Az EMK egyik tanulója önkéntes munkát végzett az élelmiszersegélyeket elosztó központban. Egy alkalommal megdöbbenve hallotta az egyik, épp újságot olvasó munkatárstól, a következő mondatot: "Újra meg kéne bélyegezni a fattyúkat ebben az országban!"
Az EMK-t tanuló asszony megszokott reakciója az ilyen kijelentésre korábban az lett volna, hogy egy szót sem szól, mélyen elítéli magában a másikat, majd később, a helyszíntől távol, önmagában dolgozza fel az érzéseit. Ezúttal azonban eszébe jutott az a lehetőség, hogy a megdöbbentő szavak mögött meghúzódó érzésekre figyeljen.
Asszony:-(Először ellenőrzi, hogy jól tippelte-e meg, mit figyelt meg a munkatársa.)-Talán állapotos tinédzserekről olvasol az újságban?
Munkatárs:-Igen. Hihetetlen, hányan vannak!
Asszony: (Most a munkatárs érzésére figyel, s arra, hogy vajon milyen kielégítetlen szükségletéből eredhet az érzése.)
- Azért háborodtál fel, mert azt szeretnéd, ha a gyerekek stabil családban nőnének fel?
Munkatárs:-Hát persze! Az apám megölt volna, ha ilyesmit teszek!
Asszony:-Szóval az jutott eszedbe, hogy milyen volt a teherbe esett lányok helyzete a te idődben?
Munkatárs:-Naná! Mi tudtuk mi vár ránk, ha teherbe esünk! Állandóan rettegünk ennek a lehetőségétől, nem úgy, mint a mai lányok!
Asszony:-Dühít, hogy a manapság teherbe eső lányok nem félnek a büntetéstől?
Munkatárs:-Hát a félelem és a büntetés legalább hatott. Azt írták itt, hogy vannak olyan lányok, több férfival is lefekszenek, csakhogy teherbe essenek! Döbbenetes! Ők csak szülnek, mi meg a társadalom többi tagja, fizessünk érte!
Ebben az állításban az asszony két különböző érzést is megfogalmazódni hallott: megdöbbenést amiatt, hogy egyes lányok szándékosan teherbe esnek, és bosszúságot, hogy az így megszületett gyerekért a számlát végül az adófizetőknek kell állniuk. Gondolkozott, hogy melyik érzésre irányítsa az empátiát.
Asszony:-Megdöbbent, hogy manapság úgy esnek teherbe, hogy nem törődnek a jó hírükkel, a következményekkel és a pénzügyi helyzetükkel... mindazzal, amivel ti annak idején nagyon is számoltatok?
Munkatárs:(Mivel érzi, hogy megdöbbenése megértésre talált, ezért továbblép másik érzelmére, a bosszúságra. Gyakran tapasztalható, hogy ha a beszélőben az érzések keveréke dúl, akkor azokhoz az érzésekhez kanyarodik vissza, amelyek még nem kaptak empatikus figyelmet. Az érzések összetett mixtúrája estén a hallgatónak nem kell azonnal és egyszerre reflektálnia valamennyi érzésre. Az együttérzés áramlása akkor is folytatódik, ha az egyes érzések, egymást követően, újra és újra fölbukkannak.)- Úgy van. És mit tippelsz, a végén ki fizeti meg mindennek az árát?
Asszony:-Úgy látom felbőszít a dolog, mert azt tartanád helyénvalónak, ha az adóként befizetett pénzedet másra költenék igaz?
Munkatárs:-Naná! Meséltem, hogy a fiam és a felesége szeretnének egy második gyereket, de anyagilag nem engedhetik meg maguknak, holott mindketten két munkahelyen is dolgoznak?
Asszony:-Gondolom bánatos vagy emiatt. Biztosan nagyon szeretnél egy másik unokát...
Munkatárs:-Így igaz, de nemcsak magam miatt örülnék neki.
Asszony:-Nyilván a fiadnak is jó lenne, ha akkora családja lehetne, amekkorát tervezett magának...(Bár az asszony csak részben találta el, mégsem szakította meg az empátia folyamatát, lehetővé téve munkatársának, hogy folytassa gondolatmenetét, és egy másik fájdalmát is szóvá tehesse.)
Munkatárs:-Igen. Az se jó, ha egy gyerek egykeként nő fel.
Asszony:-Értem. Szóval azt szeretnéd, ha Katinak egy kisöccse születne?
Munkatárs:-Hát az bizony nagyszerű lenne...
Ennél a pontnál az asszony megkönnyebbülést érzett a munkatársával kapcsolatban. Pillanatnyi csend támadt. Az asszony meglepve konstatálta, hogy bár továbbra is jelét akarja adni véleményének, azt már nem érezte annyira sürgetőnek és feszítőnek, mert már nem látott kiáltó kontrasztot kettejük álláspontja között. Megértette a munkatárs megjegyzése mögött megbújó érzelmeket és szükségleteket, és ezért már nem érezte azt, hogy kettejüket egy világ választja el egymástól.
Asszony:-Tudod, amikor azt mondtad, hogy újból meg kéne bélyegezni a fattyúkat (M), először igazán megijedtem (É), mert nagyon fontos nekem, hogy a segítségre szorulók támogatását valamennyien, akik itt dolgozunk, egyformán jelentős ügynek érezzük (Sz). Az ételért idejárók egy része is lányanya (M), és biztos akarok lenni abban, hogy ők itt szívesen látott emberek (Sz).Elmondanád, hogy mit érzel amikor azt látod, hogy Dóra, vagy Zsuzsa és a fiúbarátja betér hozzánk? (K)
Az asszony az EMK elveinek megfelelően fejezte ki magát, vagyis a modellnek mind a négy elemét -a megfigyelést(M), az érzést(É), az igényt- vagy más szóval: Szükségletet- (SZ) és a kérést (K)- alkalmazta.
A párbeszéd tovább folytatódott, amíg az asszony meg nem bizonyosodott annak a szükségletének a teljesüléséről, hogy munkatársa a lányanyákat is kedvesen fogadja és segíti. Ami azonban ennél is fontosabb volt: az asszony gazdagabb lett azzal a tapasztalattal, hogy már úgy képes kifejezni az egyet nem értésé, hogy az az őszinteségre és a kölcsönös tiszteletre irányuló igényét is kielégítette.
A munkatársa is elégedetten távozott, hiszen a tinédzserek teherbeesésével kapcsolatos aggodalmai maradéktalanul meghallgatásra találtak. Mindkét beszélgetőpartner azt érezhette, hogy a másik megértette őt, és erősítette a kapcsolatukat, hogy ellenségeskedés nélkül oszthatták meg egymással az azonos és az egymástól eltérő nézeteiket. Az EMK nélkül a kapcsolatuk a történtek után könnyen lehet, hogy romlani kezdett volna, aminek a mindkettejük által fontosnak tartott, közös munkájuk - a rászorulók segítése és gondozása - kárát láthatta volna.