Bevezetés az erőszakmentes kommunikációba 2. rész
Szükségletek kifejezése és kérések.
Fordította: Nagy Zoltán - nagyz@zorum.com
Jön a következő lépés.
Nem teszünk felelőssé másokat érzéseinkért.
Sosem mondjuk: 'Ezt érzem, mert Te...' vagy 'Miattad ezt érzem'.
Ehelyett tudatában vagyunk, hogy az
érzéseink gyökere a szükségleteinkben keresendő.
Minden érzés mögött ott egy szükséglet.
Néhány érzés azt mutatja meg, hogy tévútra kerültünk,
és ahelyett, hogy közvetlenül az
érzéseinkhez kapcsolódnánk, elkeveredtünk Sakálországba.
Mely érzések mutatják meg, hogy
nem kapcsolódunk közvetlenül a szükségleteinkhez?
Düh, depresszió, bűntudat, szégyen.
Ezek az érzések nagyon értékesek.
Megmutatják, hogy ebben a pillanatban
nem kapcsolódom közvetlenül a szükségleteimhez.
Ehelyett fent vagyunk a fejünkben,
és morális ítéleteket mondunk valakiről.
Düh: morális ítéletet mondunk valaki másról.
Depresszió, bűntudat, szégyen:
Ugyanezt játsszuk magunkkal.
De nem élünk igazán, ami azt jelenti, hogy
nem vagyunk kapcsolatban a szükségleteinkkel.
Különbséget teszel szükségletek, stratégiák és vágyak közt?
Igen, nagy a különbség vágyak és szükségletek közt!
Ahogy látni fogjuk a következő lépésben.
Mert a szükségletek nem mondanak arról semmit,
hogyan kell őket kielégíteni.
Ezek a stratégiák, vagy kérések.
Szóval nagy különbséget teszünk szükségletek
illetve stratégiák és kérések közt.
Menjünk is bele!
Kapcsoljunk szükségletet az érzéshez!
Ne menjünk fel a fejünkbe, és gondoljunk mindenféléket másokról!
Menjünk le a szívünkbe, és kapcsoljuk össze az érzést a szükséglettel,
mert a szükségletek kötnek legerősebben egymáshoz!
A zsiráf modellben azt keressük
hogyan tudunk a lehető legerősebben kapcsolódni egymáshoz.
Erősítjük a kapcsolódást, és így annak esélyét,
hogy a másik adni akarjon nekünk.
Hogy élvezzék azt, hogy adnak nekünk.
Ez az erős kapcsolódás egymáshoz.
Arra tanítottak, hogy az erőt egymás ellen használjuk.
Ez a büntetés és jutalmazás - az elnyomás világa.
Itt nem azért tesznek meg nekünk mások valamit, mert a késztetés szívükből fakad,
és hozzá szeretnének járulni a jólétünkhöz.
Hanem azért tesznek meg nekünk valamit, mert félnek a büntetéstől, vagy jutalmat várnak.
Az erős kapcsolódást szeretnénk elérni.
És ennek leghatékonyabb módja,
ha arra hívjuk fel mások figyelmét, hogy
mely szükségleteink nincsenek kielégítve.
Ha minden figyelmünk a szükségleteinken van,
akkor nem hallanak majd kritikát, vagy követelést.
Természetes azt élvezni, ha adhatunk egymásnak.
De ha kritikát vagy követelést hallunk
akkor elveszítjük azzal a természetes vággyal a kapcsolatot,
hogy adhassunk, és védekezővé vagy támadóvá válunk.
Szóval: tanuljuk meg a szükségletek nyelvét.
Képzeld el újra, hogy ahhoz a valakihez beszélsz.
És ezen a módon fejezd ki, hogy miért érzed így magad:
"Amikor azt teszed, hogy...
így érzem magam: ...
mert erre van szükségem: ...
Nézzük meg, hogy sikerül-e rátalálnod
a szükségletre, mely nincs kielégítve.
Kerüld a 'Te' szó használatát,
ezzel csak összekevered a szükségletet a stratégiával.
Hagyd ki a másikat belőle!
Csak a szükségleteidről beszélj!
Minden szükséglet általános.
A világon minden embernek azonosak a szükségletei.
Ilyen szemmel is megvizsgálhatod amit leírtál,
hogy vajon ez érvényes-e rá: általános-e?
Mindenki másnak is van erre szüksége.
Mindannyiunkat ugyanaz az energia mozgat,
és ezt igazán csak a szükségletek szintjén ismerjük fel.
A világon minden embernek azonosak a szükségletei.
A stratégiák különböznek nagyon, melyekre megtanítottak minket,
hogy hogyan elégítsük ki szükségleteinket.
Más kultúrák más stratégiákat tanítanak,
de a szükségletek azonosak.
Ki akarja leellenőrizni, amit írt?
Hogy tudjam, hogy felelősségteljes, és őszinte vagy.
Vedd észre, hogy belekeverted a másik embert!
Szükségem van arra, hogy tudjam,
felelősségteljes, és őszinte vagy.
Hogyan tudnánk ezt úgy kifejezni,
hogy ne keverjük bele a másik embert?
Egyféle módon beletehetjük:
szükségem van a boldogságodra, a biztonságodra.
Ezt így lehet mondani.
De nem abban a formában, ahogy Te kifejezted.
Szükségem van arra, hogy olyannak lássanak,
amilyen valójában vagyok.
Szükségletem: hogy olyannak lássanak, amilyen valójában vagyok.
Szeretném még hozzátenni a 'szabad' szót.
Szükségem van arra, hogy
szabadnak lássanak, amilyen valójában vagyok.
Szükségletem: hogy olyannak lássanak, amilyen valójában vagyok.
Szükségem van a szabadságra.
Mindannyiunknak szüksége van szabadságra.
Érdekes majd az lesz, mikor eljutunk a kérésig.
Mert mások nem tudják kielégíteni ezt a szükségleted.
Nem kérheted ezt másoktól.
Tehát ha nem tudod önmagad számára megvalósítani a szabadságot,
akkor ez a szükségleted nem fog kielégülni.
Frusztráltan érzem magam
mert úgy tűnik, minden egyfajta stratégia
más szavakkal: szükségem van
esztétikus környezetre
de mélyebbre ásva, szükségem van nyugalomra.
És a nyugalmat nem a környezettől kapom
Szóval ez az egész kérés,
mely az a. ponttól kezdődik
egyfajta stratégia, mely a nyugalom
megszerzésére irányul.
Igen, ez egy szükséglet.
Szükségem van bizonyosfajta békességre.
Nincs ebben benne valamifajta esztétikum...?
Igen, de itt számomra leomlik a kártyavár.
Mert nem az a szükségletem, hogy a mosogató ne legyen tele edényekkel.
Segíts ezt megértenem! Szükséged van valamifajta nyugalomra.
De ezt a nyugalmat nem a tiszta mosogatótól kapom meg!
Ezzel nincs gond, ilyenkor tudjuk hogy nem ez a valós szükségleted.
Vagy az is lehet, hogy nem az a fontos hogy a mosogatóban ne legyenek edények.
Ok, de kivetítem a szükségletemet a mosogatóra,
ami más valaki miatt van tele piszkos edényekkel.
Másvalaki viselkedése állhat útjában annak, hogy a szükségleted kielégüljön.
Az edények nincsenek elmosva.
Ilyenkor lehetséges, hogy bizonyos szükségleteid nincsenek kielégülve.
Ilyenkor azonosítanod kell, hogy melyik az a szükséglet ami itt sérül.
Bizonytalan vagyok ebben! Tényleg!
Az a feltételezésem, hogy ha tiszta lesz a mosogató, akkor
végre nyugalom fog megszállni, de attól tartok ez hamis feltételezés.
Az a szép abban, ha tiszta kérést intézünk a másik felé,
hogy le tudjuk tesztelni.
Szükségem van nyugalomra.
Hálás lennék, ha elmosnád az edényeket!
Ha a partnered ezt megteszi, és még mindig nem vagy nyugodt -
akkor rájössz, hogy nem ez volt a szükségleted.
Sosem tudjuk pontosan mire vágyunk, míg meg nem kapjuk.
Ha az életünk nyomorultabb lesz, akkor tudjuk, hogy nem ezt akartuk.
Ha csodálatosabb lesz, akkor tudjuk: ezt akartuk. Egy olyan stratégia, melynek révén
kielégülnek a szükségleteink: Ettől lesz szebb az élet!
Sosem tudjuk, mit akarunk, amíg meg nem kapjuk.
Ezért mondja Paul Tillich teológus hogy a kereszténység megköveteli
hogy bátran vétkezzünk.
Kéred, amire szükséged van,
abban a reményben, hogy kielégül a szükségleted. Ha az életed nem javul
akkor tudhatod: igazándiból nem erre volt szükséged!
Nem lenne unalmas az élet, ha mindig előre tudnánk?
Igen?
Amikor azt teszed, amit leírtam
azért úgy érzem magam, ahogy írtam,
mivel tiszteletre és elfogadásra vágyom és szükségem van arra, hogy
biztonságban legyek a munkám során.
Szükségleteket hallottam. Rendben!
Mikor azt teszed, amit írtam, úgy érzem, ahogy kifejeztem,
mert ki kell fejeznem a vágyaimat
anélkül, hogy téged bántanálak.
Nem, nem. Van itt egy csomó dolog!
Ha el akarod kerülni, hogy másokat bánts,
az egyetlen mód amit ajánlhatok
az az, hogy változz át kedves halott emberré!
Mert ha másoknak sakál fülei vannak,
akkor is fájni fog nekik, ha Te a szívedet is kiteszed!
És mi van, ha levágom a második felét?
"Szükségem van arra, hogy kifejezhessem szükségleteimet, és vágyaimat?"
Igen, és még azt is tedd hozzá:
"És meg akarom tanulni élvezni a fájdalmadat!"
Ebéd után meg fogom mutatni neked,
hogy hogyan lehet élvezni mások fájdalmát.
Ez egy nagyon szeretetteljes dolog
amit meg lehet tenni, ha úgy csinálod, ahogy elmondom neked.
Nyilvánvalóan nem szadista módon.
Van néhány példám, amin dolgozom.
Egyik: Szükségem van kiszámíthatóságra.
Szükségem van kiszámíthatóságra - OK!
A másik: szükségem van magánéletre.
Rendben!
Bajtársiasságra van szükségem,
és ennek elismerésére.
Szükségem van arra, hogy emlékezhessek
apád életére, és ezáltal tiszteletet mutassak az egész család felé.
Tisztelettel akarsz emlékezni az életére. Rendben.
Szükségem van nyílt és támogató kommunikációra más emberekkel.
Az életet támogató nyitottságra van szükséged. Értem.
Amikor ezt csinálod, az fáj nekem
mivel meghallgatásra, és megértésre van szükségem.
Igen, nagyon fontos szükséglet: megértés, meghallgatás, empátia
Különböző módon lehet ezt kifejezni
de ez egy kritikus szükséglet olyan, melyre minden nap szükség van.
A lényeg, szükségem van arra, hogy
szerethesselek, és megélhessem azt, hogy szeretsz.
Szükségem van arra, hogy szeressek. Ne keverd bele a másik embert!
Szükségem van arra, hogy szerethessek, és hogy szeressenek.
Szeretni és szeretve lenni. Igen.
Látod? Amikor azt hisszük, hogy
valaki másnak kell tennie valamit ahhoz, hogy kielégüljön a szükségletem,
akkor egy burjánzóan gazdag világból gyorsan egy szegényesbe kerülünk.
Ne keverjük össze a szükségletet és a kérést!
Lehet, hogy van határozott kérésünk
hogy az a bizonyos ember elégítse ki
a szeretet szükségletünket. Ez már stratégia. Hogy őt kérjük.
De nincs olyan szükségletünk, hogy ő szeressen minket.
Ez a szükséglet és a kérés keverése. Szükségünk van szeretetre.
Nagyon szeretnénk, ha ő tenne olyan dolgokat, miáltal megélhetem
hogy a szeretet szükségletem kielégül.
De nem akarjuk összekeverni a szükségletet a stratégiával.
Még egyre van időnk, és aztán továbbmegyünk.
Bizonytalan vagyok, hogy ez szükséglet, vagy stratégia.
Szükségem van rá, hogy szeressenek.
'szeretve lenni' - fontos dolog. 'Szeretetre van szükségem' - így jó.
A szeretet szó annyira fontos,
hogy tisztában kell lennünk azzal,
hogyan használjuk zsiráfként.
Figyeld meg, hogy beszélget erről egy zsiráf és egy sakál.
Figyeld meg, ahogy a sakál egy nagyon veszélyes kérdést tesz fel.
De a zsiráf elég eszes ahhoz, hogy soha ne válaszoljon erre a kérdésre.
Figyelj!
Szeretsz?
Sakál, mielőtt őszintén válaszolnék tisztáznom kell néhány fontos dolgot.
A szeretet szót érzésként használod?
Hát persze!
Ok, ezt tisztáznom kellett!
Arra kérdezel rá, hogy ézek-e
meleg, bensőséges, gyengéd érzelmeket feléd?
Igen!
Ok, tisztáznom kellett!
Tudod, mi zsiráfok a 'szeretet' szót nem érzésként használjuk.
Túl fontos ez nekünk ahhoz, hogy összekeverjük egy érzéssel.
Számunkra ez egy szükséglet.
Te érzésként használod, örülök, hogy megtudtam.
Most, hogy ezt tisztáztuk, feltennéd a kérdést újra?
Szeretsz?
Mikor?
Hogyhogy mikor???
Csak őszinte szeretnék lenni. Látom, hogy ez mennyire fontos neked.
De hogyan tudnék őszintén válaszolni, a kérdésre, hogy hogyan érzem magam
ha nem tudom, melyik pillanatra vagy kíváncsi?
Az érzések pillanatonként változnak.
Az élet folyamatosan változik. Az érzések az élet részei.
Tudnom kell a pontos helyet és időt hogy az érzéseimről mesélni tudjak.
És épp most?
Nem!
De próbáld újra kicsit később!
Szóval egy zsiráf számára a szeretet egy szükséglet.
Ezzel tisztában kell lenned, ha oda akarsz fordulni másokhoz,
azzal a kéréssel, hogy elégítsék ki ezt a szükségleted.
Figyeld meg, milyen párkapcsolatban élni egy sakállal!
Azt akarom, hogy szeress!
Szóval szükséged van szeretetre,
és engem ért a megtiszteltetés, hogy kielégíthetem ezt a szükségleted?
Igen.
Látom mennyire fontos szükséglet a szeretet számodra, és ezért
tisztában szeretnék lenni, hogy pontosan mit vársz tőlem.
Mondd mit is kérsz tőlem pontosan?
Szegény sakál! Ő nem a jelenben él.
Ahhoz, hogy egy tiszta kérést intézz, a jelenben kell lenni!
És pontosan kell tudnod, mit kérsz.
Nézd a sakált, hogy viselkedik!
Szóval, megmondanád, mit tegyek,
hogy kielégüljön a 'szeretet' szükségleted?
Naa, tudod te azt!
Nem vagyok benne biztos. De tényleg.
Mivel ez ennyire fontos neked,
megtennéd, hogy részletesen elmondod hogy mit is tegyek,
hogy kielégüljön a 'szeretet' szükségleted?
Olyan nehéz ezt így elmondani!
Ha ennyire nehéz neked elmondani,
akkor talán belátod milyen nehéz számomra megtenni.
Erre sosem gondoltam.
Szóval mit szeretnél, mit tegyek kielégüljön a 'szeretet' szükségleted?
Zavarba hoz, hogy tisztáznom kell.
Igen, az! A legtöbb elnyomás a párkapcsolatokban abból származik,
hogy ezt mondjuk: Azt akarom, hogy tisztelj!
Azt akarom, hogy szeress! Azt akarom, hogy megérts!
Anélkül mondjuk ezeket, hogy igazán tisztában lennénk, hogy mit is kérünk.
Szóval, kedves sakál, mit is tegyek mikor arra kérsz, hogy szeresselek?
Azt akarom, hogy kitaláld,
mit szeretnék, mielőtt tudnám, hogy mit is akarok.
És azt akarom, hogy meg is tedd!
Köszönöm, hogy megfogalmaztad, Sakál!
Megtennéd, hogy találsz valaki mást, aki a 'szeretet' szükségleted kielégíti?
A legtöbb sakál, aki így gondolkodik a szeretetről,
az ötödik válása után jön rá, hogy így nem elégülhet ki a szükséglete a szeretetre.
Azt gondolják, hogy majd megtalálják a megfelelő párt, aki szereti őket.
Nem jönnek rá, hogy az a gond, ahogyan a szeretetet definiálják,
és amit a másiktól várnak.
Azt várják a párjuktól, hogy kielégítse a szükségletüket a szeretetre.
Ezt más nem képes kielégíteni.
És ez elvezet minket a folyamat következő lépéséhez.
Hogyan kérjünk tisztán, miután kifejeztük kielégítetlen szükségletünket?
Hogyan néz ki egy zsiráf kérés?
Először is: pozitív formájú.
Azt mondjuk, amit akarunk és nem azt, amit nem akarunk.
Egy nő nagyon jó példát mesélt milyen az, amikor azt mondod, amit nem szeretnél.
"Marshall, segítettél megérteni, mi történt a múltkor.
Arra kértem a férjemet, hogy ne legyen olyan sokat a munkahelyén.
És aztán nagyon dühös lettem, mikor benevezett egy golfversenyre.
Egy tanár hasonlót mesélt: Pont tegnap, történt, Marshall,
megkértem egy diákomat, hogy ne doboljon a könyvén, amíg beszélek.
Erre az asztalán dobolt tovább.
Ha elmondjuk mit nem szeretnénk, attól még nem lesz világos, hogy
mit is szeretnénk. Sőt, még rosszabb is lehet, mert ha úgy fogalmazunk,
hogy meg akarunk szabadulni valamitől, az gyakran erőszakhoz vezet.
Vonzza az erőszakot, ha úgy fogalmazunk, hogy meg akarunk valamitől szabadulni.
Például egyszer tanárokkal dolgoztam egy rockfordi iskolában
Azon a megfigyelésen akartak dolgozni,
hogy 3 havonta átlagosan 38 ablak tört ki az iskolában.
Eljutottunk a kérésig. "Mit vártok a diákoktól,
mit csináljanak másként?" Nyilvánvaló: Nem akarjuk, hogy ablakokat törjenek!
Szóval azt szeretnétek, hogy ne törjék ki az ablakokat?
Igen. Mit tegyünk?
Nyírjátok ki őket!
A kutatások megmutatták, hogy halott gyerekek nem törnek ablakokat.
Majdnem mindig, amikor arra figyelünk, hogy mitől akarunk megszabadulni,
bevonzzuk az erőszakot, - és bár elég lökött egy példát hoztam -
csak nézd meg az újságokat bármelyik napon,
mennyi politikai vezető mondja: "Megtanítjuk nekik, hogy NE tegyék"
"Meg fogjuk őket gátolni..."
És azt gondolják, az erőszak alkalmas erre.
Ez csak vonzza az erőszakot!
Ahogy korábban mondtam: Ez a két fontos kérdés:
Mit szeretnénk, hogy mások megtegyenek?
Mi szeretnénk hogy motiválja őket abban, hogy megtegyék?
És ekkor rájövünk, hogy az erőszak sosem működik.
Fogalmazzuk meg pozitív formában, mit szeretnénk, hogy a másik megtegyen?
Mit csináljon másként?
És másodszor: cselekvést kifejező szavakat kell használnunk!
Nem csinálhatjuk azt, amit
a feleség csinált a férjével, mikor eljöttek egy workshopra.
A hölgy ezt mondta: "Azt akarom, hogy figyelj rám, mikor beszélek."
"De hát figyelek!" "Nem, nem figyelsz!"
De igen! De nem!
Elmondták, hogy ez 11 éve így megy.
A probléma a 'figyel' szóval van.
A 'figyelem' szót használhatjuk szükségletként.
Szükségem van figyelemre.
De kéréskor megcselekedhető dolgokat kell kérjünk!
Mit szeretnél, mit TEGYEN a másik? Nem mondhatjuk 'legyen ilyen'.
"Azt akarom, legyél barátságosabb!" Nem megcselekedhető!
Nem használhatod az érzések nyelvét!
"Légy magabiztosabb!" Nem megcselekedhető!
Teljesen konkrét kérést kell mondjunk!
Próbáld ki a D. pontnál.
Azzal összefüggésben amit a másik tett,
és az ehhez kapcsolódó érzéseid és szükségleteid figyelembevételével
képzeld el, hogy a másikhoz beszélsz!
Fejezz ki egy kérést ebben a formában:
Szeretném, ha ezt tennéd...
Mit csináljon a másik, hogy kielégüljön a szükségleted?
"Azt akarom, hogy engedelmeskedj az utasításaimnak."
Mondjuk így: "Azt akarom, hogy azt tedd, amire kérlek!"
Tedd, amit kérek tőled!
És ha zsiráf vagy, a kérés mellett átadsz egy kis kártyát, melyen ez áll:
"De kérlek, csak akkor tedd meg, ha azzal az örömmel teszed,
amit egy kisfiú arcán láthatok, mikor egy éhes kacsát etet.
Kérlek ne tedd meg, ha büntetéstől való félelmedben tennéd.
Kérlek ne tedd meg amit kérek,
ha jutalom reményében tennéd!
Vagy azért, mert abban reménykedsz, hogy akkor jobban kedvellek majd.
Ne tedd meg, ha bűntudatból, félelemből, kötelességből, kényszerből tennéd.
Az élet túl rövid ahhoz, hogy így éljünk!
Szóval, amikor kérünk, akkor biztosak akarunk lenni abban, hogy
a partnerünk bízhat abban, hogy kérünk, és nem követelünk.
Visszatérünk még erre...
Kezdjünk el dolgozni a kérés tisztaságán. Szóval, mi a kérésed?
Szeretném, ha azt csinálnád, amit megbeszéltünk!
OK.
Adj teret a gondolataimnak!
[sakálüvöltés]
Túl homályos: 'adj teret!'
"Engedd meg, hogy ..."
Nem megcselekedhető: "Engedd meg!"
Hadd mutassam meg miről beszélek: Egy workshopon mondta egy nő a férjének:
Azt akarom, hogy adj nekem szabadságot, hogy önmagam lehessek!
"De hiszen adok!" "Nem, nem adsz!"
Félbeszakítottam őket:
"Adj szabadságot!" - nem megcselekedhető. "Hagyd, hogy..." - Ez sem.
"Engedd meg..." - Ez sem.
Mit szeretnél, mit csináljon, ami megadja neked a szabadságot?
Ez kínos...
"Mondd ki!"
Ez kínos...
Mit szeretnél, mikor ezt mondod?
Azt akarom, hogy mosolyogva helyeseljen, mindegy mit csinálok.
Most őszinte vagy!
Szóval, mit is szeretnél?
Ki szeretném fejezni magam.
Ezt megteheted! Senki sem gátolhat meg abban, hogy kifejezd önmagad!
Félbeszakítanak.
Azt szeretnéd, ha a másik személy várna, amíg befejezed.
Igen!
Mielőtt válaszolna.
Igen.
Igen ez megcselekedhető!
Csak onnan tudhatod, hogy kérést vagy követelést mondtál,
hogy hogyan kezelnek, ha nem csinálod meg.
Csak ekkor dől el, hogy kérést vagy követelést mondtál.
Fontos, hogy milyen emlékei vannak a másiknak arról, hogyan kezeltük,
mikor nem kaptuk meg, amit akartunk.
Ha arra emlékeznek, hogy megbüntettük őket, bármilyen formában,
Esetleg arra emlékeznek, hogy hibáztattuk őket,
Akkor nagyon nehéz lesz bízniuk abban, hogy csak kérünk, és nem követelünk.
Eljátszottuk annak esélyét, hogy örömmel akarjanak nekünk adni!
Kövessük tovább a feladatot, hogy megmutathassam, mire gondolok.
Tegyük fel, hogy azt mondom neked: "Nagyon egyedül érzem magam ma este!
Társaságra vágyom.
Velem töltenéd az estét?"
Így felelsz: "Marshall, nagyon sok a munkám!
Egyedül kell lennem, hogy haladni tudjak!
Tudnál találni valaki mást, aki veled töltené az estét?"
Erre én ezt csinálom...
2 nappal később...
Megkérded: "Mi van veled?"
"Semmi!"
Ne csináld! Mi van veled?
"Tudod Te, hogy milyen egyedül voltam!?"
Ha szeretnél...
Most akkor ez egy kérés vagy követelés volt?
Abból nem következik, hogy milyen szép a fogalmazás.
Látni kell, hogy a másik hogyan kezeli, ha nem tesszük meg, amit kért.
Csak ekkor bízhatunk benne, hogy kérés volt, és nem parancsolás.
Meg fogunk fizetni minden múltbeli alkalomért,
mikor kikényszerítettünk valamit.
De legalább mostantól máshogy akarjuk csinálni.
Biztosak akarunk lenni abban, hogy kérünk, és nem követelünk.
Ez még nem jelenti azt, hogy a másik bízni fog bennünk!
Még akkor sem, ha kérünk,
mert sajnos annyira tele van a világ kényszerítésekkel,
hogy előfordulhat, hogy ha kérünk, a másik akkor is követelést hall.
Egy iskolában dolgoztam diákok egy csoportjával,
Az iskola minősítése ez volt: "szociálisan és érzelmileg elmaradott".
Abból amit ma tanultunk, már tudhatod, hogy zsiráf vagy sakál iskola volt-e?
A példában amit említettél úgy tűnt, hogy az illető nagyon csalódott lett.
Cserbenhagyott.
Nem cserbenhagyott. Ez diagnózis.
OK.
Csalódott, és fáj neki.
OK. Hogyan tudná ezt úgy kifejezni,
hogy ne követelés legyen,
ugyanakkor megmutassa csalódottságát?
Mondhatná ezt: "Most épp sok a dolgod, és egyedüllétre van szükséged?"
"Igen."
"Ebben az állapotomban, ahogy most vagyok,
tényleg azt gondolom, hogy mindenki másnál többet tudnát segíteni."
Tudnál megoldást találni arra, hogy a munkád is elkészüljön,
és a társaságodban lehessek ma este?
Ez úgy is mondhatnánk: "Kutyaként kuncsorgunk a szükségleteinkért."
Megtiszteljük a másik szükségleteit.
És nem manipulálunk, nem keltünk bűntudatot.
Csak azzal próbálkozom, hogy mindenkinek a szükségletei kielégüljenek.
És ha nem tud másvalakit találni?
Ha nem tud mást találni, ez nem lesz gond.
Csak akkor, ha sakálfület teszek fel, és visszautasítást hallok.
Ha visszautasítást hallok, csak akkor van probléma.
Mondhatod: "Csalódott vagyok". Csak azt ne: "Csalódást okoztál!"
Vagy ha nem állsz meg azután, hogy "Csalódott vagyok."
Vagy ha így mondod: "Csaaalóóódott vagyok".
Ez csak más szavakkal kifejezve: "Csalódást okoztál!"
Csak ennyi: "Csalódott vagyok." Mindig be kell fejeznünk az érzést.
És majd a legvégén jöhet a kérés.
Nem csak annyit mondunk: "Csalódott vagyok!"
Felelősséget vállalunk, és kérjük amit szeretnénk!
Mivel a másiknak is van ilyen szükséglete, így mondhatod, amit kérsz.
A sakálok nem szeretik ezt a játékot.
Nem szeretnek felelősséget vállalni azért, amit kapni akarnak.
Inkább azt mondják: "Ha szeretnének..."
Mintha valamiféle barátok lennének.
"Azt hiszem, csak úgy igazságos..."
Bűntudattal, szégyennel próbálnak irányítani.
Szóval az iskolából megkértek, hogy foglalkozzam ezekkel a
'szociálisan és érzelmileg almaradott'-nak címkézett diákokkal.
Az iskola nem jött rá, hogy a címkék önbeteljesítő jóslatokhoz vezetnek.
Ha így címkézel embereket, így fognak viselkedni.
Most komolyan, légy őszinte: ha
'szociálisan és érzelmileg elmaradottnak' címkéznének,
ez nem jogosítana fel, hogy hülyéskedj a suliban?
A címkék önbeteljesítő jóslatokhoz vezetnek.
Már ebből a címkéből tudtam, hogy ez egy kemény nap lesz.
Mikor besétáltam, a diákok fele
kint lógott az ablakon
káromkodva beszélgetve a kinti barátaikkal.
Szóval, kértem valamit:
"Elnézést, gyertek ide, és üljetek ide, kérlek!
Szeretném elmondani, ki vagyok, és mit szeretnék ma csinálni.
A diákok fele leült.
Nem voltam biztos benne, hogy a többiek hallották, szóval megismételtem:
Idejönnétek mindnyájan?
Mindenki leült, csak két fiatal srác maradt hátul.
Szerencsémre pont a két legnagyobb darab srác.
És mivel még mindig nem voltam biztos benne, hogy hallottak,
imádkozva, hogy csak a szoba akkusztikájával van probléma
Azt mondtam nekik:
Megmondaná valamelyikőtök, hogy mit halott, mit mondtam?
Igen, azt mondta, oda kell mennünk, és le kell ülnünk.
Látjátok a problémát: Én kértem, ő követelést hallott.
"Uram" - kezdtem. Megtanultam, hogy Uram-nak kell szólítani valakit,
ha akkora bicepsze van, mint neki.
Különösen, ha tetoválva is van.
Uram, meg tudná mondani, hogyan tudathatnám önnel azt,
hogy mit kérek öntől, anélkül, hogy ezt parancsolásnak hallaná?
Ezt válaszolta: "Haa??"
Ez egy drámai paradigmaváltás annak, akit uralkodói körülmények közt neveltek.
Uralkodó struktúrákban, ahol a hatalom tudja mi a helyes.
Úgy kell tenned, mert különben...
Szóval ez egy radikális paradigmaváltás
a zsiráf iskolákhoz képest, ahol nincsecsek parancsok.
Csak kérések vannak.
Szóval ez nem lesz egyszerű ezekkel a srácokkal.
Valószínűleg nyomai vannak annak, hogy megbüntették őket,
mikor nem akarták megcsinálni, amit mások parancsoltak.
Nem vártam el, hogy csak úgy kilépjenek ebből.
Uram, hogyan tudnám megmutatni, hogy csak kérni szerettem volna,
és nem parancsolgatni önnek?
Honnan tudjam?
Ami most köztünk történik az pont az, amiről ma beszélni szerettem volna.
Hogy úgy tudjunk egymáshoz kapcsolódni, hogy senki nem parancsolgat senkinek.
Nem vártam, hogy ennyire könnyű lesz. Ekkor már bizalom volt benne.
Elhitte, hogy nem akarok neki parancsolgatni.
Odajött, és egy igazán együttműködő napunk volt.
Mindaddig, amíg az emberek követeléseket hallanak,
Csak két választásuk marad: Megalázkodás vagy lázadás.
Egyik sem segít úgy kapcsolódni, hogy jó legyen bárkinek is.
A lényeg a különbség:
Nem az számít, milyen szépen fogalmazunk,
hanem az, hogyan bánunk a másikkal, ha nem teszi meg, amire kértük.
Akkor halljunk néhányat!
Néhány reakciót arra, ha nyíltan kifejezed, mi van a szívedben.
A legjobbat próbálod, nem kritizálsz, nem követelőzöl.
Mit kapsz vissza?
"Izgatott lesz, és védekezik"
Hallanom kell, mit mond!
Nem tudom, mit jelent az, hogy 'Védekezik'.
Mi az, amit mond? Szó szerint mondd el!
A következő feladathoz erre van szükség: Pontosan mit mond a másik fél?
Az a diagnózisod, hogy védekezik. De mit mond?
Néha közbejön valami, és nem tudok elindulni, amikor megbeszéltük.
"Tudod néha közbejön valami, és nem tudok elindulni, amikor megbeszéltük.
Ok, köszönöm. Ezt mondja.
"Ezt nem tudom megtenni, mert nagyon nehezen kapcsolódom másokhoz."
"Nem tudom megtenni, mert nehezen kapcsolódom partnerként másokhoz."
Ez a válaszreakciójuk?
Igen.
Bármit teszek, sosem elég jó neked.
"Neked semmi sem jó, bármit teszek."
Asszem végig kell mondanom az egészet.
Azt mondja: "Nem tetszik ahogy elmosogatsz, vagy beágyazol!"
Dühös és sértődött leszek.
Azért érzem így magam, mert elfogadásra vágyom,
és arra, hogy úgy csinálhassak meg valamit, ahogy jónak látom.
Azt szeretném, ha pozitívan ismernéd el a munkám!
Akkor is, ha nem így gondolom?
Hogyan jelezzek vissza pozitívan, ha egy hülye is jobban beágyaz, mint Te?!
Nem ezt mondaná. Azt mondaná, hogy mivel nem így kell beágyazni!
A probléma a kéréssel van. Mit vársz ettől a személytől?
Valami ilyesmit vársz: Legalább valami elismerést szeretnék
azért, mert hajlandó voltam megpróbálni.
És talán ha elsőként megkapnám ezért az elismerést,
Akkor képes lennék meghallani, hogyan szeretnéd hogy másként csináljam.
Közelebb járunk?
Közelebb, de akkor is szeretném, ha elfogadná, ahogy én csinálom.
Mit jelent az 'elfogadás'?
Ezt le kell fordítanod egy megcselekedhető kérésre!
Mi van, ha számára más az esztétikus?
Megmondhatom, mi a gond a kapcsolatodban. Akarod hallani a diagnózisom?
Te trehány vagy, ő pedig pedáns!
Kétféle ember van a világon: trehány és pedáns.
És valamilyen okból ezek mindig együtt élnek!
Számomra ennek semmi értelme!
És minden nap megy a műsor: hogyan mosogatsz, hogyan ágyazol...
Most felfedem, én melyik vagyok:
Egyszer makulátlanul kitakarítottam a lakást.
A partnerem hazaért, és ezt mondtad: Azt hittem, kitakarítasz, mire megjövök.
Igaz történet. Szerintem már tudod, melyik vagyok.
Dalt is írtam neki, még aznap este:
Volt otthon szorongó napom, de hány! Mert a nőm pedáns, én meg egy trehány!
Este mire pillantottam párat, láttam, már megcsinálta az ágyat.
Szóval vannak ezek a trehányak és pedánsok, akik mindig együtt élnek.
Van egy tervem a világbékére: Tegyük az egyik féltekére a trehányakat,
a pedánsakat pedig a másik féltekére.
De hogyan kanyarodunk vissza hozzánk...
Talán valahogy így, ezt kell mondanod a pedánsnak:
Szeretném, ha egyetértenél velem abban,
hogy a dolgokat többféleképpen is meg lehet csinálni.
Valami ilyesmit szeretnél? Én inkább nem ágyazok be többé.
A tipikus trehány megoldás. Ezt kitalálhattam volna!
Működött!
Tényleg szeretnék valami elismerést.
Először is a hála valamilyen kifejezésére vágynék.
Nem azt várom, hogy tetsszen neked, ahogy beágyaztam, de szeretném
ha valahogy kimutatnád a háládat azért, hogy megpróbáltam.
Másodszor, szeretném, ha elismernéd, hogy lehetnek különböző nézetek arról,
hogy hogyan kell beágyazni.
És miután egyetértünk ebben, elmondhatnád, hogy milyen
számodra egy beágyazás anélkül, hogy azt mondanád, hogy ez A JÓ megoldás.
Így sokkal könnyebb lenne nekem. Valahogy így.
Olyan, mintha egy könyvből olvasnád, amit mondasz!
"Olyan tankönyvízűen beszélsz!"
Beszélj úgy, mint egy hús-vér ember!
Hagyj engem béként ezekkel a pszichó-marhasággokkal!
Különösen, mikor még zsiráfbébi vagy, és ez az egész nagyon új neked,
és még minden olyan lassan megy.
Mikor kezdő voltam, volt egy konfliktusom a legidősebb fiammal.
Én is olyan könyvízűen beszéltem, minden olyan lassan ment,
Szegény srácot várták a barátai, és azt mondta:
Apu, olyan sokáig tart kinyögnöd egy mondatot!
Akarod, hogy gyorsan mondjam? Csináld, ahogy mondtam, vagy fenéken billentelek!
Azt felelte: akkor inkább mondd lassan!
Akik ismertek még a régi sakál koromban, nagyon türelmesen kivárják, amit mondok.
Nem akarok megváltozni, elégedett vagyok így magammal.
Miért kellene megváltoznom? Jó vagyok én így ahogy vagyok!
Azonnal láthatjuk, hogy követelést hallott.
Egy olyan követelést hallott, hogy: nem vagy jó, úgy ahogy vagy!
Ha jobb ember lennél, nem így reagálnál, ha kérnek tőled valamit.
Mindenki másként reagál, ha követelést hall.
Kedvencem, amit a fiam mondott, mikor parancsot hallott:
Megkértem: "Felakasztanád a kabátod?"
Így felelt: "Ki volt a szolgád, mielőtt megszülettem?"
Azért tetszik, mert annyira nyilvánvaló, hogy parancsolgatást hallott.
Másoknál kicsit nehezebb kitalálni, hogy követelést hallottak.
Például megkéred: "Megtennéd, hogy leülsz velem a kanapéra, és beszélgetünk?
És akkor így csinál: OK.
Ha van eszed, azt mondod: Ok, akkor inkább ne!
Parancsot hallott, de megadta magát.
De a legveszélyesebb az, ha kérésedet parancsnak hallotta, de mégis így felel:
Ok, persze, megteszem. És meg is teszi.
De azért csinálta, hogy megvásárolja a szereteted.
Azért, mert félt, hogy ha nem teszi, nem fogod szeretni.
Hogyan jössz rá? Egyszer csak rá fogsz jönni!
Talán úgy jössz rá, ahogy az a nő, aki hajnali kettőkor becsöngetett hozzám.
Hajnali kettőkor csöngetnek, kint zuhog az eső,
egy 8 hónapos terhes nő sír kint. "Jöjjön be" - mondom neki.
Leültettem egy székre, és megkérdeztem: "Mi történt?"
Nem tudtam, hogy került ide,
de elmondta, hogy az anyja volt nálam workshopon egy hónappal ezelőtt,
és most felhívta az anyját, hogy elmesélje, mi történt,
mire az anyja ezt tanácsolta: "Van egy fickó a városban, akihez elmehetnél!".
Szóval valahogy így került ez a nő hajnali 2-kor az ajtóm elé.
Mi volt a probléma?
Csak kértem valami apróságot a férjemtől, mire rámkiáltott: "Kifelé innen!"
8 éve vagyunk házasok, mindig olyan kedves volt,
minden kérésemet teljesítette, és most hirtelen: "KIFELÉ!"
Ekkor már tudtam, mi a gond: A férj egy 'bólogató-sakál' volt.
Aki ha szeret valakit, és a másik kér tőle valamit,
akkor úgy érzi, meg kell tennie, azért, hogy bizonyítsa a szeretetét.
Hogy jött rá az asszony?
8 évbe telt, de egy éjszaka megfizetett érte!
És tudom, hogy igazam volt! Honnan tudom?
Én meg a férjet ugrasztottam ki az ágyából!
Nehogy már én fent legyek hajnalban, beszélgessek a feleségével, míg ő alszik!
Szóval áthívtam, és megbizonyosodtam róla: 'bólogató-sakál' volt.
Képtelen volt nemet mondani. Állandóan megalázkodott, 8 éven át,
aztán egyszer csak bekattant!
Szóval valahogy így jössz rá! Az asszony így jött rá 8 év után!
Arra, hogy a férje parancsokat hallott, csak állandóan megalázkodott.
Soha ne akard meghallani ezeket az üzeneteket!
Egyiket sem azok közül, amiket az előbb elmondtatok!
Sose halld, amit a másik ember gondol!
Sose halld meg, amit egy sakál gondol!
Ez a hosszú élet titka!
Ebéd után ezt fogjuk gyakorolni: Ne halld meg, amit a másik gondol!
Sose halld meg a gondolatokat, amiket egy sakál kifejez!
Különösen azt ne halld meg, amit rólad gondol!
Ebéd után megmutatom, hogyan ne hallj soha többé kritikát!