Hogyan nem lett huskym

2012-11-16 12:25:02 - Ishar
Kategória: Állat

Mindig gyönyörűnek tartottam a szánhúzó kutyákat, és gyerekkorom óta igényem lett volna valami normális, kutya méretű kutyára. valamiért a családunkban mégis ezek az aszfaltcirkálók terjedtek el, ugyan nagyon-nagyon régen volt németjuhászunk, de azóta csak macskák, egy spániel és lassan tíz éve egy fehér terrier-keverék.
Mivel jó eséllyel egy mező közepére fogunk költözni, szerettem volna még előtte behozni a családba egy kutyát, hogy megszokjon, mielőtt félvad körülmények közé viszem, ahol még kerítés sincs. Hetek, hónapok óta nézelődtem, menhelyek, alapítványok kutyái között böngésztem a weblapjaikon, míg végül találtam egy tíz hónapos, barna szemű, szürke huskyt, akivel nem tudnak eleget foglalkozni.

A kutya a rettenetesen hülye Zeusz névre ugyanúgy nem hallgatott, mint bármi másra. Megbeszéltem, hogy elhozom egy hétvégére, ez mindkét részről jó próbakör lesz, én eldöntöm, hogy tényleg akarom-e (és elviselik-e egymást az öreg kutyával), az eredeti gazdái pedig meglátják, hogy a két éves kislányuk mennyire bömböl, hogy A KUTYÁMAT AKAROOOM.

Zeusz remekül viselte az utat, a kertben is hamar otthon érezte magát, evett, ivott, a kezdeti félénkség hamar feloldódott, mozgékony, játékos kutyaként viselkedett. De, és most jön a de: semmiféle emberi szóra nem hallgatott, még a nevére se figyelt fel. Bár a huskyk köztudottan öntörvényű, szabad szellemű kutyák, azért ez túlzás. Kivittük egy rétre, egy szuka kutyával együtt elengedtük, kedvére rohangált, de ránk se bagózott, vissza se akart jönni. Nagy nehezen elkaptuk, de látszott, hogy ez így nagyon nem oké.
Én még ezen a ponton is komolyan gondolkodtam rajta, hogy rengeteg energiaráfordítással bizonyára ez is javítható lehetne, de ezen a ponton közbelépett a családom. Megvétózták az egész husky-témát, arra hivatkozva, hogy a meglevő kutyánkkal nem jönne ki. Ez persze teljesen alaptalan, hiszen nem is próbálkoztunk érdemben, de akkora volt a családi nyomás, hogy muszáj voltam engedni.

Lehet, hogy így a legjobb, végülis tényleg probléma ez, hogy a kutya nem hallgat rám (de senki másra se), nem kötődik igazán az emberhez, ráadásul huskyhoz méltó vadászösztöne van: az összes kisállatot, tehát nyulakat, baromfit azonnal kivégezne. Belátom, hogy nem egy logikus választás.
Pedig gyönyörű állat. Igazán kár.

Komment (1)

Új komment

Összes komment

... - 2013-02-14 14:14:15

Próbálkozz kölyök kutyával, a 10 hónapos már nagyon öreg főleg ha nincs be tanítva. Ha pedig ki mész egy megfelelő kutyának nagyon nagy hasznát veheted. A legjobb fajta ebből a szempontból a medve ölő, vagy a német juhász. A német juhászt olcsóbb etetni.

- 2012-11-16 12:25:03

Mindig gyönyörűnek tartottam a szánhúzó kutyákat, és gyerekkorom óta igényem lett volna valami normális, kutya méretű kutyára. valamiért a családunkban mégis ezek az aszfaltcirkálók terjedtek el, ugyan nagyon-nagyon régen volt németjuhászunk, de azóta csak macskák, egy spániel és lassan tíz éve egy fehér terrier-keverék.
Mivel jó eséllyel egy mező közepére fogunk költözni, szerettem volna még előtte behozni a családba egy kutyát, hogy megszokjon, mielőtt félvad körülmények közé viszem, ahol még kerítés sincs. Hetek, hónapok óta nézelődtem, menhelyek, alapítványok kutyái között böngésztem a weblapjaikon, míg végül találtam egy tíz hónapos, barna szemű, szürke huskyt, akivel nem tudnak eleget foglalkozni.

A kutya a rettenetesen hülye Zeusz névre ugyanúgy nem hallgatott, mint bármi másra. Megbeszéltem, hogy elhozom egy hétvégére, ez mindkét részről jó próbakör lesz, én eldöntöm, hogy tényleg akarom-e (és elviselik-e egymást az öreg kutyával), az eredeti gazdái pedig meglátják, hogy a két éves kislányuk mennyire bömböl, hogy A KUTYÁMAT AKAROOOM.

Zeusz remekül viselte az utat, a kertben is hamar otthon érezte magát, evett, ivott, a kezdeti félénkség hamar feloldódott, mozgékony, játékos kutyaként viselkedett. De, és most jön a de: semmiféle emberi szóra nem hallgatott, még a nevére se figyelt fel. Bár a huskyk köztudottan öntörvényű, szabad szellemű kutyák, azért ez túlzás. Kivittük egy rétre, egy szuka kutyával együtt elengedtük, kedvére rohangált, de ránk se bagózott, vissza se akart jönni. Nagy nehezen elkaptuk, de látszott, hogy ez így nagyon nem oké.
Én még ezen a ponton is komolyan gondolkodtam rajta, hogy rengeteg energiaráfordítással bizonyára ez is javítható lehetne, de ezen a ponton közbelépett a családom. Megvétózták az egész husky-témát, arra hivatkozva, hogy a meglevő kutyánkkal nem jönne ki. Ez persze teljesen alaptalan, hiszen nem is próbálkoztunk érdemben, de akkora volt a családi nyomás, hogy muszáj voltam engedni.

Lehet, hogy így a legjobb, végülis tényleg probléma ez, hogy a kutya nem hallgat rám (de senki másra se), nem kötődik igazán az emberhez, ráadásul huskyhoz méltó vadászösztöne van: az összes kisállatot, tehát nyulakat, baromfit azonnal kivégezne. Belátom, hogy nem egy logikus választás.
Pedig gyönyörű állat. Igazán kár.