Az óra története


 
NAPTÁRSZERKEZETEK ISMERTETÉSE

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14

Vissza a 11. fejezethez

Az órák legkorábban megjelent kiegészítői közé tartoztak a naptárszerkezetek. Már a legkorábbi foliot gátlású faliórákban is előfordultak az ütőszerkezetek mellett. A legegyszerűbb típusaik csupán a dátumot mutatták, igaz a mai kivitelektől eltérően szinte mindig mutatóval. A mai karórákban leginkább elterjedt egyszerű naptármutató szerkezetek egy forgó korongon felírt számokkal mutatják a dátumot, amelyet a számlap kis kivágásán keresztül láthatunk. A legegyszerűbb típusok lassan váltanak, este 10-11 óra körül elkezd "kúszni" a dátumtárcsa, és hajnali 1-2 órára áll be a következő pozícióra. Ez a szerkezet igen egyszerű, működése az alábbi ábra alapján könnyen megérthető, de mellette még egy, hasonló elven működő szerkezetet mutató kis animáció is látható:



Ez azonban nem éppen tökéletes megoldás. A késő esti órákban nem lehetünk biztosak az óra által mutatott dátumban. E problémát kiküszöbölendő fejlesztették ki az ún. ugró-dátumos naptármutatót, ahol a szerkezet - szintén lassan - egy kis rugós kilincset feszít elő, majd a kilincs egy fogprofilon éjfélkor átugrik, és az óra egy pillanat alatt átvált a következő pozícióba. Ennek kiegészítése a napot is mutató szerkezet, amely egy másik tárcsán a hét napjait mutatja. Az ilyen órák zöme már ugródátumos. Ma már inkább érdekességként fordul elő, de egy időben igen gyakori volt karórákon is az ún.: pointer dátumos kivitel is, ahol nem egy feliratozott tárcsa, hanem egy mutató mutatja az aktuális dátumot. Ez rendszerint a számlap szélére festett számokon jár körbe, de segédszámlapon is előfordul. A hét napjait ilyen kiviteleknél rendszerint egy kis segédszámlapon mutatja az óra.

Sajnos problémát okoz az egyszerűbb dátumszerkezeteknél, hogy ha az óra nem a pontos dátumot mutatja, akkor nagyon sokat kell tekerni az órát, hogy beállíthassuk. Ez a szerkezetet is erősen igénybe veszi. Ezt kiküszöbölendő készültek el a gyors dátumállítást lehetővé tevő szerkezetek. Ez régi zsebóráknál általában plusz süllyesztett nyomógombok segítségével történt, míg a mai karóráknál leggyakrabban a korona félig történő kihúzása után a korona ide-oda forgatásával lehet gyorsan a dátumot és a napot beállítani. Az alábbi képen egy korszerű, gyors dátumváltású, ugródátumos ETA szerkezet számlap felőli képét láthatjuk:



Találkozhatunk a dátummutató szerkezet egy érdekes, úgynevezett "nagydátumos" kivitelével is. Az ilyen szerkezetek olyan nagy méretű, jól leolvasható dátumkijelzést adnak, amely egyetlen forgótárcsával nem valósítható meg, mert a nagy számok 1-től 31-ig egyszerűen nem férnének le rajta. Itt két forgótárcsát használnak. Bár mostanság kezd a megoldás elterjedni, de korántsem tekinthető újdonságnak, már a XIX. században, zsebórákban is előfordult, és nagydátumos kijelzős karóra is készült már az 1930-as években is. A konstrukció egy nagyon érdekes és különösen gondos megoldását érdemes megszemlélni az A.Lange & Söhne cég Arcadia névre hallgató óráján, amely egy, a szokásostól eltérő megoldással, egy kereszt alakú tízes tárcsával különösen nagy, feltűnő dátumkijelzést valósít meg:

 

Említést érdemel még a pointeres, tehát mutatós kivitelek között az ún.: retrográd kijelzés. Ez egy nem teljes kört, hanem csak egy ívet leíró mutatót jelent, amely a szükséges ív bejárása után visszaugrik a kiinduló pozíciójába, és minden kezdődik elölről. A megoldást alkalmazzák az idő kijelzésére is, különösen retrográd másodpercmutatós órát szeretnek a különlegességek kedvelőinek készíteni az igényesebb gyártók, de a megoldás a dátum mutatására kifejezetten előnyös, mert a kis kört foglaló segédszámlapos megoldáshoz képest nagyobb hely áll a dátumfeliratok rendelkezésére, így az óra jobban leolvasható. Ez a kivitel tulajdonképpen nem bonyolult, de a precíz kijelzés érdekében nagyon pontosan megmunkált, jó minőségű szerkezetet kell készíteni. Ellenkező esetben a mutató "lötyög", nem áll pontosan a megfelelő pozícióba, nem a megfelelő időben vált. Az igényesen kivitelezett luxusórák dátumkijelzői akár annyira pontosak is lehetnek, hogy percre pontosan éjfélkor váltanak. Alább megszemlélhető egy Roger-Dubuis gyártmányú "biretrográd" dátummutatós szép aranyóra, ahol mind a dátum, mind a hét napjai egy-egy retrográd skáláról olvashatóak le, és emellett ez az óra még a holdfázis kijelzésére is képes.



Ezen szerkezetek közös jellemzője, hogy a hónapok napjainak valós számát nem tudják kezelni, ha a hónap 30 napos, akkor kézzel kell az órát 31-ről 1-re átállítani. Kényelmes megoldásként már a XVI. században - persze még állóórákban - megjelentek a különböző öröknaptár konstrukciók. Ezeknek a legelterjedtebb típusa az éves naptár. Az éves naptárak legegyszerűbb kivitelei mutatják ugyan a hónapokat, de nem tesznek különbséget azok között, tehát mindegyik 31 naposként van kezelve. Ez értelemszerűen kéthavonta utána-állítást követel meg. A jobban kidolgozott típusok a megfelelő fogszámú léptető kerekek segítségével kezelni tudják a hónapok eltérő napszámát, és természetesen mutatják is a hónapokat. A szökőéveket ez a szerkezettípus ugyan nem tudja kezelni, de emiatt csak átlagosan négyévente kell beavatkozni. Az ilyen órák gyakran több segédszámlapon mutatókkal mutatják a dátumot, de tisztán ablakos, forgó feliratos kivitelre és ezek kombinációira is bőven van példa.

Itt említendő, hogy szintén gyakori "komplikáció" volt a holdfázis kijelzése, amely egyáltalán nem volt jelentéktelen régebben. Gondoljunk csak arra, hogy még a XIX. században is gyakorlatilag a Hold jelentette az éjszakai közvilágítást. A Hold fázisainak kijelzését a megfelelő áttétellel forgatott koronggal aránylag egyszerűen meg lehetett oldani. Ez voltaképpen egyszerűbb, mint a naptárszerkezetek kialakítása, így a zsebórákban gyakoribb is volt. Érdekes azonban, hogy a legtöbb holdfázis-komplikáció nem túl pontos! Ennek oka az, hogy a Hold egészen pontosan 29.53 nap alatt kerüli meg Földünket. Márpedig ezt pontosan elég nehéz leáttételezni, a legtöbb órában egy 59 fogú kereket továbbítanak naponta egy foggal. Mivel a kerék homlokfelületére 180°-al elforgatva két holdkorongot festenek, ez így két teljes fázisváltozást fed le egy fordulattal, de így egy holdhónap 29.5 napnak adódik, amely 33.3 hónaponként egy nap eltérést jelent. Igen igényes szerkezetekben több fogaskerékkel pontosabb áttételt is kialakíthatnak, amely így több száz évre meglehetősen pontos holdfázis-kijelzést nyújthat. Alább látható egy DAVOSA éves naptáras, kronográfos automata karóra holdfázis kijelzéssel, 24 órás segédszámlappal, pointer dátummal és ablakos nap-hónap kijelzéssel (az ilyen szerkezetek legjellemzőbb kivitele). Bár az óra a hónapot is mutatja, de minden hónapot 31 naposként kezel, a pontos értéket az év öt hónapjában kézzel kell utánaállítani.




Ezen óra szerkezetére is érdemes egy pillantás vetni, látható rajta, hogy a számlap alatt hogy helyezkednek el a dátumkijelző tárcsái:




Az óra az IWC Da-Vinci típusnévre hallgató, öröknaptárral, holdfázissal és kronográffal készült órája, a tok anyaga jelen esetben a cég által úttörőként alkalmazott cirkónium-oxid kerámia arannyal kombinálva, de a szerkezet minden tokkivitelben azonos. Látható a 7 és 8 óra között az évek számlálója, kilenc óránál a hét napjainak kijelzése (és a kronográf perc-számlálója), 6 óránál a hónapok mutatója (és a kronográf óra-számlálója), 3 óránál a dátumkijelzés, végül 12 óránál a holdfázis indikátora. Az óra e kivitelén állandó másodpercmutató nincs.








Ez a konstrukció jól kezeli a hónapok eltérő hosszát, sőt, a szökőévekre is fel van készítve nem kevesebb, mint 400 évre előre! Egy ilyen képességű szerkezet persze nem túl egyszerű, a számlap alatti rész összeszerelve így néz ki:












A mechanizmus "robbantott" rajzán már elég jól megérthető a szerkezet működési elve:

1: Dátumléptető kilincs
2: Korrigáló kilincs (az eltérő hosszú hónapokhoz)
3: Dátumgyűrű
4: A hét napjainak számlálókereke
5: Hét napjainak léptető-karja
6: Dátumkerék
7: A hónapok hosszának vezérlőtárcsája
8: Hónap vezérlőtárcsa léptető-kereke
9: Évek-évtizedek dátumtárcsája
10: Évezred-évszázad dátumléce










A mechanizmus lelke a kékkel jelzett hónap-hossz vezérlőkerék. Ez négy körcikkre van osztva, mindegyik körcikk egy teljes évet fed le, és a rajta kialakított rovátka megfelelő mélysége alapján tolja előbbre a korrigáló kilincs a dátumot 1-2-3 nappal előre. A négy körcikk miatt a négyévenkénti szökőévet is tudja kezelni a rendszer. Érdemes közelebbről is megszemlélni a dátumtárcsát:

1: Január
2: Február
3: Március
4: Április
5: Május
6: Június
7: Július
8: Augusztus
9: Szeptember
10: Október
11: November
12: December
I: Január
II: Február- szökőévben









Feltűnhet, hogy az évezred-évszázad dátumléc 19-20-21 feliratozású, tehát az óra 2199 után hibás évszámot fog mutatni. Bár ez ma aligha tűnik komoly hiányosságnak, de gondolva a távoli utódokra - rendkívül optimista módon - a cég ad az óra mellé egy parányi, lepecsételt, száraz, semleges gázzal töltött ampullát. Ebben egy 22-23-24 feliratozású tartalék dátumléc van, amellyel a maga idején a "köbüki" kicserélheti a régit, és 2499-ig jó lesz a dátum. Ez után azonban új feliratozást kell készíttetni... Tekintve, hogy az óraipar hihetetlen múltra tekint vissza, és a legkorábbi, 1500-as évekbeli függőórák között a gondosan restauráltak máig működőképesek, és a mai órák minősége össze nem hasonlíthatóan meghaladja amazokét, ez az 500 évnyi "útravaló" nem is tűnik olyan túlzottan ambíciózusnak!




Léteznek természetesen más fizikai kivitelű öröknaptár konstrukciók, de az elvekre mindegyiknél igen hasonlóak. A nagy többség nem jelzi ki az évezredeket és az évszázadot, van, ahol csak az évek szökőévhez viszonyított helyzetét jelölik (1.év - 2.év - 3.év - szökőév ). Ezek az órák szökőévben is pontosan továbbítják a napot és hónapot jelző mutatókat-tárcsákat, de a pontos évet nekünk kell tudni. Amit persze általában tudni szokott mindenki...



Vissza a 11. fejezethez



1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14