Önismeret, szabadság.

Abraham Maslow szükséglethierarchia-elmélete

Maslow elméletének (1943) alapja az, hogy az embereket szükségleteik kielégítése késztet bizonyos cselekvésre és ezek a szükségletek hierarchikus rendbe állíthatóak. Az emberi vágyak, a fiziológiai, a biztonság iránti, a szociális igények kielégítése, a megbecsültség és az önmegvalósítás. Ezek egymásra épülnek, hierarchiát alkotnak.

Az öt szükségletszintre a következő példák hozhatóak fel a jobb megértés okán:

• Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szex, alvás, meleg.

A fiziológiai szükségletek kielégítése alapvető feltétele fennmaradásunknak. Ennünk kell és meg kell védeni magunkat a természeti viszontagságoktól, tehát laknunk is kell valahol stb.

• Biztonsági szükségletek: biztonság, rend, állandóság, kiszámíthatóság.

A biztonsági szükségletek akkor jelennek meg, ha a fiziológiait már többé-kevésbé kielégítettük. Azt a törekvést fejezik ki, hogy az egyén fiziológiai szükségleteit a jövőben is tartósan is kielégíthesse és körülményei viszonylag kiszámíthatók és jól előrejelezhetők legyenek.

• Közösséghez tartozás: szeretet, hovatartozás, ragaszkodás, csatlakozás, identifikáció, perszonális kapcsolatok.

A közösségi hovatartozási szükséglet az egyének szeretet iránti vágyát és mások által való elfogadásának a szükségletét jelenti. Szükségünk van arra, hogy másokkal kapcsolatba kerülhessünk, és az emberek valamilyen csoportja elfogadjon bennünket.

• Megbecsülés szükséglet: státusz, hatalom, siker, önbizalom, presztízs, bizalom, tisztelet, kompetencia.

Az elismerés iránti szükséglet azt az óhajunkat tartalmazza, hogy mások elismeréséből pozitív énképünk alakulhasson ki. Az emberek szeretik magukat minél kedvezőbb színben feltüntetni mások szemében, hogy jobb vélemény alakuljon ki róluk. Önbizalmunkat alapvetően befolyásolja az, hogy mennyi pozitív visszacsatolást kapunk tevékenységeinkről. Ezek híján kisebbrendűségi érzések, szorongások halmozódhatnak fel az emberekben.

• Önmegvalósítás: az a vágy, hogy az egyén egyre többre vigye, hogy azzá válhasson, amire képesnek érzi magát.

Az önmegvalósítási szükséglet az egyének azon vágyait testesíti meg, hogy azzá váljanak, amire képesnek érzik magukat.

A Maslow-féle szükségletek hierarchiáját általában egy piramissal ábrázolják, amely az egyes szükségletcsoportok közötti viszonyt is mutatja, kifejezve azok hierarchiában elfoglalt helyét és fontosságát.

Az elmélet alapja az, hogy az egyén mindig felfelé mozdul el a szükséglethierarchia mentén, annak függvényében, ahogy az éppen motiváló szükségletek kielégülnek. Mindig a következő, még ki nem elégített szükséglet motivál.

A modell másik jellemzője, hogy ha valamely szükséglet kielégítése megtörtént, akkor ennek a magatartást befolyásoló hatása megszűnik, szerepe a továbbiakban semleges. Kivéve az önmegvalósítási szükségletet, mert ez sohasem elégíthető ki teljes mértékben.

A hierarchia fiziológiai és biztonság szükségletei az alapvető emberi léthez kapcsolódnak. A közösséghez tartozás és a megbecsülés szükséglete a pszichológiai egészséghez és a megfelelés érzéséhez járulnak hozzá. Az összes szükséglet, amely a Maslow-féle hierarchia első négy lépcsőjében foglal helyet, ún. hiány- (deficit-) szükséglet. Ezeket valami megkívántnak a hiánya mozgatja. Például az étel hiánya, a presztízs hiánya. Ezen szükségletek kielégítésének eredménye nem az elégedettség, hanem az elégedetlenség csökkentése.

Sok motivációval foglalkozó kutató az ötödik szükségletet, az önmegvalósítás szükségletét úgy tekinti, mint az elismerés, megbecsülés iránti szükségletek kiterjesztését. Az önmegvalósítás szükséglete egy belső igény arra, hogy az ember képességeit kiteljesítse, és az egyetlen növekedési szükséglet. Ez természetesen minden ember számára mást jelenthet képessége és tehetsége szerint. Maslow az önmegvalósítást alapvető emberi célnak nevezte, bár véleménye szerint csak kevés ember élhet vele.

Kutatási eredmények azt bizonyították, hogy a komplex feladatok ellátása magas motivációs szinttel és megelégedéssel járt együtt azoknál a dolgozóknál, akikre a magasabb rendű szükségletek voltak jellemzőek (Hackman - Lawler, 1971). Caroll (1974) pedig azt mutatta ki, hogy a biztonsági szükségleteket többre értékelő dolgozók esetében a jól strukturált feladatok végzése vezetett jó teljesítményre és a dolgozók megelégedettségére.

A legtöbb ember számára az iparosított országokban az a pénz, amit a munkaviszony kapcsán kapnak az emberek, biztosítja a fiziológiai és a biztonság iránti szükségletek kielégítésének nagy részét. Gyakran elkövetik azonban azt a hibát, hogy azt hiszik, az emberi munka egyetlen oka a pénzszerzés. Mialatt a pénz segíthet a magasabb rendű szükségletek kielégítésében, nem képes az összes biztonság, valahová tartozás és elismerés iránti igények kielégítésére.

A dolgozók biztonság iránti igényeit azáltal lehet kielégíteni, hogy a vezetők nem hoznak elhamarkodott döntéseket, hogy a dolgozók számára világos és érthető, mi az, amit elvárnak tőlük, és tisztában vannak a teljesítményüket illető szabályokkal.

A közösséghez tartozás szükségletének kielégítését segíti a munkahely barátságos légköre, a jó kommunikáció, olyan intézkedések, amelyek a dolgozók családtagjait is bevonják a munkahely körüli életbe, például különféle összejövetelek formájában. Az elismerés iránti szükséglet kielégíthető jutalmakkal, előmeneteli lehetőségek biztosításával.

A következő táblázat mutatja a szükségletek kielégítésének szervezeti feltételeit.

Maslow elmélete széles körben elfogadott, könnyen megérhető, de a munkahelyeken kevésbé alkalmazható. Munkahelyi alkalmazására vonatkozóan végzett kísérletet Hall és Nougaim 49 fiatal vezető bevonásával, 5 éven keresztül. Eredményeik arra utalnak, hogy egy szervezet keretein belül a szükségletek csak hosszú időn keresztül fejlődnek a hierarchiának megfelelően. A főbb kifogások az elmélettel kapcsolatosan:

• Nehézkes a hierarchia tapasztalati igazolása. Nem egyértelmű, hogy a magasabb rendű szükségletek veleszületettek, vagy tanultak, mint ahogy Maslow azt kifejtette.

• Nehéz megjósolni a viselkedést a hierarchia használatával: az elmélet túlságosan bizonytalan. Lehetetlen meghatározni mennyi elégedettséget kell elérni ahhoz, hogy az egyén a hierarchia újabb szintjére lépjen. Különböző emberek különböző szükségleteket hangsúlyoznak. Még az azonos szükséglet is eltérő viselkedést okozhat az egyes egyéneknél: az egyik ember önmegvalósítási szükségletét előléptetés elnyerésével kívánja kielégíteni, míg a másik önértékelését a hatalommal való szembeszállásban keresi.

• Az elmélet alkalmazása munkakörnyezetben számos nehézségbe ütközik. A pénz szerepe problematikus, mivel állítható, hogy más jutalmak képviselőjeként, vagy helyettesítőjeként funkcionál - státusz, elismerés, függetlenség stb. Drucker megjegyzi, hogy az óhaj változik az elégedettség elérésének folyamatában.