Csak 2-3 éve ismerem közelebbről a zenéjét, de hihetetlen mennyire magával tudja ragadni az embert. Egészen nyugodtan állíthatom, hogy valaki egyszer megkedveli Ákos zenéjét, abból sosem fog belőle "kiégni" ez a fajta imádat. Rengetegen megvetik, mert nyíltan foglal állást bizonyos dolgok mellett, és azok mellett határozottan ki mer állni. Vannak dörgedelmes, gitártépős rockszámai, és elgondolkodtató melankolikus dalai is.

Ha valaki úgy ment el egy koncertjére, hogy előtte nem járt még egytelen Ákos koncerten sem, annak biztosan maradandó élmény marad. Hatalmas hang-, és fénytechnika, igényes kivitelezésben. Mikor megszólal az első nagyobb basszus a hangfalakból, megrebben az emberek lábán a farmer, és a gyomrukban érzik a basszust. Döbbenetes élmény. A tavalyi és tavalyelőtti "Az utolsó hangos dal" turné koncertjeit egy eléggé érdekes koncertkezdéssel ruházták fel. A színpadot egy fekete függönnyel választották el a közönségtől. Megszólalt a "Szent Mihály ima", majd "A kezdet előtt" c. szám közben(!) hullott csak le a függöny, hatalmas fény-, és hangorkán kíséretében. A koncert további részét eszeveszett tombolás, éneklés, üvöltés tölti ki, egészen az "Adjon Isten" c. népdal-feldolgozásig, ahol sajnos tudomásul kell vennie a közönségnek, hogy még egy koncertnek vége. Elkezd lassan oszlani a tömeg, általában megpróbálják visszatapsolni a bandát, de mindenki jól tudja, hogy már nem fognak visszajönni.

A koncert után mindenki aki ottvolt, határozottan emlékszik minden apró pillanatra még legalább egy hétig, majd szép lassan a feledésbe merülnek, és csak főbb történések maradnak meg. Egyébként, ha nem volt az ember még előtte élő koncerten, akkor elképzelhetetlen, ahogy az orrunk előtt "rakják össze" a zenét, és nem holmi rideg stúdió-verziót hallunk.

before - függeny fent, de már zenélnek

after - hang-, és fényorkán