Bárányok születtek
2016-02-19 12:59:30 - Ishar
Kategória: Állat
Az apró híreket ritkán osztom meg, hát most itt két egészen apró hír:
Született két rettentően aranyos kisbárány! Az elején volt némi probléma az anyjukkal, nem vitte túlzásba a pátyolgatásukat, úgyhogy az első éjszaka fel kellett kelni kétóránként szoptatni az esőben.
Másnapra Nyár már simán vette az akadályokat, elfogadta mindkét kicsinyét, azóta szépen nőnek. Az ivararány fele-fele - még nem döntöttem el, mi legyen a kislánnyal. Szívesen megtartanám, de a kost még nem tervezem lecserélni, a beltenyészet meg ugyebár kerülendő... meglátjuk, először nőjenek meg.
Momentán rettentő aranyosak. Meg vizesek.
Egy átlagos etetés mostanában
2015-09-24 19:58:17 - Ishar
Kategória: Állat
Kedves közönség, most rendkívül hosszú bejegyzés következik. Sokan kérdezgetnek az utóbbi időben, hogy pontosan hogy néz ki nálunk az állattartás - a legtöbben személyesen, de már neten keresztül is sok kérdés merült fel akár itt a blogon, akár e-mailen keresztül. Arra gondoltam (és ehhez Ádám is hozzájárult, mivel sokszor az ő állatairól lesz szó), hogy fotókkal illusztrálva végigvezetem az olvasót egy teljesen normális reggeli/esti etetés folyamatán.
Egy ilyen etetés egy embernek három, kettőnek olyan másfél-két óra. És ugye kettő van belőle naponta, szóval elég sok időt felemészt - bár megéri, mert látni fogjátok, hogy könnyű megtalálni benne a szépet.
A képeken látható dolgok teljesen azért nincsenek kőbe vésve, itt-ott néha kicsit eltérünk, nyilvánvaló okokból: időbeosztás, plusz vagy mínusz takarmány, időjárás, stb. Azért nagyjából valami ilyesmit igyekszünk tartani minden nap.
A kutyáknak pl most jó napjuk volt, sokat vágtunk mostanában, gyakran került húsos csont a tányérjukba. Egyébként közönséges bolti tápot kapnak, ha épp nincs annyi felesleg.
A kicsi a riasztó és a csengő funkcióját tölti be, ha valaki vagy valami jön, jelzi. A nagyobbik meg szükség esetén intézkedik. Ezen felül mindketten remekül terelnek, bár persze a szamár meg a felnőtt kecskék csak a nagyobbikat veszik komolyan.
Így néz ki most a tyúkok reggelije/vacsorája. Búza, kukorica, és egy kis borsó. Ez utóbbival vigyázni kell, semmilyen állatnak nem szabad belőle sokat adni, nagyon erős takarmány.
Ádám tyúkjai, helyesebben egy részük. Az enyémeket a visszatérő olvasók már talán el tudják képzelni. A közelmúltban kicsit visszaesett a tyúkállomány, pár hete volt egy rendszeres éjszakai vörös látogatónk, de a kutyák végül elintézték.
Tojások, nem valami sokan. Korai fotó, estére még szokott lenni néhány, meg ugye az én tyúkjaim külön brigád. Összesen olyan 15-20 tojásunk van naponta, 30-40 tyúktól. Van néhány kakas, meg növendék jércék, szerintem nem rossz tojásmennyiség. Főleg, hogy ezt megbízhatóan hozzák egész évben.
És itt a feketeleves. A disznók. Ez itt bizony öt teli vödör moslék. Van benne vörösliszt és/vagy korpa, kukoricadara, árpadara, száraz kenyér és víz. Naponta a vizet leszámítva kb 50 kiló takarmányt bepuszilnak.
Oda kell felvinni a moslékot, mert a disznók kifutóját szándékosan a fák alá raktuk. Így nyáron nem tikkadnak ki annyira a melegben, ősszel meg szerencsés esetben potyog le nekik némi tölgymakk.
Ezek a billenő vájúk megváltoztatták az életünket. Korábban egy disznóetetés egy rend lehetetlenül összemocskolt ruhát jelentett. Ez így azért egészen más.
A moslék mellé igyekszünk mindig adni nekik valami pluszt. Ezt a maradékot például a helyi zöldségestől kaptuk. Embereknek már eladhatatlan, de a disznók imádják.
Persze vizet adni se olyan egyszerű nekik, elég disznók, ha a vájúról van szó. Nagy melegben az ivóvízen felül be szoktunk borítani nekik 6-8 vödröt csak úgy simán a földre, dagonyázni.
Olyan jó nézni, ahogy esznek.
Tudom, rávetül az árnyékom, így nem valami jó kép, de itt látszik a legjobban, hogy milyen szépen megnőttek a nagyok. A két koca ismét vemhes, úgyhogy a közeli jövőben várunk újabb 10-20 malacot.
A szamaras kordé épp gyengélkedik, már folyamatban a kerék javítása.
Maradt helyette ez a saroglya. A talicskázásnál azért sokkal jobb (fér rá bőven), de az összes állatnak ezzel zöldet hordani nem fehér embernek való hosszú távon. Béna, nehéz, nem látsz a lábad elé, kettőt kell fordulni (a kordéval elég lenne egyet), ráadásul nem a szamár fárad vele, hanem mi. Utáljuk, de ugyanakkor nagyon rossz lenne, ha nem lenne.
Kérdezik néha, hogy mit kaszálunk. A nagy, központi füves placcot nem, hiszen az már megtörtént, onnan van a téli szénánk. Nos, a patak túlpartján levő közel három hektáros erdőben úgy nő a nád, és annyi leveles bokrot írtunk év közben, hogy az szinte korlátlan mennyiséget jelent. A képen épp a facsemeték tövénél levő nád került terítékre - szeretjük az ilyet a kettős haszonvétel miatt: enni kapnak az állatok, és tisztul az erdő. Mindkét munkát így is, úgy is el kellene végezni, így feleannyi idő megy rá.
Ezen kívül a faluba egy kb 200 méter hosszú út vezet tőlünk, amit a saját érdekünk tisztán és rendben tartani, mivel senki más nem használja. Ez ugyan nem a mi területünk nagyrészt, de ez soha nem akadályozott meg abban, hogy lekaszáljuk. A tulajdonosokat nem érdekli, vagy még örülnek is neki, hogy valaki rendben tartja.
A másik külsős ász maga a patakmeder. Na ott aztán van növekmény, fogalmam sincs, hányszor kaszáltuk le idén, de sokszor, az biztos. Évente kétszer paraszt karácsony is van, ugyanis a vízmű is kiküld fűkaszás embereket a patak teljes hosszának kitisztítására. Ilyenkor kaszálni nem is kell, csak összeszedjük, amit ők maguk után hagynak - nem csak a mi szakaszunkról, hanem amekkora távot csak elérünk. Nekünk jó, mert ingyen van, és nekik is jó, mert tisztán tartjuk a patakmedret.
Először nem voltunk benne biztosak, hogy a kecskék megeszik-e a nádat. Most már kijelenthetem, hogy frissen egyenesen imádják a zöld nádlevelet, a szomszédunk szerint azért, mert édes. Vagy mert sós. Vagy mert olyan, mint a lucerna. Vagy mert olyan, mint a selyemfű. Hogy miért, az valószínűleg attól függ, hogy Nándi bá' mit ivott aznap.
Van, aki megegye. Azért szépen fogynak, a felesleges kiskecskéket, növendék bárányokat, és hitvány felnőtt állatokat vagdossuk le szaporán. Az a cél, hogy nyáron szépen felszaporodjanak, de télen azért minél kevesebbet kelljen etetni. A jó tejelők, a bevált anyák és a szerencsés alfahímek maradnak, mindenki más előbb-utóbb kés alá kerül. Ha végképp nincs más, feldúsítjuk majd velük a kolbászt.
A maximum létszám idén 11 birka és 18 kecske volt. Az írás pillanatában 7 birkánál és 12 kecskénél járunk, a télnek 5 birkával és kb 7-8 kecskével lenne jó nekifutni, hogy biztonsággal elég legyen a takarmány.
Elképesztő fejeket tudnak ám vágni.
Zöldet a disznók is kapnak. Mostanra már nekik is csak a nád meg a bokor maradt. Tavasszal rengeteg volt a csalán, azt imádják a legjobban, de igazából bármit megesznek, amit a többi állat nem. Tulajdonképpen a disznókat kicsit biológiai megsemmisítőnek használjuk, a vizes kukoricacsutkától a lenyírt gyapjún át a nyárfagallyakig mindent eltüntetnek. Hogy mit ásnak el, és mit esznek meg, azt nem tudom, de nagyon nem is érdekel. Megoldják és kész.
Az etetés végére szokott maradni a fejés. Jelenleg négy fejős kecskéje van Ádámnak. Idén a legnagyobb anyát potyára tartjuk, mert nem lett vemhes. Ezen kívül van egy bak, meg egy rakás kiskecske. A kicsik közül van pár ígéretes, ami maradhat, de rajtuk kívül új fejőset már csak jövőre tervezünk venni. Télire ez már így marad.
Szóval, mint írtam, az etetés általában a fejéssel, és a szárnyasok bezárásával zárul.
És akkor megcsinálod az egész etetést, az összes állat szépen, lelkiismeretesen ellátva. És akkor mi történik? A bunkó szamár szétveri a karámot, és lehet nekiállni javítgatni este hétkor. Ez a hála?
A bárányok hallgatnak
2015-09-13 12:16:12 - Ishar
Kategória: Állat
... bár az első pár napban elképesztő kitartással bégettek. Taposott szalmatetőt segítettünk rakni, és állatot kértem fizetségként, pluszban volt egy kis pénzem is, beruháztam hat bárányra. Szép nagyok, de mivel frissen választottuk el őket az anyjuktól, elég hisztisek voltak eleinte.
Az érkezésük óta eltelt pár hét, azóta szépen beilleszkedtek a többi állat közé. Minden nap kaszálunk nekik, van friss vizük, szép nagy területük, és esővédett helyük. Növögetnek is szépen, úgy látszik, meghálálják a gondoskodást.
Csak hát nem túl okosak.
Ritkán telik el úgy nap, hogy ezzel ne kelljen foglalkozni.
Keltetés
2015-08-28 21:44:50 - Ishar
Kategória: Állat
Visszatérő olvasóim talán emlékeznek rá, hogy tavaly már próbálkoztam természetes keltetéssel. Akkor már benne jártunk az őszben, nem is sikerült a dolog rendesen, a tojásokból végül nem lett semmi. Idén újra próbálkoztam, tíz tojás került a kotlós alá még júliusban. A 21 nap elteltével, augusztus elején aztán egyszer csak...
A tíz tojásból heten keltek ki, egy tojás összetört, egy nem volt megtermékenyülve, egyik embrió pedig nem jutott ki idejében, gondolom ő kicsit le volt maradva, a kotlós meg túl korán kelt fel róla a többiek miatt. A hétből kettő rövid úton elpusztult - valahogy belefulladtak a csüdjükig érő ivóvízbe, amiben egy harmadik társuk vígan álldogált. Azt hiszem, ezt még bőven a természetes kiválasztódás számlájára lehet írni.
Azóta eltelt két és fél hét, az öt kiscsibe szépen növöget. Számítok még sajnos elhullásra, a következő vízválasztó az lesz, amikor az anyjuk magukra hagyja őket. Eddig biztatóan néznek ki, kapnak főtt tojást, darát és konyhai hulladékot, na meg az anyjuk tanítja kapirgálni őket. Tápot természetesen nem kapnak. Ezzel nem mindenki ért egyet, és igazából meg is lehet magyarázni a dolgot. Az indítótáp sokat nyom rajtuk az első pár hétben, ami kihatással lesz az egész életükre - immunrendszer, tojástermelés, vágósúly, minden szempontból jobbak lesznek. Ráadásul a táp elvileg rövid időn belül kiürül a szervezetből, a felnőtt állatról aztán senki meg nem mondja, hogy tápos volt vagy nem.
Igazából ez egy kísérlet. Óriási tétje nincs, hiszen csak öt csirkéről van szó, de én nagyon örülnék, ha táp nélkül képes lennék életképes tyúkokat felnevelni. Kíváncsi leszek a végeredményre.
Kicsit későn érkeztek egyébként, úgyhogy tojni ők már idén biztos nem fognak. Nem baj, az öregek, és a korábbi növendékek remélhetőleg szépen dolgoznak majd helyettük is. Már nagyon várom, hogy a tavaszi csapat beálljon a sorba, az öregek már csak napi három tojást hoznak össze, ami ugyan nem rossz, de megszoktam a napi 6-8 tojást.
Új nyulak
2015-03-02 17:50:21 - Ishar
Kategória: Állat
A nyulazás úgy tűnik, feltámad a hamvaiból. Bár a telet csak egy nyúl élte túl (és azt le terveztem vágni), a hétvégén kaptam ajándékba négy kisnyulat. Ezeknek ma új ketrec készült, pontosabban a szerkény újabb polcát átalakítottam nyúlketrecnek. Kaptak enni, inni, és szép tiszta faforgácsot alomnak. Meglátjuk.
Lassan 24 órája itt vannak, és még nem döglöttek meg. Ez is valami.
Némakacsa
2014-10-27 18:23:10 - Ishar
Kategória: Állat
A legutóbb beszerzett, kevésbé ismert állataimról szeretnék most írni egy kicsit.
Először is, amiket eddig összekapartam a némakacsákról. Csomó előnyös tulajdonságuk van, ami miatt őket választottam, és nem hagyományos kacsákat:
- nem hápognak (no shit)
- sokkal nagyobbra nőnek, akár nyolc kilósra is
- tisztábbak
- jobban repülnek, tehát képesek megvédeni magukat
- nem garantáltan szalmonellás az összes tojás
- baromi aranyosak
- állítólag finomak, bár én még soha nem ettem
A sok különbség abból adódik, hogy a némakacsa (vagy pézsmakacsa, pézsmaréce) teljesen más állatból alakult ki, mint az összes többi háziasított kacsafaj. A krumplihoz és a kukoricához hasonlóan ezt a rendkívül finom dolgot is Dél-Amerikából importáltuk, távol áll az őshonostól. A trópusi gyökerek ellenére jól bírja a hideget, jó vastag tollazata van.
A keltetési idő valami 30 nap körül van, és állítólag különösen jól tudják ezt csinálni. 80% fölötti kelési aránnyal, és minimális csibehalandósággal hitegetnek. Úgy legyen. Akinek nincs kotlós tyúkja, az a tyúktojást is alárakhatja (természetesen 9 napos késéssel, hogy egyszerre keljen ki), nem elég, hogy kikelti, de fel is neveli a kiscsirkéket is. Egyetlen dolog, amire vigyázni kell, hogy a kacsa persze vízbe megy, ha tud, a csirkék pedig követik, és megfulladhatnak.
Persze nálam még kevés idő telt el, hogy ebből sokat megtapasztaljak. Első körben a gácsérom fogta magát, és világgá ment: reggel még megvolt, este már nem. Ragadozó támadásának semmi nyoma, márpedig egy jó négy kilós madarat nincs nagyon hazai vadállat, ami küzdelem nélkül leteper. Két hektáron belül egy fia tollkupacot nem találtam. Mint ha a föld nyelte volna el. Csak arra tudok gondolni, hogy elrepült, bár elég érdekes, hogy itt hagyta a nőstényeket. Azok amúgy köszönik, jól vannak, bár Éva kutyája kicsit megkergette őket egyik reggel, de semmi bajuk.
Egy szó mint száz, tavaszig szereznem kell egy némakacsa gácsért.
Állatkák mostanában
2014-10-15 16:36:51 - Ishar
Kategória: Állat
Lőttem néhány fotót a különféle állataimról, mert már elég rég mutogattam őket. Mint máskor, most is csak a saját dolgaimat fotóztam, Ádám és Éva állatai ugyan szintén a tanyán vannak, de azokról most se lesz szó.
Ez a kép még akkor készült, amikor még reménykedtem. A kotlós már az utolsó napokban volt, itt még optimista voltam. Nem jött össze, remélem, jövőre másként lesz.
A tanya legújabb lakói, a némakacsák. Fiatalok még, jövőre kezdenek tojni és elvileg szaporodni. Úgy legyen! Ja, és tényleg kussolnak, nem csak marketing. Egész halkan csiripelnek, kb mint a verebek, semmi idegesítő hápogás. Repülni elvileg tudnak, de eléggé visszavágott szárnyakkal kerültek hozzám. Egyelőre ez nem is baj, szokják csak meg, hogy a helyükről nagyon ne menjenek ki. Együtt laknak a tyúkokkal, beköltözésük alkalmából a baromfiudvar kapott egy kiszuperált vájlingot, kacsaúsztatónak.
Az emlegetett szamarak, azaz tyúkok. Az idei születésű állomány szépen fejlődött, gyakorlatilag majdnem teljesen felzárkóztak az egy éves tyúkokhoz. A nagy kakas még mindig szilárdan tartja a vezető pozíciót, de szerintem tavaszra némelyik fiatal simán túlnőheti. Igazán elkezdhetnének tojni a fiatalok, nem helyénvaló, hogy még mindig csak az öreg tyúkoktól lehet tojásra számítani.
Tájfel köszöni jól van.
A monori vásárból származó két legújabb nyulat - a veszteségek hatására - így helyeztem el. Nem örülök, hogy ketrecezni kényszerültem, de ha ez kell a nyulazás beindításához, hát ez kell. A kifutó továbbra is megmarad majd a növendék nyulaknak, de az anyák és a bak ehhez hasonló fakkokba lesz költöztetve.
Egyébként a szerszámos szekrényem egyik polcát ürítettem ki nekik.
Hát így állunk, az állatok és én. Idén már ennyien leszünk, jövőre talán valami nagyobb testűekkel is lehet bővíteni. Néhány birka jó lenne viccből, ezen kívül szóba jöhet szamár, de esetleg tehén is. Ez utóbbi egyszer biztos lesz, csak a mikor a kérdés.
Kotlás vége
2014-10-11 08:23:52 - Ishar
Kategória: Állat
Letelt a 21 nap, még rá is hagytam plusz két napot, és nem történt semmi. Minden nap egész végig ott volt a kotlós a tojásokon, és mégis ez történt. Valószínűleg nem voltak megtermékenyítve. Szomorú, jobb lett volna, ha látványosabb eredményt tudok felmutatni, de azért így is érdekes kísérlet volt.
Tapasztalataim:
- A dolog akár működhetne is. A kotlós jó.
- Sőt, a vége felé cseréltek a madarak, és másik tyúk ült a tojásokra.
- Kosz van. Ha egy tyúk 21 napig csak enni jár ki, egyébként egy helyben ül, az össze lesz piszkítva.
Ez utóbbira keresnék valami értelmes megoldást. Bealmoztam amennyire csak lehetett az elején, de a kotlás ideje alatt már nem tudok ott takarítani, hiszen ott a kotlós. Tiszta tyúkszar az összes tojás, meg az egész fészek. Elképzelhető, hogy ez normális, de nekem akkor se tetszik.
Most persze kitakarítottam már, de ha megszületnek a csibék, nem biztos, hogy jót tesz nekik, ha nyakig szarban kelnek ki.
Természetes keltetés
2014-09-16 22:00:26 - Ishar
Kategória: Állat
Ma meglepő dolog történt: az egyik tyúkom ráült a tojásokra, és nem is hajlandó leszállni. Az ilyesmit a modern tyúktartásban nem tűrik el - a kotló tyúk a teljes keltetés ideje alatt (azaz 21 napig) nem tojik. Különféle módszerekkel, de főleg tudatos tenyésztéssel igyekeztek ezt kinevelni a tyúkokból az elmúlt évtizedekben, és ráállni a mesterséges keltetésre. Nekem ez nem tetszik, úgyhogy végtelenül örülök, hogy a tyúkom kotlani kezdett.
Még akkor is, ha az októberben kikelő csibéknek kevés esélyük van a túlélésre.
Miért jó a természetes keltetés?
- Nem kell hozzá áram, ami jó, mert nincs. Egy hatvan wattos égőt ilyen sokáig égetni még a verőfényes nyári napsütésben is necces.
- Anya-fióka kapcsolat. Az egy dolog, hogy a kikelt csibéket az anyjuk megtanítja kapirgálni meg védi őket. Kevesen tudják viszont, hogy az embrió a keltetés utolsó hetében már hallja a külvilágot. Marhára nem mindegy, hogy egy ilyen mély bevésődés időszakában az anyját (és a környezeti zajokat) hallja, vagy egy keltetőgép halk búgását. A ketrecben ez nem számít, de idekint a mezőn egy világ választja el a kettőt.
- Láttál már csibéit terelgető tyúkot? Körülbelül három kismacskányi mértékben szívet melengető látvány.
Ha a kotlós nem hagyja ott őket, akkor 21 nap múlva beszámolok az eredményekről.
Tojás tojás hátán
2014-09-09 19:57:20 - Ishar
Kategória: Állat
Kb egy hete ugrásszerűen megnőtt a tojástermelés, napi egyről három tojásra. Még mindig nem dőlhetek hátra, a nyugdíjas éveimet továbbra se ebből fogom finanszírozni, de a rántotta-, tojásleves- és bundáskenyér utánpótlás szinte végtelenné vált.
És ez még csak három tyúk, kemény lesz, ha mind a huszonvalahányan elkezdenek tojni. Várok javaslatokat tojásos ételekre.
Hiányzó kisnyulak
2014-08-06 19:37:43 - Ishar
Kategória: Állat
Ugyan legutóbb a laptop problémái miatt nem írtam meg, de a második alomra való nyulak életben maradtak, és vidáman ugrándoztak, amíg a napokban meg nem döglött közülük kettő. Ez egy dolog.
Ami jobban zavar, hogy idő lenne, és most már két nőstényt is beraktam a bakhoz - mindkét vemhes anya igazán lefialhatna, ha tényleg vemhesek. Aggódom lassan, hogy talán mégse.
Pedig én mindent úgy csináltam, ahogy olvasmányaim szerint kéne: átraktam az anyát a bakhoz fél napra. Két nappal később átraktam megint - és nem hagyta magát, ez elvileg azt jelzi, hogy már vemhes. De ma eltelt a 28. nap is a második próbálkozás óta, és semmi. Holnap szomorúan át fogom rakni megint a bakhoz, és tudomásul veszem, hogy egy hónap kimaradt.
Amúgy a nyulak nagyon aranyosak, esznek, isznak, alszanak, ugrándoznak. Nagyjából ezeket tudják, némelyik bónuszként még megsimogatni is hagyja magát.
Ragadozók
2014-07-22 10:27:45 - Ishar
Kategória: Állat
Nem sokkal az egymillió tyúk megjelenése után bejelentkeztek a területre mindenféle húsevő állatok, amik csirkecombot szeretnek vacsorázni. A veszteségek drasztikusak.
Nekem rendszeres látogatóm volt egy időben egy héja. 2-3 kiscsirkét biztos kinyírt, mire sikerült leszoktatni. A leszoktatás a következőket jelentette:
- madárijesztő készítése
- mesterséges fedezékek kialakítása ágakból és kaszálékból
- héja elkergetése manuális módszerrel ("Hejj, takarodj!")
- kutya ráuszítása
- ostorcsattogás, ha meglátjuk körözni
Most már lassan egy hete nem volt. Utoljára az egyik fiatal kakasra csapott le, de azt már ki se tudta nyírni, a kutya megzavarta. Remélem, egy ilyen élmény után nem jön vissza többet. A fentieken kívül nagyon sok ötletem nincs héja ellen. Ugyan lehet kapni élve elfogó madárcsapdát, de többe kerül, mint a teljes tyúkállomány. Lőni errefelé még a vadászoknak is tilos, túl közel vagyunk a faluhoz. A baromfiudvart felülről behálózni nem tudom - a drótháló irreálisan drága lenne, a zöld meg szürke műanyag rasher háló pedig szerintem undorító. Egyébként még azzal is kihívás lenne lefedni 200-300 négyzetmétert.
A másik állandó vendégünk valami négylábú ragadozó, de hogy micsoda, arról már megoszlanak a vélemények. A nyomok alapján találtunk teljesen szétszerelt tyúkokat, félig megevett- és teljesen eltűnt példányok is előfordultak. Volt olyan este, hogy Ádáméktól egyszerre tűnt el hét. Fejetlen csirke is volt már, de olyan is, amin nem is volt seb, csak a szája volt kicsit véres. A falubeliek mondtak már rókát, nyestet, görényt, patkányt - ezzel kb a vadmacska kivételével felsoroltak mindent, ami az országban előfordulhat, nem lettünk okosabbak.
Építettünk deszkából meg maradék dróthálóból egy élve elfogó csapdát, de eddig nem volt benne semmi. Ez a dög se mutatkozott legalább négy napja, de nem merem hinni, hogy leszokott a tyúkhúsról.
Összességében a ragadozók pár hét alatt kb 30-50%os veszteséget okoztak. Az ólban soha nem járt semmi, ezt mind kintről szedték össze, mielőtt a tyúkok elültek volna éjszakára. A csapdázáson és a minél korábbi bezáráson kívül sok világmegváltó ötletem itt sincs.
Az előnevelt csirkék egyébként annyira olcsók, és felnőve akkora a tojáshasznuk, hogy szájhúzósan ugyan, de még ilyen veszteség is belefér. Jobb lenne persze, ha nem lenne, úgyhogy megteszünk minden tőlünk telhetőt.
Tyúktartás 3.0
2014-06-28 17:34:56 - Ishar
Kategória: Állat
Megérkezett az erősítés, a génbankos előnevelt csirkék, amiket már nagyon vártunk. Nálam ezek a jómadarak huszan vannak, úgyhogy ennyinek már kicsit szűkös lenne a régi ól, plusz az esetleges betegségek miatt is jobb lenne, ha több helyen lennének. Így felépült ez:
Ezúttal már nincs szőrözés. Ráköltöttem némi forintot, rászántam két napot, de legyen jó. 3x1 méter, csomó ülőrúddal, alul-oldalt fenyődeszkával, viszonylag normális nádtetővel. A húsz újoncon kívül még bőőőven beférnének többen, de gondolni kell a jövőre is.
Gyári, manuális légkondi, napfénytető.
Tanultam az előző tyúkólból, ennek már a teljes hátsó oldala nyitható. Kisebb nyílással egyszerűen szívás takarítani és almozni.
Ez a látvány fogad, ha kitárul az ajtó. Az ifjú titánok egyelőre bent kapnak enni és inni, de hosszabb távon ezen az oldalon a tojódobozok lesznek.
Ezt a váci vásárban kaptam 1200 forintért. Praktikus, és nem is bántja a szemet, mint a hupilila műanyag etetők. Egyébként kukoricadara, árpa és szemes kukorica keverékét kapják, és láthatóan bejön nekik.
Megtévesztően kevésnek tűnik, de igazából huszan vannak: magyar sárga, -fogolyszínű, -kendermagos és fehér erdélyi kopasznyakú, mindből 5-5 darab. Van köztük néhány kakas is, de ez szándékos, kell is.
Ezekkel együtt most összesen 27 vegyes korú és fajtájú tyúkom van, ezeken kívül jön még 5. Idén nekem 32 tyúk elég is lesz, jövőre meglátjuk. Jó lenne, ha megülnének, és működne a természetes keltetés és csibenevelés, de ha minden évben van ~15000 forint költségem a tyúktartással, még az is belefér. A saját keltetésnek nem az anyagi vonzata érdekelne, hanem a tapasztalat, az élmény, és a végtelenül magas menőségi faktor.
Az rettentő fontos.
Tyúkász sikerek
2014-06-03 21:44:05 - Ishar
Kategória: Állat
Két nap fogház után tegnap kiengedtem az újoncokat. Az eredeti csapattal ellentétben ők rögtön kirajzottak, kapirgáltak, és általában, pöpecül érezték magukat.
Már most látszik, hogy sokkal normálisabbak, mint a tavalyi csapat valaha volt. Ma délután kicsit meg is ijesztettek. Gondoltam, nap közben rájuk nézek, erre azt látom, hogy csak ketten vannak a baromfiudvarban a kicsik közül.
Kimásztak a kerítésen persze. Tisztában voltam vele, hogy fizikailag képesek rá, de nem gondoltam, hogy elég bátrak máris. A nyakig érő fűben a tízből nyolcat összefogdostam, de akárhogy kerestem, az utolsó kettő nem volt sehol. Na mondom szépen vagyunk, ezek elég gyorsan hullanak.
Estére hiánytalanul előkerült mind a tíz, és teljesen maguktól bementek az ólba, már a második kint töltött napjuk után. A tavalyi brigáddal ez egy hétig tartott, talán tovább is.
Talán ezek ketten voltak a legboldogabbak, hogy végre kijöhetnek. A kakasról lekerült a hangtompító - az ólon kívülről elég durva hangereje van, kukorékol büszkén egész nap. Neve még nincs, pedig lassan ideje lenne, igazán megérdemelné.
Mortor az első nap kicsit leblokkolt, amikor megjöttek az új lakótársai, aznap nem is volt tojás. Már ura a helyzetnek, tegnap és ma is tojt, úgyhogy minden a legnagyobb rendben.
Ami még érdekesség, és nagyon örülök neki: nincs balhé a kajával. Féltem tőle, hogy a kakas, de még talán a régi tyúk is szétkergeti, esetleg meg is tépi a kicsiket, ha ételről van szó, de semmi gond nem volt eddig. Simán odaengedik őket a vájúhoz. A kajájuk most kb egyenlő arányban búza, kukoricadara és szemes kukorica keveréke. A szemes főleg Mortor kedvéért van benne, ő azt szokta meg. A kicsik szerintem azt le se tudnák még nyelni.
Enyhén szólva lapzárta után érkezett: fél tízkor megkaptam egy korábbi munkáért fizetségül ígért tíz nyulat. Most itt vannak az előtérben, és fogalmam sincs, holnaptól hol fognak aludni. Mindenesetre én berakom őket a többi közé, és csináljanak amit akarnak.
Az új generáció
2014-05-30 18:43:02 - Ishar
Kategória: Állat
Egy régi barátomnál kapáltam kukoricát tavaly, meg most is segítettem neki vakolni a házát. Pénzről nem szeretünk beszélni, meg nem is az igazi, ha abban fizetnek ki, úgyhogy tanyasi javakkal hálálta meg a munkám. Három nap munkáért fogok kapni összesen egy szép kakast, tizenöt előnevelt csirkét, tíz nyulat, és száz kiló kukoricát. Ha ezt forintosítanánk, lehet, hogy legörbülne a szám, de így hasznos dolgokra váltva én nagyon örülök neki.
A hosszú bevezető lényege az, hogy ebből ma megkaptam tíz csirkét és egy kakast. Bizony, máris egynél több tyúkot tartok, így eggyel kevesebb dolog miatt lehet rajtam mosolyogni. Egyszersmind kihasználom az alkalmat, és igyekszem rendesebben tudósítani arról, hogy élnek nálam a tyúkok.
Először is, a kakas, a kiscsirkék és a tojóm most legalább egy, de inkább két napig be lesznek zárva. A tyúkólban kapnak ételt és vizet is, hogy megszokják egymást is, meg az új helyüket is. Innentől kezdve elvileg - és hangsúlyozom, elvileg - az ólat már otthonuknak tekintik, éjszakára be fognak menni. A tavalyi tapasztalatim alapján azért ez a gyakorlatban nem így zajlik. A kiengedés után kb egy hétig még fogócskázni kell velük, mire kialakul a rendes napirend, de onnantól nem lesz benne hiba. Bízom benne, hogy ezzel a branccsal kevesebb gond lesz, hiszen legalább egy értelmes már van közöttük.
A takarmánnyal kapcsolatban a tyúkok szinte mindent megesznek (a kenyéren és a reménytelenül romlott dolgokon kívül), de legcélszerűbb - legalább eleinte - azt adni nekik, amit az előző helyen kaptak, és lassan áttérni a végleges takarmányukra. Ezek eddig kukoricadarát és búzát kaptak, vizes trutyivá összekeverve. Ez így kb jó is, annyit tervezek változtatni, hogy ha elég nagyok lesznek, a kukoricát darálás nélkül fogják kapni (kézzel időigényes művelet), ezen kívül kapnak majd napraforgót, esetleg zabot is, de ezeket még be kell szerezni.
Fontos, hogy ez nem teljes értékű takarmány, aki egy betonplaccon tart tyúkokat, annak trükköznie kell rendesen, de akinek hozzám hasonlóan lehetősége van akkora baromfiudvart kiépíteni, amin tudnak szabadon kapirgálni, nagyon nem kell flancolni a takarmányozással. A tyúk a közhiedelemmel ellentétben nagyon helyigényes állat, ahhoz, hogy ne irtsák ki rövid úton a növényzetet, fejenként 10 négyzetméterre van szükségük. Egy normális, 50-100 tyúkos állománynál azért ez már akkora terület, amit kevesen engedhetnek meg maguknak.
A kakas amúgy igazán biztató. Beraktam az ólba, pár percig udvarolt a tojónak, aztán meg is dugta. Tud élni, na. Most már kukorékol, minden amit kell. Nagyon szép állat, olyan, ahogy a mesekönyvben lerajzolnak egy kakast, igazán dekoratív. Fotókat majd csinálok, ha kevésbé lesz szomorú az időjárás.
Tojástermelésről, tyúkólról is tervezek írni a közeljövőben, de általában, az új állomány sorsát igyekszem jobban dokumentálni a réginél.
Kisnyulak!
2014-05-23 13:43:09 - Ishar
Kategória: Állat
Tegnap este szőrcsomókat találtam a nyulak kifutójában. Először verekedésre gondoltam, de aztán az odúkat átvizsgálva felfedeztem egy nyúlszőrből rakott fészket. Jó előjelnek vettem, gondoltam a vemhes anya érzi, hogy közel az ideje, de nagyon nem izgultam még.
Mi fogad reggel?
Heten születtek, az egyik már reggel nem élt (külön mehetett a többiektől, és kihűlt), és sajnos mostanra még három elpusztult. Ezek hárman az odún kívül voltak, úgyhogy nem kizárt, hogy a többi nyúl valamelyike a tettes.
Örülök az (egyelőre) életben maradt háromnak, de ilyen arányú veszteség már nem elfogadható. Egyelőre nem tudom, mit kéne máshogy csinálni, de az is lehet, hogy semmit: egyszerűen a ketrecben tartott nyulaknak lehet, hogy még túlságosan új ez a környezet. Bele kell rázódniuk, és a következő alkalommal jobban fog sikerülni.
Per pillanat ezzel áltatom magam. Az internetes forrásaim alapján a dolognak működnie kéne, és tényleg majdnem ugyanúgy működik is, ahogy olvastam. Tehát az anya szép fészket készít, a bejáratot eltorlaszolja, nap közben időnként bemegy foglalkozni a kicsikkel. Az egyetlen, jelentős probléma, hogy óriási az elhullás.
Mindenesetre a szokásosnál most gyakrabban figyelem a nyulakat, ennyit tudok tenni. Szokás szerint külsős ötleteket szívesen veszek.
Ilyen állat a nyúl(?)
2014-05-11 18:19:16 - Ishar
Kategória: Állat
Ez egy kettős célú bejegyzés. Egyrészt arra jó, hogy megosszam a nagyközönséggel azoknak az alapismereteknek egy részét, amit nyúl-témában magamra szedtem az elmúlt hónapokban. Másrészt viszont reménykedek olvasói visszajelzésekben is: az itt leírtak elég szedett-vetett forrásokból származnak, vegyes minőségű könyvekből, internetről, illetve ilyen-olyan szinten tapasztalt nyulas emberektől közvetlenül. A lényeg, hogy ha valami orbitális baromságot írok le, megköszönöm, ha valaki kijavít. Vágjunk bele!
Nagyjából mindenki tudja, hogy néz ki egy ilyen állat, erre felesleges karaktereket pazarolni. Mi az, ami nem ennyire közismert? A saját észjárásom szerint megpróbálom pontokba szedni: bennem ezek a kérdések merültek fel először.
Szapora állatok, ez rendben, de ez mit is jelent pontosan?
Számokban kifejezve a nyúl fajtától függően 4-6 hónaposan ivarérett, kb egy hónapig vemhes, szülés után pár nappal pedig ismét képes fogadni a bakot. Azon ritka állatok közé tartozik, amik folyamatosan ivarzanak, ciklussal meg hasonlókkal nem kell foglalkozni. Egy alomban, fajtától és adott példánytól függően legalább 5, de akár 10 kisnyúl is lehet, ha nem is maradnak mind életben.
Józan ésszel belegondolva ez elképesztően sok nyulat jelent nagyon rövid időn belül. Nem is szabad ezt ilyen tempóban erőltetni, az anyanyulak szervezete is megsínyli. Két ellés után ajánlott őket egy hónapig pihentetni. Én első körben egy három nyulas "ellésforgóval" (saját agyszülemény, ilyen szó tudtommal nincs) tervezek: ha beindul a dolog, még ez is havi 12 nyulat jelent, kvázi egész évben. A tél persze érdekes időszak lesz, majd meglátjuk.
A nyúl híresen könnyen döglő állat.
Az bizony. A nyúl egész életét azzal tölti, hogy ül a ketrecében, és azon gondolkodik, miben dögöljön meg. A lista, a teljesség igénye nélkül:
- rókák és társaik (nyest, görény, stb)
- ragadozó madarak a héjától felfelé
- kutyák, kisnyulak esetén macskák
- megfázás
- kokcidiózis, myxomatózis, stb.
A lényeg, hogy ami húst eszik, és méretben megközelíti a nyulat, az meg akarja enni, ezen kívül változatos betegségeket kaphatnak el szúnyogoktól, kullancsoktól, egymástól, amikbe rövid úton belepusztulnak. A legviccesebb betegségek egyetlen tünete a halál: a nyúl fogja magát, és minden előjel nélkül felfordul. Mindez ijesztően hangzik nekem is, de bízom benne, hogy nem teljesen embertelen tartási körülmények között ez kezelhető probléma. A ragadozók nem férnek hozzájuk, a helyük tiszta, időnként megkurkászom őket kullancsok után kutatva.
Remélem a legjobbakat. Oltásuk az enyémeknek nincs, és még nem döntöttem el, legyen-e.
Mit eszik egy nyúl?
Ez egy nagyon érdekes kérdés, amivel kapcsolatban még nem találkoztam két emberrel, akik ugyanazt mondták volna. Persze a többség tápokat használ, de igazából főleg azért, mert egyszerű: bemész a bótba, megveszed a nyúlkaját, hazaviszed, eléöntöd, a nyúl nő tőle. Hogy abban mi van, az kevés embert érdekel.
A legegyszerűbb megoldást nagymamám javasolta: széna, és semmi más. Ez persze vonzó elképzelés, hiszen korlátlan mennyiségben rendelkezésemre áll - természetesen csak nyulas szemmel. Lovardát nem építenék a készleteinkre.
Megint van, aki tisztán lucernára esküszik. Ezt nagyon erős túlzásnak érzem. Nekem jelenleg nincs lucernám, de ha lesz, akkor se tervezek 100% lucerna diétára állított nyulakat.
A legszimpatikusabb alternatív ötlet, amit kaptam, a zöld nád. A fehérjetartalma vetekszik a lucernával, egyetlen rákfenéje, hogy nem tárolható szinte semeddig. Óriási előnye viszont, hogy a lucernával ellentétben van, magától nő, és piszok sok lesz belőle nagyon gyorsan.
Hogy most mit esznek a nyulaim? Amit kaszálok nekik reggel. Füvet, nádat, indokolatlan helyen kinövő kis bokrokat, favágásnál visszamaradó leveles ágakat, ezen kívül vegyes növényi hulladékot a konyháról, illetve azt, amit a kifutójukban még találnak. Ez utóbbi nem sok - a jómadarak két-három nap alatt szinte tökéletesen lepucoltak a harminc négyzetméterükről mindent, amit elértek. A közepén álló negyven-ötven éves tölgyfával még nem végeztek, de szinte azt is kinézem belőlük.
Egyébként úgy látom, legjobb a friss hajtásokat kedvelik, de nekik is be kell látniuk, hogy ez nem fenntartható táplálkozási igény.
Hogy kell nyulat vágni?
Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy még soha nem vágtam állatot. Nagyapámnál láttam régen, és elviekben lépésről lépésre tudom, mit kell tenni, de tudom, hogy ez olyan messze van az igazi vágástól, mint Makótól Jeruzsálem. Izgulok is rendesen.
Interneten egyébként remek leírások és videók vannak azoknak, akik még egyáltalán nem láttak ilyet. Közel se olyan brutális, mint városi szemmel tűnik, de tény, a nyuszi nem jár jól a végére.
Finomak?
Mi az hogy.
Kifutóban tartva nem akarnak ezek állandóan megszökni?
Az enyémek a második napon produkáltak egy kitörést, az ajtó alatt valahogy kipréselték magukat. Mióta ezt a rést befoltoztam, nem volt újabb próbálkozás. A kerítés végig le van ásva, szép nagy köveket is kaptak a drótháló tövébe, a belső oldalra, jó szorosan rakva. Nincsenek illúzióim: ha a nyulaim olyan nagyon ki akarnának jutni, kijutnának. Egy húsz centi mélyen leásott kerítés egy nyúl ásási képességeinek semmi.
Momentán úgy igyekszem ezt megakadályozni, hogy amennyire lehet, megszerettetem velük a környezetüket. Végülis Ádám kecskéi is bármikor kitörhetnének a karámból (ahogy ezt néhányszor demonstrálták), mégis jellemzően inkább bent maradnak, mert jó ott nekik. A nyulaknak meg vannak mesterséges odúik, rágcsálhatják a növényzet maradványait, kapnak enni és inni, illetve bőven van helyük szaladgálni. Olvasmányaim alapján egyébként jobban kedvelik a hosszúkás kifutót, de már meg nem mondom, ezt melyik cikkből szedtem. Ha ez segít, angolul volt, és az interneten találtam.
Forrásjegyzékekben sose voltam túl jó.
26
2014-04-30 18:13:51 - Ishar
Kategória: Állat
Meglepő módon csak öregebb lettem egy évvel megint. 365 nap után így megy ez. Sok eseményt összefoglaló írás helyett ma a legújabb állatkáimról fogok mesélni. Itt laknak:
Mégis mi ez, hol vannak az állatok? Hát itt:
Azt a követ a hazai ragadozók nemigen rakják arrébb, viszont ha a szükség úgy hozza, én remekül hozzáférek a lakóhoz:
Bizony, végre vannak nyulak, szám szerint ketten: egy fehér, egy szürke. A szürke biztosan nőstény, a fehérről még nem merem ilyen egyértelműen kijelenteni. Két-három hónaposak lehetnek még csak.
Jó-jó, de hogy kerül oda be a nyúl? És ha ő bement, mitől nem megy utána a róka, a nyest, a görény, a macska, a tigriscápa?
Eredetileg úgy terveztem, hogy az egész kifutójukat ragadozóbiztosra építem, de ez nagyon drága móka lett volna, ezért inkább zárható odúkat kaptak. Este bemennek maguktól, vagy ha nem, szelíd noszogatásra rögtön besprintelnek. Amint a nyulak bent vannak, egyszerűen rájuk csukom az ajtót, és kiékelem egy vas cövekkel.
A kerítés ennek megfelelően nem arra épült, hogy a ragadozókat távol tartsa: ami nem tudja átszakítani, az simán átmászik rajta. Ahelyett, hogy a kerítés állatokat tartana kint, most állatokat tart bent. Végig leástam, és kiraktam kövekkel. Bízom benne, hogy ez eléggé elveszi a kedvüket a kerítésen kívüli kalandoktól. Persze azért aggódok egy kicsit, a nyulak állítólag elég durva dolgokat képesek aláásni.
Maga a kerítés (hosszas huzavona után) végül a ponthegesztett hálók közül Magyarországon kapható leghitványabb típus lett. Ennél már csak a csirkeháló olcsóbb, viszont az egy komolytalan dolog. Ezt a ponthegesztett hálót azért nyúl a talpán, ami eltépi. A horganyzása állítólag elég gyatra, úgyhogy a föld alatti részek várhatóan nem lesznek örök életűek. Azért bizakodó vagyok, jó pár évig biztos kitart ez is, és a sokkal drágább változatok se ígérnek nagyon sokkal többet.
Nagyjából ennyi történt nyúl-fronton. A közeljövőben valamikor tervezem kifejteni a tartásuk részleteit, de ma csak erre a gyors bemutatóra futotta.
Napi állatos apró
2014-02-22 20:35:03 - Ishar
Kategória: Állat
Mr Tájfel ma produkálta az első bizonyított egérfogást. Egyszer csak megláttam, hogy egy döglött egér lóg a szájából, a másik macskát nem is engedte közel.
Hogy mindenki értse, ez a mai egérfogás nehéz, tudatos nevelés eredménye. Először is, az egérfogóban időnként (bár mostanában ritkán) talált döglött egereket következetesen megkapta, ezekkel el is szórakozott, majd meg is ette őket. Az ízére valamennyire már ezzel rákapott.
A macska első találkozása élő egérrel viszont közel se ment olyan simán, mint a mai vadászat. Kint dolgoztunk ketten, amikor észrevettünk egy egeret a fűben. Ádám szemmel tartotta, amíg én elszaladtam a macskáért, rádobtam az egérre. Semmi reakció, azt se tudta mi van, az egér meg simán tovább szaladt. Végül nekem kellett egy focikapust megszégyenítő vetődéssel ráugranom, és kézzel elkapni az egeret. Én lepődtem meg a legjobban, hogy sikerült. Persze a kis rohadék rögtön harapott, össze-vissza csipkedte az ujjaimat amíg a macska orra alá lógattam, de aztán az végül kivette a kezemből, és elszaladt vele. Elég béna dolog volt.
De most! Most teljesen magától fogott egeret, színtiszta önerőből. Büszke vagyok rá.
Tyúkanyó nekrológ
2014-02-12 21:47:23 - Ishar
Kategória: Állat
Legjobb tojóm egészségi állapota hetek, igazából hónapok óta ingadozó volt, de az időszakos fellendülések ellenére az utóbbi időben nagyon megzuhant ismét. Az utolsó hétben már alig evett, az utolsó néhány napban csak gubbasztott. Fájó szívvel, de kénytelen voltam a levágás mellett dönteni.
A még élő - bár inkább csak létező - tyúkot a hónom alá kapva átslattyogtam a szomszédékhoz, hogy kíméletesen levágjuk Tyúkanyót, diagnosztizáljuk a problémát, és ha nem vészes, pörköltet készítsünk. Váratlan eredményekre jutottunk.
Először is, tudtam, hogy Tyúkanyó lefogyott, de azt nem, hogy ennyire. Már kiemeléskor éreztem, hogy feltűnően könnyű és nagyon csontos, de amit a kopasztás után láttam, felülmúlta az elképzeléseimet. Gyakorlatilag csont és bőr szintre fogyott. A bőre gyönyörű, egészséges, sárga és vastag volt, a mája szerencsére tiszta - a leggyanúsabb fertőző májbetegségeket ezzel rögtön ki is zártuk, ellenkező esetben a többieket is le kellett volna vágni, nehogy összefertőzzék az újakat, ha lesznek.
Mint kiderült, a gond a bélrendszernél volt. Valami eltömítette a beleket, egész keményre összeállt bent, és eleinte részben, később teljesen akadályozta az emésztést. Mivel a tyúkok kukoricát és konyhai maradékokat kaptak és kapnak máig, az egyetlen jelöltem az áztatott száraz kenyér. Bár ilyet olyan nagyon sokszor nem kapnak, tény, hogy voltak rövid időszakok, amikor minden másnap kenyér volt a menü.
Ez az elképzelés összevág azzal, hogy a legélelmesebb állatok hullottak el: Fafej, Kend, Don Gatto és végül most Tyúkanyó. A maradék tyúkjaimnak valószínűleg az mentette meg az életét, hogy nem elég élelmesek, és kevesebbet ettek a vájúból, amikor kenyeret kaptak. Az a mennyiség, amit a bénább tyúkok betermeltek, még nem volt gond, viszont a mindenkori körlet buzogánya aktuálisan többet evett a köznépnél, így lehet az, hogy egyesével hullottak el, sose többen egyszerre.
Semmilyen forrás nem támasztja alá az elméletet, ez csak a saját okoskodásom.
Félelem és reszketés Alcatrazban
2014-01-05 19:08:13 - Ishar
Kategória: Állat
El vagyok kicsit maradva tyúkos történetekkel, úgyhogy most részletesen beszámolok a tanya legéletképtelenebb lakóiról. Nagyrészt sajnos vehetjük gyászjelentésnek.
Először is, Colombus és Mortor remek egészségnek örvendenek, a világon semmi baj nincs velük, ha csak az nem, hogy még mindig nem tojnak. Pedig ilyen enyhe időben azért igazán rákezdhettek volna. A faluban a hasonló korú tyúkok már vígan tojnak.
Tyúkanyó, aki eddig a megbízható tojónk volt, kicsit pórul járt. Első ránézésre némi verekedés áldozata lett, alig tudott lábra állni, máig fájlalja a szárnyait és a bal lábát. Amint észrevettem, elkülönítettem, jelenleg a kunyhó előterében lábadozik egy elkerített kis fakkban. Napról napra javul az állapota, bízom a teljes felépülésében.
Fafej elég szomorú véget ért, már elég rég. Kezdésként Tyúkanyó (még egészséges korában) elverte, mint a répát. Ezt még aránylag jól viselte, el se kellett különíteni, bicegve ugyan, de ment kapirgálni a többiekkel. Lassan, de biztosan gyógyulgatott, egészen addig, amíg egy vendégbarátságot megsértő kutya meg nem tépte. Mint legszívósabb tyúkom, még ezt is túlélte... egy darabig. Sajnos a sérülések összeadódva már túl súlyosnak bizonyultak, és ő is elpusztult.
Kendet egyszerűen rommá verték egyik éjszaka, és amikor reggel kisántikált enni, tovább verték még egy kicsit. Őt is kiemeltem elkülöníteni, de addigra sajnos már olyan rossz állapotban volt, hogy másnap reggelre kiszenvedett.
A legkülönösebb eset Don Gatto. Ő tegnap még jól volt, semmi probléma nem volt vele, ma reggel pedig ki se akart jönni az ólból. Amikor kézzel kivettem, és leraktam a földre, összeesett. A nap során párszor megpróbált lábra állni, totyogott erre-arra, de a végén már csak gubbasztott egy helyben. Őt nem különítettem el - minek? A kakast a tyúkok úgyse bántják, akárhogy legyengül. Gattót délutánra már a kukorica se érdekelte, bevonszolta magát a tyúkólba, és estére kiszenvedett.
Nagyjából ennyi. Tyúkállományom két egészséges, és egy gyengélkedő egyedre apadt. Főleg a kakas pusztulása miatt iyekszem sorra venni a lehetséges okokat:
- Táplálék? Felváltva kapnak egyik nap szemes kukoricát, másik nap konyhai hulladékot, főtt krumplit vagy száraz kenyeret. Nem keveset, sőt, valószínűleg túl sokat is.
- Helyhiány? Az ól két négyzetméter, a kifutó kb 200. Szerintem ez ekkora létszám mellett óriási.
- Víz? Oké, talajvízkútból kapnak inni, de ez sose volt másképp, az elhullás viszont csak az lemúlt kb egy hónapban durvult el.
- Tisztaság? Hetente kapnak friss szénát, kb húsz centi vastagon (hiszen végtelen sok van) az ól padlójára.
- Tetvek valószínűleg nincsenek. A tyúkok nem nagyon vakaróznak, homokfürdőjük is van, amibe még hamut is szórtam, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Több általános tényező nem jut eszembe. Vitaminhiány esetére javasolták az élesztőt és az almaecetet táplálékkiegészítésnek, ebből egyelőre az élesztőt próbáltam ki, és láthatóan nincs előrelépés.
Tudom, vegyek tápot, mert abban minden benne van. De pont ezt kéne elkerülni, mert (részben) azzal lehet felülmúlni minőségben a tescós csirkét, hogy nem ipari táppal tömöm.
Elég tanácstalan vagyok. Hiszen annyira gány, igénytelen, helyenként undorító körülmények között tartanak az emberek tyúkot - ehhez képest ami itt van, az elképesztő nagy luxus. Mégis hullanak, mint a legyek... de hogy mitől? Most már biztos, hogy nem csak verekedésről van szó, hiszen kizárt, hogy a kakast is agyonverjék. Betegség egyszerre jelentkezne, nem több hetes különbséggel. Az élelmezés nem változott. Hideg igazán nincs.
Építő jellegű ötleteket várok.
Alcatraz
2013-12-02 17:33:46 - Ishar
Kategória: Állat
Mivel egy fél diónyi agyba nehéz beleverni, hogy mit szabad és mit nem, a tyúkok számára vége a jó világnak, és a növénytermesztés beindulásával a teljes szabadságnak vége szakadt. Egyelőre egy kísérleti, de öt tyúk számára azért bitang nagy baromfiudvart kaptak:
A kerítés kb 150 négyzetmétert határol, ez elméletileg 15 tyúknak elég olyan szinten, hogy nem pusztítják ki totálisan a növényzetet. Hosszú távon ennél több baromfit szeretnék (pl nem csak tyúkokat), de az erdő felé remekül bővíthető a luxusbörtön.
A kerítés külső oldalán néhány növendék gyümölcsfa várja, hogy megnőjenek akkorára, hogy egyszer majd árnyékot- és hullott gyümölcsöt biztosítsanak a szárnyasoknak. Kerítésen belülre nem mertem ilyesmit telepíteni (kártékony dögök ám ezek), úgyhogy ott csak egy kökény- és egy galagonyabokor van. Ezek is lehet, hogy belehaltak az átültetésbe, majd tavasszal kiderül. Bizakodó vagyok, kökényt nem könnyű kipusztítani. Szándékosan sem.
A sittesek. Végülis ugyanazt csinálják odabent, mint eddig idekint, csak kisebb helyen. Tisztára, mint az igazi rabok.
Macska
2013-11-19 18:52:28 - Ishar
Kategória: Állat
Szeretném bemutatni a tanya legújabb lakóját, Mr Tájfelt.
Két hónapos, szóval egyelőre csak enni, aludni, és aranyosnak lenni képes - ezeket viszont remekül tudja! A jövőben komolyabb egérfogást várok tőle, bár mostanában valahogy nálam megritkultak.
Mindenesetre Tájfel láthatóan jól érzi itt magát, az óriási térrel, és a már itt lakó állatokkal kezd megbarátkozni. A tyúkoktól kellő mértékben fél, Ádámék kiskutyájával úgy-ahogy játszik, a macskájuk pedig egyelőre nem verte rommá. Meglátjuk, a lényeg, hogy macskám van. Ki gondolta volna?
Breaking news - Tojás!
2013-11-03 06:32:50 - Ishar
Kategória: Állat
Ma reggel a tyúkól felé menet, az út közepén találtam ezt:
Hihetetlen, de igaz: a madarak elkezdtek valami hasznosat is csinálni. Leírhatatlanul örülök!
Halál a családban
2013-10-19 08:10:44 - Ishar
Kategória: Állat
Ma reggel a tyúkok közül csak négyen jöttek ki reggelizni. Rövid keresés után az ötödiket (a névtelent) megtaláltam pár méterre a tyúkóltól, már kihűlve. A jelek szerint este nem ment be a többiekkel, és valami elkapta. Én csak macskára tudok gondolni - járnak be a faluból néha - mert egy róka vagy kutya nem hagyta volna ott a tetemet. A szomszéd görényre tippelt, de szerintem ez nem valószínű, mert egy görény bement volna a tyúkólba is, és lemészárol mindent.
Nagyobb állománynál azt mondanám, az ilyesmi megesik, de az én kis ötfős állományomnál az ilyesmi nincs rendjén. Pótolni fogom a veszteséget, megerősítem a tyúkólat, és estére rakok egy kis kaját bentre is, hátha úgy vonzóbb lesz időben hazaérni.
A logikus következtetések ellenére persze elég ócska érzés, hogy elpusztult egy állat, amit hónapokig neveltem. Pláne így, hogy nem a levesbe került, és nem is valami betegség áldozata lett, hanem ilyen hülyeség miatt, hogy kint maradt. Remélem, nem fog egyhamar megismétlődni.
Harlekinkaticák
2013-10-11 17:12:12 - Ishar
Kategória: Állat
Csekély olvasótáborom egy részéről biztosan tudom, a többiekről sejtem, hogy hallottak már a harlekinkaticákról. Aki nem, annak dióhéjban: ezeket a az ázsiai eredetű bogarakat a relatív közelmúltban telepítették be Európába, eredetileg a tetvek ellen. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva, elszaporodtak, kiszorítva az őshonos fajtákat, mint például nálunk a klasszik hétpettyest.
Én először két éve szembesültem az invázióval, akkor csak átutazóban: túráztunk épp, és egy erdőn áthaladva az irtásokon gyűltek össze a katicák, gyakorlatilag felhőben, tízezrével. Nem túlzás, olyan sokan voltak, hogy berepültek az ember szájába, szemébe, bárhová. A katica szerintem a legkevésbé félelmetes állatok egyike, de ilyen mennyiségben már képesek ijesztőek lenni. Mindenesetre az erdőirtások véges hosszúak, előbb-utóbb átjutottunk rajtuk, és horrorfilmbe abszolút nem illő módon mindenki életben maradt.
Hogy miért hoztam fel most ezt a régi sztorit?
Visszajöttek, azzal a különbséggel, hogy itt nem csak átutazó vagyok, hanem itt élek. A kunyhóban is annyian összegyűlnek estére, hogy aludni se lehet tőlük komoly katica-irtó hadjárat nélkül. A tyúkjaim napokig mást se kaptak enni, csak a kunyhóban összefogdosott katicákat. A kis rohadékok nálam akarnak áttelelni.
Most volt pár ősziesebb nap, de mint a képen látszik, ma ismét magukra találtak. Ha az első komoly fagyokig ez lesz műsor, az elég rosszul hangzik.
Tyúkszelidítés
2013-09-01 20:23:32 - Ishar
Kategória: Állat
Meglepően jól kikupálódtak mostanra a madaraim. Szépen nőnek, már megbíznak bennem, jönnek oda kaját tarhálni, és a bátorságukat is összeszedték - egész messzire eltávolodnak a tyúkóltól. Néha ezt mondjuk nem úgy csinálják, ahogy én elképzelem, újabban a paradicsom mellett a kunyhóm bejáratától (!) is el kell zavarnom őket, a bátorság kezd pofátlanságba átcsapni. Azért én nem haragszom rájuk, egészen összebarátkoztunk, mióta a borsónyi agyukba sikerült beleverni, hogy reggel kijönnek, este bemennek az óljukba. A kezdeti rémületet már teljesen levetkőzték, az embereket is szeretik, jönnek oda kaját tarhálni rendesen, ahogy kell.
Ádámékat is követik egy darabig, ha elmennek mellettük, velem meg már olyan szinten megbékéltek, hogy ha leülök a közelükbe, szándékosan odajönnek, szinte mint egy kutya. Ilyenkor még meg is lehet őket simogatni, vagy akár kézbe venni. Láttam már hisztérikusabb baromfiállományt, eddig igazán jól megvagyunk.
Az ötből négynek már nevet is adtam: Colombus (bátor felfedező alkat), Mortor (kis köpcös autista, egy ismerősöm alapján) és Fafej (az egyetlen, aki nem tudja megtanulni, hogy naplementekor bemenjen az ólba) a jércék, Don Gatto (a körlet buzogánya) a kakas. Az ötödik annyira jellegtelen, hogy még semmi jó név nem ugrott be vele kapcsolatban.
A következő lépés az lenne, ha nem csak fogyasztanának, hanem végre egy-két tojást is pottyantanának. Felháborító, hogy Éva macskája, Berci több hasznot hoz, mint az én szárnyasaim. Berci legalább már öt egeret fogott, ezek még semmi hasznosat nem csináltak. Na mindegy, egyszer ennek is bizonyára eljön az ideje.
Az első haszonállatok
2013-08-25 19:41:28 - Ishar
Kategória: Állat
Egyszer csak úgy gondoltam, kész, eljött az idő: a kis életem elég stabil lábakon áll ahhoz, hogy felvállaljak némi minimál állattartást. Már sokat gondolkoztam a tyúktartáson, hogy is kéne, mint is kéne, utána is olvastam sokat, de gyakorlati tapasztalataim a nullához közelítenek. Láttam már ilyen állatot, az alapvető információkkal jó ideje tisztában vagyok (pl hogy meddig él, hány nap alatt kel ki a tojás meg ilyenek), de ezt édeskevésnek érzem egy komoly állományhoz. Így készült el az alábbi minimál ól:
Ötödosztályú deszka, saját erdőből némi nyárfa, bontott cserép, a padló egy használt OSB lap, helyenként megerősítve. Persze nem lesz mindig ilyen szellős, a napokban becsinálom a réseket, de hirtelen elhatározáshoz hirtelen megoldások tartoznak. A tyúkólban van egy ülőrúd, két tojódoboz, és némi széna alom. Az egész csupán 180x150 centi, de ennyi helyen akár 20 madár is elfér - szerintem az ilyesmi csak akkor emberséges, ha csak aludni járnak be, és mindig van lehetőségük kapirgálni. Itt márpedig, ha valami, hát hely aztán van.
És íme az állomány. Magyar sárga tyúkok, őshonos, kettőshasznú (tojás és hús) baromfi, a szakirodalom szerint életképes, szívós jószágok - már amennyire ezek a jelzők igazak lehetnek tyúkokra. Négy jérce, és egy kakas. Egyelőre csak ennyi, nem akartam túl nagyot vállalni első körben, de ha nem lesz gond, hamarosan tervezem bővíteni, még a rossz idő előtt. Sajnos eddig elég bénának bizonyulnak szegények: nem igazán tudják feldolgozni a totális szabadság érzését, keveset kapirgálnak, idejük nagy részét a tyúkól alatt töltik, és ez a reggel ki-este be dolog se egészen automatikus. Jobb esetben elég zavarnom őket, rosszabb esetben egyesével kell összefogdosnom a madaraimat, ami elég komikus látvány. Valószínűleg valamiféle ketreces, vagy fél-ketreces tartásból származnak, ezért újdonság még nekik ez a sok furcsa dolog, mint pl fű és kék ég.
A panaszáradat ellenére örülök nekik, ők is, én is szépen tanulunk. Már egy hete itt vannak, és a kezdeti nehézségek egy részét lassan legyőzzük. A paradicsomból pl már kétszer kizavartam őket, azóta arrafelé nem járnak, de az is előfordult már, hogy este maguktól bementek a tyúkólba, nekem csak az ajtót kellett rájuk zárni.
Tojás még nincs, természetesen azonnal megírom, ha lesz.
Hogyan nem lett huskym
2012-11-16 12:25:02 - Ishar
Kategória: Állat
Mindig gyönyörűnek tartottam a szánhúzó kutyákat, és gyerekkorom óta igényem lett volna valami normális, kutya méretű kutyára. valamiért a családunkban mégis ezek az aszfaltcirkálók terjedtek el, ugyan nagyon-nagyon régen volt németjuhászunk, de azóta csak macskák, egy spániel és lassan tíz éve egy fehér terrier-keverék.
Mivel jó eséllyel egy mező közepére fogunk költözni, szerettem volna még előtte behozni a családba egy kutyát, hogy megszokjon, mielőtt félvad körülmények közé viszem, ahol még kerítés sincs. Hetek, hónapok óta nézelődtem, menhelyek, alapítványok kutyái között böngésztem a weblapjaikon, míg végül találtam egy tíz hónapos, barna szemű, szürke huskyt, akivel nem tudnak eleget foglalkozni.
A kutya a rettenetesen hülye Zeusz névre ugyanúgy nem hallgatott, mint bármi másra. Megbeszéltem, hogy elhozom egy hétvégére, ez mindkét részről jó próbakör lesz, én eldöntöm, hogy tényleg akarom-e (és elviselik-e egymást az öreg kutyával), az eredeti gazdái pedig meglátják, hogy a két éves kislányuk mennyire bömböl, hogy A KUTYÁMAT AKAROOOM.
Zeusz remekül viselte az utat, a kertben is hamar otthon érezte magát, evett, ivott, a kezdeti félénkség hamar feloldódott, mozgékony, játékos kutyaként viselkedett. De, és most jön a de: semmiféle emberi szóra nem hallgatott, még a nevére se figyelt fel. Bár a huskyk köztudottan öntörvényű, szabad szellemű kutyák, azért ez túlzás. Kivittük egy rétre, egy szuka kutyával együtt elengedtük, kedvére rohangált, de ránk se bagózott, vissza se akart jönni. Nagy nehezen elkaptuk, de látszott, hogy ez így nagyon nem oké.
Én még ezen a ponton is komolyan gondolkodtam rajta, hogy rengeteg energiaráfordítással bizonyára ez is javítható lehetne, de ezen a ponton közbelépett a családom. Megvétózták az egész husky-témát, arra hivatkozva, hogy a meglevő kutyánkkal nem jönne ki. Ez persze teljesen alaptalan, hiszen nem is próbálkoztunk érdemben, de akkora volt a családi nyomás, hogy muszáj voltam engedni.
Lehet, hogy így a legjobb, végülis tényleg probléma ez, hogy a kutya nem hallgat rám (de senki másra se), nem kötődik igazán az emberhez, ráadásul huskyhoz méltó vadászösztöne van: az összes kisállatot, tehát nyulakat, baromfit azonnal kivégezne. Belátom, hogy nem egy logikus választás.
Pedig gyönyörű állat. Igazán kár.