtt, Pimmel, Pim után című, három egyenlő részében, állandóan ugyanazok a szófordulatok, szólások ismétlődnek, akár a skála hangjegyei, vagy az órásmester szerszámos ládikájának egyes darabjai. És Ó, azok a szép napok, Beckett legalaposabb gyakorlata a zárt rendszer logisztikában, szakadatlanul idézetekkel és ön-idézetekkel dolgozik. Amit csak Winnie kimond, azt kimondja később újra meg újra, minden érintett témájára visszatér, szigorúan kiszámított időközönként. Első sora közhely: “Ismét egy gyönyörű nap.” A második idézet: “Jézus, Krisztus, ámen.” A harmadik ismét idézet: “Mindörökké ámen.” A negyedik: “Rajta, Winnie”, az ötödik pedig idézi a negyediket: “Rajta, kezdd el a napot, Winnie!” Beckett olyan tudatos, akár Bach. Winnie beszél a boldogságról Omar Khayyam modorában, a “szellem szemének” jelenetét emlegeti (W. B. Yeats), ajakrúzsát használva Shakespeare Romeo és Júliájából idézget, a II. felvonásban pedig mindent újra visszahoz, Miltonnal köszöntve a napvilágot: “Üdvözlégy, szent fény!”
Fordította: Romhányi Török Gábor
Egy hosszabb részlet a tanulmányból elérhető a Kráter Műhely Egyesület honlapján: http://www.krater.hu