Abora

Még júniusban lekaszáltattuk a szép nagyra nőtt füvet, ez pont úgy történt, mint tavaly: idejött egy  traktor, fél óra alatt lekaszált annyit, mint mi egy hónap alatt, és elkért tízezer forintot.
Amiben más volt a dolog, az az, hogy idén nem báláztattunk. Ennek két oka van:
- Piszok drága (1000 forint bálánként, lett volna idén vagy tizenöt)
- Béna dolog nagy körbálákat kézzel görgetni

A nagy ötlet az volt, hogy építünk egy nagy szénatárolót. Nem csak mostanra, véglegesre: a cél az volt, hogy ha egyszer az erdőt is rendesen tudjuk kaszálni, akkor is elférjen benne. A végeredmény kicsit monumentális lett.



4x4 méter alapterületű, az oszlopok hét méternél is magasabbak. A tető elvileg állítható, gyakorlatilag olyan nehéz, hogy még nem próbáltuk meg. Összeraktuk az idén szükséges magasságban, ha pedig állítanunk kell egyszer... a holnap gondja a holnapé.

A faluban mindenki hülyének nézett minket, hogy két hektárról kézzel hordjuk össze a füvet, azt mondták, bele fogunk bolondulni. Hát, összeütöttünk egy három méteres saroglyát, és egy nap alatt összehordtunk 15 körbálányi szénát. Ez a mennyiség egyébként már akár elbírna egy tehenet - még össze kell rá szedni némi forintot, meg istállót építeni, meg kitalálni, hogy mi legyen pontosan a tejjel... de komolyan játszadozunk már a gondolattal.
Összességében elmondhatjuk, hogy az épület finoman szólva bevált. Jövőre biztos nem báláztatunk, széna kérdés kipipálva.


Komment (3)

Hiányzó kisnyulak

Ugyan legutóbb a laptop problémái miatt nem írtam meg, de a második alomra való nyulak életben maradtak, és vidáman ugrándoztak, amíg a napokban meg nem döglött közülük kettő. Ez egy dolog.
Ami jobban zavar, hogy idő lenne, és most már két nőstényt is beraktam a bakhoz - mindkét vemhes anya igazán lefialhatna, ha tényleg vemhesek. Aggódom lassan, hogy talán mégse.
Pedig én mindent úgy csináltam, ahogy olvasmányaim szerint kéne: átraktam az anyát a bakhoz fél napra. Két nappal később átraktam megint - és nem hagyta magát, ez elvileg azt jelzi, hogy már vemhes. De ma eltelt a 28. nap is a második próbálkozás óta, és semmi. Holnap szomorúan át fogom rakni megint a bakhoz, és tudomásul veszem, hogy egy hónap kimaradt.

Amúgy a nyulak nagyon aranyosak, esznek, isznak, alszanak, ugrándoznak. Nagyjából ezeket tudják, némelyik bónuszként még megsimogatni is hagyja magát.


Komment (0)