Az erőszakmentes kommunikáció alapjai
Marshall B. Rosenberggel. A következőkben részleteket láthatsz
egy bevezető workshop első napjáról Melyre San Fransiscóban került sor 2000 áprilisában.
Első rész
az erőszakmentes kommunikáció célja - megfigyelések és érzések kifejezése.
Fordította: Nagy Zoltán - nagyz@zorum.com
Először is hadd tisztázzam az erőszakmentes kommunikáció célját.
A cél az, hogy segítsen megtanulni valamit, amit tulajdonképpen már tudsz.
Miért kell segítség annak megtanulásához, amit már tudunk?
Mivel időnként elfelejtjük.
Elfelejtjük, mivel erre tanítottak.
Arra tanítottak, hogy elfelejtsük.
Mi is ez a dolog, amit már tudunk, hogyan kell csinálni?
A folyamat célja az, hogy segítsen bennünket úgy összekapcsolódni,
hogy természetes módon tudjunk adni.
Lehetővé tegyük a természetes adást.
Mit értek ez alatt?
Hadd énekeljek el egy dalt
hogy tisztázzam mit értek természetes adás alatt.
Soha nem érzem annyira, hogy adsz nekem,
mint mikor elfogadsz tőlem.
Mikor megérted, milyen örömöt
érzek, amikor törődhetek veled.
És tudod, azt, hogy ha adok,
nem azért teszem hogy adósom legyél
hanem mert meg akarom élni a szeretetet
amit irántad érzek.
Méltósággal elfogadni talán a legnagyobb adomány.
Nem tudom elkülöníteni a kettőt.
Mikor adsz nekem, neked adom az elfogadásom;
és mikor elfogadsz tőlem, úgy érzem ajándékot kaptam.
Mindnyájan ismeritek ezt az adást.
Tudjátok hogy kell csinálni.
És ez foglalkoztat annyira engem:
Emlékezni arra, hogy megmaradjunk ebben a minőségben
minden pillanatban, minden kapcsolatunkban.
De azt is tudom, mennyire könnyű ezt elveszíteni.
Ahelyett, hogy élveznénk az adásnak ezt a minőségét
melyre lehetőségünk van minden pillanatban, minden kapcsolatunkban
Annak ellenére, hogy mennyire értékes is ez
elfelejtjük, és ahelyett, hogy
azt a játékot játszanánk amiről a dal szól, amit én úgy nevezek:
'Csodálatossá tenni az életet'
Ez a legszórakoztatóbb játék amit ismerek.
Ehelyett a legtöbbször
egy másik játékot játszunk, melyet úgy hívok:
'Kinek van igaza?'
Játszottad már valaha ezt a játékot?
Ez egy olyan játék, melyben mindenki veszít.
Hát nem elképesztő, hogy mindnyájan tudunk erről,
az adásnak arról a minőségéről, melyről a dal szólt. Ez lehetséges minden pillanatban.
Ezt találjuk a leggazdagítóbb dolognak, amit csak tenni tudunk,
és mégis életünk nagy részében egy másik játékot játszunk A 'Kinek van igaza' nevűt.
A 'Kinek van igaza' a két leginkább ördögi dologból áll,
amit mi emberek valaha kitaláltunk. Az egyik: büntetés
Hiszen: ha nincs igazad ebben a 'Kinek van igaza' játékban,
akkor megérdemled a szenvedést.
El tudsz képzelni ennél ördögibb koncepciót az emberek nevelésére?
Ha még nem tartózkodsz a büntetéstől bizonyos vagyok benne,
hogy a nap végére nem lesz többé része a tudatosságodnak.
Soha többé büntetést!
Nem teszed a családodban. Nem kívánod ezt a bűnözőknek.
Ez csak erőszakosabbá teszi a dolgokat.
Találunk más módot arra, hogyan bánjunk más nemzetekkel büntetés nélkül.
Soha többé büntetést!
Soha többé jutalmat!
Ez ugyanaz a játék. A másik fele a 'kinek van igaza' játéknak.
Ha igazad van, jutalmat kapsz. Ha nincs igazad, büntetést.
Soha többé!
Elég erőszakot okozott már mindez a bolygónkon.
Soha többé bűntudatkeltést!
Nem kell a szégyen sem!
Nincs szükség kötelességre sem.
Csak amiről a dal szól: természetesen adni!
Hogy tértünk le az útról?
Walter Wink teológus szerint
melyet a 'Powers that be' című könyvében ír le,
kb. 5.000 évvel ezelőtt tértünk le az útról.
Azért tértünk le az útról mert nagyon furcsán kezdtünk gondolkodni.
Különös módon azt kezdtük mondani hogy az emberek eredendően gonoszok.
És ha ezt elhiszed,
mármint hogy az emberek gonoszak,
akkor ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnéd,
hogyan hozod rendbe a dolgokat?
Büntetéssel teszel rendet.
Hiszen ha az emberek gonoszak,
akkor annak a módja, hogy változtassunk azon, hogy ne úgy cselekedjenek
ahogy nekünk nem tetszik, az az, hogy rávesszük őket,
hogy utálják magukat azért amit tesznek.
Ezek miatt a politikai és teológiai okok miatt
kifejlesztettünk egy nyelvet, melyet sakál nyelvnek hívok.
Egy egy olyan nyelv, mely elvág az élettől,
és nagyon könnyűvé teszi azt, hogy erőszakosak legyünk.
Walter Wink abban a könyvében melyet az előbb említettem
leírja, hogy az uralkodói kultúrákban
egy dolog amit meg kell tanítani a népnek
az az, hogy hogyan tehető az erőszak élvezhetővé.
És jó munkát végeztünk. Az erőszak igenis élvezhető a mi kultúránkban.
Az esti tévézéskor 7 és 9 közt, mikor a gyerekek
leginkább a képernyő előtt ülnek
a programok 75%-ában
A hős vagy megöl valakit, vagy jól elpüföli.
És mikor történik mindez? A műsor csúcspontján!
Arra vagyunk tanítva már egy ideje hogy élvezzük az erőszakot.
Még akkor is, ha hiszem, hogy amiről a dal szólt
valójában közelebb áll természetünkhöz.
Ez a természetes adás.
Jól megtanítottak minket élvezni az erőszakot, és olyan módon neveltek rá,
hogy még a gyerekeinkkel szemben is képesek vagyunk rá.
Milyen is ez a sakál nyelv?
A sakál nyelv, ahogy említettem a morális ítéletek nyelve.
Ilyen fogalmakban gondolkodik, hogy:
mi helyes - mi helytelen ki jó - ki rossz
és mikor a változást említed
és időnként valóban változást akarunk,
Hogy érsz el változást a sakál rendszerben?
Nézd, hogyan próbál egy szülő változást kicsikarni a gyerekétől.
Megmutatom, egy szülő hogyan tanítja meg egy kicsi gyereknek
a legfontosabb sakál szavakat.
"Mondd, hogy bocsánatot kérsz!"
"Bocsááánatot kééééhek!!"
"Nem bántad meg szívedből!
"Nem is gondolod igazán komolyan hogy bocsánatot kérsz!"
"Booocsááánaaat."
"Így már jó! Megbocsájtok!"
El tudsz képzelni egy ilyen játékot?
El tudod képzelni, hogy egy szülő így reagál egy gyerekre?
Mert ha egy szülő így bánik a saját gyerekével otthon,
vajon hogyan fog bánni más kultúrából származó idegenekkel,
akik nem elfogadhatóan viselkednek számára?
Nyilvánvaló, hogy tapasztalni fogunk erőszakot, ott, ahol ez a fajta gondolkodásmód elterjedt.
Kultúrákban, ahol nem így gondolkodnak, nem látsz erőszakot.
Hát, valahogy így tértünk le az útról.
Bár játszhatnánk a
'Tegyük csodálatossá az életet' játékot minden pillanatban,
Arra tanítottak minket, hogy egy másik játékot játsszunk inkább.
'A kinek van igaza' játékot.
Milyen részekből áll ez a játék?
Egyet már említettem:
Morális ítéletek.
Ilyenkor felmegyünk a fejünkbe, és lényegében a helyes-helytelen
fogalmakban gondolkodunk. Ilyenekben:
Jó-rossz. Normális-abnormális.
Jól megtanultam ezt a játékot. Én jónéhány dialektusát beszélem a sakál nyelvnek
Detroitban nőttem fel. Ott egy meglehetősen durva sakál dialektust beszéltünk.
Nevezhetnéd detroiti-sakálnak.
Például, ha autót vezettem
és valaki úgy vezetett, ahogy nekem nem tetszett,
és változást akartam elérni,
Letekertem az ablakot, és kiüvöltöttem:
Idióta!
Ilyenkor elméletileg az illetőnek megbánást kellene mutatnia.
Valahogy így: "Sajnálom uram, helytelenül cselekedtem,
nem fordul elő többé!".
Elméletben kiváló, de nem működik.
Többször kipróbáltam. Nem jött be.
Arra gondoltam, mi van, ha az én sakál dialektusom az oka?
Elhatároztam, hogy kulturáltabb sakált fogok használni.
Elmentem az egyetemre, és doktorit szereztem professzionális sakálból.
Ezek után, ha valaki nem úgy vezetett, ahogy nekem tetszett,
letekertem az ablakot, és kikiabáltam:
"Pszichopata!"
Így sem működött.
Van egy másik része is a sakál nyelvnek.
A hivatali nyelv.
Ez is nagyon fontos. Ez egy olyan nyelv,
mely tagadja a választás lehetőségét.
Tagadja, hogy felelős vagy a tetteidért.
A 'hivatali nyelv' kifejezést használom mióta elolvastam egy interjút
a náci háborús bűnös Adolf Eichmannal, melyet
perének tárgyalásakor készítettek vele Jeruzsálemben.
Megkérdezték: "Nehéz volt tízezreket a halálba küldeni?"
Eichmann őszintén felelt: "Az igazat megvallva: könnyű volt.
A nyelv, amit használtunk tette könnyűvé."
Ez a válasz sokkolta az interjú
készítőjét, és kérdezte: "Miféle nyelv?"
Eichmann válaszolt:
"A náci tiszt társaimmal nevet is adtunk a nyelvnek amit használtunk.
'AMTSSPRACHE'-nak neveztük.
Németül az 'AMT' hivatalt, a 'SPRACHE' nyelvet jelent.
Hivatali nyelv. Bürokrata nyelv.
Kértek tőle néhány példát.
Eichmann elmondta: "Ezen a nyelven tagadod a felelősséget a tetteidért.
Ha valaki megkérdi, miért tetted, azt mondod:
Meg kellett tenned. Így nem érzed rosszul magad.
Hiszen ha meg kell tenni akkor belátható, hogy nem lehetsz felelős.
De miért kellett, Sakál? Feletteseim parancsára!
Belső előírások! Kényszerítettek!
Nem tehettem mást!
Nagyon veszélyes nyelv! AMTSSPRACHE - hivatali nyelv.
Vannak zsiráf iskoláink.
A 'zsiráf' szót használom az erőszakmentesség szimbólumaként.
A nyelv, amit ma fogunk tanulni a szív nyelve.
Azért használom a zsiráfot mint a szív nyelvének szimbólumát,
mert a zsiráfnak van a legnagyobb szíve az összes szárazföldi állat közt.
A zsiráf megköveteli, hogy mindig tudatában legyél: van választás!
Nem teszel soha olyat, amit nem Te választottál,
Szülők és tanárok egy csoportjának tanítottam zsiráfot
- vannak zsiráf iskolák szerte a világban.
5 Izraelben, 4 Palesztinában,
de van Szerbiában is.
A zsiráf iskolákban természetesen biztosak akarunk lenni abban, hogy
sem a tanárok, sem a szülők nem használják a 'bürokrata nyelvet',
a világ egyik legveszélyesebb nyelvét.
Arra tanítani egy gyereket, hogy 'Meg KELL csinálnod!'
De hogy folytassam, amibe belekezdtem... St Louisban tanítottam zsiráfot
szülőknek és tanároknak, mikor az egyik anyuka nagyon ideges lett.
"Dehát vannak dolgok, amiket meg kell tenni. Akár tetszik, akár nem.
Nekünk szülőknek az a feladatunk, hogy ezt megtanítsuk gyerekeinknek.
Úgy értem, számomra is vannak mindennapos feladatok melyeket el kell végeznem.
Vannak dolgok, amiket meg kell tenni!"
"Tudna említeni egy példát?" - kértem őt.
"Hát persze, hiszen annyi van!"
Rendben. Mikor ma hazamegyek főznöm kell.
Utálok főzni.
Szenvedélyesen gyűlölöm, mégis az utóbbi 20 év minden napján főztem,
még akkor is, ha beteg voltam.
Azt feleltem:
"Nagy örömmel mutatok neked egy másfajta gondolkodást ma.
Egy nyelvet, mely remélhetőleg boldogabb lehetőségeknek nyit utat."
Örömmel jelenthetem, hogy gyorsan tanuló zsiráf volt.
Hazament, és még aznap este bejelentette a családjának
hogy többé nem akar főzni.
Kaptam visszajelzést a családtól.
Két héttel később, mikor újra átutaztam a városon,
és tartottam egy esti gyakorlást. Itt megjelent a 2 idősebbik fia.
Odajöttek hozzám a szeminárium elején, bemutatkoztak.
Azt mondtam: "De jó, hogy itt vagytok, nagyon kíváncsi vagyok,
hogyan alakulnak a dolgok a családban. Anyátok rendszeresen felhív,
és beszámol a változásokról, amiket a családban bevezetett a tréning óta.
Például mi is történt az első este,
mikor bejelentette, hogy többé nem akar főzni?"
Az idősebb fiú válaszolt: "Marshall, azt mondtam magamnak: Hála istennek!"
Meglepődtem: "Magyarázd el ezt légy szíves!". Így válaszolt:
"Azt mondtam magamnak, így talán nem fog panaszkodni minden étkezésnél."
Látod? Természetesen adni. Amivel az egészet kezdtem.
A dal, amit énekeltem. Minden, ami nem ebből az energiából születik,
megfizetünk érte. Mindenki megfizet érte!
Mindenért amit büntetéstől való félelmünkből teszünk. Mindenki megfizet érte.
Amit jutalom reményében teszünk. Mindenki megfizet érte.
Ha azért teszünk valamit, hogy szeressenek. Mindenki megfizet érte.
Mindenért amit bűntudatból, szégyenből, kötelességből, kényszerből teszünk. Mindenki megfizet érte.
Nem erre lettünk kitalálva. Arra lettünk teremtve, hogy örömmel adjunk.
Szívből adjunk egymásnak!
"Marshall!"
"Igen?"
"Itt vagyok oldalt. A fiam hozott el az egyik szemináriumodra,
kb. 10 éve találkoztunk Oaklandben."
"Igen".
"Most próbálom visszahozni a fiam."
Azt mondta tegnap este,
mikor elmondtam neki, hogy ide jövök, azt felelte:
"Menj csak el! Nekem van néhány találkozóm. Neked pedig talán
megtanítanak ott valamit."
Szóval arra gondoltam, eljövök,
és tanulok valamit, amit aztán megtaníthatok neki.
De nem tudom, hogy is tehetném ezt. Meg szeretném tanítani neki,
legalább azt, hogy szánjon rám
időt, hogy beszélgethessünk. Jószántából ezt nem teszi meg.
Amikor megkövetelni próbálom, még rosszabb lesz.
"Igen." "Hogyan kell ezt csinálni?"
Ez egy jó szituáció lehetne, amin ma dolgozhatnál.
Mivel úgyis megkérek majd mindenkit, hogy gondoljanak egy szituációra,
mikor valaki úgy viselkedik veled, ahogyan nem igazán szereted.
Ebben az esetben a fiadról van szó. Mikor beszélgetésre kéred, Nemet mond.
Az első dolog, amit javaslok: Nem taníthatsz senkinek semmit.
"És ha ez a célod, ez önmagában problémát okoz.
Változtassuk meg a célt.
Soha ne próbáljunk másokat valamire megtanítani.
Vagy megváltoztatni valakit.
Ha ez a célod, ellenállásba fogsz ütközni.
Ez lenne a mai nap első javaslata.
Soha ne próbálj másoknak valamit tanítani, vagy másokat megváltoztatni.
Akkor mit csináljak? Adjam fel?
Oohh, nem, nem. Látod,
ezt a fajta gondolkodást alakították ki bennünk a sakálok.
A 'Kinek van igaza' játék során: győztes-vesztes.
Hiszen ha nem tudunk változtatni, és győzni, akkor mi marad?
Azt gondoljuk, tökfejek vagyunk, és veszítünk.
Erre lettünk betanítva, erre a két lehetőségre.
Győztes-vesztes. Jó-rossz. Nem így!
Mutatni fogok egy másik lehetőséget.
Menjünk is bele! Így lesz lehetőségetek gyakorolni.
Néhányan közületek már gondolkodtatok egy szituáción
mint például az előző, mikor valakivel beszélni akarsz, és ő nemet mond.
Gondolj valakire aki úgy viselkedik éppen,
hogy NEM teszi csodálatosabbá teszi az életed.
És szeretnéd, ha ez másként lenne. Valahogy úgy, ahogy a dalban volt.
Amikor mindenki szükségletei kielégülnek.
Amikor szívetek mélyéből adtok egymásnak. Nem kényszerből.
Lássuk, hogy el tudunk-e jutni idáig ebben a szituációban.
Odáig, mikor mindenkinek a szükségletei kielégülnek,
és mindenki önszántából ad, és nem kényszerből.
Talán az otthonodból hozol példát, talán a munkahelyedről
talán egy gyerekkel kapcsolatosan.
Talán olyan gyerekkel élsz együtt, aki igazán szörnyű dolgokat mond,
sakál dolgokat, például: "NEM!"
Most nevetsz! Próbálj vele együtt élni!
"Moss fogat légy szíves!" - "NEM!"
Talán egy sakál nyelven beszélő partnerrel élsz együtt, aki
szörnyű sakál mondatokat mond, pl:
"Fáj, mikor ezt mondod!"
Ma azt is látni fogjuk, hogy
erőszakos azt mondani a másiknak hogy miatta érzed úgy magad, ahogy.
Azt állítani, hogy miatta vagy dühös, vagy más okoz neked fájdalmat.
Talán a munkahelyeden van valaki, aki úgy viselkedik, ahogy neked nem tetszik.
Későn érkezik. Nem teljesít olyan jól, ahogy szeretnéd.
A szomszédod szexuálisan molesztált gyerekeket.
Válassz akit csak akarsz. Bárkit, aki nem úgy viselkedik,
ahogy szeretnéd, és látni szeretnéd hogyan érünk célt.
A cél az, hogy létrejöjjön az a minőségi kapcsolódás,
amikor mindenki szükséglete kielégül a természetes adás által.
Ez a célunk. Rendben?
Nyissátok ki a munkafüzetet
az utolsó előtti oldalon. A tetején ez áll:
"Kifejezni, hogy hogyan vagyunk és mit szeretnénk."
Az a. pontban:
Gondolj valakire, aki olyasmit tesz, amitől az életed nem igazán csodálatos.
Az a személy, akire kérlek hogy gondolj most éppen úgy viselkedik
hogy nem vagy oda érte.
És azt kérem tőled, hogy válaszolj a következő kérdésre:
Írj le egy bizonyos dolgot melyet a másik ember csinál ami nem tetszik neked.
Egy valamivel foglalkozunk, amit a másik tesz, amiért nem vagy oda.
Ma megismerkedünk a folyamattal.
Talán ez a személy több dolgot is tesz de most egyet válassz!
Azt fogom megmutatni, hogy hogyan kommunikálunk
ezzel a személlyel egy bizonyos dologról, amit tesz.
Írj az a. ponthoz: Egy dolgot, amit a másik tesz ami neked nem tetszik.
Mikor itt voltam San Fransiscóban és az iskolarendszeren dolgoztam
még a hetvenes években
az iskola felügyelője megkért, hogy menjek el
egy általános iskolába, ahol a szülők panaszkodtak
a tanárok és az igazgató közt levő kapcsolatok minőségére.
Azt mondták, az iskolában olyan nagy a feszültség,
hogy a szülők el akarják vinni gyerekeiket
az iskolából. Megkért, hogy segítsek nekik abban, hogy
jobb legyen a kommunikáció a tantestület és az igazgató közt.
Az volt a terv, hogy először
találkozom a tanárokkal, majd az igazgatóval és a tanárokkal együtt.
A tanárokkal való találkozáskor ugyanazzal a kérdéssel kezdtem,
amit tőletek is kértem. Megkértem őket: "Mondjanak egy dolgot, amit
az igazgató tesz, mely nehézzé teszi számotokra,
hogy együtt dolgozzatok vele?"
Egy megfigyelést kértem. Egy konkrét viselkedést.
Mit tesz az igazgató? Az első tanár válasza:
"Nagy a pofája."
Látjátok a különbséget a válasz és a kérdés közt amit feltettem?
Nem azt kérdeztem:
"Mekkora pofája van az igazgatónak?"
Tehát ettől a tanártól kaptam
egy értékelést, egy ***ízist,
ami valamifajta hibára utal.
Erre a gondolkodásmódra lettünk tanítva!
Arra, hogy néha nem tudjuk elválasztani a tényt és a véleményt.
Ellenségképet látunk.
Legyen ez egy személy, vagy
egy másik nemzet. Azt tanultuk,
hogy azt nézzük ki a hibás.
Ez elhomályosítja a valóságot.
Nem látjuk a viselkedést.
Csak az ellenség képét látjuk.
Andrew Smookler 'Out of weakness' című könyvében írja, hogy
az olyan kultúrákban, ahol azt tanítják, hogy ne a személyt lásd,
hanem egy képet, egy ítéletet róla,
a bombák soha nincsenek messze.
Rámutattam a tanár számára is, hogy ez nem válasz volt a kérdésemre.
Csak egy bizonyos dologra lettem volna kíváncsi, amit a főnök csinál.
A tanár lemerevedett. Egyszerűen nem tudta felfogni mit kérek tőle.
A mellette ülő hölgy segíteni próbált "Én tudom, mire utal" - mondta
"Jó, segíts neki" - biztattam. "Mit csinál a főnök?"
"Túl sokat beszél."
Nem! Túl sok - az egy ítélet.
Megfigyelést kértem, ítéletet kaptam.
Látjátok, így gondolkodnak a sakál-nyelven beszélők.
Úgy nőttek fel, hogy van olyan, hogy mindenből létezik pontosan a
megfelelő mennyiség.
És ezáltal azt is tudni vélik, hogy mikor túl sok vagy túl kevés valami.
Így gondolkodnak. Nem épp egyszerű konfliktusokat megoldani olyanokkal
akikben az a kép él, hogy létezik pont megfelelő mennyiség, na és
túl sok, és túl kevés is. És ők ezt meg tudják állapítani.
És még a megfigyeléseikbe is belekeverik.
Csak annyit kérdeztem: "Mit csinál ez az ember?"
És már másodszor nem voltak képesek elválasztani a viselkedést az ítélettől.
Egy harmadik ember próbált segíteni. "Én tudom, miről beszélnek."
"Rendben, miről?"
"Azt gondolja, ő az egyetlen, aki valami értelmeset képes mondani."
Nem! Ha elmondod nekem, mit gondolsz arról, mit gondol a másik,
akkor egy értékelést adsz nekem arról, hogy mit gondolsz, mi van a fejében.
Azt kérdeztem, mit csinál?
Egy negyedik hölgy ezt mondta: "Állandóan a középpontban akar lenni!"
Most épp a motivációjáról mondtál számomra egy diagnózist.
Még ha helytálló is, akkor is egy diagnózis a motivációjáról.
Nem egy megfigyelhető viselkedés.
"Az volt a kérdés, hogy mit csinál?"
Az egész tantestület csendben ült.
Senki nem tudott választ adni a kérdésre. Az egyik tanár ezt
mondta: "Tudod Marshall, ezt igazán nehéz megcsinálni."
Így van. A filozófus Krishnamurti mondja:
"Az értékelés nélküli megfigyelés az intelligencia legmagasabb foka."
Azok számára, akiket az ellenségképekben tanítottak
gondolkodni - hogy azonnal dönthessük:
jó-rossz, helyes-helytelen, normális-nem normális
megfelelő - nem megfelelő,
túl ez- túl az, azok nem látják a valóságot.
Csak ellenségképeket látnak.
Sok segítséggel, nagy erőfeszítéseim árán végül
megszabadultak ezektől a képektől és megválaszolták ezt az egyszerű kérdést:
"Mit csinál a főnök?"
Amiről különösen szerettek volna vele beszélgetni, az ez volt:
"A heti egyszeri tantestületi gyűléseken, mindegy, hogy mi volt
a napirend, egy háborús emlékről vagy egy gyermekkori emlékről
kezdett beszélni, és átlagosan 20 perccel tovább tartottak
a megbeszélések a tervezettnél.
Ez már válasz a kérdésemre. Elmondja, mit csinált.
Háborús élményekről, és
gyerekkori élményekről mesélt, a napirendi témák helyett.
"Felhívtátok rá a figyelmét?" kérdeztem. Azt válaszolták, hogy:
"Most már látjuk, hogy mikor megpróbáltuk,
ezek az ítéletek belekeveredtek, és védekezővé vált.
Azt gondolták, jó ötlet lenne vele erről beszélgetni, de megkértek
hogy legyek én is jelen, csak szükség esetére.
Szóval, elmentem a találkozóra és meglehetősen hamar
láttam, hogy miről beszéltek. Amint egy téma feljött,
a főnök azonnal elkezdte: "Ez arra emlékeztet,
amikor..." - és belekezdett egy történetbe. Vártam, hogy
valaki szembesíti ezzel, - zsiráf nyelven -
de ehelyett mindenféle nonverbális sakálkodás kezdődött.
Az emberek ilyesmiket csináltak:
Forgatták a szemüket, bökdösték
a szomszédjukat, ásítottak
az órájukat nézték
az órájukat a fülükhöz tartották.
Szemléltem egy ideig hogy mi folyik, aztán közbeszóltam:
"Hmm, bocsánat, de nem akar valaki mondani valamit?
Ekkor csend lett, és azon a férfin
aki az első találkozón először hozzászólt, láttam,
hogy szedi össze a bátorságát, ránéz a főnökre, és azt mondja:
"Ed, nagy a pofád!".
Akkor nézzük, hogy amit írtatok az válasz-e arra a kérdésre amit feltettem.
Megfigyelhető viselkedést írtatok, vagy belekevertetek ítéleteket?
A két barátom pedig segíteni fog a válaszok értékelésében.
Ez a jószág be van tanítva, mint egy drogkereső rendőrkutya.
Kiszaglássza, ha van sakál-nyelv mondataidban, és üvölteni fog.
Ha megválaszoltad a kérdést, a zsiráf táncolni fog.
"Nos, Te mit írtál?"
Az apám hibáztatja a feleségemet
[sakálüvöltés]
a döntéseimért.
Hogy mit csinál?
Az apám hibáztatja a feleségemet a döntéseimért.
'hibáztatja' - ez egy ítélet.
Látod, így azonnal értékelést keversz bele. Apa Te is így gondolod?
"Úgy látod, hogy hibáztatod?" "Dehogyis! Csak felhívom a figyelmét a tényekre!"
Látod, apa ezt nem hibáztatásnak látja. "Nem hát, én csak tanítok!"
Köszönöm, apa. Jól van. Rendben.
Szóval, hogy mondjuk akkor? Idézzük őt. Ahhoz, hogy
megfigyelhető viselkedés legyen a válaszban, kezdjük így:
"Apám azt mondja..." Mit mond?
"Minden problémájáért..."
"Te vagy felelős
minden problémájáért."
ezt mondja a feleségnek.
"Te vagy felelős minden problémájáért."
"Igen, ez az." Ez egy idézet.
Ezt mondja.
Ez a zsiráf nyelv.
Idézetet csináltunk belőle.
Amint a tudatosságodban felmerül a 'hibáztatás' fogalma,
megváltozik annak az energiája ahogyan ehhez a személyhez kapcsolódsz.
Hiszen ha teszel egy ilyen ítélkezést mint a hibáztatás, amiről mindenki
tudja, hogy rossz, akkor ez átalakul.
"Nálam a mikrofon."
Újabban a fiam nem csinálja meg a töri háziját.
Rendben.
"Apám durva, sértő megjegyzéseket és ítéleteket mond."
Te jó ég! Kinyírtad szegény sakálomat!
Talán még el tudott volna bánni a 'durva' szóval. Ez egy ítélet volt.
No de a 'sértő'! Együtt 'durva' és 'sértő'.
Látod, ez mindkettő ítélkezés.
"De hát tényleg sértő szavakat használ!
"Nem, olyan nem létezik!" Legalábbis a mai nap után,
ma 4:30 után, nem hallasz többé sértést. Megszűnnek létezni.
Megmutatok neked egy módszert a mai napon, mely megszabadít attól,
hogy sértéseket és kritikákat érzékelj a világban.
Úgy, hogy mindegy, hogy az apád mit mond, nem hallasz többé
durva kijelentéseket, vagy újabb sértést,
mert megmutatom hogyan kell használni ezt a módszert.
És ez a módszer lehetetlenné teszi számodra, hogy
kritikát, sértő megjegyzést, bántást hallj.
Ezekkel a fülekkel csak azt hallod meg, amit az emberek örökké mondanak:
"Kérlek és köszönöm!"
Ma be fogod látni, hogy mindaz
ami eddig kritikának, ítéletnek, hibáztatásnak hangzott,
az nem más, mint tragikusan, öngyilkos kifejezései annak, hogy 'Kérlek!'.
"A tesóm kiabál velem, hogy szálljak be az autóba,
mert indulunk suliba, és aztán miatta késünk el."
"Ki kiabál?"
"Ő, a tesóm!"
Igen, de látod: a 'kiabál' az kicsit egy értékelés.
Emelt hangon beszél.
Értem. Pár szót a hangerőről...
Megkértek a Lincoln gimiből - ismeritek a Lincoln gimit, itt, San Fransiscóban? -
sok évvel ezelőtt, hogy dolgozzak a tantestülettel.
Nagyok voltak a faji feszültségek a tantestületen belül.
Nagyon feszült volt a hangulat és az igazgató megkért, hogy segítsek nekik.
Megkérdeztem: "Mondj valamit
amit valaki más csinál a tantestületben, ami nem tetszik neked?"
egy férfi odafordult a szomszédjához, és ezt mondta:
"Nem szeretem, ha kiabálsz az értekezleten."
Mire a másik: "KI KIABÁL?"
Más kultúrából érkezett, tudod?
Ami kiabálás volt az ő kultúrájában az teljesen más volt. Ezt akkor
tapasztaltam, mikor 10 perccel később tényleg kiabálni kezdett,
úgy, hogy az már neki is kiabálás volt. Na akkor láttam a különbséget!
Szóval: Megemelte a hangját.
"Vagy csak így: dühös lesz rám!"?
"Dühös lesz" - ez talán találó de akkor is egy diagnózis.
Nem tudhatjuk, hogy valóban dühös. Az is lehet, hogy megijedt, hogy el fog késni a suliból.
Úgy hangozhat, mintha mérges lenne. Lehet hogy az, lehet, hogy nem.
De : "Megemelte a hangját". "Füstölög a füle" - ezt láthatod.
ez megfigyelhető.
Az ötödikes Jesse megtagadja, hogy megcsinálja a háziját.
[sakálüvöltés]
Megtagadja - ez egy diagnózis.
Talán helyes diagnózis. De ebből nem tudom meg, mit csinál.
Azt mondja: "Nem akarom megcsinálni!"
Ezt mondja: "Nem akarom megcsinálni!" Ez a viselkedés. Ez a megfigyelés!
"A férjem nem mond nekem olyan dolgokat, melyek mélyen megérintenének.
Nahát! Ez az első sakál férj akiről hallottam!
Ez most egy új tapasztalat itt ma számomra.
Egy diák az osztályomban szüntelenül hangosan beszél,
sosem akar a helyén maradni, és örökké hadonászik.
Kb. 3 ítélkezést hallok ebben.
Menjünk végig lassan, mert 3 diagnózist hallok.
Mondd újra kérlek, hogy újra halljuk a három diagnózist.
Szüntelenül hangosan beszél.
A 'hangosan' a Te értékelésed.
Hangosabban, mint szeretnéd - ha már így szeretnéd kifejezni.
"Hangosabban, mint szeretném"
"Sosem akar a helyén maradni."
A 'sosem' az egy diagnózis. "Nem marad ülve, miután megkértem rá.
A jövőben talán majd ott marad,
hogy akar, vagy nem azt nem tudjuk ezért diagnózis. Most épp nem marad ott.
Nem marad ülve, miután megkértem rá.
"Hadonászik a kezeivel."
Mióta voltam a bevezető előadáson csütörtök este,
azóta nagyon figyelek az értékelésekre.
"Értem."
Magamban, és különösen másokban. Folyamatosan az jár a fejemben,
hogy vajon ezek mindegyike erőszakos kommunikáció-e?
Vagy lehetséges, hogy néhányra ezek közül mondhatjuk, hogy erőszakmentesek?
Azt mondom: "Bármely értékelés melyben rosszallás van másokkal szemben,
az csak tragikus kifejezése egy nem kielégített szükségletünknek.
Tragikus - 2 értelemben.
Az egyik: csökkenti az esélyét hogy megkapjuk, amit szeretnénk.
Még akkor is, ha ki sem mondjuk hangosan, ha csak gondoljuk.
Elég, ha arra gondolunk, hogy valaki más csinál valamit,
ami 'rossz', az csökkenti az esélyét hogy megkapjuk amit szeretnénk.
És még valami...
És növeli az erőszak esélyét. Mi lehetne ennél tragikusabb?
Úgy fejezni ki magunkat, mely megakadályozza, hogy elérjük amit akartunk,
és még az erőszakot is növeli?!
Ismétlem: minden alkalommal, amikor egy másik emberről azt mondjuk,
hogy 'rossz', nem teszünk mást, mint tragikusan rosszul fejezzük ki
kielégítetlen szükségleteinket.
Mondd a szükségletet! Tudatában kell lenni szükségleteinknek!
Erről fogunk most beszélni.
Így értékelünk az erőszakmentes kommunikációban.
Szívből értékelünk.
Ítéleteket mondunk, de szükséglet-szolgáló ítéleteket.
Azt ítéljük meg, hogy amit mások csinálnak, kielégítik-e a szükségleteinket, avagy nem.
Nem ítélünk meg morálisan másokat azért, amit tettek.
Azt ítéljük meg, hogy az életet szolgálja-e amit tettek,
mert a szükségleteink kapcsolnak minket az élethez.
Ez maga az élet!
A szükségleteink kapcsolnak össze mélyen az élettel.
Tehát így értékelünk.
És ehhez kétféle szótár kell:
Érzések és szükségletek.
Tegyük tisztába! Fontos, hogy ugyanazt értsük érzések és szükségletek alatt.
A b. pontban ezt látod:
"Képzeld el, hogy közvetlenül az adott személyhez beszélsz.
és fejezd ki, hogy érzed magad, amikor a másik úgy cselekszik
ahogy az előző pontban írtad."
Ismétlem: a másik emberhez beszélünk. Elmondjuk, hogy
mit tettek, és azt is, hogy: "mikor ezt teszed, akkor így érzem magam."
Hogyan? Hogy érzed magad,
mikor a másik azt csinálja, amit leírtál az a. pontban?
Mikor ezt csinálod, dühös leszek.
Rendben. A düh egy érzés, melyet a nem természetes gondolkodás okoz.
Fogunk még erről beszélni.
"Mikor nem vagy kész a megbeszélt időre, és nem tudunk elindulni
ideges, és türelmetlen leszek."
"Mikor ilyen hangosan beszélsz, megfélemlítve érzem magam."
[sakálüvöltés]
A "megfélemlítve" egy diagnózis. Légy óvatos azokkal a szavakkal,
melyek a másik embert írják le, inkább azt,
hogy Te mit gondolsz, mit csinálnak veled. Pl. "megfélemlít".
Írjátok le a következőket, mert ezek nem érzések, és könnyű összekeverni őket az érzésekkel.
'Félreértettnek' érzem magam. Kihasználtnak, manipuláltnak
Megítéltnek, kritizáltnak, Mellőzöttnek érzem magam.
Tudsz esetleg visszaemlékezni olyanra, mikor valaki mellőzött,
Te pedig fellélegeztél?!
Más esetben pedig dühös lettél.
Látod már? Ezek a szavak keveset mondanak arról, mi játszódik le valójában benned.
Inkább arról szólnak, hogyan értelmezed mások viselkedését.
És mindenek előtt sose használd a 'visszautasított' szót mint érzést.
'Visszautasítottnak' érzem magam. Ez nem érzés!
Ez egy öngyilkos kifejezés.
Ok, kinél van a mikrofon?
Ott van!
Fájdalom, csalódottság, elbátortalanodottság.
"Dühös és elárult".
Dühös: Igen. Elárult: Neem!
Az elárult is az előzőekbe tartozik: a megfélemlített, mellőzött,
félremagyarázott, kihasznált, manipulált szavak sorába.
Másokról szóló diagnózis inkább, és nem érzés.
És mi van az összerándulttal?
Összerándult? Úgy érted kicsit olyan szorongó?
Ok, ez lehet érzés.
Mikor felhívsz, és hangosan elmondod, hogy nem adsz több pénzt,
dühös leszek, és félni kezdek.
Mikor az edényeket a mosogatóban hagyod,
erőtlennek érzem magam frusztrált és ijedt leszek.
Mikor hangosan belebeszélsz abba amit mondok, az fáj nekem,
mert úgy gondolom, nem figyelsz rám.
Az érzések rendben vannak, de elrontod, ha összekötöd azzal,
hogy: "mert azt gondolom".
Ahányszor csak gondolsz valamit, annyiszor csökken az esélyed,
hogy megkapd amit szeretnél.
Különösen, mikor az 'azt gondolom' kifejezést azzal folytatod,
hogy 'Te'. Akkor nem csak hogy nem hallanak meg, megjósolom, hogy
védekező vagy agresszív reakciót kapsz.
Ezáltal nehéz lesz mások számára hogy törődjenek az érzéseiddel,
ha egy diagnózist teszel hozzá, melyben elmondasz róluk valami rosszat.
De pont erről akarok beszélni.
Miután beszéltünk az érzéseinkről két helyre nem megyünk.
Ez egyik: a fejünkbe.
Maradunk a szívünkben. Nem megyünk fel a fejünkbe.
Maradunk a szívünknél és összekapcsolódunk a szükségleteinkkel.
Lesz még erről szó.
Ha erőszakmentes kommunikációt használsz, törekedj arra, hogy
az érzéseket ne erőszakos módon használd,
mert az érzések a szívünkhöz kapcsolhatnak,
de megosztáshoz és erőszakhoz is hozzájárulhatnak.
Tehát ügyelj, hogy soha ne így fejezd ki az érzéseidet:
'... így érzem, mert Te..."
Ezt a formát sose használd: 'Úgy érzem magam miattad'
nem könnyű ettől elszakadni mert a sakál rendszerben
az érzéseket mások manipulálására szokás használni.
Úgy lehet manipulálni másokat, ha meggyőzöd őket, hogy ők okozzák az érzéseidet;
így büntudatot és szégyent éreznek.
Ez egy másik formája az erőszakos játéknak.
Például ha szülő vagy, és ha az érzéseid erőszakosan,
és nem szívhez kapcsolódóan akarod kifejezni, akkor ezt mondhatod:
"Igazán fáj nekem, mikor nem takarítod ki a szobád."
vagy "Mérgessé teszel, ha ezt mondod".
A szünetben meséltem nektek életem egyik legboldogabb napjáról
amit szülőként megéltem.
A legidősebb fiam sakál iskolába
ment, ez volt az első napja.
6 évig zsiráf iskolába járt, melyet én segítettem létrehozni,
de ekkor azt akartam, hogy megtanulja a sakál világot is élvezni.
A zsiráf iskolákban tudjuk azt,
hogy a gyerekek nem mindig lesznek ilyen környezetben
Így azt szeretnénk, ha megtanulnák hogyan maradjanak hűek az értékeikhez
attól függetlenül, hogy milyen struktúrában vannak.
Szóval, mikor hazajött az első nap után, és nem tűnt boldognak
megkérdeztem: "Milyen volt a suli, Rick?" Ezt válaszolta:
"Semmi különös, apu, de néhány ezek közül a tanárok közül..."
"Mi történt?" - kérdeztem.
"Apu, még a bejárati ajtónál sem jártam, vagy mondjuk épp ott,
mikor egy férfi tanár odarohan, és azt mondja:
"Lám, lám, nézd csak itt jön egy kislány!"
"Kitalálod, hogy mire reagált a tanár? Igen, a fiam haja vállig érő volt.
Egy sakál iskolában ugyebár a hatalom tudja, hogy mi a helyes.
Van helyes módja a hajviseletnek is.
Fiúk számára létezik helyes és helytelen hajviselet. Sőt mindennek
van helyes és helytelen módja. Ki dönti ezt el? A tanár.
És mi van, ha valaki másként gondolja? Jöhet a szégyen és a bűntudat!
A 'kislány' szót használod a fiúra még akkor is, ha ez bántó.
Isten hozott sakálföldön!
Felforrt a vérem, és legszívesebben egy baseball ütővel intéztem volna el a tanárt.
Elfelejtkezve mindenről, amit amit tanítottam. Megkérdeztem a
fiam: "És hogy kezelted a szitut?"
"Tudod apu, emlékeztem arra, amit mondtál, hogy ha ilyen környezetben
vagyok, soha ne engedjem nekik, hogy lázadásra vagy megalázkodásra kényszerítsenek".
Egy fontos dolog amit nagyon korán megtanítunk a gyerekeknek:
Mindegy, milyen struktúrában vagy, ne felejtsd,
hogy szabadon dönthetsz arról, mit teszel.
Ne engedd a hatalomnak hogy ők döntsenek helyetted.
"Ejha, igazán örülök,
hogy emlékeztél erre, ez nagy ajándék!
Nagyon örülök, hogy még ilyen körülmények közt is emlékeztél.
És aztán mi történt?" "Feltettem a zsiráf füleimet, apu
próbáltam meghallani, hogy mit érez, és mire lenne szüksége.
"Erre is emlékeztél? No és mit hallottál?"
"Elég nyilvánvaló, apu, ideges volt, mert azt akarta
hogy levágassam a hajam.
Nagyszerű, hogy képes voltál emlékezni erre.
Na és hogy érezted magad ekkor?
Azt felelte: "Szomorú voltam, együttéreztem vele,
kopasz volt és úgy tűnt ez neki nagy gond."
Szóval gyerekeknek is ugyanazt tanítjuk, mint felnőtteknek.
A hatalom nem kényszeríthet semmire.
Mások nem kényszeríthetnek semmire.
Az emberek mindig a saját döntéseik szerint cselekszenek.
Egy palesztin Hebronban nem értett velem egyet.
Azt mondta: "Nem értek veled egyet Marshall, hogy mindig mi döntünk.
Hol volt a választásom két nappal ezelőtt, mikor egy
katona fegyvert szegezett a fejemnek és azt mondta: vetkőzz vagy lelőlek!
Hol volt a választási lehetőség?"
Azt feleltem: "Számomra nyilvánvaló.
Megvolt a lehetőséged levenni a ruhád, vagy magadon hagyni."
Nevetett. "Ok, értem mire gondolsz.
Úgy döntöttem, nem vetkőzöm le.
A katona tudta, hogy nincs fegyverem. Csak azért csinálta, hogy megalázzon.
Úgy döntöttem, ***áztatom az életem hogy megőrizzem a méltóságom."
Nem mindig szeretjük a lehetőségeket, melyek közül választanunk kell.
De akkor sem kényszeríthet senki olyanra, amit nem mi választunk.
"Úgy tűnik a katona úgy döntött hogy nem lő le téged,
vagy nagyon rossz céllövő volt."
A gyerekeim tanítottak meg erre.
Arra, hogy senki nem csinál olyat, amit nem maga választott.
Mikor 2 évesek voltak, megmutatták hogy nem tudom őket semmire kényszeríteni.
Annyit tudok tenni, hogy azt kívánják, bárcsak engedelmesek lettek volna.
És aztán még valamit tanítottak. Bármikor, amikor ilyet csináltam,
mindig elérték, hogy azt kívánjam, hogy bárcsak ne kívántam volna, hogy engedelmeskedjenek.
Megtanítottak, hogy az erőszak erőszakot szül.