Az óra története 1.


 
Szerző: Antal Péter

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Az időmérés a társadalomba szerveződés után az emberiség egyik legősibb műszaki problémájaként jelentkezett. Már az óegyiptomiak használtak napórát, majd víz és homokórát. Ezek azonban vagy nagyon helyhez kötött (nap és vízóra), vagy nagyon pontatlanok (homokóra), és emellett a napóra kivételével állandó felügyeletet igénylő eszközök voltak. A problémát a mechanikus óra megjelenése oldotta meg.

mechanikus óra története egészen az ókorig nyúlik vissza már ekkor készültek olyan vízórák, amelyek komoly mechanikus szerkezeteket is tartalmaztak, voltak zenélő, táncoló szobrocskákat mozgató stb. órák. De maga az idő mérésére még nem alakultak ki az óraszerkezet egyenletes lefutását lehetővé tevő gátszerkezetek. Vannak bizonyos jelek, emlékek arra, hogy a kora középkori Kínában jóval Európát megelőzően megjelent valamiféle mechanikus óra, de az első ezredforduló utáni fokozatos konfuciánus befelé fordulással Kína lassan elfelejtette a már elért technikai vívmányait is. Ezért az óra kifejlődését nyomon követni az európai kultúrkörben lehet.

Maguk a kerékáttételek nem voltak ismeretlenek már az ókorban sem, a görögök készítettek műszereket nem is egyszerű fogaskerék áttételekkel, és a fogaskerekes áttételeket a római korban is használták, például a már ekkor is létező vízimalmokban. És a már említett mechanikus kiegészítésekkel bíró víziórák is meglepően összetett mechanizmusokat tartalmaztak. De az igazi mechanikus óra szükségessé tett egy olyan szerkezetet, amely az óramű lefutását egyenletessé teszi. Voltak próbálkozások forgó széllapátos, ide-oda billegő higanyt csepegtető teknős stb... konstrukciókra, de sem a pontosságuk, sem megbízhatóságuk nem tette lehetővé ezek gyakorlati felhasználását. Az első valódi gátszerkezetnek nevezhető mechanikus gátlómű az ún.: foliot volt, amely az ún. orsó-gátszerkezettel és súlyhajtással kombinálva az első valódi mechanikus óra megjelenését lehetővé tette.
Foliot:



Bár minden mai mechanikus óra alapja valahol ez a szerkezet, de jelentősége ellenére nem tudjuk biztosan, ki volt a feltaláló, bár vannak irodalmi adatok arra, hogy Gerbertus magdeburgi püspök - a későbbi II. Szilveszter pápa - volt a feltaláló, 996 környékén. Mindenesetre biztos, hogy róla írásos emlékek már az 1200-as évekből is vannak, és a foliot valamint az orsó-gátszerkezet egészen a 19. századig, tehát legalább 600 éven keresztül gyakorlatilag változtatás nélkül használatban volt. A foliot egy ide-oda lengő vízszintes rúd volt, amelyet tehetetlenségi nyomatékának változtatásával lehetett "finomhangolni". Ezt a nyomatékváltoztatást a rúdon levő súlyok mozgatásával, kijjebb-beljebb helyezésével oldották meg. A foliot alapkonstrukciója helyhez kötött órához volt alkalmas. Ezen korai órák hajtásáról súly gondoskodott. Ez természetesen nem volt hordozható órához alkalmazható. Az acélművesség fejlődésével képesek lettek olyan vékony, szívós acélszalagot készíteni, amelyet feltekercselve jelentősebb energia tárolására is alkalmas rugót kaptak, és a foliot az orsó-gátszerkezettel és a rugóhajtással kombinálva már hordozható órát eredményezett. Peter Henlein műveként 1500 körül megjelentek az első hordozható órák, az ún. "nürnbergi tojások". Ezek a zsebórák ősei voltak. Itt a foliot hordozható kivitelét alkalmazták, amely formája miatt a "kanálbillegő" nevet kapta. Mivel ebben az időben a billegő visszatérítéséről gondoskodni képes hajszálrugó még nem állt rendelkezésre, ezért két disznósörtét alkalmaztak ütközőrugóként.

Kanálbillegő disznósörte ütközőkkel:



Érdemes megnézni egy ilyen, korabeli hordozható órát, amely a cseh Jacob Zech műve. Ez az óra mintegy 7-8cm átmérőjű, már hordozható méretű és súlyú volt, hasonló átmérőjű, mint egy mai ébresztőóra, csak kétszer olyan magas. Mint a kis képen látható, percmutatót itt még nem alkalmaztak, a pontosság ezt nem tette értelmessé. Az óra szerkezetébe pillantva látható jobbra fent a rugóház, balra tőle egy kiegyenlítő csiga (lásd később). A kettőt eredetileg bélhúrral kötötték össze. A csiga négyszögletes tengelyére lehetett illeszteni a felhúzó kulcsot. A kerékrendszer közepén vízszintesen van csapágyazva az orsó-gátszerkezet gátkereke, és a középpontban látható az ide-oda lengő foliot. A foliot karjaira csavarmenetet vágtak, és ezen elcsavarva a két súlyt lehetett az órát behangolni. Az egész szerkezet jócskán a szános eszterga feltalálása előtt, teljesen kézi munkával készült, úgy 450 évvel ezelőtt!



1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14