Ha én egyszer nekiállok tanulni annak általában az a vége, hogy az íróasztalon kallódó fecskendőbe vizet szippantok a radiátoron lévő párologtatóból és nézem, ahogy az asztali lámpa felforrósodott fémburkolatára fecskendezett víz sercegve párolog.

Ma is így volt. Kiszúrtam a töltőtollamba való egyik tintapatront és belefecskendeztem kis részletekben a tartalmát egy fél literes, vízzel töltött üdítősfalkonba és néztem ahogy szárnyat bont a tinta a vízben. Felettébb érdekes látvány.
Mindenkinek ajánlom akinek van otthon kisebb fecskendője, vize és tintája és nem szokott kedve lenni tanulni.

Mindig az van, hogy délben már elhatározom, hogy befejezem amit épp csinálok, megebédelek és nekikezdek tanulni, de állandóan úgy sül el, hogy 1,5-2 órával később tudok csak igazán leülni a könyvek mellé.

Ma a bringaúton megállított egy rendőr, mert épp' "nullakezeztem" és ő ezt meglátta.

"-Na ájjámámeg léccives!
-Bocsánat, nem hallottam. Jónapot
-Személyi igazolványt elkérhetném?
-Elnézést, otthonfelejtettem.
-Mi a neve?
-[énnevem]
-Mikor született?
-[amikorszülettem]
-Kormányt nem ártana megfogni, még itt a bicikliúton sem.
-Igen, tudom, bocsánat, csak megörültem hirtelen itt a jóidőnek és egy kicsit lazábbra vettem a figurát. (valami ilyesmit hantáztam, meg komolyan épp akkor tűrtem fel a kabát újját könyökig…)
[-Elmehet, de a kormányt nem ártana megfogni]
[-Rendben. Viszontlátásra!]"

Az utolsó két sor csak reprodukció.
Egyébként én voltam a béna. Még előtte láttam is, hogy nini ott áll egy fehér (semmi villogó vagy ilyesmi) autó, ahol a rendőrök szoktak megállni. (Ezekszerint van a rendőröknek egy új, Chevrolet Lacettijük) Nézegettem is arrafelé, nini kiszálltak az egyenruhás fickók, nini, jön az egyik a bringaút felé. Nini ez hozzám beszél…

Egyébként megvan az idei háromszázadik kilométerem.