Lucerna

Legutóbb beszámoltam a saját területünk hasznosításáról, vagyis arról, mi történik a nálunk növő fűvel. Ugye ez a fű nekünk igen fontos, mivel ezt eszik az állatok gyakorlatilag az év felében. Épp ezért csak a kijelölt ösvényeken közlekedünk, állatokat távol tartjuk tőle, a kaszálás előtt a fű szent és sérthetetlen. Kaszáláskor pedig inkább csinálunk 14-16 órás munkanapokat, csak jó legyen. A széna értékes nyersanyagunk.

Ezt most csak azért írtam le ismétlés gyanánt, hogy mindenki át tudja érezni a továbbiakat.
Mostanában ugyanis annyit kaszálok, amennyit tipikusan 50-60 éve nem szokás. Egy dolog, hogy a saját területünket rendben tartjuk, ez főleg az erdő ápolását jelenti. Csakhogy, főleg mióta a lovak itt vannak (de kisebb mértékben már előtte is) a falusiak vérszemet kaptak az állattartásunktól.
Ide-oda hívogatnak, hogy kaszáljunk, vagy akár azt se - csak hordjuk el a füvet. Néhány esetben igazán nem panaszkodom, igazán príma lucernásokat kaszálunk szerte a faluban. Persze van, amit nem vállalunk már el, megázott szénát a világ végéről még akkor sincs kedvem behordani, ha ingyen van. Még így is, csak a jó ajánlatok betöltik mostanában a teljes munkanapot. Az elmúlt két napban 1500 négyzetméter lucernát vágtunk le, és összesen már közel fél hektárról szedegetjük össze a lucernánkat.

Ami furcsa nekem ebben, hogy ezek a területek nem a mieink. Emberek vették a fáradságot, és beültették a kertjüket, vagy legalább egy részét príma lucernával, aztán csak néznek bután, hogy mi legyen vele. Bizonyos esetekben persze van valami magyarázat, tipikusan az, hogy korábban volt valami állat, de megdöglött/felszámolták, de a többség nem tudja megindokolni, hogy mégis mi a pék füléért van bevetve a fél telek lucernával. Vakargatják a fejüket, hogy mi legyen vele, aztán megkeresik valamelyikünket, hogy ugyan vágjuk már le és vigyük el. Még olyan is volt, hogy konkrétan lekaszálják (!), és már csak elhordani kell.

Még egyszer mondom, nekem ez csak jó, csak nem értem. Nekem a saját kaszálékom akkora érték, amit úgy érzem, hogy véletlenül se szabad veszni hagyni, az egész téli állattartás múlik rajta. Az még oké, hogy aki nem tart állatot, annak ez csak szemét, hiszen pénzzé tenni ilyen kicsiben valóban nem lehet.

De akkor mégis minek van? Azt hiszem, ezt is felírhatjuk a falusi lét abszurditásai közé, közvetlenül a harminc forintos tojás és a három-hatszáz forintos disznóhús mellé.


Komment (1)



Új komment

* Ez egy biztonsági kérdés, ami azért van, hogy ne árasszanak el minket az ukrán spambotok. Válaszolj értelemszerűen - tulajdonnév nagybetű, többszavas válasz nincs.




Összes komment


brekk - 2016-06-23 22:37:42


Amúgy a dögmelegben, vagy rövidebb nappalok mellett kellemetlenebb a munka?


- 2016-06-07 20:10:24


Legutóbb beszámoltam a saját területünk hasznosításáról, vagyis arról, mi történik a nálunk növő fűvel. Ugye ez a fű nekünk igen fontos, mivel ezt eszik az állatok gyakorlatilag az év felében. Épp ezért csak a kijelölt ösvényeken közlekedünk, állatokat távol tartjuk tőle, a kaszálás előtt a fű szent és sérthetetlen. Kaszáláskor pedig inkább csinálunk 14-16 órás munkanapokat, csak jó legyen. A széna értékes nyersanyagunk.

Ezt most csak azért írtam le ismétlés gyanánt, hogy mindenki át tudja érezni a továbbiakat.
Mostanában ugyanis annyit kaszálok, amennyit tipikusan 50-60 éve nem szokás. Egy dolog, hogy a saját területünket rendben tartjuk, ez főleg az erdő ápolását jelenti. Csakhogy, főleg mióta a lovak itt vannak (de kisebb mértékben már előtte is) a falusiak vérszemet kaptak az állattartásunktól.
Ide-oda hívogatnak, hogy kaszáljunk, vagy akár azt se - csak hordjuk el a füvet. Néhány esetben igazán nem panaszkodom, igazán príma lucernásokat kaszálunk szerte a faluban. Persze van, amit nem vállalunk már el, megázott szénát a világ végéről még akkor sincs kedvem behordani, ha ingyen van. Még így is, csak a jó ajánlatok betöltik mostanában a teljes munkanapot. Az elmúlt két napban 1500 négyzetméter lucernát vágtunk le, és összesen már közel fél hektárról szedegetjük össze a lucernánkat.

Ami furcsa nekem ebben, hogy ezek a területek nem a mieink. Emberek vették a fáradságot, és beültették a kertjüket, vagy legalább egy részét príma lucernával, aztán csak néznek bután, hogy mi legyen vele. Bizonyos esetekben persze van valami magyarázat, tipikusan az, hogy korábban volt valami állat, de megdöglött/felszámolták, de a többség nem tudja megindokolni, hogy mégis mi a pék füléért van bevetve a fél telek lucernával. Vakargatják a fejüket, hogy mi legyen vele, aztán megkeresik valamelyikünket, hogy ugyan vágjuk már le és vigyük el. Még olyan is volt, hogy konkrétan lekaszálják (!), és már csak elhordani kell.

Még egyszer mondom, nekem ez csak jó, csak nem értem. Nekem a saját kaszálékom akkora érték, amit úgy érzem, hogy véletlenül se szabad veszni hagyni, az egész téli állattartás múlik rajta. Az még oké, hogy aki nem tart állatot, annak ez csak szemét, hiszen pénzzé tenni ilyen kicsiben valóban nem lehet.

De akkor mégis minek van? Azt hiszem, ezt is felírhatjuk a falusi lét abszurditásai közé, közvetlenül a harminc forintos tojás és a három-hatszáz forintos disznóhús mellé.