A Munka Byron Katie-vel; Anya és fia
Hol az a fiatalember, aki az anyukájáról írta az ítélőlapot?
Akkor csináljuk meg együtt a Munkát.
Rendben, adok neked egy feladatot, és a közönségnek is ugyanez lesz a feladata.
A feladat, hogy úgy hallgassátok az ítélőlap felolvasását, mintha közvetlenül nektek szólna.
Mintha egytől egyig nektek olvasná fel.
És figyeld meg, amikor védekezni, ítélkezni akarsz, vagy kijavítani, amit mond. Vedd észre, amikor szerinted téved.
Ugyanakkor próbálj megnyílni a lehetőségre, hogy esetleg igaza lehet.
Lehetséges, hogy igaz, amit mond?
Aztán, azon a ponton, amikor befogadtad, amit mondott és megfigyelted a reakciódat,
egyszerűen csak nézz a szemébe és köszönd meg,
csak ezt az egy szót mondd és hagyd, hogy elég legyen: Köszönöm.
Ha tévedés, amit mond, akkor is fogadd el és ugyanúgy köszönd meg,
mert ő ezeket gondolja és el is hiszi időnként.
Nem azt akartátok mindig megtudni, mit gondol a fiatok? Amit valójában gondol.
Imádom ezeket az ítélőlapokat, megtudhatjuk, mit gondol a partnerünk, vagy a szüleink.
Biztassátok őket, hogy vessék papírra gondolataikat.
Persze, mi jól kiképeztük őket arra, hogy ne tegyék, meg is büntettük őket, ha mégis kimondták, amit gondolnak.
Te is? Igen, én is.
A gyerekeink vagy a férjünk, - aki eszetekbe jut, mikor felolvassa az ítéleteit -, a gondolatait osztja meg velünk.
Az elméjét.
Nem tudom, van e értékesebb ennél, amit a gyerekeim adhatnak nekem.
Ezért köszönjétek meg mindenképpen.
A te feladatod pedig az, hogy nézz a szemébe, egyenként olvasd fel neki amiket írtál, ne tarts vissza és ne is adj hozzá semmit.
Minden pontnál nézz közvetlenül a szemébe és fogadd be a köszönetét, mielőtt tovább olvasnál.
Rendben? Akkor kezdjük!
Ideges vagyok rád, mert nem figyelsz rám, olyan sokat és gyorsan beszélsz, hogy semmi másnak nem marad hely.
Köszönöm.
Ti csináljátok ezt?
A gyerekeitekkel, a párotokkal, saját magatokkal? Olyan gyorsan gondolkodsz, hogy nem is...
Frusztrált vagyok rád, mert nem vállalsz felelősséget az egészségedért és valaki mást akarsz erre, aki megteszi helyetted.
Köszönöm, Chris.
Valóban befogadtad, amit mond, átélted, netán gyorsan túl akarsz lenni rajta? Csak vedd észre mi történik benned.
Ideges vagyok rád, mert egy áldozat vagy.
Köszönöm, Chris.
Eddig mit gondoltok, csak az anyukájának írta vagy nektek is?
Megint láthatjuk, hogy a gondolatok nem személyesek, igaz?
És mégis azok, ha magadba engeded őket.
Ha magadba engeded őket, lehetőséged van megnyílni és felismerni, ami eddig talán elkerülte figyelmedet.
És ez kiemel ebből az örökös tagadásból,
és végre több hely lesz a megértésnek.
Feszült vagyok rád, mert hűtlen vagy a párkapcsolataidban.
Köszönöm, Chris.
Aki soha nem csinálna ilyesmit, figyelje meg, mikor hűtlen csak gondolatban a párkapcsolataiban.
És hol vagytok hűtlenek magatokhoz? A magatokkal való kapcsolatban.
Folytathatom a 2. pont olvasását?
Igen, mert így működik az elme, csak mondja tovább és tovább és még tovább.
Igen.
Anya, azt akarom, hogy figyelj rám.
Elismételnéd ezt kérlek?
Anya, szeretném ha figyelnél rám!
Köszönöm Chris, figyelek.
Azt akarom, hogy vedd kezedbe az életed irányítását, az egészségedet, a pénzügyeidet és a jövődet illetően.
Hagyj fel az áldozat szereppel és azzal, hogy gyors megoldást keresel és elvárod, hogy más cselekedjen helyetted.
Köszönöm, Chris.
Azt akarom, hogy hagyj fel a kifogások keresésével, amik igazolják, miért nem tudsz gondoskodni magadról.
Köszönöm.
Azt akarom, hogy hűséges legyél a párkapcsolataidban.
Köszönöm.
Nem kellene másoktól várnod, hogy cselekedjenek helyetted, vagy megmondják, hogy mit tegyél.
Köszönöm.
El kellene kezdened felelősséget vállalnod az életedért, az egészségedért, pénzügyeidért és a kapcsolataidért.
Köszönöm, Chris.
Abba kéne hagynod, hogy áldozatként viselkedsz, másokat hibáztatsz és kifogásokat keresel.
Köszönöm.
Hogy vagy?
Elég sok van.
- Kérhetek egy kis vizet? - Persze.
Ez a tiéd, nem?
Nem, ez a tiéd.
Én még vitatkozom.
Felelősséget kellene vállalnod az életedért és a cselekedeteidért, hűségesnek és őszintének kéne lenned.
Köszönöm, Chris.
Szükségem van rá, hogy felelősséget vállalj az egészségedért, pénzügyeidért és a jövődért.
Köszönöm.
Szükségem van rá, hogy ne mondogasd tovább, hogy nem akarsz teher lenni és ne viselkedj tehetetlen áldozatként, mondván, nem vagy képes semmire.
Köszönöm, Chris.
Szükségem van rá, hogy felhagyj az áldozatként való viselkedéssel.
Köszönöm.
Szükségem van rá, hogy ne kezdj jobbat keresni, mikor egy kapcsolatod nehézzé válik, ne a másikat hibáztasd és légy őszinte.
Köszönöm, Chris.
Te tagadásban élsz, rettegsz,
nem vagy őszinte, tudattalan vagy,
és rossz hallgatóság.
Nem vagy hajlandó felelősséget vállalni magadért és függsz a drámázástól.
Áldozat vagy és felelőtlen a pénzügyeidben,
hűtlen vagy a kapcsolataidban és nem vagy hajlandó beismerni ezt.
Gyönyörű vagy és gondoskodó,
törődő és odaadó.
Figyelmes vagy,
csodálatos vagy.
Erős vagy, életrevaló és tele vagy szeretettel.
Önzetlen vagy,
bátor, és nagyon értékes.
Köszönöm, édesem.
Soha többé nem akarom, hogy belevágj a szavamba, hogy azt mondd, egy újabb kapcsolatod ment tönkre,
és hogy végig kelljen hallgatnom, hogy hibáztatod a partnered.
Nem akarlak többé áldozatként látni,
és hogy megint beteg legyél.
Nem akarom hallani a kifogásaidat és végignézni, ahogy anyagilag tönkremész.
Nem akarom azt látni, hogy szenvedsz a félelmeid miatt,
és hogy azt mondd, amit szerinted hallani akarok tőled.
Ez minden.
Köszönöm, Chris.
- Szeretlek. - Én is szeretlek.
Jól van, kedves, milyen volt neked ez?
Nehéz volt.
Nagyon bátor vagy.
Ez nagyon sokat mond a kapcsolatotokról,
hogy be tudtad őt engedni és itt ülhetett veled ebben, mindkettőtökről sokat elárul.
Szeretem őt.
Ez tényleg látszik. Emiatt van a fájdalmad.
Jól van, kezdjük az elején.
Feszült vagyok rád, mert nem hallgatsz meg, sokat és gyorsan beszélsz, így nem marad hely semmi másnak.
Olvasd újra az első részt, kérlek.
Feszült vagyok Anyára, mert nem hallgat meg.
- Szóval, anyukád nem hallgat meg, igaz ez? - Nem.
Éppen az imént hallgatta végig ezt a gondolataimból szőtt rémálmot.
Hogyan reagálsz, mi a történik benned, ha visszaemlékszel egy olyan helyzetre, amikor azt tapasztaltad, hogy nem figyel rád?
- Megvan az emléked erről? - Igen.
Ti is találtatok ilyen helyzetet? Amikor valakivel együtt vagytok, aki elbeszél mellettetek, és nem figyel rátok.
Szóval, anyukád nem figyelt ekkor, teljesen biztos lehetsz abban, hogy ez igaz?
Nem.
Hová utaztál most gondolatban?
Arra gondoltam, hogy nem tudhatom, amit ő tapasztalt ekkor.
Nekem az jutott eszembe, amikor az emberek belevágtak a mondandómba, és én sem hallgattam meg őket,
még most is hallom és emlékszem, hogyan érintett ez korábban, habár én is ugyanezt csináltak velük.
Én is csináltam ilyet.
Ezt hívom úgy, hogy leteszteljük, a Nem választ a kérdésre.
Például "Ő nem figyel rám." Igaz ez?
Elmegyek magamban egy olyan helyre, ahol kipróbálhatom a Nem választ, mert az Igen-t már megtaláltam.
Ott van feketén-fehéren, leírtam a papírra. Ő ezt és ezt tette.
De gyakran a saját tapasztalatomból megtalálom a Nem választ is.
És ez eljuttat a "Nem tudom" állapotba.
Mire a második kérdést felteszem; "Teljesen biztos lehetek benne, hogy igaz?" A válasz általában nem.
Ezekben a kérdésekben üldögélni, meditáció.
Elmélkedj rajta. Szánj időt ugyanúgy a lehetséges Nem válaszra, amikor az Igen-ben már biztos vagy.
Ne az legyen a célod, hogy megváltoztasd az elmédet, csak tesztelt le, igaz e amit hisz.
Szánj ugyanannyi időt a lehetőségre, hogy a válasz más, mint amit tudsz, nézd meg a saját tapasztalatodban.
A saját tapasztalatod, amit talán máshogy éltél meg, mint ahogy valójában történt. Teszteld le a Nem választ.
És talán továbbra is Igen lesz a válaszod. De akkor is tölts időt ebben a kérdésben.
Az életedet változtathatja meg.
Szóval Chris, mi történik, hogyan reagálsz, amikor anyukáddal beszélsz és közben azt gondolod,
hogy ő figyelmen kívül hagyja, amit mondasz, nem figyel rád, nem hallgat meg,
mi történik ilyenkor benned, a belső világodban?
Mondd el közvetlenül anyukádnak, mit élsz át ilyenkor?
Úgy érzem, hogy amit mondok, az nem fontos,
hogy nem akarom megosztani veled amit gondolok, nem akarok beszélni.
És elítéllek azért, hogy nem hallgatsz meg.
Azt hiszem, visszavonulok.
Feladom az egészet.
És neked pedig fogalmad sincs, mit tettél vagy mondtál, mondhatod, hogy szereted őt,
de ő már bezárult, te pedig elvesztél, mert nem tudod mi történt.
Most egy nagy rejtély oldódott meg itt!
Ki lennél anélkül a gondolat nélkül, hogy ő nem figyel rád?
Ki lennél a gondolat nélkül, hogy nem figyel, miközben beszélgettek, még ha ő nem is reagál arra, amit mondasz?
Valószínűleg jobban odafigyelnék rá, mit mond.
Mit látsz még, amikor visszamész gondolatban egy olyan helyzetbe,
amikor beszélsz vele és ő belevág a szavadba?
Látsz még valamit, amikor visszamész ebbe a szituációba gondolatban?
Amikor visszamész egy helyzetbe, megnézheted, hogy talán félreértettél valamit?
Menj vissza abba a konkrét szituációba, a jelenlegi állapotodból.
Nézd meg, valamit félreértettél talán?
Talán észrevenném, hogy ő azt szeretné, hogy hallgassam meg.
Észrevenném, hogy meg akarja osztani a gondolatait velem.
És talán ennyi, amire szükség van ebben a helyzetben.
Én azt találtam még, hogy ha úgy érzi meghallgattad, te is elmondhatod neki, amit szeretnél.
Még ha egész évben próbálkozol is.
Lesz benne hely számodra is.
Le is írhatjuk, amit szeretnénk mondani, hogy olvassa el később.
De amikor bezárkózunk, a helyzet reménytelen.
Az elme azt mondja: "Nem figyel rám, nem érdekli amit mondok, csak magával törődik."
És ez a sok gondolat lesz az anyukánk számunkra.
Az anyukánk is az, amit gondolunk és hiszünk róla.
Mindig azok lesznek, aminek hisszük őket.
Tehát nem figyel rád. Igazad lehet, most pedig fordítsunk meg a gondolatot.
Én nem figyelek rá.
Amikor elhiszem, hogy figyelnie kéne rám, nem figyelek oda rá.
- Most mondd el neki. - Amikor azt hiszem, hogy nem figyelsz rám, én nem figyelek rád.
Köszönöm Chris.
Igen, és nem is hallok meg semmit ilyenkor,
azon a gondolaton kívül, hogy "Ő nem figyel rám."
Mit szeretnél, amit neki hallania kéne, valamiféle tanácsot mondanál?
Néha, igen.
Mi nem akarjuk hallani.
Pedig néha úgy érzem, igazam van.
Akkor sem akarjuk hallani. :-)
Amikor tanácsot kérünk tőled, akkor némileg nyitottak vagyunk rá.
De ne légy meglepve, ha nem akarjuk hallani a tanácsodat.
Mivel fenyegeted a hiedelem rendszerünket.
És amikor kéretlen tanácsot akarsz ránk erőltetni, kritikának halljuk és nem segítségnek.
Igen, ezt már hallottam korábban.
És megtalálod magadban ennek az igazságát?
Igen.
Amikor néha valaki olyasmit mond, amit nem akarok hallani, néha kritizálva érzem magam.
És megpróbálod semmibe venni, amit mondanak, igaz?
És védeni kezded a saját hiedelem rendszered.
Igen.
Amikor viszont magunkba nézünk, akkor elkezd kifizetődni az egész.
Ekkor kezdünk ráébredni arra, hogy amit nem szeretünk a másik emberben, az bennünk van, ők csak felszínre hozzák nekünk.
Jól vagy, Anya?
Igen, jól vagyok.
Találsz még megfordítást arra, hogy "Ő nem hallgat meg."?
Ő meghallgat engem.
Tapasztaltál olyat, amikor beszéltél hozzá, figyelmen kívül hagytad, amit mond, miközben mégis hallottad őt?
Igen.
Tudnál példát mondani erre?
Tudom, hogy amit Chris mond, igaz, valóban az egyik legrémesebb szokásom ez,
Ez egy szokás, vagy védekezés?
Ez egyfajta védekezés.
Néha amikor Chris, vagy bárki mond valamit, azt tapasztalom, hogy kritizál engem és ekkor védekezni kezdek,
mert úgy érzem, hogy nem tudok többet elviselni.
Tehát, az emberek, akik belevágnak a szavunkba, mondunk, talán csak nem tudnak többet elviselni,
és nem pedig udvariatlanságból vagy nemtörődömségből teszik amit tesznek,
hanem úgy érzik, épp az életükért harcolnak, ami az identitásukat jelenti.
- Ez egy jó kommunikációs mód. - Bizony.
Meg tudtok egyezni egyfajta jelzésben, amikor kommunikáltok egymással,
Például azt mondod neki: "Chris, ha előbb veszed észre, hogy semmibe veszem amit mondasz,
felhívnád rá a figyelmemet?"
Néhány napja volt egy ilyen beszélgetésünk, amikor megkértem erre és nem is hangzott kritikának, ahogyan jelezte,
és tudom, hogy megteszi, amit kérek és meg is köszöntem neki.
Azért kértem, hogy szóljon, mert sokszor nem vagyok tudatában, amit csinálok épp.
Szóval akkor, hívjátok meg erre egymást. Chris, ha te bezárkózol, ő is felhívhatja a figyelmed, mit csinálsz?
Igen.
Igen, rámutathatsz, hogy ha bezárkózom.
És ha úgy érzed, nem bírsz többet elviselni tőlem, csak szólj, hogy hagyjam abba,
mert ha így érzed, nem akarom folytatni.
Te pedig megkérdőjelezheted azt, hogy "Nem bírok többet elviselni."
Ezzel felkészítheted magad arra, hogy a fiad tisztán lát téged és lebonthatod a faladat,
mert miután megkérdőjelezted, hogy nem bírod elviselni, amit mond, ki tudja, mi mindenben tudtok segíteni egymásnak.
És megegyezhettek még abban, hogy
amikor elhiszed, hogy nem bírsz többet elviselni, de megkéred, hogy mégis folytassa,
megkérheted, hogy támogasson, legyen veled és álljon meg, ha túl ijesztő kezd lenni számodra.
Köszönöm, tudom, hogy megteszi ezt nekem.
- Szeretlek. - Én is szeretlek.
Minden rendben. Tényleg szeretnék hallani mindent, amit mondani akarsz.
Nézzük a következőt.
Olyan sokat és gyorsan beszélsz, hogy nem marad hely semmi másra.
- Nincs hely benne semmi másra? Igaz ez? - Nem.
Rendben, fordítsd meg.
Olyan gyorsan gondolkodom...
Én olyan gyorsan és sokat gondolkodom, hogy nem marad hely másra. Ez nagyon igaz.
Amit anyukádról gondolsz, amikor semmibe veszi, amit mondasz.
Mintha semmi más nem létezne számomra ilyenkor.
Olvasd a következőt.
Nem vállalsz felelősséget az egészségedért és azt akarod, hogy más tegye meg helyetted.
- Nem vállal felelősséget az egészségéért. Igaz ez? - Nem.
Egyáltalán nem igaz.
Hogyan reagálsz amikor elhiszed ezt?
Mi történik benned, mit érzel, amikor elhiszed, hogy anyukád nem törődik az egészségével?
- Ez elég ijesztő lehet egy fiú számára. - Igen, félek.
Hogy bánsz vele ilyenkor, amikor félsz, mert elhiszed, hogy nem törődik az egészségével?
Megpróbálom kontrollálni és olyan dolgokra kényszeríteni, amiket nem tesz meg.
Olyan dolgokra, amikre nem áll készen vagy csak nem akar megtenni.
Folytasd, mondd el neki.
Megpróbállak rávenni olyan dolgokra, amiket szerintem tenned kéne.
Amelyek szerintem segítenek neked.
Olyan dolgokra, amikre nem állsz készen, vagy nem is érdekesek számodra.
És nyomást gyakorolsz rá?
Igen.
Erőltetem és ítélkezek felette.
Ki lennél anélkül a gondolat nélkül, hogy "Nem vállal felelősséget az egészségéért"?
Észrevenném, hogy milyen egészséges.
Látnám, milyen egészséges vagy.
Milyen csodálatos dolgot vittél véghez a gyógyulásodért. (rákja volt)
Nem vállal felelősséget az egészségéért. Fordítsd ezt meg.
Felelősséget vállal az egészségéért.
Mutass rá azokra a példákra, ahol azt látod, hogy felelősséget vállal az egészségéért.
Elmész az orvoshoz, amikor szükséges, beveszed a gyógyszereidet.
Mindent megtettél magadért, mióta megbetegedtél.
És mindezt a saját erődből csináltad végig.
Mondj még példákat, mik azok konkrétan, amit végigcsinált egyedül?
Reggelente akkor is felkeltél, mikor nagyon rosszul voltál.
Elmentél a kórházba a kemoterápiákra, vérvizsgálatokra, a műtétre.
Elintézted a betegbiztosítást és a többit, ami ezzel jár.
- És egyedül ő intézte ezeket. - Igen, mindent.
Csodálatos.
Minden apró részletet ő intézett.
Köszönöm.
Nem tudom, hogy én képes lettem volna erre.
Találsz másik megfordítást? "Nem vállal felelősséget az egészségéért."
Nem vállalok felelősséget az egészségemért.
Miben nem vállalsz felelősséget az egészségedért?
Olyan dolgokat is eszem, amikről tudom, hogy nem tesznek jót.
Nem edzem a testem.
Nem mindig kérdőjelezem meg a hiedelmeimet, amikor tudom, hogy épp egy történetbe vagyok ragadva.
Tehát, nem törődsz eleget a mentális egészségeddel.
Ez hatással van a testi egészségedre.
Ez befolyásolja a kapcsolatodat az anyukáddal, ami érinti az ő egészségét is, és így tovább.
Rávetíted mindazt, amit te szeretnél tenni, a te életedben.
Igen, az egészség témában.
A következő hiedelem?
Te egy áldozat vagy.
Igaz ez?
Nem.
Mi a baj az igen válasszal?
- Tessék? - Mi nincs rendben az Igen válasszal?
Most elkezdtél jó fiú lenni, vagy ez egy őszinte Nem válasz volt?
Szeretném, ha őszinte lennél, Chris, kérlek.
Nem tudom, hogy tudná egy áldozat megtenni mindezt az egészségéért, most lehetetlennek tűnik ez nekem.
Hogy reagálsz, amikor elhiszed, hogy ő egy áldozat, mi történik?
Képeket látsz a jövőről és a múltról. Milyenek ezek a jövőbeli képek, amikor elhiszed, hogy ő áldozat?
- Halálra rémíted magad. - Igen, tehetetlen vagyok, szörnyű képeket látok a fejemben.
Tehetetlen vagyok, megrémülök, hogy szüksége lesz a gondoskodásomra és én mégsem leszek képes ott lenni neki.
Mondd el neki közvetlenül.
Félek attól, hogy szükséged lesz rá, hogy vigyázzak rád, én viszont képtelen leszek megtenni ezt.
Szóval, amikor elhiszed, hogy ő áldozat, megrémíted saját magad.
Látod őt, hogy beteg, az életed romokban, ott kell lenned vigyázni rá, közben a valóságban szabad vagy.
De a képek a fejedben megrémisztenek.
A szabadságoddal fizetsz értük, amid már most is megvan.
Abban a szabadságban, hogy együtt legyél anyukáddal őszintén, félelmek nélkül, amikor esetleg fájdalma van.
Ekkor válsz áldozattá.
- A fejemben lévő képek áldozata vagyok. - Igen.
A képeké, és nem édesanyádé. A képeké, amiket most látsz az elmédben és nem pedig anyukád áldozata vagy a jövőben.
És úgy is bánok vele, mint egy áldozat, ha hiszek a képeknek.
Úgy is beszélsz vele, mint egy áldozattal.
Nem hallod meg amit mond.
Nem hallak és nem látlak téged tisztán.
Ő egy áldozat. Fordítsd meg.
Mi az áldozat ellentéte?
Életképes, nem vagyok biztos benne.
Hős.
- Számodra mi az ellentéte? - Erős, életképes.
Rendben, találd meg a saját válaszodat, az számít. Mondd el neki.
Erős vagy, életképes és felelősségteljes.
Példákat mondj erre.
Nehéz elhinnem, hogy valóban ezt gondolod.
Ezért keresünk példákat rá. Mondj konkrétumot, hol látod őt erősnek?
Már eddig is sok példát mondott ezekre.
Felneveltél Matt-et és engem, nagyon fiatalon.
Felneveltél két gyereket, miközben dolgoztál és tanultál. Ez nem úgy tűnik, mintha áldozat volnál.
Egyedül véghezvitted ezeket.
Nagyon kedves, szeretni képes embereket neveltél belőlünk.
És az is vagy.
- Tőled tanultam. - Köszönöm.
Mondj még példákat, miben látod őt erősnek és életrevalónak.
Negyvenes nőként beiratkoztál egy jogi iskolába,
miközben teljes munkaidőben dolgoztál, új karriert kezdtél. Nem féltél bevállalni ezt.
És ezzel azt tanítottad nekem, hogy nem kell félni.
Köszönöm, édesem.
De csak addig nem félsz, míg anyukád egészsége nem kerül szóba. :-)
Csodálatos, mennyire erős és életrevaló vagy.
Minden lépéssel, amit tettél magadért, megmutattad az erődet, onnantól, hogy megtudtad, hogy rákod van, végigcsináltad a műtétet,
kemoterápiára jártál és mikor újra beteg lettél, újra mentél,
és mindent megtettél, amiről hitted, hogy megmenti az életed és egészséges leszel tőle.
Mindig tudtam közben, hogy mellettem állsz, és ott voltál, amikor szükségem volt rád.
De te csináltad végig.
Szóval, anyukád egy áldozat. Fordítsd meg.
Áldozat vagyok.
Mondj példákat, hogy anyukáddal kapcsolatban, hol vagy áldozat.
Vagy akármiben.
Elhiszem a gondolataimat rólad.
És hagyom, hogy ez a történet rólad megkérdőjelezetlen valóságként éljen bennem.
Ezzel pedig mentálisan áldozattá válok.
Közben ujjal mutogatsz rá, ahelyett, hogy magadba néznél.
Hibáztatom őt, és felelősnek tartom a fájdalmamért és a kényelmetlenségeimért.
- Különösen az egészségével kapcsolatban. - Különösen az egészségeddel kapcsolatban.
Megpróbálom megmondani neked, szerintem mi lenne helyes számodra, mikor úgy gondolom, igazam van,
és ezzel megteremtem a saját képzelgésemet arról, mit kéne tenned és a csalódásomat is,
amikor mégis úgy döntesz, hogy azt teszed, ami számodra helyes.
Ilyen vagyok én áldozatként.
- És meg vagy rémülve. - Nagyon rémült vagyok.
Nagyon félek.
Azok az emberek, akik nagyon félnek...
Szóval, az erőszakos emberek tele vannak félelemmel, az áldozatok pedig erőszakos emberek.
Pont ők azok az emberek, akiknek szükségük van megértésre.
Amikor őket ellenségnek látjuk és támadunk, ítélkezünk felettük,
az éppoly halálos, mint a rák.
Kérdezhetek Christől? Mitől félsz pontosan Chris?
Az a kérdés, mitől félsz, Chris.
Attól félek, hogy újra beteg leszel.
És félek, hogy nem fogok tudni vigyázni rád.
Hallod amit mondok?
Azt mondtam neki, hogy nem fogok újra megbetegedni.
Honnan tudhatod?
Nem tudhatom, de ha mégis beteg lennék, tudom mi a teendő.
- Ő olyan erős és életrevaló, ugye? - Olyasmi.
Még több is van benned. "Félek, hogy megbetegszik, félek, hogy nem tudom majd gondját viselni."
Mi van még ott? Mondd ki mindet.
Ő kérdezte, mitől félsz, szeretne tudni mindent.
Félek, hogy meg fogsz halni.
És mitől félsz még?
Attól, hogy nem lesz ott számodra.
Ez így igaz.
Ez elég önző dolog.
- Mondd a szemébe. - Elég önző vagyok.
Én ezt nem így látom. Téged sosem látlak önzőnek, soha.
Pedig ez önzőség.
Csodálatos, ahogy odafigyelnek egymásra, nem veszik semmibe, amit a másik mond, igaz? Mindkettőnek megvan a véleménye.
Mindketten meghallgatva érzitek magatokat.
Elmondanád újra, kérlek? Te pedig hallgasd és fogadd be.
Félek, hogy újra beteg leszel és nem tudom majd gondodat viselni,
aztán meghalsz és már nem leszel ott számomra.
Ez az egész rólam szól.
Vedd észre, milyen jól kezeli, a legmélyebb, legsötétebb félelmetes titkodat.
Nem rázta meg különösen.
Köszönöm, Chris.
Ameddig csak tudok, mindig itt leszek neked, és tudom, hogy te is itt leszel nekem.
Szóval, most kezdhetsz nagyon-nagyon félni.
Hallottátok ezt?
Nálad a pont.
Mi a motivációd - ez szól az összes szülőnek is, - amikor biztosítod őt, hogy ott leszel neki, amikor nem tudhatod valójában.
Úgy értettem, hogy ameddig képes vagyok rá.
Rendben, ameddig képes vagy rá, itt leszel, de mi értelme, ezt elmondani neki?
Már így is halálra van rémülve, hogy egy nap nem leszel itt neki.
Mert meg akartam nyugtatni és vigasztalni őt.
- Őt akartad megnyugtatni vagy magadat? - Őt.
Ő úgy nézett ki neked, mint akit meg kell nyugtatni?
Ő igazából nem gyakran, sőt szinte soha nem úgy néz ki, mint akit nyugtatgatni kell,
és nem tudom, hogy rájöttem volna, hogy ettől fél, mivel sosem mondta nekem, és ezért nagyon hálás vagyok.
Chris, ha elmondanád ezt neki még egyszer,
és ez alkalommal, te pedig ne próbáld enyhíteni a félelmét és figyeld meg milyen érzés.
Megkönnyebbülés.
Valóban.
Hallod újra, amit mond? Szüksége van megerősítésre?
- Szüksége van tompításra? - Nem, nincs.
- Szükséged van tompításra? - Nincs.
Mondott olyasmit az előbb anyukád, amivel egyébként nem voltál tisztában?
Nem.
Rendben, folytasd kérlek.
Hűtlen vagy a párkapcsolataidban.
Köszönöm, Chris.
Igaz ez?
Nem tudom. Ezt nem tudhatom.
Hogyan reagálsz... tudod mit? Kérdezd meg tőle!
- Előfordult, hogy hűtlen voltál a párkapcsolataidban? - Néhány alkalommal, igen.
A fejedben sokkal több alkalom szerepelt?
- A fejemben az összes kapcsolatában hűtlen volt. - Hogy mondod?
Rávetíti az összes kapcsolatodra a hűtlenséged.
Ez a pár alkalom már nagyon-nagyon régen történt.
- Lenyűgöző, igaz? - Az!
Ha van konkrét párkapcsolat, amiről kérdezni szeretnél, megteheted.
Nem, nincs ilyen.
Sokkal erőteljesebb ez a gondolat, ha homályban marad :-)
Érted mire gondolok, ugye?
Tudod, jót nevetek és még csak nem is hallottam, amit mondtál. :-)
Nem fontos.
Azt mondta, sokkal erőteljesebb, ha homályban marad.
- Úgy értem, a hiedelmeket sokkal nehezebb így leleplezni. - Valóban.
Hogyan reagálsz, amikor elhiszed, hogy hűtlen a kapcsolataiban, és épp kijön egy kapcsolatból, vagy elkezd egy újabbat?
Hogyan látod őt és hogy bánsz vele?
Attól kezdek félni, hogy a jelenlegi kapcsolata nem fog működni.
És közben látom, milyen boldog benne és emiatt félek,
és teljesen beleavatkozom a dolgába, hogy hogyan kéne viselkednie a kapcsolataiban. Nevetséges.
Hogyan bánsz azzal, akivel kapcsolatba kerül, ha elhiszed, hogy hűtlen a kapcsolataiban?
Még nem találkoztam vele.
- Találkoztál már egyáltalán valamelyikkel? - Igen.
Hogy bántál velük, amikor elhitted, hogy anyukád hűtlen a kapcsolataiban.
Úgy bántam velük, mintha áldozatok lennének.
Mintha nem lenne beleszólásuk az életükbe.
Nem úgy bántam velük, mint felelősségteljes felnőttekkel, akik teljesítik a sorsukat.
- Te észrevettél ebből valamit? - Igen, észrevettem, köszönöm.
És nem is osztottam meg velük semmit magamból.
Nem kerültél közel hozzájuk, nem tisztelted őket.
Ki lennél és milyen lenne az életed anélkül a gondolat nélkül, hogy ő hűtlen a kapcsolataiban?
Észrevenném milyen boldog most a kapcsolatában,
vele együtt örülnék ennek és maradnék a saját dolgomnál.
És azt gondolnám, hogy talán tudja, mit csinál.
És hogyan látnád a férfiakat az életében, ha nem úgy néznél rájuk, mint hálóba akadt áldozatok.
Észrevenném, hogy talán ők is tudják, mit csinálnak.
És hogy nem tudhatok az egészről semmit biztosan.
- Talán olyan férfiakat látnál, akiknek kitűnő ízlésük van. - Igen.
És tisztelnéd őket, mert anyukád őket választotta.
Azt hiszem, a múltban kihagytam ezeket a lehetőségeket.
Amikor egy új férfival találkoztál, egyáltalán nem osztoztam veled az egészben és nem is engedtem, hogy te megoszd velem az érzéseidet.
Ne haragudj ezért.
Köszönöm, édesem.
Legalább most nem ismétled meg ugyanezt.
Ez nagyon sokat jelent nekem.
Fordítsuk meg a gondolatot; "Anyukád hűtlen a kapcsolataiban."
Hűséges a kapcsolataiban.
Valóban csodálatosan hűséges.
Sosem ismertem mást, aki ennyire segítőkész és hajlandó megosztani magát valakivel, mint te.
Nagyon köszönöm, Chris.
Találsz másik megfordítást?
Én vagyok hűtlen a kapcsolataimban.
- Anyukáddal? - Anyukámmal, határozottan.
Megítéled őt és ahogy mondtad, észreveszed, de hagyod, hogy a hiedelmeid vezessenek anélkül, hogy megkérdőjeleznéd őket
és ezzel elválasztod magad tőle.
Visszavonulok.
Amikor korábban megosztottad velem az érzéseidet velük kapcsolatban, nem is hittem el, hogy igaz,
csak a saját sztorimra hallgattam.
- Tehát, semmibe vetted, amit mond és nem figyeltél rá. - Igen, határozottan.
A leghatározottabban így történt.
Észreveszed mennyire hűséges volt, a bátyád és a veled való kapcsolatában?
Igen, hihetetlen.
Hogy saját magához milyen hű?
Igen, átélte itt a poklot miattam és közben megmentette az életemet.
Te pedig segítetted megmenteni az én életemet.
Soha nem tudtam volna végigcsinálni a műtétet nélküled.
Amikor két éve műtöttek mellrákkal, Chris és a bátyja bejöttek a kórházba, és Chris sosem tágított mellőlem.
Egyetlen percre sem.
Nem tudtam volna végigcsinálni, legalábbis úgy érzem, nem tudtam volna végigcsinálni ezt nélküled.
Hogy észrevetted magad!
Valahányszor felébredtem, ő ott volt és fogta a kezem, ami rengeteget jelentett nekem.
Nagyon sokat jelentett ez nekem.
Ezt a hiedelmet jól elkaptad; "Soha nem tudtam volna végigcsinálni nélküled." Ez megint azt jelenti, hogy az életem tőle függ.
Jobban hangzik így: "Biztos, hogy végig tudtam volna csinálni nélküled is, és az, hogy ott voltál,
hihetetlen biztonságot és erőt adott nekem,
csupán az, hogy fogtad a kezem, főleg a műtét utáni első éjjelen.
Melyik verziót érzed igaznak?
Hogy nem tudtam volna megcsinálni nélküled?
Nélkülem is végig tudta volna csinálni. De azt gondolom, hogy szép dolog, hogy ott voltam mellette.
Ezt ő is így gondolja.
- Hallottad, amit mondott, igaz? - Igen, odafigyeltem.
Mondd el nekem mi a különbség aközött, hogy "Nélküled nem tudtam volna végigcsinálni." és "Nagyra értékelem, hogy ott voltál."
Az a különbség, hogy igazából meg tudtam volna csinálni nélküle, de a jelenléte...
Mi a különbség a két elképzelés között, mert mind ezt mondjuk a fiainknak, lányainknak és az embereknek, akiket szeretünk?
Amikor rákkal diagnosztizáltak, a férjem elhagyott,
én pedig nagyon magányosnak éreztem magam, mivel távol élek a gyerekeimtől.
Az a különbség számomra, hogy...
Úgy értem, a fiaddal kapcsolatban,
a különbség aközött, hogy "nem lettem volna képes", vagy "hálás vagyok neked."
A különbség, hogy képes lettem volna rá nélküled, de a jelenléted...
A különbség a két változat között a fiad szempontjából.
A fiam szempontjából, ő ott volt velem, de nem nagyon értem mire gondolsz pontosan.
Igen, mert nem kommunikálok tisztán, inkább elmondom a tapasztalatomat.
Ha azt mondom; "Chris, nem bírtam volna ki néküled, szóval, ha nem leszel ott, amikor beteg vagyok, fogalmam sincs mi lesz velem."
"Nélküled nem tudom újra végigcsinálni, nem is tudtam volna eddig sem."
- Érzed a különbséget? - Igen, értem.
Mert ha ezt mondom a fiamnak és ő nem jelenik meg legközelebb,
akkor azt hihetem, hogy rossz gyerek és ha meghalok, ő tehet róla.
Értem már.
Sosem akartam, hogy felelősnek érezd magad értem, nem így értettem, hanem a jelenléted és támogatásod óriási erőt adott nekem.
És nagyon hálás vagyok, hogy ott voltál.
- Ez így sokkal másabb, igaz? - Igen, nagyon más.
Te nem vagy felelős az egészségi állapotomért, ezért ne érezd úgy, hogy ha nem leszel ott, nem fogom túlélni.
Hiszel neki?
Hiszek.
Én is hiszek.
Mert tudom, hogy nincs rám igazán szüksége.
Azt is jó ha tudod, hogy sokkal erőteljesebb az, hogy értékeli a segítséged, mintha az élete függne tőle.
Amire leginkább emlékszem arról a napról, mikor műtöttek, hogy a két fiam a kórházba jövet, elakadt egy hóvihar miatt, és amikor odaértek,
épp készültek bevinni a műtét előkészítőbe, ahova csak egy családtag mehet, Chris mindenkit félrelökött az útból; "Én megyek." és végig velem maradt.
Annyira boldog voltam, hogy ott voltál.
Micsoda kiváltság!
Igen, az.
Rendben, édesem, menjünk tovább.
Azt akarom, hogy figyelj rám.
Fordítsd meg.
Azt akarom, hogy én figyeljek oda rád.
A következő?
Azt akarom, hogy vedd kezedbe a sorsodat az egészséged, a pénzügyeid, a kapcsolataid és a jövődet illetően.
- És megteszi ezt? - Igen.
- Tényleg így tesz, de csupán csak a valóságban. - Igen, az elmémben nem.
Fordítsd meg.
Azt akarom, hogy én vegyem kezembe a sorsomat az egészségem, a pénzügyeim, a kapcsolataim és a jövőmet illetően.
Különösen a veled való kapcsolatomban.
Köszönöm.
Nézzük meg honnan indultál. Fordítsd meg úgy, hogy "Azt akarom, hogy én vegyem kezembe az anyukám sorsát..."
Azt akarom, hogy kezembe vegyem az anyukám sorsát, az egészségét, az pénzügyeit, a kapcsolatait és a jövőjét illetően.
Ez nem az én felelősségem.
Ő annyira életrevaló.
És mivel őszinte vagy magaddal, ha ő valamikor mondjuk beteg lesz, tudod majd, micsoda kiváltság segíteni neki ott, ahol tudsz.
Soha semmit nem kell tenned, kötelességből.
Így van?
Nagyon így van.
Amikor pedig néha a tanácsodra van szükségem, az azért van, mert bízom az ítélőképességedben,
és néha nagyon nehéz volt egyedül megpróbálni megoldást keresni, amikor nem éreztem jól magam.
Nem arról van szó, hogy ő áldozat, hanem csak bizalmat szavaz neked és tiszteli a véleményed.
Mi a következő?
Azt akarom, hogy ne legyél többé áldozat.
Fordítsd meg.
Azt akarom, hogy ne legyek többé áldozat.
Áldozatot csinálok magamból a fejemben lévő képek miatt.
Azt hiszed azokról a képekről, hogy azok anyukád, pedig csupán képek.
Amik csak fenntartják azt a koncepciót, ami egyáltalán nem igaz. Azok a valóság torzításai.
A következő?
Azt akarom, hogy hagyd abba, hogy gyors kapaszkodókat keresel, és elvárod, hogy más intézze el helyetted a problémákat.
Fordítsd ezt meg.
- Azt akarom, hogy abbahagyjam a gyors kapaszkodók keresését. - Hogy anyukádra úgy tekints, mint kapaszkodóra.
Igen és elhinni a gondolataimat, gyors megoldásnak tűnik.
Hogy ne úgy tekints rá, hogy ő tudja jobbá tenni az életed azzal, ha nem áldozat, ha hűséges, stb., és attól majd neked is jobb lesz.
Igen, eddig úgy néztem rá, mint egy mankóra, hogy jobban érezzem magam.
Rajta keresztül akartad megoldani azokat a problémákat, amik nem is léteznek.
Csak a képzeletedben, ahol egyébként minden probléma keletkezik.
A következő?
Azt akarom, hogy hagyd abba a kifogások keresését, amiért nem tudsz gondoskodni magadról.
Fordítsd ezt meg.
Azt akarom, hogy abbahagyjam a kifogások keresését, hogy miért nem tudsz gondoskodni magadról.
Te sosem kerestél kifogásokat, én kerestem.
Nézzük az 5. pontot.
Olvassam fel az egészet, egyben? Rendben.
- Tagadásban élsz. - Fordítsd meg magadra, "Én tagadásban élek."
Mondd neki: "Anya, mikor rólad van szó, tagadni kezdek."
Tagadom magamnak, hogy törődsz az egészségeddel.
Folytasd a sort, olvasd végig magadra fordítva.
Félek és nem vagyok őszinte veled,
tudattalan vagyok és nagyon rossz hallgatóság.
Azokra a gondolataidra viszont csodálatosan hallgatsz, amik felülírják a valóságot.
Amikor hiszünk azoknak a gondolatoknak, amik felülírják a valóságot, nem akarjuk hallani a valóságot, hisz azok ellentétesek azzal, amit hiszünk.
Ezzel elkerülöm, hogy magamba kelljen néznem.
Sokkal egyszerűbb anyukámra mutogatni, vagy bárkire és könnyen továbblépni.
Nem vagyok hajlandó felelősséget vállalni az életemért. Ezt mutatja, amit az előbb mondtam.
Függök a drámázástól.
Áldozat vagyok,
felelőtlen vagyok anyukám pénzügyeiben és hűtlen a kapcsolataiban.
Fordítsd az egészet magadra, a saját pénzügyeidben vagy felelőtlen.
Ja, igen és hűtlen vagyok a kapcsolataimban és nem vagyok hajlandó beismerni.
Gyönyörű vagyok, törődő, odaadó, kitartó,
csodálatos, erős, életrevaló és tele szeretettel.
Önzetlen vagyok, bátor és nagyon értékes.
Igen, ez mind Te vagy. Nagyon-nagyon értékes.
Az ő megerősítésére hagyatkozol, vagy átérzed magadtól?
Átérzem, valóban ilyennek gondolom magamat.
Szóval akkor most már egyezik a véleményetek.
Olvasd fel a 6. pontot.
Hajlandó vagyok megtapasztalni, hogy semmibe veszed, amit mondok,
meghallgatni, hogy tönkrement egy újabb kapcsolatod és a partnered hibáztatod,
hogy áldozatnak lássalak és újra beteg legyél,
hogy hallgassam a kifogásaidat, végignézzem ahogy tönkremész és a félelmeid miatt szenvedsz,
és hogy azt mondod, amit szerinted hallani akarok.
Most mondd el úgy, hogy "Alig várom már..."
Alig várom már, hogy megtapasztaljam, hogy semmibe veszed, amit mondok, hogy azt halljam, hogy tönkrement egy újabb kapcsolatod és a partnered hibáztatod,
hogy áldozatnak lássalak és újra beteg legyél,
hogy hallgassam a kifogásaidat, végignézzem ahogy tönkremész és a félelmeid miatt szenvedsz,
és alig várom, hogy azt mondd nekem, amit szerinted hallani szeretnék.
Mert ha ilyenkor rossz érzéseket élsz át, megmutatják, mit hiszel még el, amin dolgozhatsz magadban.
- Mi a baj azzal, ha anyukád például anyagilag tönkremegy? - Semmi.
Hát nem csodálatos ezt így látni?
Így támogathatod őt, ahol tudod, akármi legyen is az, végighallgatod, amit mond, félelmek nélkül, teszed, amire megkér.
- Köszönöm, Chris. - Én is köszönöm.
Köszönöm, neked is édesem!