Beszámoló a Kacár Tanyán töltött egy hónapról
2012-11-13 19:05:27 - Ishar
Kategória: Beszámoló
A mai bejegyzés két fontos szempontból különbözik a többitől:
-Nem én írtam, hanem Ádám, aki hozzájárult, hogy közöljem itt.
-Feloldom benne az egyik település inkognítóját.
Hogy miért? Mert lehet, hogy én egy-két apróságot a hülye városi fejemmel máshogy csinálnék, de összességében a szokolyai Kacár tanya megérdemel egy kis reklámot. Tehát az alábbiakban Ádám beszámolója következik.
Tanyasi önellátás, túlzás nélkül?
Budapesti huszonéves fiatalként más elképzeléseim vannak a jövőmről, mint az átlag korombelinek. Úgy gondolom, az életet egyetlen helyes módon élhetjük, és tudom, hogy az én helyem nem a mókuskerékben van. Az építőmérnöki diplomám átvétele után egyből feleségül vettem Kedvesemet, akinek hetedik éve udvarolok. Az esküvő után alig egy hónappal pedig már azon törtem a fejemet, hogy valamit újra tanulni kellene. Valamit, aminek igazán hasznát veszem...
A néprajz, a történelem és a kézművesség mindig is érdekeltek – amolyan barkácsoló típus vagyok, sokat járok vidékre és magam is építettem már ezt-azt. Így nem nagy csoda, hogy István tanyájáról látott körülbelül egyperces video részlet után biztos voltam benne, hogy az első adandó alkalommal el kell mennem hozzá, mert Ő nem mindennapi ember. Lenyűgözött, hogy a saját gabonáját csépeli, és a saját szélmalmában őrli lisztté. Még aznap eldöntöttem: megkérdezem, inaskodhatok-e nála egy hónapig októberben.
Következő szombaton utaztam Szokolyára, és az ott hallottak alapján hamarosan az egyezség is megszületett: egy hónapig egy kis földkunyhóban lakhatok, a tűzifát ő, az ételt én állom, és egyből szólunk a másiknak, ha aránytalannak érezzük az üzletet. Mindenekelőtt tisztáztam, hogy ugyan a munkát jól bírom, vályoggal és náddal volt dolgom, de az állatokhoz nem értek, István és felesége, Emi pedig biztosított a felől, hogy ez nem lesz sokáig így. Mondanom se kell, hihetetlen sebességgel értek a sikerélmények: megtanultam hogy működik a vasvilla, hogyan kell ganézni, mire jó a trágya, mekkora és milyen földön érdemes gazdálkodni, milyen a jó istálló, hogy működik a vetésforgó, mit és mennyit eszik egy ló, mi az a zöldugar, miért becsüljem az öregeket. Gyakorlatot szereztem fejésben, kocsihajtásban, megtanítottak szénát rakni és még sorolhatnám. Esténként pedig gyertyafénynél próbáltam az aznapi dolgokat felidézni és feljegyezni: milyen állattól kell óvakodni, de mire figyeljek telekvásárlásnál, hol találhatok vizet, mit ültessek a kertbe, mi a különbség a vályogfaltípusok között és így tovább… Utólag szinte felsorolhatatlan mennyiségű információ.
Korábban én is jártam úgynevezett "ökofalvakban", láttam néhány próbálkozást önfenntartásra, de aztán megértettem, hogy napjainkban miért nem jöhet létre valós közösség egy-egy ilyen társaságban. És pont ez az, ami bámulatos a Kacár tanyán, ahol egy házaspár több energiát képes felszabadítani, mint máshol egy teljes falu. Ők ténylegesen ketten teremtik ezt meg: nem jön be áram, az ivóvizet maguk hordják, és valóban az van asztalon, amit ők ültettek el műtrágya nélkül. És hogy mennyire önfenntartóak? Pont annyira, amennyire azt a kor megkívánja. Amíg nem gond egy kevés benzin árát kitermelni, addig van autó, és Persillel mosnak, de mindenük megvan ahhoz, hogy akár másnap átálljanak teljesen – ahogy István mondja – kézi vezérlésre.
Persze sokat dolgoztam én is – reggeltől estig volt feladat – de mindig kiderült, hogy a legmonotonabbnak tűnő munkában is rengeteg élmény, érdekesség és tapasztalat rejlik. Értékes embereket ismertem meg, akikkel terményt cserélnek, vagy munkaközösséget vállalnak, és mindig figyeltek arra is, hogy az én álmaim is megvalósuljanak: nádaztam, megtanultam fagerendát bárdolni, kaszálni vagy épp vályogfalat rakni.
Egy szó, mint száz: nem gondoltam volna. Nem gondoltam volna, hogy egy hónap mire képes és hogy vannak ilyen emberek, ahol egy család nem vágyik 40 m2-nél nagyobb házra, ahol az „ökokenyeret” egyszerűen csak kenyérnek hívják, ahol nincs tudásféltés és irigység, és hogy vannak még polihisztorok.
Komment (1)