Rádió
2012-11-09 11:07:23 - Ishar
Kategória: Meló
Gondoltam adok nektek egy kis ízelítőt abból, hogy milyen remek zenék mennek itt egész nap. ez a hozzászólás órák alatt készült, mondhatni "real time", ami épp ment a rádióban, azt beillesztettem.
Rebeca Ferguson
Szandokán - Nem vicc!
Radics Gigi
Lykke Li
Magna Cum Laude - Soha nem fogom megbocsátani a Kispálnak, hogy széles körben elterjesztette ezt a tingli-tangli mulatós fesztiválzenét (vagy mi ez), egyszerűen borzalmas.
Balkán Fanatic - Óránként minimum egyszer meghallgatjuk.
Kelly Clarkson
Michel Teló - Na, ennek aztán igazán a kurva anyját!
Király Linda
Ákos - Egyre jobban utálom ezt a faszt.
Adele
Nicki Minaj
Goldhand
Rihanna
Jessie J
Három óra alatt ezeken kívül más szám nem hangzott el, és szerintem ma már nagyon nem is fog. Szokott még lenni Kocsis Tibi, Flo Rida, meg néha régebbi szarok mint Backstreet Boys, Britney Spears meg Madonna. Hetente egyszer-kétszer Tankcsapda, Nickelback meg Quimby, ezeket ugyan nem szeretem, de az átlag műsorhoz képest ezek is felüdülésnek számítanak.
Hogy mit keres itt ez a bejegyzés? Amellett, hogy időhúzás (értelmes új információ nem volt mostanában), szerintem remekül érzékelteti, hogy mi az, amiből szabadulni akarok. Tény, hogy most a tápláléklánc legalján vagyok, egy jelentéktelen irodai adminisztrátor állásban, és nyilván sokat dobna az önbecsülésemen, ha számítanék - ha holnap elütne egy autó, a munkahelyemen kb észre se vennék, nyilván jobb érzés az, ha az ember nem látja feleslegesnek a munkáját, ne adj\' Isten, még alkotó tevékenységet is végez. Régebben azt hittem, ez elég.
Lassan lejár az itteni egy éves szerződésem, és rájöttem, hogy nem elég. Teljesen mindegy, hogy aktákat tologatok, vagy fénykarddal harcoló óriásrobotos játékokkal foglalkozok egész nap. Mindegy, hogy 4 vagy 14 órában zajlik mindez. A lényeg az, hogy minden reggel és délután át kell bumlizni a fővároson, tömegközlekedéssel vagy autóval (utóbbi jobb, de nem sokkal), puccos, művi környezetben egy gép előtt kell tölteni az egész napot. Ugyanazon a 10 négyzetméteren élni az életet, kényelmetlen ruhákban, felesleges kivagyiságból, találóan \"office voice\"-nak nevezett nyugodt, mesterkélten választékos stílusban beszélgetni semmitmondó témákról. És közben az aktuális slágerek szólnak a rádióból.
A legrosszabb, hogy látom az itt dolgozó többi embert: baromi kényelmes az ilyen élet, minden hó végén jön a fix fizetés, abból befizeti a szintén fix sárga csekkeket, és hopp, egyszer csak ötven éves lesz. Pillanatok alatt elszáll így egy emberélet.
Egy átlagember 25000 napot él, ezt még régen Csernus egyik előadásában hallottam. Ebből én 365-öt (mínusz hétvégék és szabadság) használtam fel arra, hogy ezt megtapasztaljam, és úgy gondolom, ez hasznomra vált, akármilyen szar is. Ez oké, de az nem oké, hogy ebből még több ezer nap legyen. Sokan mondják, hogy gyűjtsek még pénzt az elinduláshoz. Egy év alatt, a szüleimen élősködve, a főállás mellett minden lehetséges fusi melót elvállalva nagyjából 200ezret tudtam félretenni úgy, hogy nem iszom, nem dohányzom, és nem járok el sehova.
Röpke tíz év szopás alatt tehát össze is lehetne szedni még két milliót, ami még pontosan ugyanannyira lófasz, cserébe elpazaroltam életem potenciálisan tíz legaktívabb évét. 34 évesen sokkal nehezebb lenne nulláról belevágni, mint most, és az a kétmillió forint egész egyszerűen nem ér annyit, hogy tíz évig hallgassam az aktuális Lady Gagát, sörhasat eresszek, kihulljon a hajam, és betokosodjak ebbe az irodai világba.
Bálint jól mondta: a lelki nyomor helyett ezerszer inkább a fizikai nyomor.
Komment (1)