Ki szeretné megcsinálni a Munkát?
Mit írtál az ítélőlapodra?
Azt írtam: Dühös vagyok a fiamra, mert furcsa, és ezzel nagyon aggaszt engem.
Értem, szeretnél feljönni hozzám és beülni a fotelba? Jól van.
Azt akarom, hogy másmilyen legyen, olyan, mint a többi gyerek.
Édesem, arra kérlek, nézz a közönség felé.
Kinek jutott már eszébe ez a gondolat valamelyik gyerekéről?
Nincsenek új stresszes gondolatok, mind újra használódnak, a világ összes nyelvén.
És mind bele vagyunk ragadva ugyanazokba a régi gondolat-mintákba.
Rendben, kezdd az elejétől és köszönöm, bátorságodat!
Haragszom a fiamra, mert olyan furcsa és aggaszt a viselkedésével.
Szóval, ő aggaszt téged a viselkedésével, igaz ez?
Ismertek olyan embereket, akikért aggódtok, ugye? Ők aggasztanak titeket, ez igaz?
Nem, ez nem igaz.
Azt gondolod, hogy ő aggaszt téged a viselkedésével. Hogyan reagálsz, amikor elhiszed ezt?
Úgy érzem, legszívesebben megfojtanám.
Meg akarod változtatni a viselkedését.
És felbukkan az elmédben a fojtogatás lehetősége...:-)
Mert kérted, fenyegetted, mondtad neki, hogy milyen legyen.. Hányan tapasztaltatok már hasonlót, tegyétel fel a kezeteket!
Rendben, tudjátok így gondolkodnak és működnek a kormányok is.
Ha én nem tudok máshogy reagálni, más megoldást találni, hogyan várhatom el a kormánytól, hogy másképp gondolkodjon?
Mert ti változtathatjátok meg a világot!
Hunyd be a szemed, képzeld el a fiadat és magadat, ki lennél anélkül a gondolat nélkül, hogy az ő viselkedése aggaszt?
Sokkal jobban érezném magam, sokkal inkább jelen tudnék lenni.
Igen, nézd csak meg őt a gondolat nélkül, ő nagyon jól érzi magát.
Fordítsd meg ezt a gondolatot: "Dühös vagyok magamra, mert...folytasd kérlek.
Dühös vagyok magamra, mert halálra aggasztom magam a fiam viselkedése miatt.
Mondj egy példát, hogyan aggasztod magad a viselkedése miatt.
Állandóan arra gondolok, hogy milyen hatással lesz a viselkedése a későbbi életére.
Nekem van még egy példám hol igaz ez a megfordítás, hogy "Én aggasztom magamat a viselkedése miatt és nem ő engem".
Például, ő nem kért meg, hogy aggódjak miatta!
Nem mondta azt, hogy: "Anya, aggódj már miattam!"
"Ő aggaszt engem" találsz másik megfordítást erre a gondolatra? Úgy kezdve, hogy "Én aggasztom őt..."
Szülők, most figyeljetek jól!
Én kezdem el aggasztani őt, a viselkedése miatt.
Amikor elhiszem azt a gondolatot, hogy aggasztó a viselkedése,
igazából az történik, hogy rámutatok neki azokra a dolgokra, amiket én találok furcsának, ha esetleg ő nem venné észre.
Így adódik tovább a félelem tudattalanul.
Mondj egy konkrét példát erre a megfordításra.
Például, amikor a többi gyerekkel játszik, én ott állok és korrigálom amit csinál,
megpróbálom rávezetni őt, mi a helyes reakció, hogyan kellene szerintem "normálisan" viselkednie.
Igen, és ezt a többi gyerek előtt.
Találsz még másik megfordítást az eredeti gondolatra?
Én aggasztom őt a viselkedésem miatt.
Mondj erre egy példát, miért aggódhat ő miattad.
Látja, ahogy sírok néha.
Látja, amikor sírsz amiatt, hogy ő nem felel meg az anyja elvárásainak.
Próbálom titkolni, hogy miért sírok, de tudom, hogy tudja, hogy ő miatta vagyok szomorú.
Persze, hogy tudja, hisz neki is kimutatod az aggódásodat.
Hát, igen.
Jól van kedves, nézzük a következő állítást.
Azt akarom, hogy úgy viselkedjen, mint a többi gyerek.
- Igaz ez? Jól fontold meg. - Nem, egyáltalán nem igaz.
Figyeld meg hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot, hogy azt akarod, olyan legyen, mint a többi gyerek?
Reménytelenül érzem magam, mert ez nem fog megtörténni.
Figyeld meg, miyen lennél ebben a helyzetben, anélkül a gondolat nélkül, hogy "Viselkedjen úgy, mint a többi gyerek."
Sokkal boldogabb lennék, mert észrevenném, milyen szerencsés ember vagyok.
Nagyon szerencsés vagyok, hogy ő a fiam.
"Azt akarom, hogy olyan legyen, mint a többi gyerek." Fordítsd meg.
Nem akarom, hogy olyan legyen, mint a többi gyerek.
Mondj erre példát.
Kedvesebb a többi gyereknél, és nem akaorm, hogy ebben változzon.
Találsz még megfordítást?
Azt akarom, hogy a többi gyerek legyen olyan, mint ő.
Konkrétan, mondj példát erre is.
Ő annyira jól érzi magát a bőrében!
Csodálatos őt tisztán látni, amilyen valójában.
Folytassuk a következő gondolattal.
Tudnia kellene, hogyan kell beilleszkedni.
Tudnia kellene hogyan kell beilleszkedni, igaz ez?
Tudja valaki egyáltalán közületek, mit kell csinálni, hogy beilleszkedjünk?
Nem tudom, hogy igaz e, de azt szeretném, ha tudná, hogyan illeszkedjen be.
Hova kéne, hogy beilleszkedjen? Abba a képbe, amilyennek szerinted lennie kéne, ahogy viselkednie kéne?
Nem áll ki olyan sokszor a társai között, mint ők.
Miért akarod, hogy beilleszkedjen? Mit kapnál te ettől?
Kevesebbet aggódnék miatta.
Igen, és használjuk csak a gyereket arra, hogy mi ne aggódjunk annyit.
Ez hogy hangzik: "Nem akarok aggódni, szóval hagyd ezt abba!"
"Igazából nem érdekel mi van veled, csak kevésebbet akarok aggódni!"
- Olvasd fel újra, kérlek. - A fiamnak tudnia kéne, hogy illeszkedjen be.
Igaz ez?
Nem, mert az már nem ő lenne.
Fordítsd meg: "Nekem...
- Nekem kéne tudnom, hogyan illeszkedjek be? - Hát persze.
Ó egek!
Ez szívás!
Amikor ebben a helyzetben, amikor be kéne illeszkednem a fiam világába, csak figyelek a történetem nélkül, épp így kezdek el beilleszkedni.
Nem mondok és nem csinálok semmit, csak tanúja vagyok a történéseknek,
és azt kezdem észrevenni, hogy ők mind jól vannak, én voltam az egyetlen, akinek problémája volt.
Én vagyok az, akinek tanulnia kell!
És szülőként, jogunk van ehhez, mivel még mindig cipeljük azokat a gondolatokat, amiket 3-4 évesen elhittünk.
Még mindig kapaszkodunk abba, amit kisgyermekként tanultunk.
Közben meg azt mondjuk a gyereknek: "Be kéne illeszkedned! Én sem tudok, de az nem érdekes!"
A következő?
Nem is akarom már tovább olvasni.
A fiamnak olyannak kell lennie, amilyennek én akarom őt látni.
- Kevésbé viselkedjen furcsán. - A fiad furcsa, igaz ez?
Igen!
"A fiad furcsa." Teljesen biztos vagy benne, hogy a fiad az, aki furcsa?
Úgy értem, ez egy furcsa világ. Talán ő az egyetlen, aki nem az, egy élő mester!
Ő lehet a legőszintébb, leghitelesebb ember ezen a bolygón!
- A fiad furcsa, teljesen biztos lehetsz ebben? - Nem.
Vedd észre, hogyan reagálsz, ha elhiszed ezt a gondolatot!
Szomorú és ijedt vagyok.
Ki lennél a gondolat nélkül?
Jobban hasonlítanék a fiamra, sokkal boldogabb lennék.
Fordítsd meg a gondolatot! Mi a furcsa ellentéte számodra?
A fiam normális.
A fenébe!
Szóval a fiad mégiscsak normális. Szokott enni? Ez már egy bizonyíték erre.
Mondj egy másik példát, amikor játszik a többi gyerekkel, és normális.
Futkározik körbe-körbe, és közben kiabál, sikoltozik,
egy hatalmas faággal a kezében.
- És bánt valakit azzal az ággal? - Nem.
Csak felhőtlenül jól érzi magát. Talán ez a viselkedés a normális, amikor az ember szabad.
És a gyerekek talán elég bölcsek ahhoz, hogy ne nagyon hallgassanak ránk.
Talán amint tisztább lesz az elménk, több közös lesz bennünk az ilyen szabad emberekkel, mint a fiad.
Tartsunk ebédszünetet és fejezzük be utána. Rendben?
Köszönöm, hogy ilyen bátor vagy!
Fogalmunk sincs, mire érted, hogy a fiad furcsa. Ahogy leírtad őt, én máris beleszerettem!
És hányan szerettétek meg ezt a bátor anyukát is?
Most tartsd nyitva a szemed, újra megkérdezem őket! Szóval hányan szeretitek?
Megint becsuktad a szemed. :-)
Próbáljuk meg újra, csak fogadd be a szeretetünket, mi nem különbözünk tőled.
Szóval hányan...? És nézd ott is vannak!
- Most nyitva volt a szemem. - Ez elég sok szeretet, erre érdemes megnyílnod!
A világ tökéletes. Amit hiszünk a világról, az igényel még némi Munkát.
Az elme azt mondja: "Csináld amit mondok, és láthatod, hogy igazam van!" És erre jön a rossz érzés.
Érezzük, hogy valami rossz belül és azt gondoljuk, hogy ezt a másik ember okozza.
Mi van, ha a rossz érzés belülről jön, hisz végülis én vagyok, aki rosszul érzi magát,
én vagyok, aki észleli a rossz érzést, miért nem befelé nézek, ahelyett, hogy másra mutogatok?
Ha megnézed a történelmünket, eddig sem vált be ez a módszer, de már képesek vagyunk jobban csinálni!
Olvasd fel újra az első ítéletedet.
Dühös vagyok a fiamra, amiért furcsán viselkedik, mert ezzel aggaszt engem.
Amikor visszamész az ítélőlap első pontjára, megkaphatod az igazi válaszaidat.
Most olvasd fel magadra fordítva, amit tanácsoltál a fiadnak.
"Abba kellene hagynom a kiabálást."
Amikor elhiszem, hogy a fiam furcsa, és ettől ideges leszek és kiabálok, én vagyok az, akinek abba kéne hagynia a kiabálást,
"Abba kéne hagynom ezt a furcsa viselkedést."
Igen, abba kéne hagynod, hogy furcsán viselkedsz a fiaddal a többi gyerek előtt.
Amikor magadra fordítod azokat az ítéleteket amik úgy kezdődnek, hogy: "Azt akarom..Szükségem van..Kellene..." máris megvan a recepted a boldogságra,
mert lesz egy pontos belső megélésed arról, hogy mit kell tenned, amikor hasonló helyzetbe kerülsz legközelebb.
Olvasd fel, amik úgy kezdődnek, hogy "A fiamnak...kellene...
- A fiamnak abba kéne hagynia a kiabálást. - Igaz ez?
Emlékezz, hogy a Munka meditáció, hunyd be a szemed és figyelj. "A fiamnak abba kéne hagyni a kiabálást, igaz ez?"
Látom a fiam arcán a mosolyt, látom, hogy a többi gyerek mérges, ahogy én is, de a fiam egyáltalán nem az.
Nem igaz, neki erre van szüksége éppen.
Vedd észre, hogyan reagálsz belül, ha elhiszed ezt a gondolatot.
- Feszült vagyok. - Hunyd be a szemed, nézd meg magadat. Mi van még ott?
Zavarban vagy, szégyent érzel. Észreveszed, hogy az egész igazából rólad szól?
- Dühös vagyok rá, bűntudatom van. - Érezd át ezeket az érzéseket közben.
Hunyd be a szemed és nézd meg a helyzetet újra, ki lennél enélkül a gondolat nélkül?
Egy nagyon boldog gyermek anyukája lennék.
Ez közelebb áll az igazsághoz, nem?
A valóság olyan kedves; "Sikeres vagyok? Igen, egy nagyon boldog gyermek anyukája."
- "A fiamnak abba kéne hagynia a kiabálást", fordítsd meg! - "A fiamnak nem kellene abbahagynia a kiabálást."
Mondj példát erre, hogyan igaz ez, ugyanebben a helyzetben!
Mert fantasztikusan jól érzi magát!
Amit te nem mondhatsz el magadról, ugye?
Mintha azt mondanád: "Hagyd abba a kiabálást, attól boldog leszel!"
Ő már egyébként is boldog így.
Inkább arról szól ez, hogy: "Abba kéne hagynod a kiabálást, mert az ENGEM boldoggá tesz!" Nem igazabb így?
Találsz még megfordítást erre a gondolatra, hogy abba kéne hagynia a kiabálást?
"Nekem kéne kiabálnom a többi gyerekkel." Néha talán jó volna.
Igen. Gondolj bele, a fiadnak talán vannak olyan rejtett bölcsességei, amik hasznosak számodra.
Amikor elhisszük a gondolatainkat róluk és az elménk bezárul feléjük, nem vesszük észre ezeket, az igazi tanítóinkat.
Jól van édesem, folytasd kérlek.
- "A fiamnak azt kéne csinálnia, amit a többi gyerek csinál." - Igaz ez?
Nem.
- A következő? - A fiamnak abba kéne hagynia a furcsa viselkedést.
- Igaz ez? - Nem.
A fiad furcsa, igaz ez?
Nem, ő csak önmaga.
Igen, önmagának ő tökéletesen normális.
És ha megnézed azt is, hogy akármit próbáltál tenni vagy mondani ellene, az nem változtatta meg őt.
- Ez biztos. - Ő csak mosolyog továbbra is és önmaga.
- Mi a következő? - A fiamnak le kéne nyugodnia.
- Fordítsd meg! - Nekem kéne lenyugodnom!
És így észrevehetnéd, hogy ő milyen jól érzi magát.
Az utolsó: "A fiamnak tudnia kéne, hogyan illeszkedjen be."
Amit eddig megtudtam róla, úgy tűnik, ő tökéletesen beilleszkedik.
Az ő világába ő teljesen beleillik, valóban.
Fordítsd meg magadra!
Nekem kéne tudnom, hogy illeszkedjek be az ő világába!
Ez a megfordítás tetszik.
Talán hazamész és azt mondod neki: "Édesem, ülj mellém és mesélj magadról."
Eddig ellenálltam ennek, ezért fogalmam sincs a világodról.
Szeretném tudni, milyen vagy igazából.